Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-31 / 26. szám

14 SZIESZTA 2004. január 31., szombat HÚSZÉVES A SZEGEDI KÖZÉLETI KÁVÉHÁZ a város szellemiségéért Két évtizede működik töretlen népszerűséggel a Szegedi Közéleti Kávéház, ahol művészek, tudósok, politikusok és szakmájukban kiváló szakemberek százai osztották meg gondolataikat az érdeklődő közönséggel. Az irodalmiból közéletivé váló kávéház húsz esztendejéről összeállított könyv bemutatóját éppen a születésnapon, február 6-án tartják. Közélet és kultúra kezdettől összekapcsolódik a magyar kávéházak történetében: példának talán elég a Pilvaxot említeni. De emlékezhetünk a New York Kávéházra is, amelyben költők és írók, a lapánra, ahol képző- és iparművészek találkoztak; a sor folytatható a Central, a Baross Kávéházakkal, amelyekben gőzölgő fekete mellett, baráti társaságban cseréltek eszmét a gondolkodó emberek. így ír a Szegedi Közéleti Kávéház huszadik születésnapjára tervezett könyv (Bába Kiadó, szerkesztő: Szondi Ildikó, Sényei Róbert és Majzik István) előszavában Kanyó Zoltánná, a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság (TIT) Csongrád megyei elnöksége nevében. (Köztudomású, hogy a TIT sokat tett az esték megszervezéséért.) Kifejti, hogy közéleti kávéház kezdettől civil fórumként működött, s beépült Szeged irodalmi és művészeti életébe, részévé válva a város művelődéspolitikájának. Nem véletlen, hogy támogatói között az első időkben ott volt a tanács művelődési osztálya, amelyet akkor Juhász Pál vezetett. Irodalomból a közéletbe Irodalmiként indult - közéleti lett belőle. Idősebb Munz Károly (akkoriban a TIT városi titkára) emlékei szerint 1983 őszén Turai Géza, a Gutenberg utcai Általános Iskola magyar-történelem szakos tanára állt elő az ötlettel. A helyet a Hungarhotels igazgatója, Balikó Béla adta, a Royal Szállóban, ahol 1984. február 6-án „Emlékezés juhász Gyulára" címmel rendezték meg az első estet, amelynek házigazdája Péter László irodalomtörténész volt. Az első rendezvényt azóta 2074 követte. A kávéház időközben többször otthont cserélt: a Royal után megfordult a lATE-klubban, a Hági étteremben, a Virág cukrászdában. Közéleti kávéházzá 1991 őszén alakult, s hét éve ismét a Royal a beszélgetések állandó otthona. A programot az első időkben az alapító Turai Géza állította össze, őt az irodalmi korszakban Zsoldos Sándor követte. A századik estétől (1987 októberében rendezték) a szerkesztő Szondi Ildikó. A kávéház időközben igen mozgékonnyá vált: hatvannyolc helyszínen tartottak „kihelyezett" estéket. Ráadásul nem csak Szegeden rendeztek beszélgetéseket: vendégeskedtek már Hódmezővásárhelyen és Békéscsabán, de még Pesthidegkúton is, ahol a Klebelsberg-kúriát is megnézték. Négyezer vendég Mindezt Sényei Róbert nyugalmazott középiskolai tanártól tudjuk: a kávéház „dokumentátora" szorgalmas és kitartó könyvtári kutatómunkával összegyűjtötte és föltárta az esték programjait, így azt is meg tudta mondani, hogy pontosan 4016 nyilvántartott vendég fordult meg a kávéházban. Az előadók és beszélgetőtársak fölsorolására itt természetesen nincs helyünk. A jubileumi könyvben visszaemlékező Szalay István (1994—98-ig szegedi polgármester) halandókról beszél, „akiket éppen a kávéház tett halhatatlanná". Köztük az azóta elhunyt Veress Sándor doktorról, aki „villogó tekintetével, szarkasztikus humorával, minden hollywoodi sztárnál jobban alakította az ördög ügyvédjét", Nagy Péterről, aki „okos toleranciával kereste mindenkiben a jót, a jobbító szándékot", Szilágyi Árpádról, akire éppen a kávéházban ragadt a „városvédő polgár" elnevezés, Wayer Péterről, Czenéné Vass Máriáról. Sokak mellett Az Egy fél évszázad hordaléka című, 1997. szeptember 24-i Trogmayer-esten készült felvétel. Az ünnepelt és barátai: (ülnek) Varga Mátyásné, Varga Mátyás, Trogmayer Ottó kutyájával, Ficsúrral, (állnak) Pataki Ferenc, Kass János, Sándor János, Szalay István, Péter László, Fodor István, Pacsika Emília, Kalmár Márton, Trogmayer Olivér FOTÓK: Kószó JENÖ ÉS KÁRPÁTI DEZSÓ említi még Gyüdi Sándort, Székely Sándort, Szőkefalvi-Nagy Bélát (ő sincs már közöttünk). Napi két „este" Irodalom és képzőművészet, tudomány és politika, szegedi ügyek, könyvbemutatók és zenés estek színesítették a palettát. A fokozódó érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az első idők évi huszonöt-harminc rendezvénye után tavaly már kettőszázhatvankilenc (!) estét tartottak - előfordult, hogy egy napon kettőt is. S hogy mindezt miből? A programok megrendezését támogatók névsora a havi műsort közlő leporelló hátoldalán olvasható. Csak a kiadványok (plakát, szórólap), a dokumentálás (videofelvételek az estekről, fénymásolás) és a telefon kerül pénzbe. Terembért nem kérnek tőlük, s a résztvevők és szervezők sem honoráriumért vállalják a szereplést: belső indíttatásból tartják fontosnak, hogy Két vendég a kávéházból: Papp Lajos szívsebész és Boda Domokos gyermekgyógyász mint műkedvelő muzsikus hozzájáruljanak a város szellemi életének fönnmaradásához. Szép hagyomány, hogy Másody Dániel ékszerész fölajánlásának köszönhetően ezüst emlékgyűrűt ajándékoznak a kávéház jeles résztvevőinek. Az első gyűrűvel Sényei Róbertet tüntették ki. A Szegedi Közéleti Kávéház húsz évéről szóló könyvet február 6-án a városháza dísztermében mutatják be. Az eseményre meghívták Hiller István kulturális minisztert is. NYILAS PÉTER Kéri László politológus és Szondi Ildikó Kihelyezett „kávéház" Hódmezővásárhelyen, csikósruhában Szilágyi Árpád