Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-19 / 295. szám

N CSÜTÖRTÖKÖN nhm SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA 2002. DECEMBER 19. NAPI MELLEKLETEK Péntek Szombat Hétfő Kedd ÉP TESTBEN Szerda WWW.DELMAGYAR.HU STAHL JUDIT A F0ZESR0L: EZ NEM HOBBI, HANEM SZENVEDELY Együtt lenni, együtt enni Stahl Juditot jól ismerjük a képernyőről mint hírműsorvezetőt, ám azt kevesebben tudják róla, hogy gasztronómiai szenvedélyétől fűtve cukrászatot tanult, s lelkesen elvégzett egy New York-i szakácsiskolát. Nemrégiben jelent meg önéletrajzi elemekkel átszőtt szakácskönyve, melyben kedvenc receptjeit kínálja a zsúfolt hétköznapokra. Kellemes, mély hang, melegbarna tekintet és szemmel látható boldogság, amihez talán elég volt néhány vágódeszka, lábos és egy jó kis szakácskönyv megírása? Úgy tűnik, igen, Stahl ludit ugyanis szerelemből főz és általában úgy is csinál minden mást. Tudja magáról: félgőzzel neki semmi sem megy. Talán ezért is hagyta ott a Tényeket. Azt mondja, magánéleti elfoglaltságai mellett már Vérbeli újságíró Stahl Judit 1968-ban született, Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán végzett, Cinnecitta- és BBC-ösztöndíjas volt. Másodéves főiskolásként kezdett dolgozni a Magyar Televízió 2-es csatornájánál. Éveken át műsorokat szerkesztett, riport- és dokumentumfilmeket készített, 1996-ban hívták az induló TV2-höz, ahol öt esztendőn át vezette a Tények című hírműsort. Kétszer választották az év női műsorvezetőjének. Az újságírástól most sem szakadt el, csak éppen másként csinálja: könyvet ír, főz és erre másokat is megtanít, s köszöni szépen, jól van. nem fért bele a napi híradózás. Nyel egyet az ember, ilyet nemigen hallani: okos, harmincas nő, karrierje egyik fontos állomásán megáll, pát int és a kiskosztümöt kötényre cseréli. Na persze nem mond újat azzal, hogy a napi híradós munka mellett lehetetlen feleségként, háziasszonyként tündökölni, mégis szokatlan az a mód, ahogyan megvalósítja magát és egyszerűen abból profitál, amiből kedve tartja. így tehát ő a „karriert csináljak, vagy vacsorát?" dilemmáját nem ismeri. Inkább bebizonyítja, hogy nem kell választani, a kettő együtt is működik. Csupa válogatott, jó alapanyag, türelem, egyediség - ez a siker repceptje, akár levest készítünk, akár tévéműsort. Lobbanékony és robbanékony alkat, s elárulja, ezerféle érdekes terv és feladat dörömbölt már odabent a fejében, s addig feszítette, míg nekilátott átszervezni az életét. Kitöréseihez most könyv alakjában is hozzá lehet jutni. Receptjei nemcsak jó ételeket takarnak, hanem meleg otthonszeretetről árulkodnak, s kiderül, számára az ételkészítés nem hobbi, hanem szenvedély. Stahl Judit földön járó mindennapjaiban a főzés nem másról szól, mint arról a folyamatosan konyhába űző vágyról, hogy finomságot készítsen és együtt lehessen azokkal, akiket szeret. Es jókat egyen, mert azt bizony imádja, mint ahogyan a „harmincas tyúkok estéiről" és John Malkovichról sem mondana le. Szereti a csokit és a sült szalonnát, utál moStahl Judit magánéleti elfoglaltságai mellett már nem fért el a napi híradózás. sogatni. Azt tanácsolja, szerezzünk magunknak fele munkával dupla örömöt, igyunk jóféle száraz fehérbort, főzzünk sokat kettesben a párunkkal vagy a barátainkkal. Üzeni, ne kalóriát együnk, hanem Finomat, élvezzük az ízeket, mert enni és együttlenni jó. Erről szól a könyv és most erről szól az élete is. 0. K. K. ÜNNEPEK ELŐTTI VÁSÁRLÁSI LÁZ Valóban női hóbort? A vásárlás tipikus női hobbi. Ez az a fajta elfoglaltság, amelyből az erősebb nem képviselői hacsak tehetik, megpróbálnak kimaradni. Mondván, hogy ez amolyan női dolog. S valóban, a hölgyek többsége barátnőjével, édesanyjával, munkatársával s legvégső esetben férjével vagy barátjával indul útnak. Viselkedés kutatók szerint a vásárlási láz serkenti a boldogsághormonokat, mivel hízeleg a testnek s egyben a léleknek is. Azonban a nézegetés, válogatás és vásárlás elsősorban a nőknek szerez apró örömöt az életben. S hogy miért is? Mindenekelőtt jobb kedvre deríti az illetőt. Egy-egy fárasztó, nehéz nap után nyugtatólag hathat, s feledtetheti annak kellemetlenségeit. A kirakatok, egyes termékek nézegetése önmagában is jó szórakozás, kikapcsolódás. A hölgyek többsége általában szereti a nagy bevásárlóközpontokat, ahol egy helyen intézhető el több dolog is. Hiszen ezeken a helyeken nem csupán nézegetni és vásárolni lehet, hanem beülni valahova egy kávéra vagy beszélgetni a barátnőkkel, megnézni egy jó filmet vagy akár beugrani a fodrászhoz is. Az illatok, a színek, a nagy választék, a vásárlás jellemző hanghatásai bizonyítottan