Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-02 / 281. szám

10 BIZALMASAN 2004. december 2., csütörtök Ősi magyar fűszerek A paprikamizériás időktől eltekintve a vendéglősök nem törekednek arra, hogy használják a valóban régi magyar fűszereket: inkább előszeretettel teszik az ételbe a gyári, kész fűszerkeverékeket vagy csak paprikáznak, minthogy a vendégek számára felfedezzék a tárkonyt és a csombort vagy borsikafűvet. MTI E két ősi fűszernövényt francia botanikusok feltételezése szerint a magyarok hozták be Európába a X. században. De ugyanilyen kedvvel tették az ételbe őseink a kakukkfüvet, a köményt, a fokhagymát, a szurokfüvet, a kaprot, a turbolyát, a citromfüvet, a fehér mustárt - írja a Food Service című szaklap. Ezek a fűszerek legalább olyan izgalmas összhatást eredményeztek a kiadós, húsos fogások ízesítésénél, mint a több évszázaddal később beszivárgó paprika. A szegfűszeget, a gyömbért, a borsmentát és később, a felfedezések kora után a fahéjat nemcsak süteményekhez, hanem mártásokhoz és sültekhez is alkalmazták. A különféle gyümölcsöket - mint az áfonya, a som vagy a ribiszke - és virágokat - mint az ibolya, a körömvirág vagy a rózsaszirom - alapanyagnak és fűszernek egyaránt tekintették. Ezekből liktáriumokat édes szörpöket, lekvárféléket, likőröket - főztek a nemesasszonyok udvarházaikban, szolgálóik segítségével. Később pedig, az olcsóbb cukor elterjedésével kandírozták is a virágszirmokat, hogy az ünnepi alkalmakra ezzel díszítsék a süteményeket. A jól sikerült alkotásokat egymásnak küldözgették az ifiasszonyok, ajándék és receptcsere gyanánt. Az is része volt a háztartásnak, hogy a fűszerekből és a virágokból gyógyhatású termékeket állították elő: például a körömvirág megfőzött szirmaiból, illetve annak levéből gyógyító kenőcsöt kevertek, a kamillát hajöblítésre és teaként egyaránt használták. GIANNI ANNONI, A TV 2 MŰSORVEZETŐJE SZAKÁCSKÖNYVET ADOTT KI „A nőkön dől el minden" Nézd meg, rájuk mosolygok, kedvesen köszönök nekik és egykedvűen mennek tovább. Olyan depressziósak a magyarok. Ez nekem nagyon furcsa, mert alapvetően pozitív ember vagyok. Azt vallom, mindenhol meg kell találni azt, amiben jól érezzük magunkat. - Ezek szerint az előbbiek ellenére Magyarországon is megtalálta a jót. - Persze, különben nem élnék itt már tíz éve. Én mindent, amit elértem, nektek köszönhetek, mert szerettek és elfogadtok. Én pedig cserébe elfogadtam és tisztelem az itteni szokásokat. - Milyen szokásokat kellett átvennie? - Például hogy itt nincs szieszta, viszont hamarabb véget ér a munkaidő. Hogy a lakásokban nagyon meleg van, a vécék pedig túl szűkösek. Nagyon meglepődtem azon is, amikor először mentem vendégségbe, és azt mondták, vegyem le a cipőmet. Tiszta égés volt a lyukas zoknim. És itt van a zacskós tej is. Az első időkben hetente háromszor kellett hűtőt takarítanom, amíg rá nem jöttem, hogy létezik egy tejtartó is, amiben a felvágott zacskó is biztonságban van. A Túró Rudit viszont nagyon hamar megszerettem, ma már az egyik kedvenc édességem. - Sokan önre sütik a „tipikus olasz pasi" jelzőt. A lányokkal valahogy még sincs szerencséje. - A lányokkal kapcsolatban nem is lehet szerencséről beszélni. Felejtsük el azt a nézetet, hogy egy család a férfira épül, mert ez nem igaz. A nőkön dől el minden, éppen ezért számomra az, aki soha meg sem említi a családot, egyből ki van zárva. Vagyis nem a szerencsén múlik, hogy még nincs társam. Csak még nem találtam meg azt, akit elképzelek magam mellé. TÍMÁR KRISZTA Gianni Annoni, a TV 2 akcentussal beszélő „olasz macsó" műsorvezetője nemrégiben receptkönyvet jelentetett meg. A szegedi dedikáláson beszélt a magyar és az olasz kultúra különbözőségeiről, a nőkkel való kapcsolatáról, valamint arról, milyennek látja a magyarokat. - Mostanában egyre többen adnak ki szakácskönyvet, mondhatni, most ez a legiijabb divat, ön miért döntött emellett? - Ez nemcsak egyszerű szakácskönyv, kicsit útikönyvként is működik. A recepteken keresztül ismertetem meg a magyarokkal Olaszországot és annak minden tartományát. És persze az is kiderül belőle, hogy a lasagnén, a pennén, a pizzán és a tésztán kívül is ismernek ételeket a hazámban. - Egy női magazinban is állandó rovata van a receptjeinek. Úgy tűnik, most a főzés mellett kötelezte el magát. De ugye jól tudom, hogy nincs szakács végzettsége? - Nincs, de imádok főzni. Szerintem a főzés mindenkié, és bárki lehet séf. Hiszen az ételkészítés célja, hogy örömet okozzunk. Azt pedig otthon készített étellel is lehet. - Magyar ételeket tiui