Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-13 / 214. szám

PÉNTEK, 2002. SZEPTEMBER 13. • MEGYEI TÜKÖR" 9 Kis település, nagy beruházás Egész Domaszéken kiépül a csa­tornahálózat 2003 végére. MUNKATÁRSUNKTÓL Hazánkban kevés az olyan kiste­lepülés, amely uniós normáknak megfelelő szennyvíz-elvezetési hálózattal rendelkezik, s terüle­tén százszázalékos a csatorná­zottság. Domaszék hamarosan ilyen lesz, ugyanis céltámogatási pályázat során 98 millió forint állami támogatást nyert el az ön­kormányzat. A kistelepülés a szennyvízcsatorna továbbépíté­séhez igényelt pluszjuttatást, a jövő esztendő végéig tartó beru­házás összesen csaknem két­százmillió forintba kerül. Mint azt lapunknak Asbóth Ákos, a domaszéki önkormány­zat gazdasági szakértője elmond­ta, fejlesztés költségeit a céltá­mogatásból, a 35 millió forintot jelentő saját forrásból, valamint lakossági hozzájárulásból fede­zik, s az igen költséges, ám szük­séges beruházás 2003 végére ké­szül el teljesen. Jelenleg a telepü­lés csaknem hatvan százalékán megoldott a szennyvíz elevezeté­se, s valamivel több mint egy év múlva százszázalékos csatorná­zottsággal büszkélkedhet Doma­szék. A következő években egyébként összesen 200 - ebből jövőre 60 - új telket osztanak ki, amelyeken már tökéletes lesz a közművesítés. A domaszéki törekvés figye­lemre méltó - mondja Asbóth Ákos -, ám a településnek egyre kevesebb az önereje, így félő, hogy a későbbi, nagy arányban saját erőt is feltételező pályáza­tok nem zárulnak a mostanihoz hasonló sikerrel. A fejlesztést az is sürgette, hogy a belvíz évről évre komoly károkat okozott a térségben. Családi események Házasságot kötött Klausz Gergely és dr. Obál Iza­bella, Juhász Jenő és Bognár Ju­dit, Nagy fenő Károly és Király Irén Terézia, Madaras Lajos és Zsolnai Klára, Gömöri Krisztián és Veres Csilla, Fekete István és Molnár Violetta Erika, Tóth Já­nos Árpád és Nagy Ildikó, Erei Zsolt és Térjék Judit, Vas Kálmán és Török Erika Krisztina, Váradi György és Pap Erika, Kecskés Miklós Bódi Henrietta, Csörsz Attila és Varga Andrea, Báthory Gábor és Nagy Ildikó Réka, Res­tás István és Szabó Ildikó, Eveto­vich Antal és Ecseki Ildikó Szidó­nia, Fontos Rómeó Gellért és Bittera Ágnes Edit, Viszkok Zol­tán és Milei Andrea Hermina, Hatsek Gusztáv József és Farkas Judit, Máté István és Borsi Erzsé­bet, Pesti Zoltán és Csányi Má­ria Aranka, Inokai Zsolt István és Szabó Nóra, dr. Csap László Attila és Csepregi Hajnalka Irén, Sziklai Zsolt és Bálint Szilvia Ág­nes, Papdi Gábor sándor és Pili­nyi Anita Éva, Erdei Péter és Ve­szelovszki Andrea Erzsébet, Kecskés Tamás és Csamangó Éva Szilvia, Gáspár Krisztina Barna és Kovács Anita, Lippai Tamás és Uti Szilvia, Kutas László Zoltán és Fodor Henriett, Kneip Gergely Dániel és Dénes Ágnes, Tanács Zoltán és Fébert Ágnes, Bálint József és Varga Zsuzsanna, Szé­kely Ákos Csaba és Kutasi Krisz­tina. Született Torma Balázsnak és Szabó Má­riának Balázs, Csókási Sándor­nak és Dobó Zsuzsannának Zsu­zsanna Kata, Hódi Attilának és Mátyás Asriennénak Gréta An­na, Kanyó Gábor Flóriánnak és Vígh Mártának Zsanett, Sátai Róbertnek és Budai Anikónak Viktória, Horváth-Varga József­nek és Rattkai Editnek Edit Esz­ter, Nagy Istvánnak és Hídvégi Mónikának Gergő, Ökrös Sán­dornak Maróti Annamáriának Gréta, Csányi László Jánosnak és Szekeres Emesének László Ro­land, Varga Dánielnek és Daka Rita Anitának Vivien, Vastag Pé­ter Gusztávnak és Bata Erikának Katalin Klára, Csányi Sándornak és Halász