jobban hatnak a női érzékszervekre, mint a férfiakéra, így jelentős vonzó tényezővé válnak a gyengébb nem számára. Sok hölgy szeret a középpontban lenni, kifejezetten élvezi, ha vele foglalkoznak, így amennyiben udvarias és segítőkész, de nem tolakodó eladókkal találkozik, biztosan nyert ügye van. (Természetesen ellentétes esetekkel is meglehetősen gyakran találkozhatunk, így korántsem biztos, hogy mindig elégedetten távozhatunk a boltokból...) A nők többsége néha úgy érzi, hogy megérdemelne egy kis kényeztetést, elismerést, s jobbhíján saját magát lepi meg egy újabb darabbal. Az biztos, hogy egy vásárlás végződhet sikertelenül is, amikor az ember úgy érzi, hogy nem létezik olyan dolog, ami számára mindenféle'szempontból megfelelő lenne, s ez bizony csalódottságot válthat ki. Azonban abban az esetben, ha mindez eredményes volt és végre sikerült rátalálni a keresett és áhított darabra, boldogsággal tölt(het)i el az embert, s emiatt talán feledésbe merülnek a közben szerzett negatív tapasztalatok vagy az előző napok kellemetlenségei, s mindjárt mindent szebbnek látunk magunk körül. S ha másért nem is, ezért biztosan megérte... M. E. Rézcsengettyű Féltve őrzök egy rézcsengettyűt. Mióta eszemet tudom, ennek a csilingelése szólít karácsonyra. Évszázados, örökbecsű, családi ereklye. Advent kezdetén előveszem, megrázogatom, s lelkembe zengi az ünnepet. Csengő hangjában megélednek gyermekkori, ezertitkos, jézuskás karácsonyaim, körülölel az ünneplős fenyőfák alatt összegyűlt család, rokonság, barátok szeretete, pár percre elringat az emlékekben - s figyelmeztet. A parányi rézharang nyelve évről évre azt mondja: figyelj, figyelj, figyelj! Mert karácsony attól lesz, ha figyelsz szeretteidre, észleled az ő figyelmüket, s összerezdül a lelketek. Az ünnepet, a karácsony legnagyobb ajándékát az egymásra figyelés, az örömös összerezdülés, a megérzett, megélt és kinyilvánított együvé tartozás, szeretet jelenti. Ebből, a bensőséges érzelmek láthatatlan ajándékából kell készülnie a szeretetünnep csomagjainak. Még akkor is, ha mai világunk elanyagiasodott, érzelemhűtő értékrendje ellene mond és hat ennek. Még akkor is, ha a „trendi karácsony" manapság a pénz, a külsőségek jegyében fogan, és kiüresedett frázisként pufogtatja a „szeretettel" ajánlást. Még akkor is, ha a már-már eszelősen vásárlólázas, kapkodó, rohanó tempóját másoktól átvéve magunk is úgy véljük néha, az az ünnepi készülődés. Figyelj! - meg kellene hallani a csengettyű hangját! Legalább az ünnepet közvetlenül megelőző napokban valóban egymás felé kellene fordulni. Kitárulkozón és befogadón - nyílt szívvel. Azzal a szívlátással, amiről Saint Exupéry mesél, s amitől akár mi is „kisherceggé" változhatunk. Mert az igazi egymásra figyelés kiváltja bennünk a meg- és felismerést, a másik hullámhosszára hangolódást, a rokonszenvet, a szeretetet, a megbecsülni és meglepni akarást, az örömszerzés szándékát az együvé tartozás feltöltő élményét és erejét. Mindazt, ami minden emberszámára létszükséglet (kellene, hogy legyen). Legalább ezekben az ünnepváró napokban próbáljunk megmártózni ebben. Ajándékozzuk meg egymást a közösen eltöltött Idővel, az együttes élményekkel. Különösen fontos ez a kisgyermekes családokban: legyen naponta jele a közös ünnepvárásnak. Akár csak beszélgetés, mesélés a karácsonyról, akár együttes lákásszépítés, sütizés, dísz- vagy ajándékkészítés, akár játék, hancúrozás, akár zenehallgatás, éneklés, bábozás. Vagy családi séta (nagyobb gyerekekkel vagy nagyszülőkkel is) az ünnepi díszes városban. Esetleg egy-egy jó film, színház, hangverseny. Együtt töltött, ráérős figyelmű órák. Amelyeknek élményei észrevétlenül válnak karácsonyi csengettyűhanggá. S rezdítik emlékező harmóniával, élethossziglan ünnepre a lelkünket. SZABÓ MAGDOLNA A fenyőfa rtibd A gyertya már nagyon korán a fenyőfa társául szegődött. A legenda szerint ugyanis, amikor Luther Márton az erdőből otthonába vitte első fenyőfáját karácsonyra, gyertyákkal rakta körül, hogy így gyönyörködhessen szépségében. Később aztán a gyertyák a földről a fenyőfára kerültek, mígnem felváltották helyüket a karácsonyfaégők, s a legtöbb helyen bizony lekerültek a fáról. A kereszténységben a gyertya a világ fényének a szimbóluma, ami a szentháromságot is jelenti. Hármas egysége a láng, a kanóc és a viasz triumvirátusa. Szerepük azonban az ünnepek kapcsán továbbra is jelentős, hiszen az asztalokon minden bizonnyal megtalálhatók az év legszebb ünnepén. Annál is inkább, mivel számtalan formában állnak rendelkezésünkre a szebbnél szebb, illatosított és többféle méretben, s színben készült darabok. M. E.