Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-02 / 255. szám

Szombat, 2002. november 2. SZIESZTA IV. Hol nyugszik Napóleon? Párizsban - nem először fellángolt a vita arról, hogy az Invalidusok Dómjában valóban Bonaparte Napóleon vagy valaki más hamvai nyugszanak-e. Évek óta próbálják bizonyítani, hogy az 1840-ben Szent Ilona szigetéről hazaszállított és a párizsi Invalidusok Dómjában eltemetett hamvak nem a francia császár földi maradványai. Az 1840-ben hazahozott földi maradványok között a leírások szerint a fogak feltűnően fehérek voltak, ám a korzikalnak köztudottan nagyon rosszak voltak a fogai. Továbbá: az elhunyt szívét és gyomrát tartalmazó edényeket jelentések szerint Napóleon halálának évében, 1821-ben a koporsó más részében helyezték el, mint ahol 19 évvel később az exhumálásnál megtalálták azokat. Különbségek voltak megállapíthatók a szerző szerint a haj és a ruházat terén, és különféle spekulációk terjedtek el a halotti maszkokról is. A hidrogénbomba ötven éve Új forduló kezdődött 1952. november l-jén a szuperhatalmak fegyverkezési versenyében: az Egyesült Államok felrobbantotta az első hidrogénbombát. A Mike elnevezésű szerkezet hatóereje hétszázszorosa volt a Hirosimára ledobott atombombáénak. Az új fúziós bomba atyja a 2001-ben Corvin-lánccal kitüntetett magyar származású Teller Ede és Stanislaw Ulam matematikus lett. Amikor Teller értesült a sikeres robbantásról, elragadtatásában állítólag így kiáltott fel: „It's a boy!" (Fiú!). „EZ AZ ORSZÁG MÁR TÚL SOK DIKTATÚRÁT ÉLT MEG" Sakkozni Popper Péter pszichológus, közíró. Elég régóta van a pályán. A sajátján és néha másokén is. Munkássága sokrétű, de az 0. Jakócs Péterrel folytatott beszélgetésében leginkább az aktuálpolitika, annak szociológiai háttere volt az, amiről markáns véleményt alkotott. Természetes módon került a mondandók közé Kertész Imre elismerése is. - Az 1956-os megemlékezések kapcsán láthattuk, hogy a 301-es parcellánál egy tízévesforma kisfiú - akinek még fogalma sem lehet az élet komoly dolgai ról - az egykor halálra ítélt Mécs Imrének olyan dolgokat is kiabált, amelyek elég furcsán hangzanak egy gyermek szájából... - Nemcsak a gyerek, de még az anyuka sem tudja, hogy pontosan miről van szó. Megítélésem szerint hazánkban ez csak egy szűk réteg. Például a nyilas időkben, amikor nagy erőszak tombolt, az is csak kevés embert érintett. Az ország lakosainak többsége elítélte a nyilasokat, de féltek, behúzódtak szépen a lakásaikba. Ezek az agresszív személyek így elég széles cselekvési A választásokat elveszítő politikai erők lelépnek a hivatalos politikai játszótérről, a Parlamentből. Most az asztalon állnak a figurák. lehetőséget kaptak. A 30l-es parcellánál egy tudatosan felheccelt társaság volt ott. Adott esetben ennek van egy hisztérikus terjedési módja, tehát egymást indukálják az emberek, így ki tud törni tömegpánik vagy tömegharag. Aki kimegy a temetőbe és kisgyerekeket heccel fel, egyben ki is állítja magáról a bizonyítványt. - A győztesekhez mindig jobb tartozni, mint a vesztesekhez. Ezért a tapasztalatok azt mutatták, hogy a kormánypárt az önkormányzati választásokon egy kicsivel mindig nagyobb támogatottságot élvezett, mint a parlamenti választások idején. Most ez az arány jóval nagyobb a megszokottnál. Véleménye szerint ez milyen okokra vezethető vissza? -Az országgyűlési választásokat csalással és egyéb vádakkal illette az előző kormányzat. A közhangulat megváltozott: érezhetően a magyar közélet egy diktatórikus irányzat felé tolódott. Hiszen ez az ország már túl sok diktatúrát élt meg, túl sok felülről történő vezénylést, és amit a legveszélyesebbnek tartok: túl sok megszállottságot. Nem a józan ész, hanem érzelmek és indulatok által való vezéreltséget. Karinthy egyik novellájában Abukair, a kalózvezér elfogja a fiatal Caesart, és túszként tartja magánál. A kalózvezér megtanítja Caesart sakkozni, majd egy nap azt mondja a túsz: „Te kalózvezér, játsszunk a szabadságomért! Ha én nyerem a partit, szabadon engedsz, ha te nyered, itt maradok addig, amíg ki nem váltanak." „Hülye vagy - válaszolt a kalózvezér -, én évtizedek óta neves sakkozó vagyok, semmi sanszod nincs velem szemben!" „Nem baj" - mondja Caesar, majd kezdődik a parti. Nem sokkal később a kalózvezér már mondja is: „Sakk-matt! Megtámadtam a királyodat, nem tudod ki védeni, vagyis elvesztetted a partit, nincs hova lépned!" „Miért ne volna? - kérdezi Caesar, majd lelép a királlyal az asztalra. - Tessék, te jössz!" Itt megállnék a novellában. Azt hiszem, hogy a választásokat elveszítő politikai erők most ugyanezt csinálják: lelépnek a hivatalos politikai játszótérről, a Parlamentből. Most az asztalon állnak a figurák. Ezen egy hivatásos politikus meghökken, döbbenten nézi, hogy ez micsoda, hiszen a sakkot a táblán játsszák, nem az asztalon. Egyik oldalról nézve ez egy jó ötlet, másik oldalról nézve pedig baromság. - Politikai elemzők szerint a Fidesz elindult szélre, a MIÉP irányába, s a higgadtságát hangsúlyozó MDF maradt benn középen. A Torgyán nélküli kisgazdáknak van esélyük még a talpra állásra? - A kisgazdáknak olyan mélyek a gyökerei a hazai politikában, hogy ha valódi párttá szerveződnek megint, akkor egy idő után újra képesek lesznek politikai tényezővé válni. De hangsúlyozom, ehhez idő kell. Az MDF-nek mindenképpen az az előnye, hogy nem lépett le a sakktábláról. A Fidesz álláspontja, hogy a pártok már nem is olyan fontosak. Gondolom, ez olyan, amikor a futballbajnokságban a csapatom kikap, kiesik a bajnokságból, és azt mondom: hát a sportegyesületek nem is olyan fontosak. Az egész dolog abszurditásában rendkívül sok a humor. De ennek van káros hatása is, hiszen az emberek egy részét abba az irányba sodorhatja, hogy nem kell betartani a játékszabályokat. A politikaiakat sem. Ez kiszámíthatatlanná teszi a közérzetet, a felek elpolitizálnak egymás mellett. - Mintha a MIÉP-tábor vesztett volna a lelkesedéséből.. - Nézze, nem lehet az embereket állandó izgalmi állapotban tartani. Néhányszor felcukkolhatok egy tömeget, hogy: hűha..., gyerünk..., na most...! Egy idő után az emberek észreveszik, hogy kivonulunk, bevonulunk, felvonulunk, transzparenseket lobogtatunk, jelszavakat kiabálunk, s nem történik semmi. A dolog hatékonysága negatívan jelez vissza, közben lezajlottak az önkormányzati választások is, s az eredmények mutatják, nem ránk kíváncsi az ország jelentősebb része. Ezek a tények leradírozzák a lelkesedés jelentős részét. - Mit vár a kormánykoalíciótól? - Egy polgári liberális kormányzást, nem szabad hagyni, hogy az oldalsó hatások eltérítsék őket a maguk elé kitűzött útról. Ha nagyon konzekvensen csinálják, beérik majd a munka, ami hozza majd az eredményeket. Az emberek Magyarországon nyugodtan és félelem nélkül szeretnének élni. Ha ezt megteremtik, a dolog rendben van. 0. JAKÓCS PÉTER P0DMANICZKY SZILÁRD Ork és Orkla 27. RÉSZ Mindketten fölülnek a motorra, a hóesés nem hagy alább, egészen a kocsmáig hallgatnak. A motor fényköre útközben pásztázza a havat, most először jó érzés belépni erre a lakott területre. A hómező kissé kísérteties, valahogy teljesen logikátlan. A motor leáll, mindketten leszállnak, a bukósisakokat összekapcsolják. Orkla elkapja Ork karját: Emlékszel a fönti szobára, kérdezi Orkla. Emlékszem, mondja Ork, minden pici mozdulatodra emlékszem, olyan voltál, mintha belém akarnál olvadni. Vagy fordítva. Lehet. Néha arra gondolok, jó lenne legalább egyszer azt érezni, amit te, csak hogy tudjam. Milyen egyszerű kívánság... ...és mégse lehet. A kocsma előtt áll Ork volt autója, itt a pék, mellette a taxi, a kocsmáros pedig úgymond törvényszerű. Ork benyit, vágni lehet a füstöt. Csönd és hullaszag, mondja Ork, bár nem is tudom, ezt most nem kellett volna. Orkla bólogat, a pék és a taxis asztalánál kihúzza a két széket, Ork a kabátokat rakja a falra, a fogasra. A taxis és a pék pálinkázik, félig telt címkétlen üveg az asztalon, az üveg formailag hibás, alig lehet átlátni rajta. A szemükön látszik, rosszkor kezdtek inni. Orkla nem szól egy szót sem, leül, nézi mindkettőt. Megvan az első áldozat, mondja a taxis, mikor Ork az asztalhoz ül. Kicsoda, hol, kérdezi Orkla. A markoló agyonütött egy munkást a temetőnél, mondja a pék. Mégis csak elkezdték, kérdezi Ork, a vállán már ott a kocsmáros keze. El, mondja a kocsmáros. De hogy, kérdezi Orkla, hogy történt? Beszakadt az egyik jelöletlen sír a markoló alatt, fölborult, a vezető kizuhant, a gép meg rá. Temetőben meghalni, kérdezi Ork. Azt mondják, mondja a kocsmáros, palacsintává lapította a gép, három gyerek maradt utána, két lány meg egy fiú, a felesége a gyantagyárban dolgozik, három műszakban, kell majd neki egy új félj. Azért abba elég furcsa belegondolni, mondja a pék, hogy feleségül venni valakit, akinek a férje meghalt. Szóval, az a furcsa benne, hogy nem elváltak, hanem a halál juttat téged egy asszonyhoz. Ezt én soha nem bírnám elviselni. Hülye vagy, mondja a taxis. Lehet, mondja a pék, de nem bírnám, folyton arra gondolnék, amikor szeretkezünk, hogy a férje heréi meg ott rohadnak a földben. Ne gusztustalankodj, mondja a kocsmáros. Nem, ő komolyan gondolja, mondja Ork. Na, mondja a pék, van ebben ráció. És milyen a markolós felesége, kérdezi a taxis. Ne ízetlenkedj, inkább igyál, mondja a kocsmáros, vállára dobja a törlőkendőt, visszamegy a pulthoz, megpödri a bajuszát, beszól a belső segédnek, hogy dobjon össze öt rántottát 25 tojásból, házi kolbászból, szalonnából, van ott hagyma is, mondja a kocsmáros, a tetejét meg szórd meg piros paprikával. Igenis, mondja a segéd, és iszonyatosat tüsszent a paprika gondolatától. A kocsmában oldódik a levegő, a füst nem, egyszer csak fölugrik az egyik férfi a másik asztalnál, ököllel az asztalra csap, elüvölti magát: Én kinyírom ezeket a szemeteket, mondja, és elrohan. Vadász, mondja a pék. Megteszi, kérdezi Orkla. Van rá esély, mondja a taxis, egyszer már ölt, de akkor egy kisbusszal. Egyre pokolibb itt minden, mondja Ork. Van egy kis fölfordulás, de majd ha beindul a baromfifeldolgozó, és lesz munkahely, már senkit nem fog érdekelni, hogy a temető helyén van, mondja a pék, éppen olyan jó lesz nekik az új temető, mint a régi. A pék egy apró, suhlntós pillantást vett Orklára, azóta sem látta, de mágnesként vonzódik hozzá. Ork elkapja a pillantást, de nem szól semmit Egy darabig szótlanul ülnek, a kocsmáros kihozza a rántottákat, ő is asztalhoz húzza a széket, az evőeszközt csörögve szétrakja, a villával egész tenyérnyi falatot rak a szájába, és olyan jóízűen eszi, hogy a többiek előbb csak őt bámulják. Elütöttem egy nyulat, mondja Ork. Nem érkezik rá válasz, ettől elbizonytalanodik, talán a nyúlütés Itt szentségtörés. Orkla óvatosan csóválja a fejét, Ork érti, ezt most nem kell folytatnia. Egy pillanatra mindnyájan fölnéznek, mintha az asztal fölött lebegne valami. Aztán egymásra néznek, nem értik az egészet, de valamit egyszerre megéreztek. (FOLYT. KÖV.)