Henriettának Dávid, Kispéter Csaba Istvánnak és Ter­hes Évának Márk Csaba, Tenczer Csabának és Kasza Mária Zsu­zsannának Franciska Ilona, Ber­kó Károlynak és Lakatos Henri­ettének Fanni Henrietta, Herceg Istvánnak és Mohácsi Ilonának Rokkó, Jenei László Róbertnek és Nyúl Anitának Anita, Kovács At­tilának és Nemes Sziviának Ré­ka Lili, Csóti Lászlónak és Török Andreának Renáta, Kispál Györgynek és Papp Máriának Endre, Honti Sándornak és Vin­deczker Eriának Emese, Meszes Istvánnak és Csatordai Anikó­nak Barna Mózes, Kinyó Zsolt­nak és Toldi Anettnak Krisztofe, Drahota Antalnak és Masa Kata­linnak Adrienn Anna, Vecser­nyés Istvánnak és Csima Rená­tának Dániel, Farkas Edének és Czabán Andreának Dániel, Hra­bovszky Tamás Mátyásnak és Török Eszter Évának Marcell, Kovács Ferenc Attilának és Tóth Tündének Barbara, Ladócki Zsoltnak és Hajdú Judit Angélá­nak Anna Judit, Papp Zoltánnak és Illés Editnek Ruben, Nagy Fe­renc Józsefnek és dr. Barna Iloná­nak Karola, Tóth László Imrének és Kardos Brigittának Benedek, Csonka Tibornak és Volford Edit Irénnek Noémi Pálma, Kupihár Zoltánnak és Darula Zsuzsan­nának Fruzsina, Boros Józsefnek és Boros Elvirának József, Kon­dász Imrének és Kucska Mónika Arankának Márk, Vass Imrének és Gyuris Mariann Nórának Ba­lázs, Bugya Lászlónak és Bödö Helgának Kamilla Mária, Varga Istvánnak és Angyal Ibolyának István Krisztián és Dzsenifer, Kovács Pálnak és Kis Eleonórá­nak Maxim Liem, Gyóni István­nak és Rádi Erika Ágnesnek Pet­ra, Jánosi Lászlónak és Sima Évának Péter, Szőcs Attila Ár­pádnak és Rozsogán Juditnak Helga, Perei Zsoltnak és Ocskó Erika Mónikának Bence Márk, Juhász Sándornak és Palacskó Krisztinának Sándor, Maróti Gyula Edének és Gallai Andreá­nak Vivien, Győri Ferenc József­nek és Barna Ildikónak Borbála, Biró Zoltánnak és Antal Mártá­nak Anna, Lengyel Zsoltnak és Zalai Edinának Szonja, Masa Róbert Gábornak és Szécsi And­reának Martin, Pápai Miklós Zé­nónak és Kertai Ágnes Petrának Bálint, Labancz Gábornak és dr. Ficsor Adélnak Levente, Boldi­zsár Leventének és Portörő Bitti­nának Luca, Kondász Zoltánnak és Császár Ildikónak Zoltán, Kö­teles Sándor Tibornak és Lajkó Tímea Anikónak Laura Tímea, Horváth Lászlónak és Zsódos Gabriella Tímeának Csaba, Koz­ma Gábornak és Hahn Zsuzsan­nának Kristóf Bendegúz, Zádori Zoltánnak és Pataki Ildikónak Milán Bence, Czagány Attilának és Kis-Molnár Szilviának Dórka Edina, Dobai Gábornak és Pó­pity Melindának Dorina, Varga Zoltánnak és Lajos Katalinnak Sára Anna, Papp Lászlónak és II­lés-Németh Magdolnának Le­vente, Urszuly Csabának és Szi­ládi Mónikának Csenge Bori, Szabó Ferenc Zoltánnak és Papp Zsuzsannának Lenke Hanna. Meghalt Kovács József István, Tóth Gyula József, Libor Imre lózsef, Tari Antalné Szlapák Piroska, Horváth Antal, Klivinyi Nándor­né Pap Zsuzsanna, Hongmanyné Fehér Erika, Szilágyi Mihály, Csikós Jánosné Vass Mária Mag­dolna, Lakó József Istvánné Szlancsik Erzsébet, Kúra András József, Perlaki István fózsef, Ba­kos István, Kálmán Vilmos, Szatmári lánosné Détár Katalin, Lakó László Tiborné Szép Ilona, Hegyi Rókusné Fári Erzsébet, Szüllő Gézáné Horváth Ilona, Kiss Károlyné Szvetnik Etelka, Szabados Ibolya, Papdi Mária, Lőrincz Istvánné Borbolya Ilona, Balatonfüredi Sándorné Papp Pi­roska, Szabó Mihály, Nagy Mi­hályné Kósa Erzsébet, Kotlár Miklósné Sári Sarolta, Berman Adolf, dr. Szűcs Ferencné dr. Pusztai Lenke, Tóth János, Göb­lyös Lajos Antal, Vidéki Ferenc­né Vass fubanna Franciska, Filák Ignácné Szélpál Mária, Dudás Istvánné Busa Magdolna, Né­meth Szilveszter, Molnár János Antalné Dobronyai Mária, Boros István, Bodrogi István, Juhász György. Huzalomból két marékkal Gábor Zsolt tanyai élete A marhával sok a gond. Képünk illusztráció. Fotó: Gyene's Kálmán Kicsit szabálytalan lesz ez a beszélgetés. Illene ide tennünk a kisteleki Gábor Zsolt fényképét, de lebe­szélt róla bennünket. „Tanyásként" találkoztunk vele a Pántlika út mellett, ami azt jelenti, hogy amíg a házigazdáék a városban járnak papírügyeket intézni, ő vigyáz a tanyára. Nem csak őrzi azonban az épületet és a kertészetet, de legalább öt szórófej­re is fölügyel. Mivel erősen fúj a szél, van is gondja velük bőven. Kíváncsiak voltunk, mit lát egy mai hatal a tanyá­ban. Mondjon receptet rá. Nyolc általánost végzett, és mostanáig laktak már a Balatontól öt kilométer­re is, de a tanya áll hozzá legközelebb. - Hozzáállás kell a tanyához, ez a legelső követel­mény. Ráadásul elég sok kell abból is. - Régen ezt úgy mondták, huzalom kell a tanyához, legalább két marékkal. -Azért mondom, hogy sok kell belőle, mert munka is akad bőven, és mindet el kell rendezni. - A második követelmény? - Az anyagi háttér. Abból már nem kell olyan sok, mert a jó tanya megtermi, de anyagiak nélkül elin­dulni kész kudarc. Akár kertészkedik, akár állatot tart, mindegyikhez kell. - Ha kertészkedne? Paprikát termelnék. Csemegepaprikát. Úgy-ahogy el lehet még adni. Igaz, föl kell vinni a nagybani piacra, de még mindig megéri. -Aztán? - Burgonyát. Idén elég jó ára volt annak is. - Mi még krumplinak mondtuk. És gyümölcsöt? - Abba nem vágnék bele. Jön a fagy, ára van, de gyü­mölcs nincsen. Óriási a kockázat. -Az állatokból? - Első helyen a sertés áll. Az ára ugyan hol fönn van, hol lenn, de saját fogyasztásra is a legjobb. Ahol nagyban kertészkednek, fogy ott a hús is. -Birka? -Nemigen. -Marha? - Semmiképpen. Sok a gond vele. Mozdulni se tud tőle, aki tehenet tart. -Ló? - Mire tudnám használni? Akkor is etetni kell, amikor be se fogom. A gépet csak akkor, amikor dolgozom vele. - Szép nagy fóliatóból öntöznek. - A kertészkedéshez víz mindenképpen kell. Ha egyenesen a szórófejekhez juttatnám, eltömődné­nek a locsolók. Itt leülepszik szépen, és közben föl is melegszik. - Okos emberek szélkerékkel húzatják bele a vizet. Olcsóbb, mint az áram, hisz' ingyen adják. Most is fúj a szél. - Elég baj az nekem. Nem győzöm beállítgatni a szórófejeket. Mi még csak a motoros szivattyúknál tartunk, de öntözni muszáj. - Mikor volt kiadós eső utoljára? - Elég régen. Két-három hete biztosan van. És előt­te is nagy volt az aszály. Aki hasznot akar a tanyán, annak locsolnia kell. H. D. Kétszer buktak a facsempészek A norvég ásványban utazott Az elmúlt időszakban 243 jog­sértő cselekményt derítettek fel a Vám- és Pénzügyőrség Dél-al­földi Regionális Parancsnoksá­gának munkatársai. Az elköve­tési érték meghaladta a 12 mil­lió 600 ezer forintot. Nagylakon lépett be az ország­ba kamionjával D. M. román so­főr. Az okmányok szerint csupán egy szétszerelt faházat szállított, ám a tételes vámvizsgálat során kiderült: a raktérben 1 millió 600 ezer forint értékű egyéb fa­áru is „utazott". A kamionos el­len csempészet alapos gyanúja miatt indult eljárás, a fákat lefog­lalták. Két nappal később Nagylakon szinte megismétlődött ez az eset - egy másik román kamionos ha­sonló módszerrel akart haszon­hoz jutni, ám rajtavesztett. Röszkén egy norvég utazó járt pórul. /. E. M. egy kartondoboz­ban 84 darab különböző ásványt akar behozni az országba, hogy aztán továbbfuvarozza Skandi­náviába. A vámellenőrzéskor megtalált cseppkövet, kvarcot, piritet, s egyéb ásványokat (érté­kük elérte a 800 ezer forintot) a pénzügyőrök lefoglalták, s eljárás indult a norvég úrral szemben. Orgoványban a Kecskeméti Jö­vedéki Központ munkatársai 1849 karton ukrán eredetű, ma­gyar zárjegy nélküli cigarettát és 250 liter ásványolajterméket fog­laltak le. Ezenkívül vámraktá­rakba került még 1786 karton ci­garetta, 704 liter különféle sze­szes ital, 122,4 kiló horgász­ólom, 380 mobiltelefon-töltő, 38 mobiltelefon és 98 csomag bo­rotvapenge is. B. Z. Reith Imre vallja: eddig minden munkahelyét úgy választotta, hogy egyszer majd onnan megy nyugdíjba. Fotó: Tésik Attila Vásárhelyen „állomásozik", Debrecenbe ingázik Pécsre jár haza az igazgató Német ősöktől származik, Pécsen él, Deb­recenbe ingázik és a vásárhelyi szemét­szállításért, tisztaságért felel - Reith Imre hét éve vezeti az A. S. A. Hódmezővásárhely Köztisztasági Kft.-t. Reith Imre irodájába folyamatosan érkezik valaki, mobilja is csörög, amikor belépek. Az A. S. A. Hódmezővásárhely Köztisztasági Kft. ügyvezető igazgatója hibátlan német ki­ejtéssel szól a hívóhoz. Miután üzleti ügyeit elintézi, elárulja: kézművességgel foglalkozó ősei német nyelvterületről, Mária Terézia idején érkeztek Baranya megyébe. Ő maga is egy Pécshez közeli kis faluban, Egyházasko­záron született. Otthon svábul beszéltek, magyarul az álta­lános iskolában tanult meg, a németet pedig a pécsi nemzetiségi gimnáziumban tökélete­sítette. Tíz évig oroszul is tanult, de mivel nagyapja közel egy évtizeden át raboskodott szovjet hadifogságban, Reith Imre, mint mondja, annyira gyűlölte a nyelvet, hogy má­ra már semmire nem emlékszik. A köztisztaságért felelős cég irányítója sok helyen megfordult, mielőtt az alföldi városba érkezett. Minden munkahelyére úgy indult, hogy nyugdíjba menni is onnan akar. Építő­mérnökként végzett a műszaki egyetemen, és geodétaként dolgozott évekig, majd a pécsi szénbányában mérte a földet tovább. Ezen a helyen azonban nem maradt sokáig. - Nehezen viseltem, hogy nem volt mus­kátli az ablakban, így elfogadtam egy másik nagy cég hívását - meséli fanyar humorral. A rendszerváltást viszont a határon túlról, Ausztriából nézte végig, hiszen egy évre szer­ződést kapott egy osztrák cégtől, így ismét a geodéziával foglalkozhatott. Kívülről egészen más szemmel nézte Magyarországot, látta, hogy a nagy állami vállalatoknak nincs jövő­jük, így amint hazatért, megalapította saját vállalkozását, amelyet a mai napig irányít ­Pécsett. Közben Debrecenben építésvezető volt, amikor az osztrák A. S. A. cég hulladék­lerakója készült. Szakmai felkészültsége és német nyelvtudása folytán a vállalat megbíz­ta egy vásárhelyi építkezés irányításával is, ennek pedig az lett a következménye, hogy '95 óta Reith Imre irányítja városban műkö­dő A. S. A. Hódmezővásárhely Köztisztasági Kft.-t. S bár ennek eredeti szakmájához sem­mi köze, mégis megszerette ezt a munkát. - Úgy ragadtam itt, mint a második világ­háború után az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet katonák - mondja, de elárul­ja: azért haza mégis csak Pécsre jár, hiszen ott élnek szülei és három gyermeke. Néha azért még Debrecenbe is hívják, így gyakorla­tilag ingázással tölti fél életét. Mindeközben pedig soha nem ártja magát a nagypolitikába, hiszen, mint vallja: a munka nem pártfüggő. SZÖGI ANDREA

Next

/
Oldalképek
Tartalom