Délmagyarország, 2004. július (94. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-31 / 178. szám

KULTURALIS MELLEKLET MINDEN SZOMBATON SZIESZTA SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. JÚLIUS 31. BÁLINT SÁNDOR ÖRÖKSÉGE Száz éve született t less Száz esztendővel ezelőtt, 1904. augusztus elsején, Vasas Szent Péter napján született Bálint Sándor, a magyar néprajztudomány kiemelkedő személyisége, a szakrális néprajz hazai alapvetője és európai hírűvé lett jeles tudósa, az iskolateremtő professzor, a legszögedibb szögedi. Törzsökös alsóvárosi parasztszülők gyermekeként látta meg a napvilágot, édesapját korán elvesztette, kedvesanyja nevelte az archaikus paraszti életrend, etika szerint, vallásosam A szegedi piaristáknál érettségizett 1922-ben, s beiratkozott az akkor Szegedre települt egyetemre, amelynek jeles tanára, Solymosi Sándor később meghívta az ország első néprajzi tanszékére díjtalan gyakornoknak. Később tanársegéd lett, majd doktorált szellemi néprajzból, 1934-ben egyetemi magántanárrá habilitálták. 1930-1945 között a szegedi katolikus tanítóképzőben tanított, ahogyan maga írja, úgy, hogy „gondosan ügyeltem arra, hogy az egészből művelt, korszerű, népben gyökerező magyarságélmény legyen". S közben fáradhatatlanul gyűjtött, kutatott - páratlan hivatástudattal. Egyetemi és főiskolai oktatóként személyes példát adva tanítványainak szüntelenül járta a várost, a közeli falvakat, a szögedi tanyavüágot, és mentette annak értékeit. Értő mesterként, segítő kutatótársként, talpig emberként, a legkiválóbbak esetében pedig atyáskodva is indította, irányította, nevelte diákjait a magyarság értékeinek felismerésére, elkötelezett mentésére, továbbéltetésére. Szolid, toleráns, mindig mosolygós, segítőkész, jóságától vezérelten nemegyszer már-már gyerekesen naivnak tűnő személyisége, széleskörű tudása néprajzos generációk számára volt vonzerő, példakép - máig felmérhetetlen profitot hozva Bálint Sándor öröksége, kiadott hagyatéka mellett tanítványainak gyűjtéseiben, publikációiban, szellemiségében és népéleti tevékenységében. . Megfigyelés alatt Az egyetem néprajzi tanszékére 1947-ben nevezték ki nyilvános rendes egyetemi tanárrá. 1945-1948 között bekapcsolódott a politikai életbe is keresztény képviselőként, „negatív képbe került", 1950-től eltiltották a katedrától, a Somogyi-könyvtárba „osztották be munkára", s amikor 1957-től ismét taníthatott az egyetemen, „megfigyelés alatt állt". A szegedi egyetemről koholt vádak alapján - valójában vallásossága és szakrális néprajzi munkássága miatt - történő eltávolítása, nyugdíjazása 1965-ben óriási veszteség volt a néprajzosok számára. Őt magát azonban ez - bár azt vették el tőle, amit élete fő hivatásának tekintett, a tanítást - még szorgosabb gyűjtő- és kutatómunkára ösztökélte, melynek eredményeit nagybecsű, értékes kötetekben tette le a magyar tudomány asztalára, illetve adta szeretett városa, Szeged lakóBálint Sándor az alsóvárosi templomnál inak kezébe őseik hagyatékaként. A gyűjtemény Bálint Sándor a legnagyobb szegedi tudósok közé tartozott: imponáló volt széleskörű műveltsége, jártassága szaktudománya mellett az irodalomban, a történelemben, az egyháztörténetben, a liturgiatörténetben, a földrajzban, az építészetben, a zenében, a nyelvismeretben. Inspiráló volt komplex szemléletmódja, s tiszteletre méltó volt elhivatottsága és szerénysége. A legkiválóbbakkal egy sorban alakja és munkássága része a magyar örökségnek. Szeged iránti elkötelezettségét, NAPI MELLEKLETEK Hétfő . m Kedd fi PÉNZ BESZÉL, GYÓGYÍR Szerda i 0 • t ' Csütörtök BIZALMASAN Péntek u :R WWW.DELMAGYAR.HU szögedi KETTŐS KIÁLLÍTÁS A MÚZEUMBAN Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, a hagyaték kuratóriumának tagja nyitja meg holnap fél ötkor a Móra Ferenc Múzeumban a Bálint Sándor néprajztudós születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítást és Lantos Miklós fotóművész tárlatát. A Bálint Sándor-kiállítást N.. Szabó Magdolna rendezte, aki olyan hangulatot igyekezett kialakítani, amilyen azokat fogadhatta, akik személyesen jártak a nagy tudós lakásán. A tárlaton bemutatják egykori dolgozószobáját, ahol személyes tárgyait, kalapját, táskáját, gyűjtőmagnóját, a felvételekre használt hangszalagjait is megtekinthetik az érdeklődők. Több mint 200 műtárgyat, szakrális festményeket, fafaragásokat, kisplasztikákat, kereszteket, szentképeket, imakönyveket állítanak ki a hagyatékból. A tanulmányutakon készült felvételek szintén szerepelnek a tárlaton, melyről 120 oldalas katalógus is készült. A kiállítás december 19-ig tekinthető meg. népélete és kultúrája iránti kiapadhatatlan érdeklődését apai örökségnek tartotta. Szülőhelyén szinte mindent összegyűjtött, amit a város (számára a nagybetűs Város) népéletéről, nyelvjárásáról, szólásairól, művelődéstörténetéről, vallási életéről jellemzőnek tarthatunk. Bizonyítja ezt - többek között a Szegedi szótár, A szögedi nemzet kötetei, amikkel méltán vált érdemessé arra, hogy szülővárosában őt a legszögedibb szögedinek tartsák máig (az életében méltatlan mellőzés, érdemei hivatalos elismerése elmaradásának mintegy népi korrekciójaként). Bálint Sándor olthatatlan szenvedéllyel és szeretettel fordult a szegedi táji emberek, s világuk kincsei felé, életének hatvanadik esztendején túl is rendszeresen járt még gyűjtőutakra. A vallásos népélet kutatója A mindennapok keresztény vallásosságát édesanyai jussának tekintő, a vallásos népélet feltárásában az 1930-as évektől élen járó szerepet vállaló Bálint Sándor legkiválóbb munkája, a Népünk ünnepei, a Karácsony, húsvét, pünkösd és az Ünnepi kalendárium. Ezek "a művek egyértelműen bizonyítják szerzőjük széles látókörét, roppant nagy műveltségét, tudását, interdiszciplináris szemléletét, megközelítési és módszertani újító törekvéseit, alapvetési és szintetizálási képességeit, azt, hogy Bálint Sándor olyan tudós volt, aki a magyar vallásos népéletet az európai egyház- és művelődéstörténettel, a liturgiatörténettel összefüggésben szemlélte és vizsgálta. Munkássága, élete ismeretében elmondható, Bálint Sándor úgy jeleskedett a hagyomány felfejtésében, mentésében, hogy elemzéseiben tekintettel volt a nóvumokra és a szélesebb összefüggésekre is. Életében mindvégig Szegeden maradva, annak predesztinált fiaként látott, fogadott be más népeket, tájakat, korokat, s igazította bele a kölcsönhatásokat a történelembe. Népismeretünk olyan nagysága, példaértékű tudósa volt, akiről Kósa László méltán írta: „Szeged szűk körét Bálint Sándor egyetemessé tágította, s belefoglalta nemcsak az egész magyar nyelvterületet, hanem Középés Dél-Európát, sőt a középkorba tartó szálak fölfejtését is." A magyar vallásos népélet kiemelkedő érdemű, útmutató kutatója, a nemzetközi hírű tudós humanista, a legszögedibb szögedi, Bálint Sándor - aki 1980. május 10-én hunyt el autóbaleset következtében - centenáriuma alkalom arra, hogy személyiségét megidézzük, munkásságát jobban megismerjük - és rádöbbenjünk: életműve a magyarság, önismeretünk éltető forrása. SZABÓ MAGDOLNA Teli kufferrel Ideje tisztán látnunk Szeged nagy fia, Bálint Sándor sorsának buktatóiban is, ezért még csak nem is neheztelhetünk érte, hogy mostanában az őt körülhemzsegő besúgók galádságai jönnek elő sorban. Jámbor lelkületének egyenes folyományaként rövid ideig ő is azt hitte, politikusként tehet legtöbbet népéért, de szomorú csalódás lett a vége. A friss hóra szokták kérdezni: tiszta, fényes születése, lucskos, sáros temetése, mi az? Mondhatnánk, politikus. Aki beleesik, el nem kerülheti. Életének parányi szakasza miatt rajzotta körül a sok légy-ember. A nyilasok halálra ítélték távollétében, mert szinte egyedül merte működtetni a szegedi egyetemet, a pártállam pedig bíróság elé állította, és el is ítélték. Tanári karrierje ért véget vele. Hadd szóljunk most a másik oldalról, a nagyobb részről, ahogy csekélységünk látta. Az emberről és a tudósról. A tudós emberről. Ahogy teltek rajta az évek, egyre többször emlegette, Bartóknak tele kufferrel kellett elmennie, föltehetően ez a sors jut neki is. Mennyire igaza volt! Jóval többet összegyűjtött, mint amennyit kihajózhatott volna. Megint visszajuthatunk eda, azért halmozódtak félig se földolgozva gyűjtései, mert a kiadók szerettek nemet mondani neki. Pótolhatatlan szótára is akkor jelenhetett meg, amikor valaki disszidált, és lett egy üres hely a sorban. Néprajzi érdeklődéssel megverve jöttem ugyan a szegedi egyetemre, de sokáig meg se fordult a fejemben, hogy néprajzos legyek. Könyvből tanuljam, amibe beleszülettem? A