Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-19 / 295. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. DECEMBER 19. • MEGYEI TÜKÖR* 7 Tó a levegőben: abszurd és valóság Farkas Csaba Tó a levegőben című kötete a karácsonyi könyvvásárra jelent meg. Tó a levegőben címmel új könyve jelent meg Farkas Csabának, lapunk munkatársának, a budapesti Accordia Kiadónál. Abszurd és valóság egyaránt jellemzi a kötet lapunkból is ismerős tárcáit. - Hogyan foglalnád össze „zanzásítva " - hatodik könyved tartalmát ? - A főszereplő Thakács, akivel különféle dolgok történnek. Mondjuk, tó jelenik meg előtte az égen, az évszázada kiszárított víz helyére épült, dél-alföldi város fölött, csak úgy aranylanak az égi kárászok, smaragdzölden zúgnak az égi jegenyék. Másutt addig néz Thakács egy aszfaltrajzversenyen készült gyermekrajzot, mígnem ő maga is rajzzá válik. Ismét máshol Thakács, miközben fölszáll a buszra, azon gondolkozik, mit tehetne az egyre fogyó madarakért és úgy véli, leghelyesebb, ha ő maga válik madárrá, ezzel is több lesz belőlük, s mire a megállóba ér a busz, varjúvá változva könyökű ki magát az utasok közül Thakács, és fölkering a tízemeletes panelházak között az égbe. - Bár sok történeted nyer teljesen abszurd befejezést, a legpontosabb valóságábrázolásra törekszel. - A kettő egymástól nemigen különíthető el. Az egyik történetben, melyben egy bányatóról ír Thakács, már huszadjára írja újra a szöveget, igyekezve minél valósághűbben ábrázolni a tavat és ez végül sikerül is, olyannyira, hogy egyszerre csak vibrábii kezd a képernyő, kirobban a képernyő mögül a valósággá lett tó és élőben folytatja megszakított röptét az előbb még csak virtuális jégmadár. Egy ilyen folyamatot persze csak úgy lehet érzékletessé tenni, ha az ember ismeri, amiről ír, például a tavat, a jégmadarat, mondjuk így, a természetet. A legtöbb történetben csak nyomokban, azaz mondjuk - félmondatok erejéig jelenik meg az abszurd, valahogy úgy, mint ahogy a fűzlevélnek is, melynek felső felülete, ugye, zöld színű, meg-megjelenik ezüstszínű fonákja, amikor vibráltatja a szél. Egyébként a magam számára volt legmeglepőbb, miközben írtam ezeket a tárcákat, hétről hétre, hogy milyen sok mindenre nincs szavunk, azaz van, de nem része az aktív szókincsnek, ami pedig nap mint nap körülvesz minket. Egyszerűeh nem tudjuk nevén nevezni a fát, amit látunk, ha kinézünk az ablakon. Erről jut eszembe, sok olyan szöveg is olvasható a kötetben, mely csakis valóság, minden imaginárius tartalom nélkül, amikor például reggel dévéreket, pontyokat pikkelyez Thakács, a Balaton-parti teraszon, éjszakai horgászat után. Vagy meglát a Tisza túlpartján valami virító fehérséget és tudja, hogy az a fehérség vagy elhajított bevásárlószatyor, vagy kiskócsag. E választék egyébként önmagában is teljesen abszurd. - Hogyan függ össze az abszurd és a valóság I - Az ember napjai hullámzó abszurditástartalmúak, legalábbis néha a lehető leghétköznapibbnak érezzük a létet, néha mi magunk sem hisszük, mi történik. Úgyhogy ez az újévreggeltől szilveszterig húzódó tárcafüzér: szerves egész. FEKETE KLÁRA Kalocsai Zsuzsa Marica grófnőt játszotta Szegeden Tokióba készül a primadonna Szilveszteri gálakoncertekre készülve egy japán dalt tanul mostanában Kalocsai Zsuzsa, az Operettszínház illúziókeltő primadonnája, aki hamarosan Tbkióba és Yokohamába repül. Előtte azonban Marica grófnő szerepét alakította nagy sikerrel a Szegedi Nemzeti Színházban. - Operettprimahonnaként körbeutazta már a világot, van különbség abban, ahogyan a közönség ezt a sajátos műfajt fogadja 1 - Külföldön unikumnak számít a magyar operett, akármerre járunk a világban, mindenütt óriási sikerünk van vele. A német közönség perfekt énekesi produkciót vár és imádja a tüzes magyar temperamentumot. Az a legnagyobb elismerés, ha a lábukkal is dobognak az előadás végén. Amikor legelőször játszottam japán nézők előtt, rettegtem, hogy meg fogunk bukni, mert az előadás közben szinte semmilyen reakció nem érkezett a nézőtérről. Egyszerűen nem merik zavarni a művészeket, roppant tapintatosak, a legjobb poénokon is legfeljebb úgy kuncognak, hogy a szájuk elé teszik a kezüket. A végén azonban hihetetlen szeretettel, akár fél órán át is képesek ünnepelni bennünket, gyakran több százan várnak autogramra a művészbejárónál. Az is előfordult már, hogy elhozták Japánból Budapestre a műsorfüzetet aláíratni velem. Azt a közönséget szeretem legjobban, amelyik szórakozni jön. Ha már a színpadra lépésemet is taps fogadja, én is kétszáz százalékos hőfokra kapcsolok. A szegedi publikum nagyon értő és kulturált, látszik, hogy jó előadásokon nőtt fel. - Sokszor játszotta már Maricát? - Ez volt az első szerepem, már főiskolásként eljátszottam. Azóta legalább nyolc különböző rendezésben alakítottam, nemKalocsai Zsuzsa Marica grófnő szerepében a szegedi színházban. Fotó: Schmidt Andrea csak itthon, hanem - Trieszttől Münchenen át Zürichig - külföldön is. Ez az egyik legkedvesebb szerepem, különösen ha hagyományos módon állítják színpadra. A tradicionális operettprodukcióknak ma is van valami varázslatos légkörük, ami lázba hozza a nézőket. - Ezek szerint nem híve a modern rendezéseknek. - Lehet kísérleti előadásokat is csinálni, de az a tapasztalatom, hogy nincsenek oda értük az emberek. Azért nyerő az Operettszínház külföldön is, mert a nézők a hamisítatlan, eredeti osztrák-magyar operettre kíváncsiak. Játszottam már modern rendezésben is, amiben a színpadon mi ugyan jót szórakoztunk, ám a publikum csalódott maradt. A többség ma is azt várja, hogy az operett álomvilágba ringasson, szép érzéseket mutasson meg csodálatos díszletekben és jelmezekben. Hogy fellélegezhessen a nézőtéren és legalább néhány órára elfeledje a mindennapi gondokat. - Mennyiben más ma az Operettszínház primadonnájának élete, mint Honthy Hannáé volt? - Alig lehet összehasonlítani a kettőt. Honthy Hanna kocsijából a rajongók még kifogták a lovakat. Én leggyakrabban gyalog járok, azt sem szégyellem, hogy időnként villamosra kell szállnom. Nincs ma már igazi sztárkultusz. Civilben családanya vagyok, négyéves Gábor fiam utálja, amikor este játszani megyek. Majd megszakad a szívem, amikor otthon kell hagynom, de akkor is megszakadna, ha nem léphetnék színpadra. így teljes az életem. HOLLÓSI ZSOLT kttnyvárnliAz H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu A bokrosi fiú és Zsanett a Big Brother-házon kívül is együtt töltik napjaikat Szabi nem érzi magát papucsnak Meghamisított történelem? A Big Brother-házat nyolcadikként elhagyó lakó, Szabi boldog volt, hogy kiszállhatott a játékból. A csongrád-bokrosi fiatalember azóta minden napját Zsanettel tölti, de mint mondja, csak barátok. Nem érzi, hogy a show megváltoztatta volna életét, ezért úgy tervezi, ott folytat mindent, ahol három hónappal ezelőtt abbahagyta. - Hogy érzed magad a Nagy Testvér házán kívül? - Nagyon jól! Sokkal jobban, mint odabent. Sokan azt hiszik, hogy csak azért örültem annyira a kiköltözésnek, mert találkozhatok Zsanettel, de ez csak részben igaz. Már nem éreztem jól magam a házban, unatkoztam. A székgyártás Zsanett távozása után még lekötött, szerintem látszott is, hogy jól éreztem magam munka közben. Annak volt értelme. A szaloncukor-készítés viszont már nem hozott lázba, mert bár az is jótékony célt szolgált, nem alkottunk maradandót. - Sokan esélyesnek tartottak, te két héttel a játék vége előtt mégis szinte könyörögtél a nézőknek, hogy szavazzanak ki. Nem bántad meg? - A legjobb döntést hoztam. Az, hogy kijöttem, boldogabbá tesz, mintha nyertem volna. Úgy éreztem, ha még maradnom kell, megőrülök. A nyereményből az álmaimat úgysem tudtam volna megvalósítani. Szerintem ha valaki elviszi ezt a pénzt, az emberek kimondatlanul is elvárják tőle, hogy fordítsa jótékony célokra. Én ezt tettem volna. - Éppen a beszélgetésünk előtt A Gyovai család kutyája is nagyon örült Szabinak, amikor a fiú hazaérkezett a kiszavazás után. Tésik Attila adtak át neked egy hatalmas fapapucsot, ezzel arra utaltak, hogy te vagy az ország ügyeletes papucsa. Ez nem bántó ? - Jó poén! Nem érzem magam papucsnak, így nem is vettem magamra. Lehet, a viselkedésem néha túlzó volt, de az is biztos, hogy így csak azzal viselkedek, akit imádok. Azt is hallottam már, hogy én vagyok a férfiak szégyene. Na, erről nyugodtan meg lehet kérdezni bármelyik volt barátnőmet, biztos, hogy ők nem ezt mondják. - Ha már a volt barátnők szóba kerültek: beszéltél már a kijöveteled óta Évivel, aki a játék kezdetekor lapunknak nyilatkozva még azt bizonygatta, mennyire erős a kapcsolat köztetek? - Nem, eddig még nem. De természetesen hamarosan sort kerítek rá. - Mit vársz ettől a beszélgetéstől? Egyáltalán szóba áll még veled? - Tudom, nagyon megbántottam, de ettől függetlenül szeretném, ha jó viszony maradna közöttünk és barátok lennénk. Nem ígértem neki semmit, illetve azt igen, hogy csak a szex miatt nem fogok lefeküdni senkivel. Viszont ha beleszeretek valakibe, akkor nem fogom vissza magam. Azt hiszem, mindkettőt betartottam. Egyébként úgy gondolom, neki sem lett volna ez az egész ennyire fájó, ha a média nem csámcsog folyamatosan a témán, és nem hívogatják naponta, hogy mit gondol a történésekről, milyen érzés látni, hogy megcsalják. - Zsanival ti voltatok és vagytok még jelenleg is az egyik fő téma. Mindenki arra kíváncsi, éppen most mi van veletek. Elmondod? - Nem romlott meg a viszonyunk, továbbra is nagyon jóban vagyunk. Mivel bennünket egy párnak könyveltek el, minden rendezvényen együtt jelenünk meg, így a napjaink nagy részét együtt töltjük. Hogy ez hogyan alakul tovább, azt majd az idő eldönti. Meg persze a média és az emberek. - Ezt hogy érted ? - Nagyon sok kritikát kapunk mind a ketten, amelyek most nem érdekelnek, mert nem igazak. De egy olyan kapcsolatnak nincs jövője, amit csak titokban lehet folytatni az emberek roszszallása miatt. A média ugyanakkor imádja a sztorinkat, és az újságírók arra várnak, hogy mikor veszem feleségül Zsanettet, mert az lenne a legnagyobb hír a Big Brother történetében. - Mi van Hajnal Lacival, Zsanett barátjával ? - Nem tudom, és nem is akarom tőle megkérdezni, mert szerintem elég kényes ez a téma. Úgyis elmondja, ha fontosnak érzi. TÍMÁR KRISZTA Minden idők egyik legnagyobb történelemhamisítását igyekszik bizonyítani Heribert Iliig. Németországban nagy vihart kavart Kitalált középkor című könyvét most magyar nyelven is kiadták. MUNKATÁRSUNKTÓL Heribert Iliig több mint tíz évvel ezelőtt állt elő megdöbbentő elméletével, amelyet azóta minden tudományos fórumon képvisel, s egyes állítások szerint eddig nem tudták megcáfolni. Azt állítja, az európai történelem 7., 8. és 9. százada utólag kitalált és beiktatott időszak, amelynek mai tudásunk szerinti eseményei valójában minden alapot nélkülöznek, az akkori személyek pedig kitalált figurák. Iliig pontosan behatárolta a szóban forgó időszakot, amely 614 augusztus végétől 911 szeptember elejéig tart. Ami ez előtt és után történt, az összekapcsolódik, és így folyamatos eseményláncot képez. A szerző szerint ebből az is következik, hogy például Nagy Károly és kora kitalált. Ez érthető módon rendkívül heves reakciókat váltott ki a német történészek körében, de a még jó néhány meglepetést tartalmazó elmélet nemcsak Németországot és az egykori Frank Birodalom utódállamait, hanem egész Európát, sőt az arab területeket, Kínát, Japánt és Észak-Afrikát is érinti. A szerző kétségtelenül vaskos kötetet kitevő bizonyítékot tár az olvasók elé. Az elméletét alátámasztó érvek pedig általában mindig azt a problémát vetik fel, hogy a régi írások és a régészeti leletek ellentmondanak egymásnak. Ezt pedig szerinte úgy lehet feloldani, ha a kitalált időszakot töröljük az európai históriából. Ez viszont egyúttal azt is jelentené, hogy jelenleg 2002 helyett csupán 1705-öt kellene írnunk.