Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-05 / 257. szám

SZERDA, 2003. NOVEMBER 5. "AKTUÁLIS* 3 Egyelőre sejteni sem lehet, hányan lettek a lakásmaffia áldozatai Rettegtek a móravárosiak Folytatás az 1. oldalról A móravárosi házban tíz idős férfit és nőt találtak a rendőrök, korábban valamennyiüknek volt lakása, ma már egyiknek sincs. Szentes Bíró Ágnes rendőr hadnagy érdeklődésünkre tegnap elmondta, ez valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, nem lehet tudni, hány sértett lehet még. - Az elkövetők nem válogattak a módszerekben, a sértettek pedig nem tudnak, nem mernek, vagy egyszerűen nem képesek feljelentést tenni - tette hozzá a hadnagy. Tegnap kora délután ottjártunkkor két civil ruhás rendőrrel találkoztunk ház előtt, de semmire, egyetlen kérdésre sem válaszoltak. Csöngetésünkre előbb csak az udvarban megkötött kutya válaszolt hangos ugatással, majd pár perc múlva egy középkorú férfi nyitott kaput. - Én is ügyvéd voltam, nekem más a véleményem - válaszolta, amikor azt kérdeztük tőle, hallott-e a történtekről, egyáltalán: mit tud az egészről. - Én nem érek rá ilyesmire, kérdezzék a rendőröket tette hozzá, majd orrunk előtt bevágta a kaput. Mialatt pár szót váltottunk, az udvarban egy idős, nehezen mozgó bácsi botorkált a kapu felé... (A férfi egyébként tényleg nem kérkedett, valóban ügyvéd volt, az egyik leghíresebb szegedi ügyvédi dinasztia tagja. Évekkel ezA környékbeli lakók még Katona Gyula önkormányzati képviselőnek (középen) is alig mertek nyilatkozni. Fotó: Karnok Csaba előtt olyan tragédia érte, aminek következtében alkoholista lett, teljesen lecsúszott, az ügyvédi kamarából évekkel ezelőtt kizárták.) Úgy tudjuk, az idős embereket a ház felső szintjén szállásolták el. - Aki ezelőtt ott lakott, azt is átverték, és elüldözték. Az egész környéket rettegésben tartották, megfélemlítették. Törvényen kívüliek voltak. Mercedesekkel, BMW-kkel állták el az utat, a közterület-felügyelőket egyszerűen elzavarták, amikor kihívtam őket - mesélte Katona Gyula. Móraváros önkormányzati képviselője hozzátette, a ház lakói hajnali három, négyig zsibongtak. Mióta elvitték őket, azóta nyugalom van. Utolsó szalmaszál SZÖGI ANDREA Nincs rosszabb a bizonytalannál - mondják sokan, és vélhetően igazuk van. Legalább kétszázötven vásárhelyi, és persze sok ezer máshol élő család érzi ezt napról napra, egyre erősebben. Ők azok, akiket egyáltalán nem vigasztal a könnyűipar országos, sőt európai méretű válsága, s nem nyugszanak meg attól sem, hogy lám, hány sorstársuk jár még náluk is rosszabb cipőben. Apropó, cipő. Nem a Mary volt az első, és - azóta már tudjuk nem is az utolsó, amely bezárta kapuit a megyében. Néhány héttel később követte a céget az évszázados múltra visszatekintő Hódiköt Rt. is. Aggasztó a tendencia, a stílus azonban leginkább felháborítónak nevezhető. Hónapok óta kifizetetlen bérek, bírósági tárgyalások és fizetési meghagyások, elmaradt végkielégítés, elkeseredett dolgozók. Illetve volt dolgozók. Vagy hogy is van ez 1 A Hódiköt százhúsz alkalmazottja a mai napig nem tudja, mikor kell utoljára munkába állnia. Egyelőre arról sincs fogalmuk, mi lesz majd azután. Állítólag egy részüket később is tudják foglalkoztatni, de erről jelen pillanatban mélyen hallgatnak az illetékesek. A cipőgyárban azonban, úgy tűnik, megtalálták a további működés módját, igaz, nem tiszta egyezség formájában. A „feketemunkásként " való foglalkoztatást az egykori dolgozók egy része elfogadja. De mi mást is tehetnének azok, akikkel koruk és végzettségük miatt szóba sem állnak más munkaadók, minthogy kapaszkodnak az utolsó szalmaszálba? Még akkor is, ha a felkínált lehetőség nem a leghivatalosahb, de legalább pénz jár érte. Még ha, mint hírlik, nem is fizetik utánuk a járulékokat és a szolgálati idejük sem gyarapszik, sőt, ha csupán csak néhány napra vagy hétre érezhetik azt, hogy az ő munkájuk is fontos. Mert a kirúgott alkalmazottak, túlnyomórészt több gyermeket nevelő családanyák jó része a jövedelem hiányán túl a fölöslegesség érzésétől szenved legjobban. Vannak azonban olyanok, akik számára ez a megoldás nem járható út. Akik sosem mennének bele abba, hogy titokban, megalázó módon, illegálisan dolgozzanak. Persze a mai napig összerándul a gyomruk, elakad a hangjuk, kicsordul a könnyük, ha a gyárra, s az ott eltöltött évtizedekre gondolnak. És fogalmuk sincs róla, miből fogják kifizetni a villanyszámlát. Az olajipari óriás az EU-ban is jelentős tényező maradhat A Mol-nak felhőtlen a kapcsolata a Jukosszal A kőolaj-kitermelés hatékonyságát tekintve hazánk Európa első állama. A Mol hazai és nemzetközi eredményeiről számolt be tegnap Mosonyi György, a részvénytársaság vezérigazgatója (képünkön) Szegeden. MUNKATÁRSUNKTÓL A sajtóbeszélgetés egyébként része egy számos magyar nagyvárost érintő kommunikációs programnak. A beszámoló apropójaként a mintegy 23 százaléknyi állami tulajdonú részvénypakett egy részének kiértékesítését jelölte meg az igazgató, a tranzakció első ütemére ez év végéig kerül sor. Mosonyi mindenek előtt kiemelte: a Mol egyszerre magyar, nemzetközi és regionális vállalat, amelynek legfontosabb célja jelenleg a versenyképesség megtartása. Ennek érdekében számos nemzetközi megállapodásra Fotó: Miskolczi Róbert került sor a közelmúltban, így három, hamarosan uniós taggá váló országra kiterjedő olajipari vállalkozásként az EU-ban is jelentős piaci tényező maradhat a Mol. A fenntartható fejlődés alapját az olajcég számára is a kutatás és a kitermelés jelenti, mondta az igazgató, a nemzetközi kapcsolatok révén jövőre akár a jelenlegi kétszeresére is emelkedhet a Mol termelékenysége, az orosz lukosszal kötött szerződés alapján ugyanis Szibériában csaknem másfél milliárd tonnányi kőolajat bányászhat ki a magyar cég. Mosonyi ennek kapcsán rámutatott: a Jukosz-botrány a cégek kapcsolatát nem befolyásolja. A beszámolóból többek között kiderült: a kőolaj-kitermelés hatékonyságának szempontjából hazánk Európa első állama. A közelmúltig veszteséges gázágazat pedig a nyári gázártörvény életbe lépésével nyereséges üzletággá változik jövőre úgy, hogy az állami kompenzációval együtt a lakossági áraknak nem kell nőve1 kedniük. Nyolcvanötén ügyvédhez fordultak elmaradt végkielégítésük miatt Munka a bezárt gyárban? o © © Legújabb érvünk: Hitelkártya! Akár éves díj nélkül! Citibank hitelkártya. Ezer érv szól mellette. 6722 Szeged, Nagy Jenő u. 1. Tel.: (62) 554-770 (a Nagy J. u. ts a Fakatasas u. találkozásinál) Nyitva tartás: hétfő-péntek: 8.00-16.00 citibank! ^^íbankl 06-40-CIT124 06-40-248424 www.cltibank.hu A Citibank sohasem pihen cítibank Citibank Rt. - a Citigroup és a magyarországi Citibank csoport tagla. Az akció 2003. október 20-tól 2003. december 31-ig tart. Az akciós időtartam alatt benyújtott és a Bank által elfogadott hitelkártya igénylés esetén a Bank a kibocsátással egyidejűleg a hitelkártya első éves díjából 50% kedvezményt biztosít. Amennyiben pedig az ügytél az így kibocsátott ezüst hitelkártyájával annak kibocsátásától számttva 2004. január 3!. napjáig legalább mindösszesen 50 000 Ft. vaqy arany hitelkártyájával 100 000 Ft összegű tranzakciót bajt végre, a Bank a fennmaradó 50% éves dijat Is elengedi. Az akció részietes feltételeit a bankfiókjainkban és hitelközpontjainkban kifüggesztett tájékoztató tartalmazza. A Citibank Rt. az akció időtartama és feltételei egyoldalú módosításának jogát fenntartja. A jelen hirdetés kizárólag a figyelemfelkeltés célját szolgálja, és nem minősül a Citibank Rt. részéről ajánlattételnek vagy nyilvános tájékoztatónak. A Citibank Rt. a hitelkártya kibocsátásáról és annak feltételeirőt a saját hitelbírálati feltételei alapján dönt. (TMM: 0-41.75%) „Feketemunkások" dolgoznak a felszámolás alatt lévő Mary 2000 Cipőgyár Rt. vásárhelyi üzemében - terjed a hír városszerte. A cég ugyanakkor még most is tartozik pár havi fizetéssel és végkielégítéssel az elbocsátott dolgozóknak. Feketén dolgozik harminc ember a Mary cipőgyár vásárhelyi üzemében - a napokban ezt a szöveges üzenetet juttatta el lapunkhoz egyik olvasónk. Mint emlékezetes, a városban és a megyeszékhelyen működő részvénytársaság augusztus végén bezárta kapuit, s a hétszáz dolgozót, köztük 130 vásárhelyit elbocsátották. Azóta a többségükben középkorú, szakmunkás, illetve betanított munkás asszonyok még nem kapták meg minden járandóságukat, hiszen sokaknak több hónapi fizetéssel és végkielégítéssel tartozik a cég. Az elbocsátottak jó része ráadásul hiába keres állást, a városban nemigen akad számukra lehetőség. Most viszont, úgy tűnik, néhányuk mégiscsak jut némi munkához. Az olvasónktól kapott információ alapján ugyanis szétnéztünk a vásárhelyi üzem környékén, és beszéltünk olyanokkal, akik a közelben laknak vagy dolgoznak. Az általunk megkérdezettek elmondásából kiderült: két-három hete újra élettel telt meg az üzem egy része. A kapuval szemben lévő boltból látták: reggelente, úgy hat óra tájban mintegy húsz-harminc ember megy be az üzembe, majd „műszak" végén elszivárog az üzem területéről. A gyár egyébként hétfőn kívülről teljesen elhagyatottnak tűnt, sem a portaszolgálat, sem a csengő nem működött. A bejárat előtti járdán azonban friss kerékpárés autónyomok tanúskodtak arról, hogy valakik nemrég bementek a területre. Némi várakozás után egy világoskék köpenyes asszony is feltűnt az udvar hátsó részén. Pár perc múlva pedig nyílt a kapu, és két férfi távozott " j *í • |g S íj J h A vásárhelyi cipőgyárban hivatalosan már ritkán nyitják ki a kaput, a valóságban mintha gyakrabban tennék ezt. Fotó: Tésik Attila egy autóban. Egyikük annyit mondott, hogy ő a portás, társával a szegedi gyárból jöttek, oda mennek vissza, a vásárhelyi üzemben pedig semmilyen munka nem folyik. Ezzel szemben viszont elbocsátott dolgozók állítják: 14, esetleg 20 vagy 30 utcára tett alkalmazottat hívtak vissza, s velük napi 150 pár cipőfelsőrészt készíttetnek. Erről azonban a cég vezetőit nem tudtuk megkérdezni, hiszen a korábbi ügyvezető igazgató már nem nyilatkozhat az ügyben, az olasz felszámolóbiztos pedig a jövő héten érkezik hazánkba. Ellenben az utcára tett marysek közül akad, akit megkerestek a furcsa állásajánlattal, de nem vállalta a feketemunkát. Az elbocsátott dolgozók többsége eközben továbbra is az elmaradt pénzt várja. Vanderstein lánosné például elmondta: többszázezer forinttal tartozik neki a cég. Egyelőre fogalma sincs róla, mikor kapja meg fizetését, végkielégítését, és felháborítónak tartja, hogy így bánnak az utcára tett emberekkel. Mint mondta, 84 sorstársával együtt ügyvédhez fordultak, mert remélik, jogi úton talán hamarabb hozzájuthatnak pénzükhöz. SZÖGI ANDREA