nyelvészet jobban érdekelt. A nyelvtörténet és a nyelvjárások. Gimnazistaként eljutottam addig is már, hogy fülhallás után meg tudtam mondani, melyik tájegységünk ringatta a megszólaló bölcsőjét, de ez inkább arra ösztönzött, hogy még többet tudjak. Amikor visszajöhetett az egyetemre Sándor bácsi, a folyosón mentem el mellette. Nyelvésztanárunkkal beszélgetett, egyikük veretes szentesi nyelvjárásban, a másikuk nagyszerű szögediben. Kapva kaptam az alkalmon, meghirdetettspeciálkollégiumára rögtön beiratkoztam. Először megütődtem. Szegedről beszélt. A városrészekről. A városnak is van néprajza? Alsóváros parasztváros, Rókusváros kurvaváros, Fölsőváros iparos város, és a Palánk. Vizsgán föltűnt, hogy névről ismer. Akár a többieket. És az idő java azzal telt el, honnan jöttem, és mit tudok szülőföldemről. Az is meglepett, ő is sokat tud róla. Kicsit elkanyarodtunk oda is, amiről ő beszélt a teljes szemeszter alatt, de az se volt több nyájas beszélgetésnél. Jelest adott. Összesen három félévet hallgattam nála. Tőle tanultam Szegedet, bár tanulni valóm még most is van. Szegedi szóért a piacra is kijártam, de megerősítéseket ebben is tőle kaptam. Úgy hozta a sors, hogy ötvenhatos múltunk miatt a mi évfolyamunkról csak azok mehettek gimnáziumba tanárnak, akik külön megszolgálták, örülnöm kellett, hogy a büntetőiskola hírébe keveredett pusztamérgesiben egyáltalán helyet kaptam. Levelet írtam neki, mert kedvem támadt ráfejelni a magyar-történelem szakra a néprajzot. Azt felelte levelezőlapon, ilyen fontos dolgokat nem bíznak rá, a pesti egyetemen kéne próbálkoznom. Na, ez hiányzott volna még! Aszfaltvirágszagú néprajzot pestiektől? A gyökerektől messze? A központi elosztó mókuskereke szerint eredetileg is oda kellett volna mennem, de a főváros lelketlen lelkülete már akkor megdermesztett. Vele tartottam inkább a kapcsolatot. Jobb tanítóm nem is lehetett volna. Legszívesebben a késő délutáni órákban fogadta vendégeit, kitüntetésnek vettem, bármikor fölmehettem hozzá. Jólesett a megkülönböztetés, de nem emlékszem rá, hogy egyszer is éltem volna vele. Két teljes évtizedig kapcsolatban voltunk még, de most se merem azt mondani, hogy ismertem is. Feneketlen kút előttem a tudás, az övének csak a fölső gyűrűit láthattam. Lelkileg kerültünk közel egymáshoz. A nagy tudós és a botladozó amatőr! Kicsi vagyok ahhoz, hogy tudományos eredményiről és értékeiről én szóljak, de abban biztos vagyok, hogy a teli kuffer félben-szerben is nagy értékeket rejteget. Becsülnivaló az utókor igyekezete, menti, ami menthető, de az ujjlenyomata mintha hiányozna. Veszteségünk fölmérhetetlen. Furcsán született gyászjelentésében majdnem negyedszázaddal ezelőtt már említettem, nem lehet Szeged nevét úgy leírnunk, hogy rá ne emlékeznénk. Mondják most sokan, az új generáció már azt se tudja, ki volt. Könnyű rávágnom, a régi se mindigtudta. A hatalom nem tudta. Jobban becsülhette volna. Kontrázhatnék azzal is, hogy azt meg főleg nem tudják a maiak, az ki volt, aki leginkább nem tudta. Annyira nem, hogy elveszejteni akarta. Lám csak, megint ide kanyarodom vissza én is. Famulusa nem voltam, de egyszer együtt kutyagoltunk Kutyanyak tanyái között. (Sövényháza - a mai Ópusztaszer - határában keresse, aki kíváncsi rá.) Kis-Zeren volt fontos dolga, egyetlen adatot ment hitelesíteni. A tanyai iskola előtt mondta, szíve szerint vagy tanyai tanító szeretett volna lenni, vagy a néprajz szolgálója. Minket a tanyai tanító alaposságával tanított a város néprajzára. Próbálnak utódai és követői lenni. Szép igyekezet, le a kalappal, de csak barázdákat szánthatnak az ő nagy mezejéből. Ünnepi kalendáriumából gyakran hallani a reggeli rádióban. Nagyon ritkán mondják be, hogy reá támaszkodnak. A szerkesztőnek föl se tűnik. Halála előtt nem sokkal kért meg rá, ha az újság úgyis megkapja a tanácsi előterjesztéseket, és úgyis csak kivonatokat közöl belőle, szerezzem meg neki. Hitetlenkedtem előtte: abból a dögunalomból akar valamit is megtudni? Minden érdekelte, ami Szegeddel kapcsolatban volt. Kétszer-háromszor közvetíthettem csak, hirtelen el kellett mennie. Teli kufferrel. Fél évszázad után elmondhatom, nagyon sok jó tanárom volt az egyetemen, és sok gyönge is. Szelektál az agyam, legszívesebben rá emlékezem. HORVÁTH DEZSŐ