Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

KEDD, 2002. DECEMBER 24. • KARÁCSONY" III. Ki mivel dolgozik, azzal kenődik . Sztáros karácsonyok A szenteste az öröm, a megbéké­lés, a szeretet ünnepe. Vagy még­sem? Van, aki ilyenkor bosszanko­dik? Netán előfordul, hogy vala­miből kettőt kap? Minden családban vannak történetek karácsonyokról, amelyek nagybetűsek, különlege­sek, emlékezetesek. Ilyenekről fag­gattunk néhány humoristát, remél­ve, hogy „ki mivel dolgozik, azzal kenődik" alapon a karácsonyuk is olyan, mint ők maguk. HAVASJEGES Havas Henrik például már kis­gyerekként is szeretett volna min­dent magának megkaparintani. De amióta felnőtt, se érhetik meg­lepetések: „A húgommal gyerekkoromban mindig bezártak minket a kamrá­ba karácsonykor, hogy ne lássunk semmit a készülődésből. Viszont közös kályha fűtötte a két szobát - a nappalit és a kamrát -, így a kályha és a fal közötti résen min­dig tudtunk leskelődni. Egyszer egyébként azt a cserépkályhát fel is robbantottam. Nagyon utáltam, mert télen mindig nekem kellett fát felvinnem bele, és egyszer sikerült szénporral megtöltenem. Arra em­lékszem még, hogy egyszer apám elvert a karácsonyfa alatt. Vasutat kaptam, és ahogy megláttam, ráve­tettem magam és ordítottam, hogy nem adom. A húgom meg visí­tott, hogy ő is akar vele játszani. Nagy balhé lett belőle. Mostanában Kisorosziban ün­nepelünk. Szenteste a lányom és a fiam is átjönnek az unokákkal. Nagy meglepetések már nincse­nek, mert karácsony előtt min­denki elpötyögeti, mit akar. Tavaly egy nagy akváriumot kaptam, ami­ért már két éve hisztiztem. Ott állt a kandalló mellett becsomagol­va egy henger alakú valami és én BANDÓ NATIJA elképzelni sem tudtam, mi lehet az. Idén egyébként szivarfelsze­relést kapok, mert így hajlandó va­gyok lemondani a cigarettázásról." BAJOR NYÁR Bajor Imre már attól morcos lett, hogy a szentestéről faggattuk: „Nem szeretem az ünnepeket. Szilveszterre se szoktam tervezni semmit. Sőt, azt a december végi két hetet mindig üresen hagyom, hogy úgy alakulhasson az ün­neplés, ahogy a véletlen hozza. Ta­lán ezért is az egyik legjobb karácsonyunk az volt, amit Mia­miban töltöttünk. Feküdtünk a harmincöt fokban a napon a ten­gerparton rövidnadrágban, az em­berek meg karácsonyfával aihó­nuk alatt futkostak. Egyébként meg nekem akkor van ünnep, ami­kor akarom." LAÁR-KELTE Laár András szilveszterkor javas barátaival hegyet mászik, hogy tűz­gyújtással várja a napfelkeltét, il­letve az „évfelkeltét". Karácsonykor sem hazudtolja meg életmódját: „Nálunk ilyenkor együtt a nagy család. Különösebb történetem nincs karácsonnyal kapcsolatban, de talán az is különleges vagy szo­katlan, ahogy mi összejövünk. A nagy család ugyanis azt jelenti, hogy a volt feleségemtől, Györ­gyitől, a jelenlegi feleségemtől és a tőlük származó gyermekeimig, a 25 éves nagyfiamig, Dávidig, a 15 éves Bencéig, a hároméves Amb­ruskáig mindenki együtt van szent­este. Ráadásul egyszer nálunk ün­nepelünk, máskor az Annácskánál, a volt nejemnél. Ez már jó ideje így van, hiszen szerencsére jó a kap­csolat a volt és a jelenlegi feleségem között. Nagy Nati azt mondja, ő az is, akinek mások gondolják. Mi úgy gon­doltuk, egy ilyen vicces lánynál - no meg vicces papájánál, Nagy Ban­dó Andrásnál - minden karácsony mókásan telik. Ráadásul a Natá­lia név azt jelenti: karácsonykor született lánygyermek. Ki mást is fag­gathattunk volna jobbat, mint Nagy Natáliát az ünnepekről. - Szegedi születésű, azután Pestre költöztek szüleivel. Ón maradt, a szülei viszont elmentek Orfűre. Ebből azt gondolnám, hogy be­járják az egész országot három nap alatt. Hogy telnek az ünnepek1 - Karácsony előtt pár nappal már leutazunk Orfűre a szüleimhez a barátommal. Tizenegy éve ott töltjük az ünnepeket, tágabb családi kör­ben: a nagyszüleimmel, az unokatestvérekkel és a keresztfiammal. Az ünnep előtti néhány napban anyukámnak igyekszem segíteni kony­hában, de ennek ürügyén inkább csak nagyokat beszélgetünk, meg Ba­tyu kutyánkkal sétálunk a közeli réten, merthogy anyu, mire mi le­utazunk, jóformán minden ételt előkészít. Nekem már csak a salá­ták és a jól bevált gyümölcsös piskóta felvonultatása marad. Imádjuk anyu főztjét, úgyhogy inkább csak kuktáskodni szeretek mellette. A fenyőfát közösen díszítjük. Ha nagy hó esik és elég hideg van, apu min­dig csinál valamilyen hószobrot a kertben a keresztfiam legnagyobb örömére. Volt már kis templomféle építmény, tavaly egy óriási jeges­medvét gyúrt a hóból, bár a feje inkább egy malacéra emlékeztetett. Mindenesetre nagyon vicces volt, ahogy a böszme állat napokon át kint feküdt a hóban. - Édesapád kedvencei közé a marhahúsos ételek tartoznak, de gon­dolom, karácsonykor azért nem ezt részesítitek előnyben. Mi az ün­nepi menü? - A halat és a szárnyasokat nagyon szeretjük, úgyhogy ezek külön­böző variációi kerülnek az asztalra. Halászlé vagy tárkonyos pulyka­raguleves mindannyiunk kedvence. De anyukám néha megörven­deztet különlegességekkel is minket, ilyen volt a lencseleves és az er­délyi juhtúrógombóc-leves is. Szóval nem is tudom, honnan szerzi a recepteket. A főétel az idén sült kacsa lesz, savanyú káposztával, ár­pa gyöngyével és rizzsel megsütve. Már néhányszor elkészítettem a barátomnak és nem kis sikert arattam vele. És persze a hókifli és a bejgli sem marad el. - Az erdélyi juhtúrógombóc-leves sejteti, hogy bár Nagy Bandó Andrásnak és önnek is a székely viccek a kedvencei, azért a szé­kely ételeket sem vetik meg. A humoristáknak amúgy általában or­szágjárással telik a hónap vége. Ön is bejárja az országot l - A december elég strapás hónap, egymást érik a fellépések, de karácsonykor eddig még mindig otthon voltunk. Az idén, a két ün­nep között Koszovóba megyünk, a kint állomásozó magyar katonáknak adunk műsort közösen apuval. Szilveszterkor sem pihenünk. Majd ja­nuárban. - Natália, önnek most jelenik meg új lemeze. Van olyan CD, ami minden karácsonykor bekerül a lejátszóba 1 - Mozartot, Bachot szívesen hallgatunk, vagy Nat King Cole-t, El­la Fitgeraldot is szeretem téli estéken föltenni. Gyerekkoromban A kék madár című mesefilm, meg az Óz, a csodák csodája bűvölt el így ka­rácsony táján a filmek közül. Úgy tíz éve vetítettek a mozik egy dán filmet, Babette lakomája címmel. Számomra ez hordoz valami végte­len békességet, nyugalmat és derűt. De számtalan ilyen film van, amiből árad a szeretet és a melegség. A könyvek közül Ottlik Géza Iskola a határon című regénye, ami elsőként beugrik. Bennem mindenképp a havas téü napokhoz kötődik és akár a „szeretet ünnepének" eredeti, igazi hangulatát is felidézi. DÉNES VANDA Fenyőállítás, halfőzés, gyertyagyújtás a lakótelepen Ünnepi hangosítás a panelben Jézuska7 Befana, Boxing Day A panelben lakók szinte közösen készülnek a karácsonyra. Hisz minden jól hallható. Az, ahogy a harmadikon a fenyőt a folyosón próbálják a talpba erőltetni, vagy a fölső szomszédasszony küzd a sütőnél jóval nagyobb pulykával. A családi ünnepet pedig meghit­tebbé teszi szenteste a szomszéd­ból átszűrődő Mennyből az an­gyal technós átdolgozása. A hatvanas-hetvenes évek vívmányaiban, vagyis a panelek­ben lakók szinte egy nagy családban élnek, háztömbönként. Szomszéda­ikat lehet, hogy arcról nem ismerik meg, de hangról biztosan. Hiszen a papírvékony falaknak köszönhetően csak a fülekbe suttogott szavak ma­radnak titokban. A többit pedig mintha a kisbíró dobolta volna ki. Egy-egy örömteli eseményről vagy bánatról így első kézből értesülhet az egész lépcsőház. Ez a közösség természetesen a karácsonyra is együtt készül, illetve közösen töltik a szentestét. Legalábbis hangban mindenképp. A közelgő ünnepek első biztos jele, hogy az erkélyeken megjelen­nek a sarokba állított fenyők. Ele­inte csak itt-ott figyelhető meg egy­egy örökzöld, ám december 23-ára már kész faiskola a paneltömb. Már a fenyők feljuttatása sem egyszerű feladat. A kisebbeket lift­tel vagy vállon viszik fel. A terme­tesebb karácsonyfák viszont köté­len végzik. A leleményesebbje egy­szerűen felhúzza a fát az emeletre. Ennek az alatta lakók örülnek a legjobban, hisz gyönyörű tű­levélszőnyeg borítja az erkélyeket. Szenteste napján többnyire arra ébred a ház, hogy kalapálnak, fúr­nak, faragnak valahol. Ez most nem a karbantartás ideje, hanem a szom­széd megpróbálja beerőszakolni a szekrény aljából előkeresett talpba A kereskedelem már feltalálta a „problémamentes" karácsonyfát... MTI Telefotó a fát Ami persze nem mehet faragás nélkül. Ugyanis a törzs lent bizto­san jóval vastagabb, mint a talp nyílása. Előkerül a nagykés, a kis­balta vagy a húsvágó bárd. Az utób­bira a konyhába is szükség lenne, ezért a háziasszony sokáig kiabál ér­te. A karácsonyi készülődéshez ki­sebb-nagyobb veszekedések, eset­leg káromkodások is hozzátartoz­nak. Az utóbbit többnyire az vált­ja ki, ha a fa helyett az ujjára vág a családfő vagy a kádból kihorgászott ponty már harmadszorra csúszik vissza a mosogatóba. A vesze­kedésnek is számos oka lehet: a gyerek megint összekuszálta az égősor vezetékét, elfelejtettek a ma­mának üdvözlőkártyát küldeni, a megbeszélés ellenére élő halat hoz­tak, a megölését, pucolását viszont senki sem vállalja. Délutánra egy kicsit elcsöndese­dik az egész ház. A karácsonyfák már feldíszítve várják a csengpszót, nagy nehezen elkészült már a sült pulyka és a halászlé. Csak az ünne­pi asztal terítésével van egy kis gond, ugyanis a panelkonyhákat nem ar­ra tervezték, hogy egy négyfos csa­lád kényelmesen meg tudjon va­csorázni. Az ünneplőbe bújt csa­ládfő nagyobbik fiával már ötöd­szörre rendezi át a nappalit, hogy he­lyet találjanak a szekrény mögül elhúzott asztalnak. Jobb helyeken, hosszabbítóként, egyszerűen leeme­lik a kisszoba ajtaját, s azon költik el az ünnepi lakomát. Anyu már ideges, mert a terítéssel még sehol sem tart, aztán fél óra múlva beál­lít a mama. Aki tudvalevőleg na­gyon pedáns asszony és biztosan megjegyezné, hogy szívesen jött vol­na később, mert most még nem állnak sehogy sem. Gyertyagyújtás és ajándékosztás után a gyerekek maradnak a fa körül, a felnőttek pedig elvonulnak a konyhába beszélgetni. Ilyenkor sok minden szóba kerül: azok a családtagok, akik már nem lehetnek köztük, a munkahelyi gondok és a pénzhiány. A magukra maradt apróságok előbb­utóbb összevesznek a játékokon és a szülőknek kell rendet teremteni köztük. Este tizenegy felé többen ké­szülődni kezdenek, hogy elindul­janak az éjféli misére. Ajtócsap­kodás, trappolás a lépcsőházban vagy várni a liftet. A ház rövid időre elcsendesül, majd a szentmise után folytatódik minden ott, ahol abba­maradt: trappolás lépcsőházban, aj­tócsapkodás. Karácsony első napjá­ra „eltette magát" a panel. KORMOS TAMÁS Titokzatos ajándékozás veskedtek meglepetéssel, jutalom­mal a szolgálóiknak, a hűbéresek­nek. Az egész évben szolgálók jutal­mazása később átterjedt a közal­kalmazotti tevékenységet végzőkre, számos országban karácsonyra, újévre a postásokat, baktereket, sze­meteseket, rendőröket volt szokás megajándékozni. Angliában például december 26-án történt ez, s a nap (a kis csomagokról elnevezett Bo­xing Day) különös jelentőségű volt. Manapság ez már az akciós vásárok sokak által várt napja... A pogány és a keresztény ha­gyományok ötvöződése követ­keztében a karácsony az újabb ko­rokban egyre inkább a családok ünnepévé vált. Különleges ele­meként az ajándékozást a kisgyer­mekek számára valamiféle titokza­tosság vette körül - az aprónéppel azt igyekeztek elhitetni,- hogy a karácsonyfát és az ajándékokat föl­döntúli lények hozzák. A legendári­umban szereplő titokzatosok ahány nép, annyiféle módon jöttek, s nem is azonos időkben. A közös talán csak annyi bennük, hogy az esztendők fordulónapjai közelében bukkannak fel, s jellegzetesen téli ünnepköri alakok. A jóknak általában ajándékot hoznak, de nem mind kedves és jóindulatú figurák. A szenteste (december 24.) meglepetést hozó Jézuskát me­gelőzik, illetve követik más rejtélyes lények is. A december 5­én jövő Mikulás többféle néven és más-más módon jár ajándékok­kal az európai gyerekekhez. Az ola­szokhoz azonban régen nem ju­tott el, oda vízkeresztkor (január 6­án) érkezett egy meglepetéshozó, különös női szellem, egy jó bo­szorka Befana (Buffana), aki a rosszaknak mostanában karácsony másnapján visz szenet, a jóknak ajándékot. Spanyolországban ugyancsak vízkereszt volt az ajándékozás napja, és a gyerek­cipőkbe a háromkirályok tették a meglepetést. Az észak-európai országokban Ruprecht szolga száguldozott kissé ijesztően a karácsonyi ajándékokkal. Veszt­fábában a Christkind, a gyermek Krisztus jött és jön,levelet lehet neki ími az óhajokkal. Akárcsak a magyar Jézuskának, aki angyalkák kíséretében évszázadok óta hozza az ajándékokat és a karácsonyfát szenteste. A régi hagyományok szerint nagy titokzatossággal. A fadíszítést a kicsik nem is láthatták régebben. A személyes jellegű meg­lepetések, a saját készítésű ajándékok voltak divatban. Az ajándék ma is a szeretettel­jes kapcsolatok bizonyítéka, ám sokat változott a szokás. Ritkábbak a bizalmas összetartozást kifejező „tőlem - csak neked" jellegű meg­lepik, s mintha nem adnánk már annyira az ajándékozás lélek- és il­lemtanára sem. Nemrégiben ezt bizonyították például német kuta­tók felmérései. A leggyakoribb ajándékok között az élmezőnyben találták a konyhai eszközöket; pe­dig a nők 41 százaléka ellenérzéssel fogadja az ilyen „kedveskedést", akárcsak a szappanokat és a par­fümöket. A férfiak 31 százaléka utál zoknit kapni, és 29 százalékuk nem örül, ha nyakkendőt tesznek neki a fa alá, azt mondják, akkor már inkább feledkezzenek meg ró­luk. A felmérés szerint minden ötödik megkérdezett feledékeny is, előfordult már vele, hogy egysze­rűen kiment a fejéből az ajándékvásárlás. (A kérdés már csak az, vajon mit szól ehhez a Jézuska?) SZABÓ MAGDOLNA Az örömszerzés szándéka bi­zonnyal egy idős az emberiséggel. Az ajándékozást koronként más­más jellemezte. Lélek- és illem­tanára (sajnos) már nem igaz az a békebeli mondás, miszerint az ajándékozás művészet. Az ajándékozás eredete, oka az ősi év végi és évkezdő szokásokhoz és a karácsonyi ünnep örömteli jel­legéhez kötődik. Azt, hogy az évfor­dításhoz már a réges-régmúltban is hozzátartozott az ajándékozás, ró­mai kori régészeti leletek bizo­nyítják. A valahai rómaiak újévkor adtak egymásnak ajándékot. A középkori szokásokról azt jegyezték fel a krónikások, hogy akkortájt az ünnep tiszteletére a földesurak ked­Kicsi a lány, de erős - ha ajándékcipelésről van szó. Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom