Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-02 / 255. szám

V. SZIESZTA 2002. November 2, szombat ÖRÖKZÖLD NEMZETKÖZI CEG SZEGEDI RAKTARBAZISABA KERESKEDELMI DISZPONENST Nagytakarítás LOMBOS FERENC HORGÁSZROVATA A nagy csukadobás Halottak hetének nevezték régen Szegeden az elhunytak napjához közeli időt, s lélekparancs volt megemlékezni az eltávozott, elveszített szerettekről. Az emlékezésben az ősi pogány halottkultusz elemei éppúgy fellelhetők, mint a vallási rituálék és a népi hiedelmek, szokások. A halottak hetén, mindenszen­tekkor és halottak napján ma már talán senki sem gondol ar­ra, hogy az elhunyt szereitek­kel való kapcsolattartás saját­ságos modern formái is az ősi halottkultuszban gyökereznek. A halott-tisztelet, a közösség­vállalás az eltávozottakkal, az ő „közbenjárásuk kérése felsőbb hatalmaknál" az életben ma­radott családtagok boldogulá­sáért, az áldozatok bemutatá­sa, a fényrituálék, s megannyi más elem részben a római Fe­ralia ősi halottkultusz ünne­peihez, részben a germán Wo­dán-ünnephez, másrészt régi keresztény szertartásokhoz nyúlik vissza. Az ősi halottkultuszi elemek, illetve a helyettük később el­rendelt különböző egyházi ri­tuálék a tiszteleti szokáskör­be tartoznak. Mindenszentek vagy mindszentek (nov. 1.) napját a katolikus egyház ve­zette be, elrendelve, hogy ezen a napon ünnepeltessenek mindazon elhunytak, kik szen­té lettek, azok is, akiket név szerint máskor nem is szoktak ünneppel tisztelni, mert nevü­ket csak az Isten ismeri. E mennyországi szentekről való megemlékezés, a minden­szentek napja inspirálta arra Szent Odilo bencés apátot 998-ban, hogy kezdeményez­ze: nyilvánítsa az egyház a kö­vetkező napot (november 2-át) a halottak napjává. Igaz, Róma csak három évszázaddal ké­sőbb fogadta ezt el hivatalosan (a 14. századtól „jegyzik" a ha­lottak napját), de a nép között már a 11. századtól terjedt a megemlékezés. A bizánci egy­házban az elhunytakra emlé­kező napot a „lelkek szombat­ja" néven ünneplik. A mindenszentek és a ha­lottak napjához közeli időt ré­gebben Szegeden a halottak hetének nevezték. S egy hétig éltek az eltávozott szerettekre emlékezve. Ami nem merült ki a sírok, sírkertek rendbeté­telében, megtisztításában, fel­virágozásában. A „temetőjá­rás" ezekben a napokban kö­telező volt, aki nem adta meg az emlékező tisztességet az el­hunytaknak, az számíthatott az élők megvetésére. Minden­szentek estéjén és halottak napján kötelező volt az örök életet, a világosságot jelentő gyertyák gyújtása a hozzátar­tozók sírján. Sőt ezeken az estéken odahaza is annyi gyertyát kellett gyújtani, ahány halottja volt a család­nak. A gyertyák mellett az asz­talokon ezen az éjjelen sok helyütt étel és ital is volt, mert a legendárium szerint a tisz­títótűzben szenvedő lelkek ek­kor kiszabadulnak és haza­mennek. A lelkek napján ha­rangozáskor ezért nem jártak az utcán. Ezt a napot föld­munkákat tiltónak is tartották. Kiváltképpen nem volt szabad mosni, mert akkor a hiedelem szerint a holtak sírját elöntené a víz. Nem is varrtak, nehogy az öltés a halottat szúrja meg. A jelképes halottetetés éte­leit másnap a szegényeknek adták, Tápén ilyenkor fonott kalácsot adtak a koldusoknak. Sokfelé szokásban volt ekkor „istencipót" sütni, s odaadni a templomnál kéregetőknek. A temetőkbe elsősorban a gyász valahai fehér színében pom­pázó krizantémokat vittek a sírokra, mondván, az a ha­lottak virága. Mert nem tud­ták, hogy a kínaiak által több mint két és félezer éve ismert virágot a nemesítésében vi­lágelsővé lett japánok már a 8. század óta úgy tisztelik nem­zeti növényükként, hogy az a hosszú életet jelképezi... SZABÓ MAGDOLNA Kereskedők, figyelem! KERES. FELTÉTEL­• SZÁMÍTÓGÉPES ISMERETEK * ERKÖLCSI BIZONYÍTVÁNY • KÖZÉPFOKÚ VÉGZETTSÉG • SZERBNYELV-TUDÁS. mm KERESKEDELMI ISMERET, ILL. GYAKORLAT ELŐNYT JELENT. PÁLYÁZATÁT KÉRJÜK, A KÖVETKEZŐ | CÍMRE KÜLDJE: 3547 MISKOLC, PF. 643. JELIGE: „KERESKEDELMI DISZPONENS" utoljára még megteheti. A legtöbb időigényes munka a lehullott levelek eltakantása a kertben. Nedvesen nehezen ösz­szeszedni őket gereblyével. De szerencsére a nap még előbuk­kan néha, hogy a leveleket szá­razzá és könnyebbé tegye. Akinek pár száz méteres a kertje annak érdemes beszerezni az ún. kerti avarszívót. A rabatt is igényel rendbe tevést. A növényeket 10-15 cm-rel a föld felett nyessük meg éles metszőoílóval. Ahol egynyári növények virítottak, ott szükséges átásni a földet. Az őszi idő szintén jó arra, hogy a talajt előkészítsük a jövendő virágágyra. Novem­ber elején különös figyelmet igényelnek a hidegre érzé­keny növények. Az igényes fajtákat alaposan meg kell védeni a tél ellen. Ameddig a pázsit nő és az Időjárás Is kedvez, azt nyírni kell. így a gyep jobban telel a vastag hótakaró alatt. Mindig szívesen adunk hírt rekordlistás halfogásról. Sörös Barnabásnak ezúttal kapitális csukához volt sze­rencséje. „Gyakran járok horgászni a Zalaegerszeghez közeli Pötré­tei-tőzegbányatóra. A tó meg­közelítőleg 100 hektár nagy­ságú, amelynek kb. egyhar­mada horgászhatatlan vízi dzsungel. Errefelé nagyra nőtt, békés és ragadozó halak egy­aránt rejtőzködnek. Károly öcsémmel szenvedélyes per­gető horgászok vagyunk, ezért itt legszívesebben a csukákat szeretjük horogra csalni. Október 19-én, reggel hét órakor már csónakban vol­tunk. Első megállásunkkor öcsémnek több rávágása is volt, de csak egy 42 centi­méteres csukát sikerült kifog­nia. A legkisebb kifogható mé­ret itt 45 centiméter, ezért a halat gyorsan visszaengedtük. Felszedtük a karókat és helyet készültünk változtatni. »Do­bok még itt egy utolsót« ­mondtam öcsémnek, és így cselekedtem. Megközelítőleg 20 méterre hajítottam el a mű­csalit. Néhány méternyi von­tatás után a zsinórom hirtelen elindult oldalra, ezért erőtel­jesen bevágtam. A hal talán három másodperc alatt a csó­nak alatt volt és elviharzott egy tökleveles szakasz felé. Olyan erő volt benne, hogy elfordította a ladikot. Ráfűzte magát egy növényre, de a fo­nott zsinór bírta a gyűrődést. Rövid idő után kiszabadult, és folytatódott a fárasztás. Talán 5 perc alatt a hatalmas csuka még két kitörést produ­kált, ekkor tudtam csak a csó­nak közelébe kényszeríteni. A merítőszákunk kicsinek bizo­nyult, vágóhorog nem volt ná­lunk, ezért testvérem kézzel próbálta kiemelni a halat. Első próbálkozásra ez nem sikerült, mert a csukát még fárasztani kellett. Kiemelése után a csó­nakban erőteljes ugrálásba kez­dett, csak nehezen adta meg magát. A12 centiméteres gumi­hal kétágú horga a hal alsó áll­kapcsába akadt, szerencsére mélyen és biztonságosan. En­nek ellenére szájfeszítő és fogó nélkül ki tudtam venni. A helyi horgászegyesület elnöke mérte, illetve mérlegelte a kapitális csukát. Hosszúsága 90, kerülete 51 centiméter, súlya pedig kere­ken 9 kilogramm volt. Ez étetem eddigi legnagyobb ragadozó hala. A Pötrétei-tó­ban viszont saját szememmel láttam a kifogottnál lényege­sen nagyobb csukát is. A fel­adat tehát adott..." HALOTTAKRA EMLÉKEZŐ POGÁNY KULTUSZOK ÉS KERESZTÉNY SZOKÁSOK Gyertyák és krizantém Fotó: Schmidt Andrea A napok egyre rövi­debbek és egyre gyako­ribb a hideg, őszi szél. Aki még nem ké­szítette elő a kertjét a télre, kertépítész az most és Kryszak Aneta a város központjában: ismét a SZÉCHENYI TÉREN 2002. december 4-23. között. Az árusítás sátor alá épített, egységes pavilonokból történik. 62/547-522, 62/547-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom