Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

VI. •KARÁCSONY» KEDD, 2002. DECEMBER 24. ,Ők is emberek ezen a világon Hatvanszemélyes romakarácsony Karácsony a legnagyobb ünnepünk - ha olykor szilveszter fénye-szi­porkázása el is homályosítja -, ám a romáknak főképpen legnagyobb ünnepe. Náluk visszazsugonxlik a szilveszter eredeti, szinte , csu­pán évfordulós mivoltára - a kará­csony, a Megváltó születésének örök érvényű ünnepe mellett. A vásárhelyi Kovács István és élettár­sa, Héjjá Gdborné Bánfi Júlia mondták el nekünk, hogyan zajlik náluk a szeretet ünnepe. Hallgas­suk; közben lobog a gyertyaláng. MARATONI SÜTÉS-FŐZÉS Mindenekelőtt leszögezendő: a karácsony nem karácsonnyal kezdődik, hanem az azt napokkal megelőző, egyszersmind napokig tartó, maratoni sütéssel-főzéssel. Szentestére halászlé és rántott hal készül, nem különben töltött hú­sok tömege. A karácsonyi ebéd pe­dig pláne annyi fogást tartalmaz, hogy még fölsorolni is nehéz. Tyúk­húsleves csigatésztával, töltött káposzta, azaz szárma, marhapör­költ, sült pulyka, többféle sü­temény - sorolja Héjjá Gáborné Bánfi Júlia, aki menye, Fehér Bri­gitta segítségével készíti el minde­zeket. „De én vagyok a főszakács!" - figyelmeztet, miközben ölében ott ül csöppnyi unokája, Vanessza, és - némi húzódozás után - ma­ga a meny, Brigitta is előkerül. Hány ember fogyasztja el a sokfé­le finomságot? - Legalább hatva­nan vagyunk olyankor, persze, nem egyszerre, hanem ki ekkor jön, ki akkor, az ünnep napjaira szétoszt­va - halljuk. Azért nagyon szétosz­tani nem kell a vendégül látandó­kat, mert akkora asztalnál teríte­nek a hazuk, hogy harminc ember elfér mellette. Számunkra még kiemelkedőbb ünnep a karácsony, mint a magyarok számára - mondja Héjjá Gábor­né Bánfi Júlia, unokáját ölében tartva. Fotó: Tésik Attila - A vendégeskedés nálunk kezdődik, mert a testvéreim kö­zül én vagyok a legkisebb - mond­ja (úlia asszony. Nyolcan voltak eredetileg, egyikük meghalt, ma­radtak heten és mindenki vendé­gül lát mindenkit a szeretet ün­nepén. S nemcsak a testvérek jár­nak egymáshoz, hanem jön Brigit­ta rokonsága, jönnek a szomszé­dok, szomszédok szomszédai, az ismerősök, az ismerősök is­merősei, s így tovább. - A romák jobban összejárnak karácsonykor, mint a magyarok, akiknél, tu­domásom szerint, csak a legszű­kebb családi kör jön együvé ilyen­kor - folytatja a ház asszonya. Azt is megtudjuk: az említett ételek mindenütt ugyanazok és ugyano­lyanok, akár otthon kóstolja az ember, akár rokonnál, akár a tize­dik szomszédnál. Miközben ezt halljuk, lobog a gyertyaláng. AZ ÉGIG ÉRŐ FA No, de még messze nincs szent­este, csak arról szóltunk, miért kell megkezdődnie már napokkal kará­csony előtt a szakácskodásnak. Mint mindenhol, a karácsonyfa­díszítéssel veszi kezdetét maga az ünnep. - Nagy fenyőfát veszünk mindig, a plafonig ér - hallom. A család - Kovács István, Bánfi fúha, a fiatalok, Héjjá Gábor és Fehér Brigitta - együtt díszítik a fenyőt; s a négyesztendős Vanessza is ott sürgölődik a nagyok körül. Gyertya­gyújtás, bensőséges-ünnepélyes pil­lanatok, könnyek a szemek sarká­ban, fenyőillat a szobában és ki-ki megleli a neki szánt ajándékokat. „Vanesszának Barbie-házat hoz majd Jézuska" suttogja felénk for­dulva - hogy a kicsi lehetőség sze­rint ne hallja - a nagymama. Hogy a többieknek mit hoz, elmondja azt is, de ez még embargós hír, a fa alatt úgyis ki-ki megtalálja nem­sokára, amit kapott. - Csak olyan ajándékot veszünk, ami a minden­napi életben hasznosítható - hív­ja föl a figyelmet komolyan Kovács István. Az éjféli misét nem hagyja ki a család sosem, de az előfordul: Júlia asszony úgy elfárad a napokig tartó sütés-főzésben, hogy egysze­rűen nincs ereje templomba men­ni. A következő napokban pedig kezdődik a karácsonyi, kölcsönös vendégjárás. Egyik legfőbb jellemzője: ha va­lakik összevesztek az év során ­karácsonykor kibékülnek. - Ha hozzánk egy haragos karácsony­kor átjön, sok jó kívánsággal, nincs kizavarva, szívesen van fogadva, ez a kölcsönös megbocsátás napja - halljuk. S miből telik hatvanfős vendéglátásra Kovácséknak? A csa­ládfő megbecsült autóbuszvezető - több szakmája van: hivatásos gépkocsivezető, kőműves, mezőgaz­daságigép-szerelő, személy- és va­gyonőr élettársa egy nagy makói hagymaföldolgozó cégnél dolgozik, mely a napokban, igaz, leállt, de ja­nuár első napjaiban újraindítja te­vékenységét. - Szinte kiváltságos helyzetben érezzük magunkat, hogy van munkahelyünk. De ezzel alig­ha vagyunk egyedül - mondja félt­réfásan-félkomolyan Kovács Ist­A HELYZET FOKOZODIK Lobog a fény... Vagy tán még­sem? Az ember olykor - ha csak egy picit is jobb helyzetbe kerül, mint a többiek - rögvest elkezd igyekezni: e helyzete fokozódjék, amennyiben másképp nem megy, úgy, hogy a többieknek rosszabb le­gyen. A Kovács család, úgy tűnik, kivétel. Héjjá Gáborné Bánfi Júba 1994-től 1998-ig a települési ön­kormányzat (amiképp mondja: „a nagy önkormányzat") tagja volt és gondoskodott róla, legalább karácsonykor kerüljön étel a leg­szegényebbek asztalára. - Kalácsot süttettem, kopasztott csirkét vit­tünk, tűzifát intéztünk, pénza­dományt is, azoknak, akik le­ginkább rá voltak szorulva,, hogy érezzék, ők is emberek ezen a vi­lágon; mindebben Irhás József ék is segítettek, a kisebbségi ön­kormányzat. Négy évig élt ez a szokás - így Júlia asszony. Kikerül­ve az önkormányzatból, nem foly­tathatta e tevékenységét tovább. Nem képviselő most sem, de élet­társával együtt sikerült kétszáz Mi­kulás-csomagot szétosztani a roma gyerekeknek, a minap pedig, még karácsony előtt, felnőttek kapnak csomagokat. Ebből is látszik: a vá­ros önkormányzata és a volt képvi­selő között továbbra is jó a kapcso­lat. Sokan különféle ügyes-bajos problémájukkal keresik föl Héjjá Gábornét, aki tudja: mely ügy­intéző foglalkozik az adott üggyel, kihez mivel érdemes fordulni és így tovább. Lobog a lélekben i gyertyaláng, hirtelen füstölni-csapó ngani kezd. El-elalszik, kétségbeesetten küzd. - Szinte nyolcvan százaléka mun­ka nélkül tengődik a cigányság­nak, különösen az Észak utcai telepen, s a Dobó Katalin utcában - mondja végül Júlia asszony. ­Nem tudom, most vajon kerül-e karácsonykor valami az asztaluk­ra? Lesz-e karácsonyfájuk? farkas csaba „Pediglen a rend, a tisztaság és a bőség csakis keményen szervezett munka eredményeként látszódik a háztartáson" Mennyei menüsorok a békebeli háziasszonyoktól Ünnep előtti rohanás, bevásárlás, munkahelyi teendők, majd üzletből ki, üzletbe be, azután otthon nagy­takarítás. Hopp, a dédi megbecsült kalapdobozáról is le kellene töröl­ni a port, s ha már itt egyensúlyo­zunk a szekrény tetején, nézzük csak, mit rejt? A régi holmival szépen bánik az ember, valahogy úgy nyílik ez a do­boz is, mintha elhagyatott padlás aj­taja előtt állnánk. Pedig jól tudjuk, mi van a dobozkában, hiszen mi rendeztük be a hagyatékból: egy pár vajszín csipkckesztyű, halványkék szalaggal átkötött szerelmesleve­lek, egy zöldköves aranylánc - hoz­zá illó - fél pár fülönfüggővel, fény­képek, néhány hivatalos irat, re­ceptek, napló és három csodás sza­kácskönyv. A HÁZTARTÁSVEZETÉS TUDOMÁNYA A szakácskönyvekből nem pusz­tán étclleírásokat vehetünk köl­csön, hanem sokkal többet: házi­asszonyi fegyelmezettséget, a jó kedvű jól szervezettség titkát, re­ceptjét a családi békének és ezerfé­le módját a szeretetnek. Kedves háziasszonytársaim, ne higgyék, hogy az elmúlt ötven vagy akár száz esztendő javította, csi­szolta tudományunkat. Levespor­hoz és száraztésztához szokott konyhaművészetünkkel nemigen tudnánk mit kezdeni egy régi ház­tartásban. Mosószappant sem tu­dunk főzni, nem vezetünk naplót a bevételekről és házi kiadásokról, nincsen számlánk a fűszeresnél, s nemigen ismerjük a személyzet határozott, de semmiképpen sem megalázó regulázásának módját. „Pediglen a rend, a tisztaság és a bőség csakis keményen szervezett munka eredményeként látszódik a háztartáson" - áll a Jó Házikonyha című könyvben. AZ ÜNNEPI KÉSZÜLŐDÉSRŐL­Fogadjuk meg tehát dédanyáink intelmeit, melyek szerint október második hetében már illő túlesni a téli fűtőanyag-beszerzésen, ideje elővenni a prémfélét, s a téli sport­holmi is elő legyen készítve, a ród­lik zsírozva, a korcsolyák élezve várják a telet. November harma­dik hete a karácsonyi holmi „ki­tervezésének", készítésének kezde­te, egybekötve téli ruhák szekrény­be rendezésével. „A nagy ünnep előtti takarítás december második hetéig úgy fe­jeződjék be, hogy az senki családta­got ne zavaijék. Siralmas látványt nyújt és férjétől sem várhat megbe­csülést a felelőtlenül kapkodó, cse­lédséget irányitani nem képes házi­aszony, aki miatt félő, hogy elkésik valaki a hivatalból vagy az iskolából. Anntül nagyobb szégyen nincs is, mint családunk útjait eképp ke­resztezni és az otthon nyugalmát ily ostobán felborítani." Minden bi­zonnyal hasznát vehetjük annak a jó tanácsnak is, mely szerint, a pad­lómosást ne túlozzuk, szódával ne súroljunk, mert az csúnyán feketít, s tegyünk a vízbe inkább szal­miákszeszt és szappanpelyhet, az jobb. A parkett beeresztéséhez leg­jobb a méhviasz, bőrbútorhoz Schmoll paszta dukál, míg fémrúd­hoz, kilincshez és rézgombokhoz legjobb a Sidol. TAKARÍTÁS UTÁN, ÜNNEP ELŐTT December elején el kell kezdeni a terítékek előkészítését: „A csont­fehér porczellánokat eltesszük, s elkészítjük a szép díszes terítékeket, az abroszok, a névre szóló asztal­kendők tisztítását-keményítését, s az ezüstnemű kipucolását is. Az ezüstből mennél többet haszna­A TYUKLEVESROL - MAGYAR ELEK IZLESE SZERINT A tökéletes húsleves már akkor is előrevetíti fényét, mikor a konyhába tekintvén megpillantjuk a meg­tisztított, szép, sárga bőrű, duzzadt mellű és com­bú, érett szárnyast, amely készen áll arra, hogy a fazékba helyezvén lassú, halk bugyborékolással puhára főzessék. Kell még biztató külsejű marha­fartődarab is a hozzá tartozó ritka csontokkal, mely erős szövetségese lesz a tyúkhúsnak. Mindég többféle húsból főjön leves, az az igazi! Helyesel­hető, ha egy idősebb korosztályba tartozó galamb is kiséri a fazékba szánt dolgokat: a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, fél marék zsenge zöldborsót, néhány szál hosszú zöldbabot, egy kis fej zamatos zellert, negyed fej kelkáposztát és karalábét, egy fel­darabolt, húsos zöldpaprikát, nem kevés karfiol­rózsát, szekfű- vagy kucsmagombát, kiskanál pa­radicsompürét, némi sáfrányt. Ha mindezek együtt találkoznak és sóval, borssal, ízesülnek, akkor konyhai szemlélődésünket befejezhetjük. Az asztalra felszolgálta tyúkhúsleves, midőn be­lemerítjük csillogó kanalunkat, hogy vágyódó szánkhoz emeljük, illatos pára száll felénk, s jel­zi, mily magas rendű élvezet jut osztályrészül a kö­vetkező pillanatokban ízlelőérzékünknek. lünk, annál szebb lesz tőle a te­ríték, különösen az esti gyertya­világításnál pazar fényben teszik tündöklővé az ünnepi asztalt." A karácsonyfa beszerzését min­denképp magunk irányítsuk, ez fontos kellék, hibája elronthatja az ünnepet. A fenyőágakból készülő asztali füzérhez való gallyakat tart­suk nedves, hűvös helyen, hogy ne hulljék, mire az asztalra kerül. A könyv bájos, patinás biztatása így 2002-ben is aktuális: „Készül­jünk az együttlétre, s önbecsülésün­ket, alkotó kedvünket javítsa azon tudat: a magunk lakásának a csa­ládi otthonnak levegőjét, finom úri miliőjét sem vendéglő sem pediglen kávéház nem pótolhatja, még oly gazdag büfével s mégoly előkelő an­gol lordhoz hasonló pincérsereggel sem." A KONYHA-SZENTÉLY Az ünnepi készülődés fontos he­lyisége, mondhatni lelke a kony­ha, amely december második heté­re tiszta, mint a hó, az alapanyagok szortírozva állnak, a borok és más italok, a pezsgő a borkönyvbe beve­zetve, a hűtéshez kellő jégtömbök a pincében tárolva várnak. A szárnyasok vágása, a magvak töré­se, a zöldség tisztítása a legszeme­tesebb munka, ezeket végezzük elsőként - tanácsolja a korabeli szakirodalom, s jó, ha a sü­temények, a szalonczukkedli ké­szítéséhez külön időt teremtünk. „A legkitűnőbb háziasszonynak sin­csen igaza, amikor nem használ szakácskönyvet és mindég csak a maga kitalálásával vagy régi étele­ivel untatja családját" - áll a meg­sárgult lapokon, így nézzük csak, mit ír Magyar Elek 1931-ben kia­dott irodalmi szakácskönyve. Az ínyesmester szerint az ünnep kiváló alkalom arra, hogy bebizo­nyítsuk: az ízlésben kulturált em­ber sohasem a mennyiségre, ha­nem a minőségre, az anyagban és az elkészítésben való változatosságra fekteti a hanpfölyt. Hát legyen: ka­rácsony estéjére mennyei menü­sort kínál a szerző: borlevest, pirí­tott zsemlyekockákkal, vagy halászlevet, utána rántott halat és roston sült harcsaszeleteket ma­jonézes zeller- és buigonyasalátával. Mákos metélt és a bobajka, vala­mint a narancs- és ananászbólé zárhatja Szentestét. Nem kevésbé ínycsiklandó a nagykarácsonyi ebéd menüje sem: fácánerőleves illata lengi be az ebédlöt, majd ezüsttál­cán kínálják a hideg aszpikos a vad­disznófejet, az asztalra kerül a töl­tött káposzta és a gesztenyével töl­tött, dión hízott pulyka is. A vörös­botban eltett mandulás szilva és a pörknltmandula-tnrta (grillage) édes keretbe foglalja az ünnepi menüt. Megkapó az a gondosság, amivel ezek a régi receptek készülnek: végy elő és alaposan válogass, keverd, szeresd, vigyázz rá és légy elég tü­relemmel, s mennyei lesz az ered­mény. Mert a családi otthon meg­hittsége, az együttlét és a jó étek varászalatos örömforrás. Az öregek még ismerik a receptet. o.k.k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom