Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-14 / 240. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. OKTÓBER 16. • MEGYEI TÜKÖR« 7 Ma kezdődik a negyedik szegedi kamarazenei fesztivál Muzsika aprópénzből világszínvonalon Sokan a világ legjobb csellistájának tartják Perényi Miklóst, aki ma este 7 órától Marczi Mariann zongoraművésszel ad ingyenes koncertet a péntekig tartó negyedik szegedi kamarazenei fesztivál nyitó napján. A szegedi születésű, Németországban élő zongoraművész, Fritz Rolf az őszi egyetemi kulturális fesztivál részeként negyedik alkalommal szervezett rangos kamarazenei koncertsorozatot. A fiatal muzsikus a financiális gondok ellenére nem adja fel eredeti célját: olyan magas színvonalú kamarazenei fesztivált szeretne meghonosítani Szegeden, amely bekerülhet a European Festivals Association (EFA) által is ajánlott legnívósabb komolyzenei rendezvénysorozatok közé. Zenei igazgatóként ennek érdekében minél több olyan előadót igyekszik megnyerni, aki rendszeres résztvevője a már EFA-tag fesztiváloknak. A rendelkezésére álló szűkös költségvetés egyelőre csak a személyes kapcsolatok kiaknázása révén teszi lehetővé ezt. Idén csupán a Szegedi Tudományegyetem Kulturális Irodájától és az önkormányzattól sikerült némi támogatást szereznie a programsorozathoz. Ezért is nagy szó, hogy világhírű muzsikusokat is el tudott csábítani Szegedre. Ma este 7 órakor az SZTE Dugonics téri aulájában a fővédnök, Kozma József alpolgármester nyitja meg a fesztivált. A nyitó koncerten Perényi Miklós csellóművész és Marczi Mariann zongoraművész Bach, Beethoven, Schubert, Dvorak, Janacek és Kodály műveit játszsza. A Kossuth-díjas Perényit egyik állandó kamarapartnere, Schiff András zongoraművész a világ legjobb csellistájának nevezte, a fiatal Marczi Mariann pedig az utóbbi években számos nemzetközi díjat gyűjtött be. Szerdán a Németországból érkező, világkarrier előtt álló Horus Piano Duo lép fel. Az egyiptomi származású, hithű muzulmán Ahmed Abou-Zahra és katolikus felesége, Emődy Dóra példát mutat arra, két eltérő kulturális gyökerekkel rendelkező muzsikus hogyan tud közös művészi programot megvalósítani. Az egyre keresettebb zongorista páros szokásos fellépti díja 4 ezer euró Nyugat-Európában. A szegedi fesztivál teljes költségvetése ennek a felét sem éri el, Fritz Rolfhoz fűződő barátságuknak köszönhető, hogy szinte ingyen eljönnek. Minden évben bemutatkoznak Szegedről elszármazott muzsikusok is: ilyen a csütörtökön este Réti Balázs zongoraművésszel fellépő Varga Gábor, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első klarinétosa, aki két éve megnyerte a sevillai nemzetközi klarinétversenyt. A fesztivál a tavaly alapított romániai Trio Katharsis pénteki koncertjével zárul. Fritz Rolf azt szeretné, ha az ingyenes hangversenyekre a zenebarátok mellett azok is elmennének, akik csak most ismerkednek a rendkívül sokszínű kamaramuzsikával. HOLLÓSI ZSOLT A fafaragó Kulbert dalolt is Segédmunkásként dolgozott egy építkezésen, amikor egy lehulló gerendadarabban meglátta egy fekvő juhász alakját. Reggeli alatt kifaragta. A szegvári Kulbert György munkái a hét végétől a makói Hagymaházban láthatók. A huszonnyolc esztendős fiatalember gyermekkora óta fúrt-faragott, agyagozott és modellezett. Fafaragással igazán komolyan húszéves kora óta foglalkozik. Ma már teljes egészében ez tölti ki az életét előtte, mint elmesélte, több mint tucatnyi foglalkozása volt már, többek között tehenész, varrodai dolgozó és muzsikus is. Hogy a zenéhez mindmáig ért, azt a kiállítás megnyitóján egy szerzeményének előadásával is bizonyította. A makói már a sokadik kiállítása. Alkotásai rendkívül mívesek, gazdagok, nagy kézügyességről és mély érzésekről, az anyag iránti tiszteletről tanúskodnak. Azt mondja, ami tanult, azt az emberektől tanulta, az építő és az olykor ledorongoló kritikák segítették addig, ahová eljutott. Ma már képes hinni önmagában és nagyon hálás annak a közösségnek, amelyet művészként az otthonának vall. Szegvár utcáin mindenesetre ma már megszokott látvány, hogy Kulbert György fel-le sétálgat, kezében egy darab fával, keresve az alkotáshoz kellő pillanatot. A tárlatot lapunk munkatársa, Blahó Gabriella nyitotta meg. Elmondta, Kulbert munkái azt üzenik: akár szerethetnénk is a Földet. SZABÓ IMRE Min dolgozik? Kalmár Márton szobrász Emléktábla egykori diákoknak A mulandóság rekvizitumai, múlhatatlanul Remekművek, műremekek a falon Vásárhelyen Nemsokára hatalmas kőtömeg tornyosul az alsóvárosi napsugaras ház udvarán, nagy vállalkozásba fog a szegedi szobrász. Tömörkény István, Somogyi Károly, Bálint Sándor, Kováts József, Szent-Györgyi Albert, Glattfelder Gyula. Büsztök, reüefek, portrék - Szeged nagyjairól, Szeged utcáin, terein, épületein. Az előkészítés stádiumában van egy foci-monumentum, emlék az Aranycsapat tiszteletére, amelyet a Tisza-parton kívánnak elhelyezni. Az iskolaépítő egykori kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó szobrát nemrég avatták Mórahalmon. Elegáns, szép, okos, határozott, komoly. Érzékeny. Talán ezekkel a jelzőkkel lehet érzékeltetni, milyen vonásokat, tulajdonságokat, karaktert sikerült közvetíteni a szobrásznak. - Fél szívvel nem lehet dolgozni, művek csak elkötelezett szeretetből tudnak születni - foglalja össze Kalmár Márton azt a sokrétű, időigényes, szellemi és fizikai teljesítményt," elmélyülést, ismeretet, elkötelezettséget, szívós kitartást igénylő folyamatot, amelynek a végeredménye egy-egy személyiséget idéző-megörökítő portré. Vagy emlékmű, mint a balástyai, második világháborús. Meg a kardoskúti, amely a diadalmas és levert forradalmak égre törő és földre hulló, fehér és fekete szárnyakkal kifejezett monumentuma. - Mostanában? Sokat olvasok, klasszikusokat. Terveket készítek. Nagyméretű kőszobrokban szeretném megfogalmazni azt a drámai erőfeszítést, hatalmas akaratot, végeérhetetlen nekifeKalmár Márton: Nagy művek csak elkötelezett szeretetből tudnak születni. Fotó: Schmidt Andrea szülést, ami az ember sajátja. Azt a filozófiai tartalmat, amit Madách szavaival tudunk kifejezni: küzdj és bízva bízzál. A hatalmas köveket majd a Nyíl utcai napsugaras ház udvarán faragja. A műterem zegzugai viszont már most különféle töredékeket, vázlatokat, részleteket rejtenek. Előkerül egy erőtől duzzadó, inas-izmos-eres emberi kar, egy félelmetesen megfeszült, meglepő plasztikai gazdagságot mutató nyak. Szétválasztás és összeköttetés - híd a test és az agy között. Közben új kisplasztikái sorozat is készül, filozófiai gondolattöredékek rögzítődnek. Mindig is két, egymással párhuzamos vonalon haladt a művész pályája: a megrendelések, megbízások, köztéri alkotások mellett a „saját kénye-kedvére" választott témát. Életes élmények ihlették a kisplasztikák sorát, amelyek közül e sorok írójának a legkedvesebbek a „Kis álmos" sorozat gyermekfigurái. - Ezeket Provence-ban festettem a 90-es években - magyarázkodik a szobrász, amint észreveszi, hogy lecövekelek az idilli nyugalmat árasztó akvarellek előtt. - Folytatni szeretném. Vannak dolgok, vagy inkább érzetek, benyomások, hangulatok, élmények, amelyekhez ecset kell. Arra gondolok, Kalmár Márton műhelyében láthatóvá és tapinthatóvá válik - az élet ritmusa. Erőkifejtés, ellazulás. Dráma, líra. Vitalitás, nyugalom. Szellem, szerelem. Orkán és szellő, eposz és szonett. Monumentalitás és esendő töredékesség. S. E. emléktábla, amely előtt minden találkozón emlékezhetnek az elhunyt tanárokra, osztálytársakra. Eredetileg úgy volt, hogy mivel a tábla költségeihez ez az évfolyam járult hozzá, az is a táblára kerül, hogy kik állíttatták. Végül mégis úgy döntöttek, ezt mellőzik. Hiszen akkor egy idő után nem maradna, aki virágot hozzon rá. A gimnáziumban elmondták: ez az az emléktábla, amelyet mindig új koszorúk, virágok fognak díszíteni. Hiszen itt szinte minden héten rendeznek osztály- vagy évfolyam-találkozót. B.A. A dráma az emberhiánnyal is kifejezhető - derül ki az 50. vásárhelyi őszi tárlaton a Tornya ¡-plakettet elnyert Kovács Tamás Vilmos festményeiből, melyeken a puszta szobabelső játssza el a jelenetet. Szalay Ferenc (Endre Béla-díj) egyik képe az idill-nemidill határán egyensúlyoz, másik a reménység kifejezője. Fodor József (Galyasi-díj) alkotásai látszólag még nem lezajlott, valójában azonban befejezett eseményekre utalnak. Kovács Tamás Vilmos három festménnyel (Enteriőr jelenet I-III.) szerepel a tárlaton, mindhárom a mulandóság rekvizitumait láttatja. Szobabelső a képeken, ember sehol, a jelenlévő, profán tárgyak erre az embertávollétre hangsúlyosan fölhívják a figyelmet. Az Enteriőr jelenet I. amely az 50. őszi tárlatot bemutató album címlapjára is rákerült - félfelülnézetből ábrázolt, szegényes szobájának padlója vadvörös, rajta fölborult borospohár, kiömlött vörösborral, egy pár öreg papucs (jobboldalt a ballábas, baloldal a jobb-), újság, félig az ágy alatt, szintén félig az ágy alatt: egy, hm, éjjeliedény. Maga az ágy régimódi, vetetlen. Mindlyogfal belső párkányán cserépben teleltetett muskátli, az ablakon túl behavazott táj. Nincsen sötét még odakünn, ám benn már föl kellett gyújtani a lámpát. Mondjuk, december van, délután 4 óra tájt. Az asztalon fazék. Telve van-e még paprikással - vagy csupán az edény belső falára rakódott paprikás zsír adja a vörös színt? Étel, vagy emléke? A Kikelet című, másik festmény hó nélküli, világos erdőben csoportnyi, nyíló hóvirág - jelzi: a tél után törvényszeíűen jön a tavasz, van remény. Fodor fózsef szintén két alkotással jelenik meg a tárlaton. A Csonkoltak című kép fáinak tükörsima vágásfelületei: maga a merő, vakító hiány. Minden sima, a féligfagyottság határán, az érzékelhetően mezővárosi járda, a házfal, a csonkolásfelületek. És az ablakok. Milyen lehet e zárt ablakok mögött, a sötét szobában az élet? A Várakozók című festmény: elhagyatott állomásnál álló fiáker - lópokróccal letakarva a ló -, a beérkezett szerelvény kocsijai viszont tehervagonok. A fiáker mélyén üldögélő alak maga elé mered. Minden, minden befejezett. Csak a ló néz a vonat felé. F.CS. Az 1963-ban végzett évfolyam készíttette azt az emléktáblát, amelyet a minap koszorúztak meg a makói József Attila Gimnázium épületében, közvetlenül a főbejárat mellett. A ma esti nyitó hangversenyen fellépő Perényi Miklóst sokan a világ legjobb csellistájának tartják. Fotó: Hollósi Zsolt Elhunyt tanáraink, diáktársaink emlékére - olvasható a közadakozásból készült táblán. Dániel István, aki a D osztály diákja volt, azt mondja, öt évvel ezelőtt, a harmincöt éves találkozón szerettek volna megemlékezni elhunyt társaikról, de ahányan voltak, annyi temetőben nyugszanak. Akkor jutott eszébe Cs. Varga Editnek, hogy készüljön egy egyik tárgy szinte fölkiált: de hol az ember? Akárhol lehet: jó nem történhet vele, csak úgy süvít a képből a dráma szele. Hangulatában ugyanez az Enteriőr jelenet II. is, az ágyon munkásruha, melyből úgy bújt ki viselője, hogy nem gombolta ki, a begombolt, s így emberformáját megőrző ruhából szinte kiáltóan hiányzik az ember. így akkor vet le ruhát az egyén, ha ujjai alkalmatlanok apró mozdulatok végzésére akár holtfáradtság, akár alkoholos abúzus okán. Az Enteriőr jelenet III. című képen félbehagyott, nyitott könyv a padlón. Haladjunk tovább! Szalay Ferenc Téli alkonyatkor című képe merőben más hangulatú. Tanyabelsőben vagyunk, a mennyezeten a lehető legegyszerűbb lámpa, a fal fehér, a gyér fény miatt mégis homályos. A félméternyi vastag váAz 50. vásárhelyi őszi tárlaton rendkívül színvonalas alkotásokat láthat a néző. Fotó: Tésik Attila