Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-15 / 266. szám

NAPI MELLÉKLETEK SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. NOVEMBER 15. AVAR ISTVÁN, A NEMZET SZÍNÉSZE BALOLDALI MARADT ÉS FIATALPÁRTI Az életünk egy Avar István: Mindig szívesen jöttem Szegedre játszani. A gyertyák csonkig égnek című Márai-regény adaptációjával az évad kezdetén fergeteges sikert aratott Szegeden a Pesti Magyar Színház társulata. A vendégjátékot Agárdy Gábor és Avar István főszereplésével hétfőn megismételték. Hamar elkapkodták a jegyeket, azt mondják, most is olyan óriási volt az érdeklődés, hogy ha heteken át sorozatban játszanák a produkciót, akkor is telt házzal menne. Henriket, a nyugalmazott tábornokot alakító Avar István azt mondja, baloldali maradt és fiatalpárti. - Márai körül mindig lengett egy kis legenda. Csodákat zengtek róla, akik régről ismerték, mások pedig épp azért misztifikálták, mert nem ismerhették. Sokáig nem jelenhettek meg itthon a művei. Nagyszerű írónak és kivételes gondolkodónak tartom. Tisztelte és becsülte a magyar nyelvet, mindig szépen és világosan írt. Egyetlen könyvet sem ismerek tőle, amelyben ne a legtisztább gondolatok lennének. Varázsgondolatok A gyertyák csonkig égnek olyan romantikát sugároz, olyanfajta barátságnak, becsületnek és igazságkeresésnek lehetünk tanúi benne, ami a mi életünkből már fájón hiányzik. Ezek olyan varázsgondolatok, amelyek Márai-rajongókká tudják tenni a fiatalokat is - mondja Avar István az előadás sikerének titkáról. Már két éve játsszák a darabot, Pesten sem lehet jegyet kapni rá. - Úgy éreztük, Szegeden nemcsak Márait, hanem rajta keresztül bennünket is megszerettek a nézők. Ahogyan mi játsszuk ezt Agárdy Gabival, talán annak is lehet valami különös varázsa. A fővárosi közönség inkább sznob, mint a szegedi, ott elvétve fordul elő, hogy felállva tapsolnak. Itt őszinte lélekkel ünnepeltek bennünket az emberek. A regényt valamikor tizenöt éves koromban olvastam először, azután évtizedekig nem találkoztam vele. A rendszerváltás után, amikor jött az új Márai-kultusz, és sorra jelentek meg a régi könyvei, akkor vettem kézbe újra. Nem gondoltam, hogy színpadon is találkozom majd vele. A próbaidőszakban hatszor elolvastam. Gondot jelentett számunkra, hogyan lesz ebből a gyönyörű epikus műből igazi dráma. A színházi előadás több mint két óra, amit élettel kellett megtöltenünk. Bebizonyosodott, hogy jó érzékkel választottuk ki a legjobb részleteket a regényből. Rendezőnkkel, Iglódi Istvánnal együtt találtuk ki azt a stílust, játékformát, amivel a drámaiságát erősíteni tudtuk. Anélkül, hogy összebeszéltünk volna, ráéreztünk, hogyan kell játszanunk. Tanítva tanul Avar István nemes orgánuma, tökéletes beszédtechnikája jól érvényesült a szövegközpontú előadásban. A nyolcvanas években nem véletlenül hívták színpadi beszédet tanítani a színművészeti főiskolára. - Nem akarom bántani ezt a társadalmi rendszert, amiben most élünk, de - finoman szólva bőven lenne rajta javítanivaló. Ez a kulturális életünkre is kihat, amit jól éreznek a mai fiatalok, a tanítványaim is, akikkel kölcsönhatást gyakorlunk egymásra. Nemcsak tanítom őket, hanem igyekszem én is minél több dolgot megtanulni tőlük. Mindig fiatalpárti voltam, ezért oktatok még ma is a főiskolán. Amilyen türelmes vagyok a diákokkal, ugyanolyanok ők is velem. Arra biztatom őket, mielőbb szokják meg, hogy a színészek élete egy nagy türelemjáték. Erre saját életútja is bizonyíték. Egercsehiben, egy palócföldi bányatelepen született 1931-ben. Tizennégy évesen már segédmunkásként dolgozott az egyik aknánál. Miután elesettnek hitt édesapja 1948-ban végül hazatért a hadifogságból, újra tanulhatott. Egy év alatt letette a szakérettségit. Gyerekként pap szeretett volna lenni - végül Thália papjának állt. A főiskola után sokat és sokfélét szeretett volna játszani, ezért Pécsre szerződött. Lendvai Ferenc elhalmozta szerepekkel. Jelentős személyes sikert hozott első filmje, az 1958-as Vasvirág, ami után sorra kapta a filmszerepeket, majd 1960-ban szerződést a Madách Színházba. A Hamlet Horatiója és Stanley A vágy villamosából volt az a két szerep, aminek köszönhette, hogy gyorsan befogadta a rangos társulat, amelynek akkoriban Gábor Miklós, Pécsi Sándor, Kiss Manyi és Tolnay Klári voltak a sztárjai. Ettől kezdve mindig az élvonalban maradt, rengeteg filmet, tévéjátékot is forgatott. Két évtizeden át a Nemzeti, majd 1993-as nyugdíjba vonulásáig űjra a Madách Színház egyik vezető színésze volt. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Sohasem kellett szégyenkeznie amiatt sem, hogy a rendszerváltás előtt tizenhét éven át országgyűlési képviselőként is dolgozott. - Pártonkívüliként független honatya voltam. Ennek ellenére ma is baloldali gondolkodásúnak vallom magam. Az akkori parlamentben volt egy réteg, amelyik közel állt a nagypolitikához, ami a többségtől, így tőlem is távol zajlott. Gyalogos VII. kerületi képviselőként dolgoztam. Kellettek a népszerű emberek, akik türelmesen végighallgatták a választókat, megpróbálták megoldani a macerás ügyeket. Soha nem ígértem semmit, de igyekeztem minél több dolgot elintézni. A mai parlamentről olyan véleményem van, ha azt kerek perec kimondanám, testületileg és személy szerint is - kivétel nélkül! - sértve éreznék magukat az ott ülő emberek. A mai parlamenti élet szinte csak a mocskolódásról szól. A legritkább esetben hallok építő vitát. Elborzadva látom a közvetítésekből, hogy nincsenek koncepciózus hozzászólások. Állandó vájkálás folyik a múltban. Tudomásul kellene már végre vennünk: történt egy rendszerváltozás. Az a hüHétfő Kedd A Pl Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU lye, aki azt hitte, hogy huszonnégy óra alatt le lehet cserélni az egész országot. Nem szeretek még beszélni sem róla, mert rögtön indulatba jövök. Miért azzal foglalkoznak, hogy ki mit mondott, ki hogyan nézett a másikra 1945-ben vagy 1959-ben? Miért nem lehet ebben a pici országban egyet akarni? A közös céljainkért, a közös jövőért kellene a képviselőinknek dolgozniuk. Lear király Szegeden Pályája során többször is fellépett Szegeden. A szabadtérin először 1967-ben Horatiót játszotta Gábor Miklós Hamletje mellett, később Áron volt Madách Mózesében, majd Demetriosz helytartó Sütő András drámájában, A szúzai menyegzőben. A rendszerváltás idején Lear királyt alakította Ruszt József rendezésében a kőszínházban. - Mindig szívesen jöttem Szegedre játszani. Azzal viccelődtem: itt még akkor is jól érzem magam, ha a feleségemet is magammal hozom. Gazdag színészi pályafutását kitüntetések sorával ismerték el, szinte mindent megkapott: kétszer a Jászai Mari-díjat, az érdemes és a kiváló művész címet, a SZOT-díjat, a Kossuth-díjat. Mégis arra a legbüszkébb, hogy kollégái a Nemzet Színészévé választották. - Magyarországon a kitüntetések mindig vegyítve voltak politikával, és valljuk be, ma sem egészen mentesek tőle. A Nemzet Színésze címet nekem nem egy kormány adta, hanem a kollégáimnak köszönhetem. Elmesélték, hogy egy perc alatt, ellenszavazat nélkül ítélték oda nekem. Ez azt jelzi, hogy tartanak valamire, elfogadnak, szeretnek. Ezért különösen kedves és fontos számomra ez a cím. Nem is tagadom, büszke vagyok rá. Eltalálták az elnevezését is, remélem, nem járatják le, mint oly sok más díjat. Ma már ritkán látni színpadon, keveset játszik, ezért is nagy dolog, hogy vállalkozott a szegedi vendégszereplésekre. - Hetvenharmadik évemben járok, több komoly műtéten estem át, pihennem kell. Szerencsére az agyam még ma is teljesen friss, két és fél órán át gond nélkül tudok koncentrálni a színpadon. Mégis, ma már meggondolom, hogy elvállaljak-e egy nagyobb szerepet. Nemrégiben kettőt is viszszautasítottam. Jobb a békesség és a nyugalom. Több filmszerepet is lemondtam, mert nem tetszett. Azt hiszem, az a játékstílus, amit én képviseltem, ma már nem olyan izgalmas. Persze sohasem lehet tudni. Lehet, hogy ott lapul valakinek a fiókjában egy olyan forgatókönyv, ami rám vár, amire nem tudnék nemet mondani. HOLLÓSI ZSOLT Kollégáim elmeseltek, hogy a Nemzet Színésze címet egy perc alatt, ellenszavazat nélkül ítélték oda nekem.