Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-30 / 125. szám

•MEGYEI TÜKÖR" PÉNTEK. 2003. MÁJUS 30. Akár 300 000 Ft-tal itt a¿: *v. i §H5: :ar, 100000 Ft-ot er 5 ajtós Kalos mar 1 990 Daewoo Rupesky 6728 Sieged. Fonógyári ál 2-4. TA: 82/558-415, 62558-400 E-maá: daewoofa>rupesky hu Darwoo. Nagyszerűbb, mint gondolná CRANIUM KFT. BUDAPEST, VÁROSLIGETI FASOR 44. ÉRTÉKESÍTÉSI IRODA: R a XT I T T X 1 SZEGED> araNY JÁNOS U. 7. m/308 A I U ÍV i TELEFON: 62/421-210 ÉS 06-30/454-23-65 Két év után sem tudja feldolgozni lélekben azt a tragédiát az Újszentivánon élő Pozsár házaspár, amelyben két kisgyermeküket és a nagymamát veszítették el. Pozsárék ma ismét két gyermeket nevelnek, s mindennap mécsest gyújtanak szeretett halottaik emlékére. Hét és fél év, börtönben letölten­dő szabadságvesztés. Az ítélet jogerős. Ezek a szavak tavaly ok­tóberben hangzottak el a szegedi Igazságügyi palota zsúfolásig megtelt tárgyalótermében. A hét és fél évet pedig Becsei Péter kap­ta - három ember halálát okozó ittas járművezetés miatt küldték a rács mögé. Becsei ma Nagyfán gondolkodhat el azon, milyen szörnyű tragédiát is okozott, amikor ittasan a volán mögé ült 2001. július 14-én este és össze­ütközött Opelját vezetve Ópusz­taszeren egy Trabanttal. Becsei megúszta különösebb sérülések nélkül, ám a lángra lobbanó Tra­bantban veszítette életét a 12 éves Pozsár Orsolya, öccse, a 8 esztendős Pozsár Róbert, s nagy­mamájuk, Sebestyén Imréné is. Hogyan lehet egy ilyen iszo­nyatos tragédiát feldolgozni? Mi­ként képzelik el további életüket a szülők? - fogalmazódott meg akkor nagyon sok emberben a kérdés, s tavaly tavasszal, még a jogerős ítélet meghozatala előtt jómagam is azért látogattam ki Újszentivánra Pozsárékhoz, hogy megírjam, milyen hatalmas küzdelmet is vív az élettel a fiatal házaspár. Akkor bizony nagyon szomorú riport született. A fáj­dalomtól megtört szülők ugyan büszkén mutatták a baleset óta született kisfiúkat, de hozzátet­ték: fájdalmukat a mosolygós To­mika sem tudja enyhíteni. Na­ponta gyertyát gyújtanak gyere­keik sírjánál, s még azt sem dön­tötték el igazán, az életet vagy halált válasszák. Pozsárék az élet mellett dön­töttek. Örömmel írom ezt le, mi­után ismét ellátogattam a na­gyon rokonszenves házaspárhoz. De azonnal hozzáteszem: a tra­gédiát felidézve azonnal könnye­ivel küszködött az édesapa most is, éppen úgy, mint az édesanya, s bizony el kellett telnie néhány percnek ahhoz, hogy mai hét­köznapjaikról beszélgethessünk. - Mint láthatja, gyarapodott a családunk, tavaly december 21-én megszületett Kristóf fi­unk, akinek elhunyt bátyjára emlékezve a Róbert utónevet is adtuk. De huszonegy hónapos fi­unk, Tamás második utóneve is Róbert - mondta el Pozsárné. - Nem terveztük, hogy újabb gyermekünk szülessen, de tudja, mi már régen leszoktunk arról, hogy bármit is tervezzünk. Túl sokat beszélgettünk mi Orsolyá­val és Robikával arról, miként is képzeljük el jövőjüket. Túl so­kat... S most a temetőbe járunk ki hozzájuk. így aztán Tamást és Kristófot nevelve inkább csak an­nak örülünk, hogy sikerült túlél­nünk megint egy újabb napot ­könnyezett Ilona asszony. Férje hozzátette: a tragédiát a mai na­pig nem tudták lelkileg feldol­gozni, mindennap mécsest gyúj­tanak gyermekeikre emlékezve. - Tudom, ha ezt megírja, sokan azt fogják mondani, ugyan miért nem tudnak ezek a Pozsárék örülni a két új gyereknek. Erre csak azt válaszolhatom: semmi és senki nem pótolhat két elve­szített gyermeket - futotta el is­mét a könny Pozsárné szemét. - Nagyon nagy erőt adott a túl­éléshez az, hogy az emberek segí­tőkészen fogadtak Újszentivánon. Minden támogatást megkapunk a faluban élőktől éppen úgy, mint férjem és az én kollégáimtól. Kü­lön is szeretnék köszönet monda­ni orvosainknak, Kassai Zsuzsan­nának és Vörös Irmának, akik pszichoterápiás kezeléssel segítet­tek abban, hogy egyáltalán vala­mennyire talpra álljunk. De mu­száj is erősnek lennünk, hiszen két kisgyerekről kell gondoskod­nunk. Ö értük érdemes nekünk újra megtanulni mosolyogni. BÁTYI ZOLTÁN Az iskolabusz nyári szünetet idézne a többi járaton Ősszel újra indul a diákjárat Szegeden Szeptemberben újra indulhat a május elején nyolc napig közlekedő szegedi iskolabusz. Az önkormányzat támogatja a kísérlet foly­tatását: ismét a környezetvédelmi alapból fizetik majd a gyerekeket iskolába fuvarozó busz üzemeltetésének költségeit. A tavaszi program egyébként 190 ezer forintba került. fakab István, a Szegedi Közleke­désszervező Kft. igazgatója el­mondta, az iskolabusz közle­kedtetésével mindenki jól jár, a gyerekek kényelmesen utazva, fölösleges kitérők nélkül jutnak el az iskolába; a munkába indu­lók is kényelmesebben utazhat­nak, úgy, mint a tanítási szünet napjain; végül ha reggelenként kevesebb szülő viszi autóval a gyermekét suliba, csökken a reggeli csúcsforgalom. A szegedi iskolabusz először tavaly szeptemberben indult út­nak: akkor Újszeged és a Belvá­ros között hozta-vitte a gyereke­ket. Május elején a tarjáni Vízto­rony tér és a Hősök kapuja kö­zött futott az ingyenes járat. - A szakmai szempontból is értékel­hető kísérlethez legalább egy hó­nap kellett volna, de nyolc nap alatt is kiderült, lenne igény a menetrend szerinti közlekedte­tésre is. Az utasszám folyamato­san emelkedett, a „csúcs" az utolsó napon, pénteken, huszon­hat fő volt, s ez ilyen rövid idő alatt igen jó eredmény - értékelte a programot az igazgató. A Tarján, Szilléri sugárút, Fel­ső Tisza part, Huszár Mátyás rakpart, Tisza Lajos körút, Ara­di vértanúk tere útvonalon csu­pán egyetlen ponton, a Hősök kapuja előtt találkozott közleke­dési lámpával a busz. így igen gyorsan, mindössze 12 perc alatt futott végig a kijelölt útvo­nalon. A szakember szerint három különböző irányú menetvonallal és vonalanként két-két autó­busszal már megfelelően kiszol­gálhatnák az iskolaj áratot igény­lőket. Az önkormányzati tulaj­donú társaság vezetője hozzátet­te, hogy a program folytatását más módon is támogatják a vá­ros vezetői: az önkormányzat pá­lyázati forrásokból vásárolhatna buszokat, amelyeket - a reggeli és délutáni iskolafuvarok lebo­nyolítása mellett - más célokra is használhatnának. NY. P. Mai napig mély gyászban él Újszentivánon a Pozsár család Mécsesek Orsolya és Robika sírján Pozsár Róberték ismét két kisgyermeket nevelnek. Fotó: Schmidt Andrea A makói Hirsch Zoltán 71 évesen lóg a neten Kíváncsiságból beiratkozott egy számítógépes tanfolyamra a makói Hirsch Zoltán. A het­venegy esztendős férfi azóta el sem tudja képzelni az életét internet nélkül. Az egykori Béke Ktsz. nyugalma­zott igazgatója korábban soha nem foglalkozott számítógépek­kel. Ugyanúgy volt velük, mint a korabeliek általában: pedagógus lányának masinájához, hiába biztatták, hozzá sem mert nyúl­ni, nehogy elrontsa. Bár csodá­lattal figyelte az ötéves unokát, amint megdöbbentő ügyességgel kezeli a gépet, úgy gondolta, ez az újdonság az ő életéből már ki­marad. Véleménye akkor válto­zott meg, amikor tavaly télen alapfokú számítógép-kezelői tanfolyamot indítottak a makói városi könyvtárban - ahová egyébként, mióta feleségét elve­szítette, napi rendszerességgel jár olvasgatni, no meg azért, hogy ne legyen egyedül. A kurzusra tulajdonképpen puszta kíváncsiságból jelentke­zett. Kezdeti idegenkedését ha­mar legyőzte; mint fogalmazott, maga is meglepődött, milyen könnyű megbarátkozni a számí­tógéppel. A húszórás oktatás vé­geztével, bár olykor még segítsé­get kell kérnie az informatikában jártasabb könyvtárosoktól, biz­tos kézzel nyúl a klaviatúrához és az egérhez. Rendszeres látoga­tója a hírportáloknak, gyakran küld elektronikus levelet távol, netán külföldön élő rokonainak - húgát még egy virtuális képes­lappal is meglepte névnapján - , mi több, egyik unokájának eladó használt autót is keresett a ne­ten. A hetvenegy esztendős férfi ma már el sem tudná képzelni az életét az internet nélkül. A ma­kói könyvtárban naponta egy órára bárki a gép elé ülhet ingyen és Hirsch Zoltán ezt a lehetősé­get sohasem hagyja ki. Immár azt mondja, ez kitűnő szórako­zás, kikapcsolódás, ami ráadásul kinyitja előtte a világot. Úgy gon­dolja, lassanként a számító­gép-használat ugyanolyan általá­nossá válik, mint a mobiltelefon; olyan a mai fiataloknak, mint az írás-olvasás volt az ő ifjúsága ide­jén. Hirsch Zoltán minden idősnek szívből ajánlja, hogy kövesse pél­dáját. Volt ugyan olyan, mind­össze ötvenéves ismerőse, aki azt mondta, ehhez már öreg, ő azon­ban azon a véleményen van, a netezés már csak a szellem fris­sen tartása érdekében is hasz­nos. Bár volt, aki azt javasolta neki, vegyen egy számítógépet és akkor otthon annyit netezhet, amennyit akar, ezt az ötletet vé­gül elvetette. Azt mondja, bezár­kózni nem akar. SZABÓ IMRE A hetvenegy esztendős nyugdíjas elektronikus levelezést folytat, hírportálokat olvas a makói könyvtárban. Fotó: Szabó Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom