Délmagyarország, 2004. május (94. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-22 / 119. szám

18 O sP SZIESZTA 2004. május 22., szombat TÖRTENELMÜNK TRAGIKUS EPIZÓDJA A HOLOKAUSZT EMLÉKKÖZPONTBAN Csak 1/ A Holokauszt Emlékközpont zsinagógája Hatvan éve történt, hogy a hazánkat megszálló nácik, magyar segítséggel, Auschwitzba kezdték deportálni a magyar zsidókat Történelmünk tragikus és szégyenletes epizódjáról megrázó kiállítással emlékezik meg a múlt hónapban nyílt Holokauszt Emlékközpont, ahova középiskolásoknak rendhagyó történelemórákat is szerveznek. Egy hónapja, a magyarországi zsidódeportálások hatvanadik évfordulóján nyitotta meg kapuit a két év alatt felépített budapesti Holokauszt Emlékközpont mindazoknak, akik szembe akarnak nézni nemzeti történelmünk tragikus és egyben szégyenletes epizódjával. Az elkövetett népirtást ugyanis nem lehet kizárólag a nácik számlájára írni: az emberek összegyűjtésében tevékeny részt vállalt a korabeli magyar csendőrség, rendőrség és közigazgatás is. Nélkülük az úgynevezett Eichmann-féle SS-kommandó mindössze kétszáz tagja nem tudta volna közel két hónap alatt négyszáznegyvenezer magyar zsidó Auschwitzba hurcolását megszervezni. Kavicsok a fal előtt A Páva utcai emlékközpont épülete messziről kiválik a ferencvárosi házak környezetéből: döntött, ferde falai, nagy kőtömbjei egyszerre idézik a jeruzsálemi Siratófalat, és - mint Kemény Vagyim, a központ munkatársa elmondta - azt, hogy akkor és ott kizökkent az idő és a tér, mintegy a történelmen kívülre került ez a borzalom. A fémdetektorral védett kapun belépve az Emlékezés terére jutunk, ahol nyolc méter magas, fekete üvegtáblák sorakoznak, rajtuk apró betűkkel a genocídium magyar halottainak neveivel: ez az Áldozatok emlékfala. Előtte hatalmas gyertya ég, átkötve nemzetiszín szalaggal, rajta Mádl Ferenc emlékező sorai - és rengeteg kisebb-nagyobb kavics: az emlékezés kövei. Az áldozatok névsora még ma sem teljes, a hozzátartozók folyamatosan regisztráltatják elpusztított szeretteiket, ezért állandóan űj és új neveket vésnek föl a monumentális táblákra. Az 1922-ben épített és most felújított zsinagógában mellbevágó az érkezővel szemközti felirat, a közös zsidó-keresztény gyökérre utaló tízparancsolat egyike: szeresd felebarátodat,' mint tenmagadat. Egy pillanatra minden belépő elgondolkozhat azon, egyáltalán melyik parancsolatot tartotta meg a korabeli, magát kereszténynek tituláló rezsim, és hogy mekkora a felelőssége az ehhez asszisztáló átlagpolgárnak. A pusztulás jelei A karzaton a plafonról lógó zászlók, vásznak fogadnak: ebben az „erdőben" bolyongva szembesülhetünk a pusztulás jeleivel. Csak a jeleivel, mivel a meggyilkolt zsidók után csak a hiány maradt. A vásznakon fotók: egy rendelet a zsidók által lakható épületekről, gazdátlan bőröndhegyek, rajtuk krétával írt nevek, elárvult cipők állnak halomban, egy másikon a levetett és lepusztult rabköpenyek. Ugyanitt a romaholokausztnak is emléket állítottak a rendezők, hiszen egy óriási paraván előtt idős, szomorú arcú cigány emberekről készült portrék láthatók, amint kezükben tartják meggyilkolt szeretteik egykori mosolygós képeit. Mellette Magyarország-térkép, amin a romadeportálások és pogromok eddig felderített helyszínei láthatók: a délkeleti régióban kevés ilyen pontot találunk, főként Nyugat-Magyarországon sűrűk a jelzések. A paravánon cigányasszonyokat őrző csendőrök, csontsovány kisgyerekek, kényszermunkásmenet fotói, arcukon - mint egy lelki folyamat lenyomata reménykedés, kétségbeesés vagy teljes fásultság tükröződik. A zsinagógából átmehetünk a múzeum modern épületébe, ahol még közel fél évig nézhetjük meg az Auschwitz-album kiállítást. A majd' kétszázötven fotót tartalmazó albumot 1945 áprilisában az egyik túlélő, Jákob Lili találta meg egy barakkban, amikor az amerikaiak felszabadították a koncentrációs tábort. A tizenkilenc éves lány saját családtagjait is felfedezte az egyik képen, akiket soha többé nem látott. Az SS fotósai által készített és egy kárpátaljai transzport sorsát nyomon követő fényképeken a halálgyár teljes, rémisztő mechanizmusát megismerhetjük a megérkezéstől a gázkamrák előtti várakozásig. Az Auschwitz-album borzalmai Az első terembe belépve egy óriási üres tér fogad, ahol több vásznon peregnek a századelő békés és vidám zsidó életképei. Gyárban dolgozó, héber feliratú boltokból áruval távozó, bicikliFOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS ző embereket látunk, fiatalok és öregek táncolnak, énekelnek, ünnepelnek, pászkát sütő asszonyok mosolyognak ránk. A második terem szintén sötétbe burkolózik, csupán a falakon sorakozó képek vannak finoman megvilágítva. Itt azonban már kezdetét veszi a borzalom hagyatékának bemutatása: a fotókon az auschwitzi peronon ácsorgás, a felsorakoztatás, a szelekció, majd a gázkamrák előtti várakozás stációi láthatók. A peronon holmik, bőröndök maradnak emberek nélkül amiket az SS-ek módszeresen átnéznek és kifosztanak. Megtört, az emberiségben csalódott arcú öregemberek merednek maguk elé vagy a kamerába, mások keserű, vádló tekintettel néznek velünk farkasszemet. A kisgyerekek rémülten, a nők szomorúan, elkeseredve állnak a sorban, a háttérben az őket utolsó útjukra szállító vagonok. A megrázó képeket és az arcokat nézve elszorul az ember torka, tudva, milyen sors várt rájuk, és hogy senki sem tett értük semmit. Az emberiség szégyenét és fájdalmát átérezve egyszerre szűrődik a fülünkbe az első teremből a vidám énekszó, az utolsóból pedig a vészjósló katonacsizma-dobogás. A harmadik teremben a gázkamrák előtt várakozó idősek, nők és gyerekek a fotókon egyaránt távolba tekintenek, számot vetve életükkel, miközben a vásznon döbbenetes filmkockák peregnek hihetetlen nagyságú cipő-, haj- és szemüveghalmokat, az ipari méretű gyilkosság bizonyítékait mutatva be. Két orosz katona is feltűnik, akik egy ruhahegy mellett értetlenül, elképedve forgatnak egy apró mellényt és egy kis réklit: ők, akik sok borzalmat láttak, sem értik, mi és miért történhetett itt. Rendhagyó történelemórákat szerveznek Felszabadító érzés újra kilépni a friss levegőre, a fényre a „pokolból". A felkavaró érzéstől azonban nem lehet könynyen szabadulni. Mint Kemény Vagyim elmondta, a múzeum célja is hasonló: szembe kell nézni ezekkel a borzalmakkal, hogy az utókor ne felejtse el azt a hatmillió ártaüant, akiket egy alantas eszme miatt gyilkoltak meg. Ezért is szerveznek rendhagyó történelemórákat iskolák számára az ingyenesen látogatható múzeumba, hiszen a jövendő generációk kötelessége ügyelni arra, hogy ez a tragédia ne ismétlődhessen meg soha többé. TOMBÁCZ RÓBERT Emlékkönyv a felejtés ellen A 60 évvel ezelőtt kényszermunkára és haláltáborba hurcolt vidéki magyar zsidóság emléke előtti tisztelgésképpen jelent meg Bárdos Pál Emlékkönyv című kötete, amelyet ezen a héten kedden mutattak be a fővárosi Holokauszt Emlékhelyen. BUDAPEST (MTI) 1944 júniusában elindult egy tehervonat Szegedről, amely zsidókat szállított Auschwitzba. A véletlenen múlt, hogy csak az első fele ment tovább a célállomásra - „utasai" közül senki sem tért vissza -, a hátsó vagonokat egy másik mozdony Ausztria felé vitte tovább. Ezen volt a „szerencsés" Bárdos Pál édesanyjával, öccsével és nagyszüleivel, akikkel együtt egy túlélhető családi koncentrációs táborba, Traiskirchenbe került a tízéves kisfiú. Az író 60 év múlva újra végigjárta az akkori tábort és környékét Traiskirchen-Möllendorfban. Ebből - az emlékekből és a rájuk rétegződött tapasztalatokból, gondolatokból - született meg az Emlékkönyv, amely kiválik a holokausztról szóló művek köréből. Bárdos nagyszerű humora, mély embersége, Iróniája és öniróniája Igazi olvasmányélményt kínál. A lebilincselő valóságregényt - amelyet az Aura Kiadó gondozott - sok-sok családi fénykép, korabeli dokumentumok, újságcikkek ellenpontozzák. A könyvbemutatón Deák Gábor, a kiadó Igazgatója ajánlotta a kötetet a megjelentek figyelmébe. Varga László, a korszakot kutató történész mondott bevezetőt, Kozák András színész olvasott fel részleteket a kötetből. - Most, hogy a 60. évforduló kapcsán oly sok szó esik az emlékezésről, azt mondom: én leginkább a felejtéssel találkoztam - mondta Bárdos Pál, és felidézte: édesanyja élete végén nem emlékezett (nem akart emlékezni?) arra a helységre, ahová deportálták őket. A holokauszttal kapcsolatban sokszor felmerülő problémáról - a kollektív felejtés bűnéről- - a szerző elmondta: azok a zsidók, akik végigszenvedték azt a korszakot, maguk is felejtettek. - A lelkek és Intelligenciák tűrőképességét olyannyira próbára tette, ami történt, hogy kibillentek önmagukból, mint amikor egy Iránytű megbolondul - mondta Bárdos Pál, és hozzátette: ráadásul sokan felejteni is akartak, hogy új életet kezdhessenek. „Egyféle ember, aki átélte, másféle, aki nem" - írta a szerző a kötet fülszövegében. 9 SZEMKÖZT a termelőket Minden héten szerdán este látható a Szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös tévéműsora, a Szemközt, amelyben a meghívott stúdióvendéget egy tévériporter és egy újságíró kérdezi aktuális témákról. Az e heti adásban Veiez Zoltánt, a Bábolna Rt. elnökét Márok Tamás és Fekete Klára faggatta arról, miért szervez a baromfi piacon mozgó részvénytársaság agrárholdingot a Pick Szeged Rt. megvásárlására. MUNKATÁRSUNKTÓL Velez Zoltán, a Bábolna Rt. elnöke azt követően volt a Szegedi Városi Televízió vendége, hogy Botka Lászlóval, Szeged polgármesterével szándéknyilatkozatot írt alá ünnepélyesen a városháza házasságkötő termében: a Bábolna Rt. által 100 millió forintos alaptőkével a Pick megvételére létrehozott agrárholdingban első jelentkezőként kötelezte el magát az önkormányzat. A város kinyilvánította szándékát, hogy 5 százalékos tulajdonrészt szeretne vásárolni akkor, amikor a húsipari óriás megvételére lehetőség nyílik. További 5 százalékos tulajdonrészre pedig opciós jogot szerzett, valamint hajlandó 15 millió forintos kölcsönt nyújtani az rt.-nek. A Bábolna Rt. elnöke a műsorban elmondta, Botka László nagyon kemény partnernek bizonyult a tárgyalások során, így a szándéknyilatkozatban mindazon garanciák szerepelnek, amelyeket a város követelt: a Pick székhelye Szegeden marad, s megőrzik a dolgozók munkahelyeit. Arra a kérdésre válaszolva, milyen esélyt lát a Pick megvásárlására, s vajon mikor kerülhet sor az akvizícióra, Velez Zoltán azt mondta: szerinte egy-másfél hónap múlva sikerül értékesíteni az agárholding részvényeit, s ezt követően rövid időn belül a Picket is megvásárolják. A jelenlegi tulajdonos Arago Holding Rt. ugyanis el szeretné adni a társaságot. Cáfolta, hogy egy százmilliós részvénytársaság komolytalan vevőjelöltnek számít, hiszen mögötte „egy huszonnégy milliárdos Bábolna áll". A társulok, főként a termelők névértéken vásárolhatják meg a részvényeket, amelyek egy idő után sokat érnek majd. Szegedi látogatásakor tárgyalt is az érdeklődőkkel, akik zömmel a közepes nagyságú üzemek, beszállítók közül kerültek ki. Néhányan közülük hasonlóképpen szándéknyilatkozatot írtak alá tulajdonrész vásárlásáról. www.delmagyar.hu ^^^ DÉLMAGYARORSZÁGICégregiSZter L\ /IÁI \ * az IS! 1 1