készíteni? - Imádom a magyar konyhát. A kakaspörkölt például isteni. IJgy gondolom viszont, hogy a legfinomabb mindig a hagyományos, nemzeti étel, amit még a nagymamáink főztek nekünk gyerekkorunkban. Éppen ezért általában olaszt készítek, de azt is csak ha van kinek. Egyébként kevesen tudják, de az olasz és, a magyar konyha között sok a hasonlóság. Nekünk is van például gulyásunk, csak rozmaringgal és babérral készítjük, és paradicsomszósz az alapja. - látszik, hogy nagyon szereti szülőföldjét. Mikor volt utoljára otthon? Gianni Annoni: pozitív ember vagyok - Már egy éve nem mentem haza, pedig ott töltődök fel igazán. - Mi az, ami itt hiányzik? - Például a kiabálás. Ha például most egy olasz áruházban lenFOTÓ:1V2 nénk, biztos nem hallanánk egymást a nagy zajban, itt meg még a rádiót is tisztán ki lehet venni a háttérben. Meg egyébként is: nem tudom, mi van itt az emberekkel. OLVASÓSAROK A sovány hölgyek sokkal jobban keresnek Adventtől karácsonyig képzettségű, kétkezi munkát végző vagy önálló foglalkozású nők esetében nem volt fizetést befolyásoló elem a felmérés szerint. Ugyancsak nem számít a súlyfelesleg az erősebb néme képviselőinél, bármilyen képzettségű és foglalkozású férfiakról is van szó. A kövérség tehát társadalmi-gazdasági szempontból a nők számára sokkal megbélyegzőbb, mint a férfiak számára. A kutatók eddig nem találtak magyarázatot a jelenségre. Nem világos, hogy a munkáltatóknak a nőkkel szembeni elvárásai követnek ennyire rigorózusan bizonyos női szépségideállal kapcsolatos normákat vagy az érintett nők a súlyfeleslegüktől feszélyezve szakmailag is gyengébb teljesítményt nyújtanak saját képességeiknél. A vizsgálat eddigi eredményei alapján a társadalomkutatók csupán egyetlen dolgot állapíthattak meg: mai világunkban a legmagasabb társadalmi-gazdasági státusú nőkre nehezedik a legnagyobb nyomás Az elhízottság a jövedelemre is Kihat. Legalábbis a magas képzettségű nők esetében. Ezt nem árt tudniuk a diplomás hölgyeknek. De vajon miért csak náluk mutatkozik meg az anyagiakban a súlyfelesleg? A férfiaknál miért nem? Finn kutatók megállapítása szerint a testsúly, azaz a testsúlyfelesleg az anyagi helyzetet befolyásoló tényező a diplomás nők esetében. Az egyetemet végzett, szakmai szempontból igényes állásokban dolgozó nők közül az elhízottak átlagosan 30 százalékkal alacsonyabb fizetést kapnak, mint az ugyanolyan vagy hasonló képzettségű, normális testsúlyű vagy sovány társaik. Az elhízottság az alacsony az elhízás elkerülése, illetve a súlyfeleslegtől való megszabadulás érdekében. Nem igazán értem; miért törik hiába a kutatók a fejüket. A statisztikát nélkülöző tapasztalat is azt mutatja, hogy férfiaknál nem számít egy kis háj, a nőknél viszont a báj annál jobban. A hölgyektől - mióta világ a világ - többet vártak az okosságnál, a tudásnál, a szorgalomnál. Nekik pluszt is kell adniuk a munkahelyeiken, ha már maguk közé engedték őket az urak. Kedvességet, kompromisszumkészséget és hangulatjavító, kellemes kinézetet. Ezért a nőknek az érvényesüléshez ez is kell. Azt pedig már más felmérések is bizonyították, hogy napjainkban egyre nagyobb hatalmat jelent a szépség. A statisztikák szerint két egyforma végzettségű, képességű álláskereső közül a munkaadók többnyire azt választják, akire jobb ránézni. Sőt még a buszon is szívesebben ülünk egy csinosabb embertársunk mellé. Legalábbis a vizsgálatok szerint. RIMÁNYI ZITA A közelmúltban jelent meg Csörgő Anikó és Pető Zsuzsa Adventtől karácsonyig című könyve a Csodaország Könyvkiadó gondozásában, melyben az ünnepi előkészületekhez pazar tálalásban, gazdagon illusztrálva dekorációkat, díszeket, receptek találhat az olvasó. Legszebb és legszentebb keresztény ünnepünk a karácsony. Minden évben lázasan készülünk rá, hogy az ünnep mindannyiunk örömére szép és boldog legyen. Csörgő Anikó és Pető Zsuzsa kötetében számos ötletet talál az olvasó, hogy ez sikerüljön. A fotókkal gazdagon illusztrált könyvben nemcsak a lakásdíszítésre találunk ötleteket, hanem a koszorúkészítés kulisszatitkaiba is bevezetik az olvasókat. Megmutatják, hogy milyen ajándékokat lehet már előre elkészíteni. Ha kevés időnk marad arra, hogy széppé tegyük környezetünket, ötleteket adnak, hogyan lehet percek alatt karácsonyt varázsolni a lakásba. Sütnek, főznek, ünnepi italokat kevernek, fát díszítenek, és még számtalan dolgot csinálnak, ami az ünnephez hozzátartozik. A pazar kivitelezésű kötet nemcsak az ünnepi készülődésben látja el hasznos és esztétikus tanácsokkal az olvasót, hanem karácsonyi ajándéknak sem utolsó.