Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-29 / 24. szám

SZERDA, 2003. JANUÁR 29. • MEGYEI TÜKÖR* 7 Esernyő, hóesés Valami hiányzik ebből a télből - éreztem, menve utcán, téren, csak azt nem tudtam: mi hiányzik. A hó biztos nem, abból, kivételesen, van elég. Aztán megláttam egy hóembert, és rájöttem: a hóember hiányzik. Ez az első hóember ezen a télen, ami szemem elé került, a tél első, s eddigelé egyedüli hóembere. - Hó az utóbbi évtizedekben nemigen lévén, visszafejlődött a hókultúra. Persze, fönntartó próbálkozások azért voltak: ha leesett bármily kis hőmennyiség, akár csupán félcentis is, rögvest előkerültek a szánkók, és az apukák erőlködve húzták téliesített gyermekeiket (sapka homlokba húzva, a sál eltakarja az orrot, a szájat, így elkerülhető a megfázás, mégis jó levegőn van a gyermek) a lucskos-barnás havon; olykor-olykor karistoló hangok hallatszottak, és a szánkótalpról lesúrlódott rozsda vörösbarnán ott maradt a vizes, fekete járdán. Ahol pedig összegyűlt egy kevéske hó, utcaszögletben, bokrok tövén, rögvest hógolyózok is kerültek, s itt is, ott is hóemberek bukkantak föl (jórészt torzóban maradva: már építés közben elkezdtek olvadni). - Régebben a téllel-hóval éppúgy együtt jártak bizonyos közösségi időtöltési formák, mint a nyárral-napsütéssel. Amint a nyár elképzelhetetlen volt napozás, fürdőzés nélkül - a téllel is együtt járt a hóemberépítés, hógolyózás, szánkózás. Ma már nincs sem egyik, sem másik. Hóembert ma már csak rajzolni szoktak a gyerekek hogy ténylegesen is elkészíthető, nemcsak virtuáhsan, eszükbe sem jut: nem csoda: nem tanították meg őket rá a hótlan gyermekkorban felnőtt apukák -, a szánkók rég elkorhadtak a szenespincében, illetőleg javában száradnak szét a kerékpártároló limlomjai alatt. Régen sapkát, kucsmát nyomtak fejükbe, kendőt kötöttek a járókelők, amennyiben esni kezdett ahá- most, mikor, az év elején (tán még emlékezünk rá), napokig csak esett, esett a hó, esernyős egyének jártak-keltek az utcán, köztereken. Mert a munkahelyre el kell jutni, megfelelő fejfedő nincs - ki gondolna hóesésre, télen ? -, marad az esernyő. És napozni, nyáron ? Eszednél vagy te 1 Amikor jön az UV-sugárzás, jön a bőrrák; fürdőzni ?, mikor ki van írva, hogy a folyóban fürdeni egészségügyi okokból nem javasolt 1 Az ember a mostani nyarakon jellemzően holtfehér; ha bronzszín, akkor szoláriumtól. - Mindez természetesen nem baj, a világ természetes állapota a folytonos változás, s az élőlény nem csinál mást, csupán a változásokhoz alkalmazkodik. Átmeneti, kényszerű formák figyelhetők meg az élet minden területén. Kényszervállalkozás, teljesítménykényszer (ha belső motiváció nem hajtja az embert), kényszerhelyzet, kényszerpálya, kényszermegoldás. Esernyő, hóesésben. FARKASCSABA Fürst János és a szegedi muzsikusok Mahler-koncertje AIX. szimfónia szól Fürst János vezényel, ír, tanít. Fotó: Karnok Csaba A Franciaországban élő karmester, Fürst János decemberben Mahler IX. szimfóniájának dirigálásával szeretett volna bemutatkozni művészeti vezetőként a Szegedi Szimfonikus Zenekar élén. A megbetegedése miatt elmaradt koncertet csütörtökön este fél 8-tól pótolják a nagyszínházban. Fürst János harmadéves hegedű szakos zeneakadémistaként az 1956-os forradalom leverése után hagyta el Magyarországot. Franciaországba ment, ahol néhány hónap múlva folytathatta a tanulmányait. Később Brüsszelbe került, ahol Gertler Endre ösztöndíjas növendéke lett. 1958-ban szerzett diplomát, utána hat éven át a dublini filharmonikus zenekarban hegedült, majd a belfasti szimfonikusok alapító koncertmestere lett. Nemzetközi dirigensi karrierje 1971-ben indult, azóta egész Nyugat-Európában vezényelt már. 1972-től Londonban dolgozott, de már azt megelőzően is vezényelte a Londoni Szimfonikus Zenekart és a Royal Filharmonikus Zenekart. Vendégszerepelt Izraelben, Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Új-Zélandon is. Kilenc évig volt a Marseille-i Opera zeneigazgatója. Világjáró karmesterként a legjelentősebb zenekarokkal lép fel, 1997-től a Párizsi Conservatoire karmesterképzőjének professzora. 2002 őszétől a Szegedi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője. - Mahler IX. szimfóniája óriási feladat, a repertoár egyik legnehezebb darabja. Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor ezt választottuk ki arra, hogy a szegedi szimfonikusok művészeti vezetőjeként a muzsikusoknál és a közönségnél is letegyem a garast. Ha decemberben nem betegedtem volna meg, ez lett volna a szezonban az első koncertem az együttessel - mondja Fürst János. - Nagy kihívás a IX. szimfónia azért is, mert Mahler összes kísérletét a legtömörebben összegzi. A komponista legszemélyesebb szimfóniája, amelyből pontosan érezhető a halálfélelem. Százszázalékos koncentrációt követelő darab, rengeteg minden történik benne, ugyanakkor a logikája nem minden muzsikus számára világos. Nemrégiben elmentem a Rigoletto egyik előadására meghallgatni az együttest és örömmel tapasztaltam, hogy milyen kitűnő operazenekar. A tagok tudnak figyelni egymásra és a szólistákra is, alkalmazkodóak, muzikálisak. Ez a zenekar nagyon sokra képes, jóval többre, mint a benne játszó erőkből sejthető lenne. Úgy érzem, nagyon hamar közös nevezőre kerültünk, remélem, sokat tudunk még együtt dolgozni. A csütörtök esti koncertünket azzal ajánlanám a közönségnek: ne egyszerű zenehallgatásra készüljön, hanem egy olyan koncertre, amely erős érzelmi részvételt is kíván. H. ZS. Kétszáznyolcvan éves a hódmezővásárhelyi Bethlen gimnázium Neves tanárok, híres diákok Ballagnak a folyosón a diákok, akik nemsokára elballagnak. Fotó: Tésik Attila A vásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium kétszáznyolcven évvel ezelőtt, 1723. január 15-én kezdett működni. Az eltelt évszázadok alatt több épületet is használt az intézmény. Az iskola az évszázadok során neves pedagógusokat alkalmazott, s nem kevés diákja vált híressé. Nem előzmények nélküli, hogy 1723. január 15-én megszületett a vásárhelyi református gimnázium első törvénykönyve. Hiszen a török kort követően több hullámban is újratelepült város elöljárósága, az 170l-es utolsó viszszatelepülést követően úgy beszélt, tanácskozott a nagy iskoláról, mint olyan intézményről, melynek régi hagyományai, s jeles előzményei vannak. Ebből a nagy iskolából kerültek ki a város vezető személyiségei, s ez volt a gimnázium alapja, melyet a városi lakosság igényének megfelelően állított fel a református egyház. Egyházi telken Az egyház a mai Kossuth - akkor Piac - tér mellett vásárolt magának telket, s 1820-ben kezdte építeni az ógimnázium keleti szárnyát, mégpedig az akkor uralkodó klasszicista stílusban. Az épületet azonban a diákok számának emelkedése miatt hamar kinőtte az iskola, s ezért azt 1882-ben nyugat felé építették tovább. Az intézmény azonban olyan gyorsan kinőtte ezt az épületet is, hogy ismét bővíteni kellett volna, hely hiányában azonban elhatározták, hogy új helyen, új iskola épül. Kovács Ferenc kétezer aranykoronás adománya indította meg az ógimnáziummal szomszédos telken a Sándy Gyula által tervezett, úgynevezett új gimnázium építését, mely 1898-ra teljesen elkészült. (Az ógimnáziumról ekkor bontották le az addig rajta lévő harangtornyot.) Az új épület és a tornaterem közé 1962-ben emeltek újabb szárnyat, Beszédes Kornél tervei alapján. Az udvaron az egykori diák, Matók Béla vasúttársasági ügyész és műkedvelő régész adományai, az ószónyi ásatásokból származó római szobortöredékek és szarkofágok állnak. Az udvart díszíti Kamotsay István díszkútja, rajta Németh László sorai. Németh László tanár úr Legendás diákok és legendás tanárok koptatták az időközben főgimnáziummá előléptetett intézmény padjait, melyben az 1845-46-os esztendőkben már magyarul tanítottak. A hazafias érzéstől vezetve, diákjai 1848-ben tömegestül álltak be honvédnak. Az első és a második világháborúban elhunyt tanulók nevét az utókor márvány emléktáblába vésette. Az első világháborút követő román és a második utáni orosz megszállás idején az épület hadikórházként működött. Az iskola 1930-ban vette fel Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nevét. Legendás tanárai voltak a három évszázad alatt, így többek közt Szikszai Benjámin, Tölcséry István, Bodnár Bertalan, Futó Dezső, vagy az újabbak közül Németh László, Grezsa Ferenc, Balogh Imre, Sipka Sándor és felesége, Serfőző Rózsa. Híres diákjai is voltak - és vannak - az intézménynek. Vörös Istvánnak, az 1947-ben fiatalon elhunyt költőnek például a hét végi ünnepségen állítottak emléket az iskolai panteonban. A hagyomány tisztelete A Bethlen államosítása sem jelentett nagy változást az iskola szellemi életében, hiszen az újra fogékony, a hagyományokat tisztelő, szabad gondolkodásra nevelték a diákokat. A református egyház a '90-es évek elején kapta vissza oskoláját, mely hagyományai szerint ma sem szorosan vett felekezeti intézmény, hiszen a felvételinél ma sem tesznek különbséget a felekezeti hovatartozás miatt a diákok között. B. K. A. A tározókra nagy szükség lenne Szükség van-e a tervezett, tiszai vésztározókra, vagy sem? Erről kérdeztük a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatóját. - Hogy a módosított Vásárhelyi-terv, így ezen belül a tiszai szükségtározók létrehozásának elképzelése egyáltalán fölmerült, óriási előrelépés ahhoz képest, amikor a vízügy kizárólag töltésmagasítással, s a többletvízmennyiség minél gyorsabb levezetésével képzelte el az árvízmegelőzést - mutat rá Gulyás Levente természetvédelmi igazgató. Részletezi: a víztöbblet tározókba való kivezetése, tartalékolása nemcsak az árvízveszélyt csökkentheti, de a nyaranta szárazsággal küzdő Alföld vízutánpótlását is javíthatja. Természetvédelmi jelentősége fölbecsülhetetlen lenne a tározóknak. A szakember fölhívja a figyelmet: a WWF Magyarország véleménye szerint az eddig tervezettnél nagyobb területeken lenne szükség tározólétesítésre. Ez nem összeegyeztethetetlen a mezőgazdasági termelők érdekeivel - épp ellenkezőleg. A jelenleg főként gabona-, kukoricatermesztéssel, sertéstenyésztéssel, istállózó szarvasmarhatartással foglalkozó gazdálkodók visszatérő termékértékesítési nehézségekkel küzdenek. A tározók - óriási A tározók környezetében megnőhetne az extenzív gyepgazdálkodás jelentősége is. Fotó: Tésik Attila területen gyakorolva pozitív hatást a talaj vízháztartására, optimális szintre emelkedve a mélyre került talajvízszintet - „több lábon álló", fenntartható termelési rendszer létrejöttét segíthetnék elő, összhangban az agrár-környezetvédelmi programmal. Tág tere nyílna az erdőgazdálkodásnak, továbbá az extenzív gyümölcstermesztésnek, melyek termékei stabilan és hosszú távon keresettek az európai piacokon, s nem költségigényesek. És ami természetvédelmi s gazdasági szempontból egyaránt fontos: a Tisza őshonos halállománya is rengeteget nyerne a víztározók létrehozásával - úgyszólván az évszázadokkal ezelőtti halbőség jöhetne létre újra, költséges telepítés nélkül. Óriási területen juthatnak ívó- és ivadéknevelő helyhez a Tisza halai, s a tározókban évről évre létrejövő ivadékhal-milliárdok akadálytalanul bejuthatnak a folyóba (zárt zsilipek esetén is, hallépcsők segítségével), miközben magukban a tározókban is kialakulhatna a terület jellegének megfelelő, állandó halállomány. A következmény: a horgász- és víziturizmus fejlődése, ami pluszjövedelemhez juttathatná az országot. F.CS.