Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-21 / 168. szám

HÉTFŐ, 2003. JÚLIUS 21. «POSTABONTÁS» 7 POSTABONTAS PLUSZ Tisztelt Olvasóink! Örömünkre, nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk másik oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (A szerk.) Újabb titkos szerződés az M5-ös ügyében ? Káros hagyományaink Ha a mai közéletünket vizsgáljuk, könnyen rájövünk arra: nagyon elszomorító, eléggé el nem ítélhető módon folytatott harcok folynak az egymással szemben álló pártok között. Udvariasan szólva ezek az említett harcok nem mást jelentenek, mint régi, káros és szégyellhető hagyományaink ápolását. Önkéntelenül vetődik fel bennünk a kérdés, miért folytatjuk ma is ezt az egész magyar nemzetünkre nézve káros és csak szégyellhető hagyományápolást. Nem tanultunk eleget saját történelmünkből, vagy elfelejtettük már a leggyászosabb eseményeket, a tatárjárást (Muhi puszta], törökdúlást (Mohács, végvári harcok). De ide sorolhatnánk az első világháború elvesztésének okait is. A második világháborút az akkori országvezetők egyet nem értésének és a Szálasi-csoport mindenáron való hatalomra kerülésének vágya miatt veszítettük el, akinek a harcvezetési tudása nulla volt. Nem tudta és nem is akarta tudomásul venni, hogy háborút nyerni megfelelő fegyverzet és egyéb szükséges adottságokkal lehet, de légből kapott, hazug jelszavakkal soha. Az előzőeken kívül megemlítem még az ország három részre szakadását is, amikor a magyar történelem legszomorúbb időszakát élte a magyarság. Legyenek a múlt eseményei hasznos tanulságok nekünk. Én meggyőződéssel és határozottan mondhatom, ha az előzőekben elmondottakat a most egymással harcban álló pártok vezető tagjai csak egyszer elolvassák és elgondolkodnak egy kicsit, rájönnek arra, hogy pártjuk támogatóival nem azért kell összefogni, hogy a velük ellenzékben lévőket legyőzve hatalomra jussanak, vagy hatalmon maradjanak, hanem az ellenzékiekkel összefogva a jelenleginél jobb életkörülményeket teremtsenek az ország lakosságának. Ehhez kívánok sok sikert és isteni segítséget! PUSKÁS MIHÁLY, SZEGED Az M5-ös autópálya jövőjével kapcsolatban újabb, megalapozottnak látszó hírek jelentek meg a 2003. 07. 16-i Magyar Hírlapban. Az AKA Rt. - a hír szerint - hozzájutott ahhoz a 260 millió eurós EBRD-hitelhez, aminek felvételét 2003. április végén a magyar kormány akadályozta meg az eredménytelen tárgyalásokra hivatkozva. Ebből logikusan következik, hogy 2003. júbus 16-ára viszont a tárgyalásoknak sikeresen be kellett fejeződnie, hiszen az AKA Rt. szempontjából egyre nehezebben kezelhető - 1995-ben rossz kondíciókkal felvett - hitel kiváltásához a Magyar Állam most már hozzájárult. A dél-alföldi régió lakosságának és vállalkozásainak szempontjából a cikk pozitívumként emeli ki, hogy a „matricás autósoknak" esetleg már idén harminc százalék kedvezményt biztosít az AKA, valamint a távoli jövőben az M5-ös bekerülhet az egységes matricarendszerbe. Az „M5 Autópálya" alapítvány kuratóriuma az alábbi közleményben reagál a megjelentekre: A médiában 07. 16-án megjelent legújabb M5-ös hírek szerint a tisztelt döntéshozóknak - úgy tűnik - újólag sikerült teljesen figyelmen kívül hagyniuk a dél-alJ - TOLL jB| * •••MN T 1 Az autósok várják az egységes matricarendszer bevezetését. Fotó: Gyenes Kálmán földi régióban élők - négy megyében kb. másfél millió ember - érdekeit, és a térség szempontjából hátrányosan egyeztek meg az AKA Rt.-vel. Tovább nő az országrészek szerinti megkülönböztetés, hiszen az ország más tájain élők lásd matricával már rendelkezők kedvezménnyel használhatják Európa legdrágább „fantom"autópályáját, míg a térség lakóinak, vállalkozásainak ehhez a kedvezményhez meg kell venni a többi autópályára érvényes matricát. Álláspontunk szerint a dél-alföldi régiónak csak az elfogadható, ha az M5 megépült szakasza minél gyorsabban - akár máról holnapra - bekerül az egységes matricarendszerbe. Nem kedvezményeket akarunk az autópályadíjakból, hanem egyenlő feltételrendszer szerinti díjazást, vagyis azonos elbírálást! A cél érdekében az alapítvány minden törvényes eszközt igénybe fog venni, amennyiben az M5-ös ügyében egy újabb, immáron harmadik „titkos" szerződés jön létre a térség lakosságának kárára. Az „M5 Autópálya " alapítvány kuratóriuma Szeged táji gyermekek játékszerei A Szeged táji gyerekek is jobban szerették azokat a játékszereket, amelyeket nagyszüleikkel, szüleikkel, nagyobb testvérükkel maguk készítettek. Sok gyermek a kis társakkal együtt farigcsált hangokat adó eszközöket, különböző tárgyas játékokat, amelyek nemegyszer tökéletes kicsinyített másai voltak a gazdasági szerszámoknak, eszközöknek. Bálint Sándor Szögedi nemzet harmadik kötetében olykor a maga gyermekkori emlékeit is idézi a Játék, játékszerek fejezetben. O ugyanis (1904-ben született) még sok olyan játékot ismert, amelyeket feltehetően korábban játszottak szülei is. Éppen ezért leírásuk nem okozott számára nehézséget. Csupán ízelítőül említünk néhányat, amelyeknek javarésze már rég elenyészett, pedig nem ártana, ha a mai gyerekek még játszanák valamennyit. „A játékok egy része egyházi, illetőleg üturgikus eredetű és az esztendő ünnepeihez, időszakaihoz fűződik - írja a szerző. Ilyenek a betlehemezés, lucázás, kántálás, angyali vigasság, jánosolás, ódoricsolás, Három király játék. Társas és egyéni játékok közül megemlíti a bakabakázás, csöm-csöm gyűrűzés, csülközés, a dólézás, bugyellázás, glikkerezés, ostorozás, parittyázás, sárkányozás és egyéb, más játékot, ám a játékkészítésről keveset szól. Múzeumainkban azért kevés a régi játék, mert a gyerekek addig használták őket - olykor a nagyobb testvérek után a kisebbek is -, amíg azok teljesen szét nem mentek. A lánykák játékai közül a csuhébabákat, a csutkababákat kell megemlítenünk. Amíg a csuhébabának mindene - a ruhája is - csuhé volt, addig a csutkababa rongydarabokból varrott ruhát kapott. A kukoricaszár alkalmas volt kis tehénke, borjú és más állatok elkészítésére, sőt kis hegedűket is csináltak, amelyekkel gyermeklakodalmasban cincogtak. A fiúgyerekek fából faragtak tófejeket, s azt a nyaki részen fúrt lyuknál egy méteres formabotra szúrták. A tófej szájához madzagkantárt erősítettek és máris nyergeltek, ugrattak és vágtáztak utca hosszat. A nagyobbacska fiúk keményfából faragtak kúp alakú facsigát és egy ostorszerű eszközzel „hajtották". Vagyis a földön kézzel pörgetett csigát tovább pörgették a feléje csapó ostorral. Voltak, akik kis lovakat, mások pisztolyt faragtak, s olyanok is, akik sárkányt készítettek és a falu szélén „erögették". A nagyobbak furfangosan összerakható fapiramisokat szerkesztettek, s csak az tudta szétszedegetni, aki csinálta és lezárta. Kedves játék volt a facsörgő, amely teljesen fából volt, még a benne lévő golyócskák is. Egy ilyen a szegedi múzeum játékgyűjteményében is van. Ugyanott található kis falakatokból szerkesztett türelemfaragás, apró hegedű, bukfencező Jancsi. Ez utóbbi két fapálcika között kis nyomásra, illetve visszaengedésre vet bukfencet. Nem annyira játék gyanánt, mint inkább a pásztoremberek készségéhez vélem tartozónak a kis fakést, favillát és fakanalat. Mindezek természetesen a hajdani parasztgyerekek játékai voltak. Csak sajnálhatjuk, hogy például a szegedi kismesterek, egyáltalán a városiak gyermekeitől nem maradtak ránk egykorú játékok. Pedig voltak kis konyhák, sparhetekkel, kis tálkákkal, kantákkal és más olyan eszközökkel, aminőket eredeti nagyságban szüleik használtak. Akár a városi, akár a falusi, még inkább a tanyai gyerekek sok játékot készítettek sárból. Láttam ember- és állatformákat, köztük karácsonyi báránykákat, házformát, csengőket, ám ha jött egy eső, ezeket mind tönkretette. Ez is magyarázat arra, miért is oly kevés a paraszti gyermekjátékanyagunk. IFJ. LELE JÓZSEF, SZEGED Örömmel találkozom személyesen választóimmal Iskola a pusztabíró házában A mai ember számára már történelem, ha azt hallja, hogy 120 évvel ezelőtt történt valahol valamilyen jelentős esemény. Olyan jelentős, hogy 120 év múlva is emlékeznek rá. 120 év múlva is erős érzelmeket váltanak ki az utókorból. Pedig vannak ilyen események egy olyan kis falu életében is, mint Pusztaszer. Ez a történelmi hely 2003. július 13-án nem a honfoglaló ősök életét, hanem azoknak életét elevenítette fel, akik több mint egy évszázada elhatározták, hogy a pusztán élő emberek gyermekeinek iskolába kellene járniuk. Ezek az emberek Kecskemét város vezetői voltak. Ezen a napon Pusztaszer község vezetői, lelkes lokálpatriótái elhatározták, hogy megemlékeznek és megünneplik iskolájuk 120 plusz hároméves fennállásának évfordulóját. Hogy is van ez? Hát úgy, hogy az iskola működésének beindítása 123 évvel ezelőtt, 1880-ban történt: De akkor még nem volt iskolaépület a tanyán. De az iskolát a város betervezte és be is indította. Tudtuk meg Nagy Józsefné Pintér Esztertől, aki lelkes kezdeményezője, szervezője és irányítója volt ennek a megemlékezésnek. Az iskola épülete csak 1883-ban készült el. Ekkor került az oktatás a megfelelő tárgyi feltételek közé, olyan jeles személyiség irányításával, aki égész életét a pusztaszeri gyermekek nevelésére fordította. Tajcsik Ferenc, az iskola első tanítója 1880-ban került az iskolának nem nevezhető pusztabírói házba, ahol munkáját nagyon nehéz körülmények között végezte három éven keresztül. Ezután került sor arra, hogy a tanulók olyan iskolaépületben tanulhattak, ami a kor szellemének, oktatásának mindenben megfelelt és ma is eredményesen szolgálja a pusztaszeri gyermek nevelését. Ez az iskola, a helyi lakosság tudatában a dombra épült iskolát jelentette, melynek fehérre meszelt falai kilométerekre világítottak a tanyai pusztában még a 20. század közepén is. Tajcsik Ferenc tanító úr egyedül tanított Pusztaszeren több, mint két évtizeden keresztül, amikor is 1911 -ben a község területén újabb két iskolát építtetett az egyre szaporodó iskoláskorú gyermekek számára. Az iskolák egyike a Szárnyékhalom-iskola nevet viselte, mely a kisországút mellett, a már meglévő iskolától délre, mintegy két-három kilométerre volt. A másik ugyancsak a kisországút mellett, de a dombra épült iskolától északra, szintén kéthárom kilométerre attól készült el. Ez az iskola ma már nem működik. Lebontották és az ópusztaszeri emlékpark skanzenjében építették újjá. Ma tanyai iskolaként minden erre látogató megtekintheti. Nem működik a szárnyékhalmi iskola sem. Pusztaszer belterületén az 1960-as évek végén egy új, korszerű, emeletes iskolát építettek. Ma már idejár az iskoláskorú gyermek mindegyike. Tajcsik tanító úr azonban még ma is elevenen él Pusztaszer idősebb korosztályának emlékében. Tajcsik tanító úr Pusztaszeren 43 évet tanított. 24 évesen kerül az iskolához és nyugdíjazásáig ott is maradt. A pusztai tanító élete nem volt könnyű. Különösen nem a 19. és 20. század fordulóján, amikor egy tanteremben olykor 80-100 tanulót is el kellett helyezni, s tanítani az iskolába járó gyerekek minden osztályát. Biztosan sok nehézsége volt Tajcsik tanító úrnak azon kívül is, hogy a tanulókkal miként tudta elsajátíttatni a tananyagot. Még ettől is nagyobb feladatot jelentett biztosítania azt, hogy a tankötelesek ott is legyenek az iskolában. Ehhez elég csak néhány olyan nehézségre utalnunk, hogy a gyerekeknek nem volt ruhájuk, ami kellett az iskolába járáshoz. Nem volt idejük elmenni a tanítási órákra, hiszen egészen kicsiny koruktól dolgoztak, vagy az otthoni munkából kellett kivenni a részüket, vagy cselédekké, pásztorokká szegődtek. E helyekről bizony az iskolába járás rendszeressége alig volt biztosítható. Télen a nagy hó, tavasszal, ősszel a szinte járhatatlan utak nehezítették az iskolába jutást még annak is, aki akart oda menni. Ezeket a nehézségeket a mai tanító és tanuló szerencsére nem ismeri. Ennek az iskolai oktatásnak, és Tajcsik Ferenc tanító emlékének ápolására gyűlt össze a falu népe és onnan elszármazott egykori iskolások és tanítók, tanárok sokasága az egykori iskola területére, a pusztabíró házába. Ma a Zichy-alkotóház nevet viselő épületbe. Felejthetetlen emlék egykori tanulóként, később friss tanítói oklevéllel visszatérni abba a közegbe, ahol nem felejtették el a régieket, akikre emlékeznek, akik elkötelezettjei a falunak, a régi munkájuknak. Ebben az ünnepi hangulatban felemelő érzés volt találkozni az egykori osztály- és iskola társakkal, a tanítványokkal. Idős emberek, az iskola valamikori tanulói, tanítói és tanárai társaságában eltöltött júliusi program folytatódik az év további szakaszában, az iskola további rendezvényeiben. Köszönet illeti a szervezők, segítők munkáját azért a szavakkal ki nem fejezhető élményért, melyben részünk volt Pusztaszeren. BAGHYNÉ MAKRA ILONA, AZ ISKOLA TANULÓJA ÉS TANÁRA A július 14-i Postabontás Személyesen is találkozzunk című olvasói levélre szeretnék válaszolni az alábbiakban. Ménesi Imre vagyok, Újrókus városrész önkormányzati képviselője, mint ahogy azt rendszeresen kirakott plakátjaimból már megismerhették. A lakossággal folyamatosan tartom a kapcsolatot fogadóóráimon keresztül, melyet a Délmagyarországban mindig közzé teszek. De ismerem választókörzetem polgárainak lehetőségeit és tudom, hogy sajnos nem mindenki tudja megvásárolni az újságot, ezért fogadóóráim időpontjairól a forgalmasabb csomópontokban és lépcsőházakban kihelyezett szórólapokon is tájékoztatom a lakosságot. Választókörzetem elég nagy kiterjedésű, a Kossuth L. sgt-tól a Csongrádi sgt-ig terjed. Ezért a fogadóóráimon bármilyen üggyel kapcsolatban felkeresni szándékozók részére felváltva, több helyszínen (többek között már az ön által említett Csáki Utcai Általános Iskolában is több alkalommal) - minél közelebb a lakóhelyi központokhoz - állok rendelkezésre. Ezen túlmenően a polgármesteri hivatal jegyzői irodájában is bárki megtudhatja telefonszámomat, amelyen a nap bármely szakában hívható vagyok. A telefonszámom: 06-70/243-7739. Akik már korábban is ismerték ezt a számot, azok tudják, hogy az érintetteket a lehető legrövidebb időn belül személyesen felkeresem a problémájukkal, kérésükkel kapcsolatban. A körzet és város köztereinek fenntartási munkáit éves ütemezési terv szerint a környezetgazdálkodási kht. végzi. Jelen pillanatban az ütemezési tervnek megfelelően a második fűnyíráson vannak túl, melyet egyébként a kht. fűnyírásért felelős körzetben lakó munkatársa irányít, akivel folyamatosan kapcsolatban vagyok. így naprakész információim vannak az elvégzett munkákról. Egyébként sajnos a csapadékszegény időjárás miatt még a fű sem nő megfelelő módon. A választókerületemben felmerülő kisebb munkákra rendelkezésemre áll egy bizonyos összeg, amelyből a hozzám beérkezett lakossági igények alapján megvalósulnak az alábbiak: az Ipoly soron az átmenő forgalom kizárásával a lakó-pihenő övezet kialakítása; járólapok lerakásával a Vértó körbejárható lesz; további padok és szemetesek kerülnek kihelyezésre; folytatódik a Rókusi krt.-n az őszi fatelepítés. A Búvár-tó környékének rehabilitációs tervezése folyamatban van. A kivitelezési munkák az ősz folyamán a fatelepítéssel elkezdődnek, melynek során több mint 100 facsemete kerül ki. A Vértó szennyezésével kapcsolatban a lakosság hathatós közreműködésére is számítva, folyamatos éberségre van szükség, mert egy hónapja is újabb illegális szennyvízbekötést kellett felszámolni. A körzetben lakók örömére szeretném közölni, hogy ebben az évben egy nagyon régóta húzódó probléma is megoldódik: a Rókusi körúti és Szatymazi utcai csomópont átépítése és „lámpásítása". De továbbra is tisztelettel várom a lakosság észrevételeit az eredményesebb közös munkák érdekében! MÉNESI IMRE, ÚJRÓKUS ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐJE Szelektív szemetelés Én 2003. júbus l-jét a vásárhelyi „szelektív" szemetelés elindulásának nevezném, mivel ami hetente (egy!) háztartási szeméttárolóba belefér, azt elszállítja az A.S.A., amit eddig zsákban helyeztek el az itt lakók, azt nem. Úgy gondolom, ezekkel az el nem szállított zsákokkal sokan fognak a város határában és egyéb helyeken találkozni, vagy pedig esetleges betegségek kiindulójaként tároljuk őket az udvarunkban, amíg nem lesz rá pénzünk, hogy külön elszállítassuk? Nem értem, hogy ha július l-jén lépett érvénybe az új szállítási rend, június 30-án miért hagyták a városrészt tele szeméttel. Jogilag nem vagyok jártas, de mi öttagú család vagyunk, mi miért fizessünk ötször annyit ugyanazért a heti egy kukáért, mint amit egy egyedülálló fizet. Vagy ha ötször annyit fizetünk, miért nem kapunk öt darab ingyen kukát és akkor nem lesz zsák. P. I.-NÉ, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY