Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

KEDD, 2002. DECEMBER 24. • KARÁCSONY" III. Hetvenöt éves Kass János Kossuth-díjas grafikusművész, a város díszpolgára „Szeged Magyarország Firenzéje lehetne" Karácsony másnapján ünnepli 75. születésnapját Kass János. Grafikusművész, keramikus, szobrász, könyvművész, fotográfus, költő és prózaíró. Reneszánsz polihisztor, mint Michelangelo. Örökifjú világpolgár. Fehérek közt európai. - .Árvák maradtunk, János " ezzel zárja születésnapi köszöntő versét régi barátja, Juhász Ferenc. Ón is így érzi I - Más a költészet és más a valóság, de a magunkra maradás tény. Nem csak a korunk miatt. Mindazok elmentek, Nagy László, Zelk Zoltán, Illyés Gyula és a többiek, akik meghatározó gondolkodók voltak a mi generációnk számára. Szegeden mégsem érzem árvának magam, mint ahogyan a világban sem, hiszen mindenütt sok barátom van. - A Vár utcai Kass Galériában, ahol könyvillusztrációiból Szekeres Ferenc és Magyar András most jubileumi tárlatot rendezett, a hetvenedik születésnapján rendhagyó módon ünnepelt: tizennégy szegedi bankot hívott meg kiállítani. - A Kárász utcát jelképezték, amit akkoriban elfoglaltak a bankok. Szerettünk volna valami izgalmasat csinálni, de a pénzintézetektől csupán lélektelen prospektusokat kaptunk. Az a tárlat is bizonyította: unalmas és érdektelen a pénzcsinálásra feltenni az életünket. Valamelyik este sétáltam a Kárász utcán és meglepetéssel láttam, hogy a Rossmann illatszeráruház nemrégiben átvette az egyik bank helyét. Őrzök egy 1997 eleiéről származó cikket, amiben a Postabank akkori vezérigazgatója úgy nyilatkozott: a kelet-közép-európai régió legfejlettebb bankhálózata az övé. Másnap Szegedre indulva láttam, hogy Pesten hatalmas sor kígyózik a Postabank előtt. Itt tudtam csak meg, hogy csődhelyzet alakult ki. Sic transit glória mundi. Nemrégiben megvettem a 100 leggazdagabb magyarról szóló kiadványt. Londonban annak idején találkoztam a sajtómágnás Maxwellel. Különös figura volt, egészen jól beszélt magyarul. Háromszázhatvanezer angol kisbefektető pénzét vitte el, koldusbotra juttatva ezzel őket. Csúnya véget ért: belelökték az óceánba a Kanári-szigeteknél. Gyűlölöm a bankrendszert! Banknak nevezve, valóságos templomok épülnek. Pesten a leggyönyörűbb palotákat a bankárok építik a mi pénzünkből, amikor azonban bemegyek egy bankfiókba, nehezen állnak szóba velem. Huszonnégy órás körforgalom zajlik, a globális bankrendszerben éjjel-nappal morzsolják a pénzt. Egyszer már kipukkadt a léggömb. Megismétlődhet. - Erted haragszom, nem ellened mentalitás jellemezte az elmúlt években, amikor gyakran ostorozta valamiért Szegedet. Milyennek látja ma a város lehetőségeit? - Nagy jövője lehetne Szegednek, ha nem azon a pályán halad, amire sokáig rá akarták kényszeríteni. Münchausen báróként, hajánál fogva kell kihúznia önmagát a bajból. Klebelsbergnek tíz év alatt sikerült felvirágoztatnia Szegedet. Ahogy a régi dakota közmondás mondja: Virágozzék minden virág! Hagyni kell a tehetséges embereket alkotni, kibontakozni. Sokszor mondják, hogy a fiatalok elhagyják Szegedet, mert nincs megtartó ereje. Újra el kell olvasni Temesi Feri Porát. Ha Szeged vállalja porlódiságát, akkor vállalja a napfényt és a Tiszát is. Horvát, szerb, szlovák, román és sokféle más nép keveredett a magyarral, azért olyan sok itt a tehetség. Szeged szépsége, építészeti adottságai és szellemi ereje révén Magyarország Firenzéje lehetne. Nagyszerű, hogy kivilágítják a dómot és a múzeumot. így fénykapu fogadja a város látogatóit. Az más kérdés, hogy nem kellett volna ennyire keményen túlvilágítani. A színháznál csak néhány lámpa ég, ettől olyan otthonos, krúdys hangulata lesz. ló arra sétálni. Ha a Kass Szállót csak két 500-as reflektorral egy kicsit megvilágítanák, akkor esténként az egész Stefániának más lenne a légköre. Koczor Gyuri kitalált egy olyan ácsolt szerkezetet a Tisza-parti rondellára, ami ellenállna a víz sodrásának és megemelné az építményt a támfal szintjéig. Egy fahíd, egy szegedi Sóhajok hídja vezetne a vízi bástyához, így a színháztól a rakpart forgalma fölött át lehetne sétálni a Tisza fölé. így a víz felől lehetne látni a várost. A fiatalok ott randevúzhatnának. Nem kerülne sokba, mégis érdekes színfolttal gazdagodna vele a város. Szeged óriási kincse a Tisza, jobban kellene rá építeni. A Maty-ér is hatalmas vonzerőt jelent. Nem a már lejáratódott futballt kellene csak támogatni, hanem az egészséges életmódot népszerűsítő többi sportot is. Nemrégiben jelent meg egy nagyszerű kiadvány, amiből kiderül, milyen csodálatos tájélményekben lehet része annak, aki felfedezi a város környékét. Az Alföld nem az Alpok, de engem meditálásra késztet. - A város egyik legszebb épülete lenne az egykori Kass Szálló, amit a nagyapja építtetett. Mindig szívén viselte a sorsát. - Sajnálom, hogy Szeged huszonöt éve tűri a pusztulását. Nem szívesen beszélek róla, mert elfogult vagyok vele. 1927 karácsonyán olyan hideg volt, hogy édesanyámat nem tudták bevinni a kórházba, így ott születtem meg. Abban a sarokszobában, ami most egy új garázsra néz. Garázs, lifttel a préri közepén? - Közismert a vonzalma a társművészetekhez. A magyar irodalom legjobbjai közül sokakat barátjának tekinthet, a mostani karácsonyra adta ki a Magvető Orbán Ottó verseit az ön által tervezett, remekbe szabott fekete-fehér kötetben. Kisgyermekként személyesen ismerhette Móricz Zsigmondot, akit Nobel-díjra is jelöltek. Hogyan fogadta Kertész Imre elismerését? - Örülök a Nobel-díjának. Kezdetben nevetős, boldog fotókat közöltek róla, amelyeken teb szájjal mosolyog. Legutóbb, a Magyar Narancs címlapján már sötét ingben egy komoly, megfontolt Nobel-díjas író nézett ránk. Beindult körülötte is a reklám, működésbe lépett a vizuális propaganda. A Sorstalanság nagyszerű könyv. Tizenhét éves kamaszként láttam, amint három nyilas kölyök háromszáz sárga csillagos embert terelt a Pesten a Dohány utca és a kiskörút sarkán. Osztálytársaim közül is többen eltűntek. Eleven élményeim vannak a vészkorszakról, mi is bújtattunk embereket, Székely Tamás barátunk édesapját kimen-* tettük a gettóból. Egyetértek azzal, hogy máig nincs tisztázva a holokauszt Magyarországon, mert soha nem lehetett róla őszintén beszélni. A sors gesztusa a Sorstalanság nagy sikere. Kertészt niint Babits írja a Jónás könyvében - szájába vette a cethal, megforgatta és kiköpte. Csak két évvel vagyok idősebb nála, bennünket is szájába vett az Isten és kiköpött. Ezért Kertész elégtétele az én elégtételem is. - A hatvanas évektől briliáns rajztudásáról árulkodó, elegáns vonalvezetésű, expresszív forbe venni, szaga van, testhez szóló, személyes élmény, nem lehet kikerülni. Nem lehet képernyőről temetni, csak a kézben tartott Bibliából. A gyermekek kezébe sem adhatunk rögtön számítógépet, először mesekönyveket kell nekik olvasnunk. - Európa ismeröjeként mit vár az uniós csatlakozásunktól? - Már az Antall-kormány idején is azt reméltük, hogy az EU tagja leszünk. Mint ahogyan azt is őszintén reméltük, hogy lesz egy független, demokratikus kormányunk, amelyik önfegyelemmel és aszkétikus kontrollal gazdálkodik majd nemcsak a pénzekkel, hanem az ország teremtő energiáival is. Ezzel szemben pazarlás kezdődött, harmad- és negyedrangú karrieristák foglalták el a pozíciókat. Az EU-ba készülve azt gondolom, nekünk itt és most nem Budapestre kell tekintenünk, hanem Szegeden kell megteremtenünk Európát. Szeged valaha Európa része volt, és hiszek benne, hogy a jövőben is európai centrumnak, világítótoronynak kell lennie. Ne várjunk csodákat, azokat már lefölözték az írek, a portugálok. Mi elaludtunk, mint a mormota, így most tíz ország egyikeként léphetünk be, azaz tízfelé osztódik az a támogatás is, amit a korábbi csatlakozások idején két-három ország kapott meg. Óriási dolog, hogy útlevél nélkül utazhatunk, csak épp pénz nélkül nem sokat érünk vele. Szkeptikus vagyok. - Mostanában min dolgozik? - Rajzolnom kell a másodikosok, majd a harmadik és negyedik osztályosok olvasókönyvét, amit a szegedi Mozaik Kiadó jelentet meg. A képességeim legiavát kell mozgósítanom, hogy megoldjam Kass János: A képességeim legjavát kell mozgósítanom a kisdiákok olvasókönyveinek megrajzolásához. Fotó: Schmidt Andrea mavilágú grafikái hozzájárultak a könyvillusztráció fogalmának modern átértelmezéséhez, a szöveg mellett a rajz autonómmá válásához. Számos rangos nemzetközi elismerés, legutóbb az 1999-es frankfurti könyvművészeti kiállításon elnyert „A legszebb könyv" díja jelezte, hogy mindent tud erről a szakmáról. Mit gondol, merre halad a Gutenberg-galaxis ? -A rendszerváltás után azt hittük, hogy vége a könyvkiadásnak. Ma pedig több könyvet adnak ki és tízszer drágábban, mint egy évtizeddel ezelőtt. Mi még a 6 forintos Olcsó Könyvtár sorozatot olvastuk és 4 forint volt az Új írás. A Nobel-díj után kétszázezer példány fölött fogyott el a Sorstalanság. Ez is azt jelzi: nincs baj a Gutenberg-galaxissal. A könyv ma is a legszebb ajándék. Jó kézezt a nehéz feladatot. A tankönyvillusztráció roppant felelősségteljes munka, nagyon igénybe vesz. A legjobbat kell produkálnunk a kisdiákok számára, akik két-három évvel később már a Big Brothert nézik. Csak néhány évünk van arra, hogy Weöres Sándorral és a többiekkel nyújtsunk nekik valami mást. - Hol tölti a születésnapos karácsonyt? - Szigligeten a családdal. Dolgoztam egy számítástechnikai cégnek, és meg voltak elégedve a munkámmal, így egy komplett számítógépes konfigurációval szerelnek fel. Tizenhárom éves Marci unokámmal fogom összeállítani, ő a legnagyobb szakértő a családban. Ünnepek után szeretném elkezdeni a félbehagyott számítógépes Kékszakállú-filmemet. HOLLÓSI ZSOLT