Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-16 / 13. szám

SZÓRAKOZTATÁS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PÉNTEKEN NAPI MELLÉKLETEK Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, GYOGY-IR Szerda RANDEVÚ Csütörtök BIZALMASAN DELMADAR SZERKESZTI: LACZÓ BALÁZS, LÉVAY GIZELLA • 2004. JANUÁR 16. WWW.DELMAGYAR.HU VENDEGTOLL - LITKAI GERGELY Mint a mókus Az úttörőtábor jellegadó ismérve, amiből meg lehet állapítani, hogy valaki volt-e, vagy csak állítja, a jelszó. Éjszaka ugyanis a két ügyeletesnek az amúgy is frekventált kapuban csak azt lehetett beengedni, aki tudta a jelszót. Ennek a jelentősége akkora volt, mint a Holdon határállomást építeni, hiszen aki éjjel el merte hagyni a bungalót, az HÉV-ezhetett is haza Pestre. Szóval a rendszer jól is működött, míg egy nap az egyik ügyeletes vérző szájjal jött reggelizni. Péterkét próbálta leváltani egy reggelen, akinek az apukája rendőrként dolgozott, ezért Péterke különösen ügyelt a fegyelemre. Amikor ugyanis megjött a váltás az objektumhoz, megkérdezte a jelszót, mire fel parázs vita alakult ki, hogy vajon fáklya vagy máglya-e az, és mivel Péterke a konfliktusrendezésnek a parancsuralmi formáján szocializálódott, alaposan helybenhagyta a kollégát. Aztán mind a ketten HÉV-ezhettek haza Pestre, mivel boglya volt a helyes megoldás, és ezért nem lehetett eldönteni, hogy kinek az oldalán merült fel a hatáskörtúllépés. Ott voltak aztán az ifik. Az akkori társadalmi rend sokkal egyszerűbbnek tűnt, voltak felnőttek, gyerekek és az ifik. A gyerekek ki akartak izélni az ifikkel, az ifik ki akarták játszani a tanárokat, a tanárok pedig leplezni akarták a nyár alatt eluralkodó promiszkuitást és alkoholizmust. Az ifik kulturális programokkal kedveskedtek nekünk, például megtanultunk zsírozni kétforintos alapon. A másik kulturális program a gyümölcsjáték volt. Ennek a lényege, hogy minden ifi egy gyümölcs volt, és oda kellett menni hozzá és megkérdezni, hogy például te vagy-e az alma. Ha azt mondta igen, fel kellett írni, ha azt mondta nem, akkor csak később lehetett visszamenni megkérdezni. A legemlékezetesebb alkalommal az egyik ifi maracuja volt. ezért a szocialista gyümölcsökön felnőtt ifjúság négy óra meddő próbálkozás után kudarcot vallott, ezért egészen az óvásig jutott a dolog. Az egyik tanár állította, hogy a maracuja egy hosszú farkú állat, ami Dél-Amerikában él, míg a másik megesküdött, hogy ahogy ő emlékszik, ez inkább Spanyol-Marokkó fővárosa. Végül egy maracujás Hubba-Bubba rágópapír bizonyult perdöntőnek, amin le is volt rajzolva. A kulturális programokon kívül volt részünk még a szocialista Survivorben, az éjszakai bátorságpróbában is. Ennek lényege az volt, hogy az ifik elbújtak a bokorban a falu külterületén, a beszart úttörőknek meg végig kellett menni a sötétben, és aztán az ifik jól megijesztették őket. Ennek az extrém sportnak évről évre megvolt a maga hibaszázaléka. Egy alkalommal a Frankenstein-arcú ifi, aki nappal is közepes méretű sokk kiváltására volt alkalmas, egy rúdelemlámpával elbújt a gát menti bodzabokorban. Csak Sanyi bácsit, a véralkoholistát hagyta számításon kívül, aki egy delíriumos utántöltésről tartott haza biciklijére támaszkodva az n+l-es számú italboltból. Mikor Frankenstein közelébe ért, az kiugrott a bokorból, először saját, aztán Sanyi bácsi arcába rúdelemlámpázva, majd azt kiáltotta, mély torokhangon, hogy „Aaa..., meg vagy ijesztve!". Ekkor Sanyi bácsi a biciklivel megingott, majd lassított felvételként, hitetlenkedő arccal legurult a töltésről. Másnap Sanyi bácsi bebizonytalankodott a táborvezetőhöz, és azt a feljelentést tette, hogy őt meg akarta erőszakolni egy sátánista, rúdelemlámpával a kezében, és hogy a pestieket nem lenne szabad ide kiengedni, ahol normális emberek is élnek. Nyár végén aztán hazatértünk, szellemileg és testileg leépülve, és olyan kalandokról kezdtünk mesélni a lovastáborosoknak, hogy a következő évben helyettünk már ők mentek. Mi meg megtudhattuk, hogy a lovastábor is ugyanolyan gáz. Jobb félni, mint megijedni Sor a bilétáért Veszélyes teáskanna FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT Janik László színművésznek igen rossz tapasztalatai vannak a teáskannákkal. Némelyik a legváratlanabb pillanatban támadja meg az embert. Hősünk nem bízza a véletlenre, felkészülten várja a kannával való ütközetet FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT Az éneklő kutya A középvezető Egy középvezető hajótörést szenved egy lakatlan szigeten. Fél évet eléldegél kókuszon és kókusztejen, és egész nap a tengert kémleli. Egyszer csak egy csónakban kiköt egy gyönyörű nő. Középvezetőnk megörül: - Remek, végre valaki megmentett! - Sajnos, én is csak hajótörött vagyok, a sziget túlsó felén lakom. - Milyen szerencsés, hogy a csónakkal jutott el a szigetre, talán megpróbálhatnánk elmenni innen. - Nos, a csónakot én építettem bambuszból, háncsból és levelekből. Ahogy a Nap járásából és a csillagokból kiszámítottam, legalább két hétre vagyunk a legközelebbi lakott szárazföldtől, és enynyi ivóvíz nem fér a csónakba. Nincs kedve átjönni hozzám, biztos régen volt már társasága? Át is eveznek a sziget másik felére. A középvezető teljesen le van nyűgözve, kikövezett űt vezet egy csodálatos bungalóhoz. - Iszik valamit? - kérdezi a nő. - Köszönöm, nem, elegem van a kókusztejből. - Van egy saját lepárlóm. Egy Martinit? A férfi teljesen döbbenten ül és kortyolgatja a Martinit. - Gondolom, szívesen megborotválkozna, amíg én átöltözöm. A középvezető szó nélkül átmegy a fürdőszobába, ahol két kiélezett kagylót talál. Mire megborotválkozik, a nő mindössze néhány liánba öltözötten fogadja: - Gondolom, régóta egyedül van... - Igen - feleli bizonytalanul a férfi. - És biztosan szeretne olyasmit csinálni, amit már régen nem tett meg... - Nem mondja komolyan! Megnézhetem az e-mailemet?! Óriási közönségsikert aratott a MAV legújabb intézkedése, miszerint az állomás egész területén bárkitől kérhetik a vonatjegyet, a várakozók bilétát kapnak, így úszhatják meg a büntetést. Meg nem erősített hírek szerint az ellenőrzést a tréfát nem ismerő vasutasok Csongrád megye egész területére kiterjeszik: utcákra, terekre, éttermekre, iskolákra, lakásokra. Az előrelátók már sorban állnak, hogy igényeljenek a negyedéves • bilétából FOTÓ: KARNOK CSABA A képen látható csodamarha igen ügyesen muzsikál. Mielőtt álla alá szorítaná a hegedűt, szőrét jó erősen meg kell csutakolni, nehogy játék közben kicsusszanjon onnan a hangszer SZÖVEGEK: v.ES., FOTÓ: TÍSIK ATTILA Csillag István gazdasági minisztert és Kuncze Gábor pártelnököt éneklő kutyával köszöntötték a Novotel szállóban. A derék négylábú, némiképp kifacsarva az eredeti szöveget, a következőt dalolta a poltikusoknak: Kis kutya, nagy kutya, nem ugat hiába. Lesz nekünk M5-ös Szeged városába Előkészület a zenéléshez A DÉLMADÁR HETI MONDÁSA Az ember átlagos alvásigénye csak még öt perc.