Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-14 / 291. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek MHHMHMNHBHHMNHHHHHHHHM HHMBHHHMHHBHHBMBHMMHHH^ SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2002. DECEMBER 14. WWW.DELMAGYAR.HU CSONGRÁD MEGYEIEK „A 100 LEGGAZDAGABB MAGYAR" ARANYKÖNYVÉBEN (3.) - DR. BÁBA ISTVÁN Lakóparkokat épít Nemrégiben jelent meg „A 100 leggazdagabb magyar" címmel a Magyar Hírlap aranykönyve. Ebben a kiadványban öt Csongrád megyei üzletember - Bába István, Bihari Vilmos, Csonka Gábor, Magyar József és Varga Mihály - Is helyet kapott. Szándékaink szerint valamennyiüket megszólaltatjuk lapunkban. Csonka Gábor és Magyar József már beszélt életéről, most pedig dr. Bába István szegedi sztárügyvéd (akit a 48. leggazdagabb magyarnak rangsoroltak az összeállításban) meséli el, hogyan is lett az ország egyik legismertebb jogásza. „Beadtam a keresetet, több ok miatt is perelem az aranykönyvet kiadó Magyar Hírlapot." E szavakat jegyezhettem fel először Bába István szegedi sztárügyvéd pazarul berendezett villájában szerda este. Odakinn nagykabátos emberek menekültek házaikba a dermesztő hideg elől, a Bába-villában békés csend honolt, a neves ügyvéd felsége, Judit asszony ásványvízzel kínált, Bába István hangjában pedig egy szemernyi dühöt, idegességet sem fedezhettem fel. Egy olyan ember tényszerű bejelentése volt az előbb leírt egy mondat, aki hosszú éveken át védte mások jogait, s most úgy érzi, önmaga védelmében kell sorompóba szállnia. A NINCSTELENEKET IS VÉDTE - A Magyar Hírlap kiadványában szereplő, rólam szóló fejezet sok szempontból sértő és igaztalan rám nézve. Kezdjük azzal, hogy valótlant állít vagyonomról, amely meg sem közelíti ama becsült - de kérdem én, hogyan megbecsült? - 3,5 milliárdot - folytatta Bába István. - Másrészt sértő rám nézve, mert azt sugallja, hogy hozzám csak azok fordulhatnak jogi segítségért, akiknek sok pénzük van. Holott közismert, elvállalom én olyanok pereit is, akiknek egy fillérük sincs, s munkadíjat sem számolok fel, ha látom, az én jogi tudásomban bízó nehéz anyagi helyzetben van. így aztán a kiadványban megjelentek alkalmasak arra, hogy üzleti érdekeimet sértsék, hiszen számos ügyfelet elveszíthetek, ha az tudatosul a cikk hatására az emberekben „na, a Bábára én biztos nem számíthatok". Ugyan még kevés idő telt el az aranykönyv megjelenése óta, így felmérni sem tudom káromat, éppen ezért 1 millió forint nem vagyoni kártérítésre perelem a kiadót. Egyúttal arra kérem a bíróságot, kötelezze a lapot, közöljék le: rólam valótlant állítottak, s emellett tiltsák el őket attól, hogy a jövőben ilyen cikkeket közölhessenek. Hozzáteszem, a per megnyerése esetén az egymillió forintot jótékony célokra fogom felajánlani - dőlt hátra karosszékében Bába István. Én pedig arra gondoltam, hát nem éppen könnyű csata vár a Magyar Hírlapra, hiszen a szegedi ügyvéd éppen arról híresült el az elmúlt évtizedekben, hogy több ezer perének túlnyomó többségét megnyerte. A SIKEREK HAMAR JÖTTEK - Való igaz, olyan ügyvéd voltam világ életemben, aki egy percre sem adta fel, ha kellett, éjszakákon át azt kutattam, melyek azok a tények, amiket ügyfelem javára tudok felhasználni. Ezt a kitartást, munkabírást, úgy vélem, édesapámtól ötököltem, aki nagyon kemény munkával kereste a kenyérre valót mezőgazdasági gazdálkodóként az 1945 után juttatott földön, itt Újszegeden. Anyám pedig csavaros észjárásáról, jó üzleti érzékéről volt híres, így aztán igazán nem rossz örökséggel indultam az életbe. De nem titkolom, bennem is volt egy kemény paraszti gőg, harcos bizonyítási vágy, amikor ügyvédjelöltként munkába álltam, s ez, no meg a rengeteg tanulás segített abban, hogy hamar sikeressé váljak - kezdte életpályájának felelevenítését Bába István. Elmondta: már a hatvanas évek elején igencsak jól menő ügyvédnek számított, irigyei akkor is akadhattak, hiszen csupán egy éve dolgozott, amikor az ország 14. legjobban kereső ügyvédjének számított. - Tudja, akkoriban az ügyvédi kamara készített pontos kimutatást az ügyvédek jövedelméről, ezért aztán ez a szám nagyon is hitelesnek tekinthető - fűzte hozzá, s azt se titkolta, hogy az évek során mindig is előkelő helyen szerepelt ebben a rangsorban. ROBOT ES TARSASAGI ÉLET - Kezdő jogászként elvállaltam én minden ügyet, kora hajnaltól késő estig robotoltam. Ez a siker egyik a titka. A másik pedig az, hogy nagyon mozgalmas társasági életet éltem, rengeteg barátom, ismerősöm volt, így aztán, látva sikereimet, egymásnak ajánlottak az emberek. De hálával tartozom Lóránt László ügyvéd úrnak is, aki szinte úgy segített a pályám kezdetén, mintha saját fia lettem volna, s ö is hozzájárult ahhoz, hogy széles Bába István nem tagadott meg magától és családjától semmi jót, ugyanakkor soha nem felejtette el, honnan indult. Fotók: Schmidt Andrea - Aki egy kicsit is ismer, tudja rólam, nem tagadtam meg magamtól és családomtól semmi jót. Bejártuk a fél világot, de olyan is előfordult, hogy decemberben bemutatták a genfi autószalonban az új Opel Commodore Cupét, s januárban már ott állt a házam előtt. De soha nem felejtettem el, honnan indultam, s ma is átérzem a szegény emberek gondjait, s nem feledkezem meg régi barátaimról sem. Egy valaha nagyon sikeres szegedi futballista, aki mára sajnos hajléktalanná vált, reggelente biztos lehet abban, hogy egy-egy ötszázast a zsebébe csúsztatok, ha összetalálkozunk az irodám előtt. A NYOMDA ÉS A LAKÓPARKOK Az egykor szebb napokat látott sportoló régen volt sikereit felidézve egy-két percig a világ furcsaságairól beszélgettünk, majd házigazdám a Bába és társa nyomdáról szólt, ami a szegedi írók, költők műveinek, a városról szóló kötetek megjelentetéséhez nyújt segítséget. S következtek az építkezések. - Én voltam az első Szegeden, aki ázt mondta, lakóparkot kellene építeni. Meg is vásároltam az egykori rókusi temetőt, ismerőseim pedig fogták a fejüket - te jó ég, kinek fogod te ott eladni a lakásokat? Ma már az egész város láthatja, csodaszép házak épültek a romos sírkert helyén, s véletlenül sincs gond az otthonok értékesítésével. Nagyon bízom abban, hogy hasonlóan sikeres vállalkozásom lesz a Török Ignác laktanya helyére most épülő másik lakópark is. A Szabadkai út mellett most 12 hektáron formáljuk át a világot. A lebontásra ítélt katonai bázis helyén magán- és társasházak is épülnek majd, garázsokat húznak fel az építőmesterek, s lesz sportcentrum is. „ÉLT EGYSZER EGY BÁBA PISTA" - Hogy mi motivál még most is, két szívműtét után, a hetvenedik születésnapomhoz közeledve abban, hogy ennyit dolgozzak? - gondolkodott el Bába István. - Engem mindig a munka és a siker éltetett. Ezért is vállalok ma is pereket, bár hozzáteszem, már jóval kevesebbet mint régebben. A lakóparkok építésénél sem a haszonszerzés hajtott leginkább, hiszem anyagi gondjaim az életben már nem lesznek. Hanem az, hogy valami széppel, értékessel gyarapítsam azt a várost, ahol éltem. Ezeket a házakat elnézve talán majd eszükbe jut az embereknek halálom után is, hogy élt egyszer itt egy Bába Pista. Mert tudom én jól, nyerhettem akárhány pert, szert tehettem bármekkora vagyonra, a városban engem mindig csak Bába Pistának hívtak, majd később lettem Pista bácsi. Én ebben az emberek szeretetét érzem. Mint ahogy barátaim, kollégáim megszólításában is, akik Szürke Rókának kereszteltek el, ezzel utalva arra, hogy korán megőszültem, meg aztán ama bizonyos anyámtól örökölt csavaros észjárásom sem hagyott soha cserben - nevette el magát Bába István. Aki arról is beszélt, örömmel látja, hogy fia méltó utódja lesz, egyre sikeresebb ügyvédi praxist folytat. Majd így köszönt el tőlem: - S bizony még azt is szeretném megérni, hogy unokámat, aki most végzős joghallgató szintén elindíthassam ezen a szép pályán. BÁTYI ZOLTÁN ügyfélköröm alakuljon ki. Idővel egyre több közlekedési ügyet vállaltam, mert hát az autók, motorok nagy szerelmese vagyok, s számos családjogi perben is képviseltem ügyfeleket. Egyszóval: igencsak jól alakult vagyoni helyzetem már az elmúlt rendszerben is. - Persze nem csupán a perekkel kerestem szép summákat, hanem ingatlanügyletekkel is. Hadd említsek egy példát. Megneszeltem, hogy Felsővároson hatalmas paneles építkezésbe kezd a város. Vettem azonnal ott egy hektár szántóföldet, ha jól emlékszem, talán 16 ezer forintért. Mivel pontosan tudtam, hogy kisajátítás esetén az állam zöldkárért is fizet, megnéztem, mivel is telepítsem be a földet, hogy a legnagyobb hasznot hozza. Hát én fenyőket ültettem, s mikor elköszöntem a felsővárosi ingatlanomtól, 1,2 millió forintot kaptam érte - idézte fel egy akkoriban igencsak sikeresnek számító üzletét Bába István. Majd pedig a költekezés került szóba. Ma is vállal pereket, bár jóval kevesebbet, mint régebben.