Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-19 / 219. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR CSÜTÖRTÖK, 2002. SZEPTEMBER 19. Kitüntették a szobrász házaspárt Vésővel teszik a dolgukat A Magyar Köztársasági Érdemrend aranykereszt­jével tüntették ki Máté Istvánt és Lantos Györ­gyit, a vásárhelyi kötődésű szobrászművész há­zaspárt. Az eseménynek külön érdekessége, hogy valójá­ban két kitüntetést adtak át: egyet Máté István­nak, egyet pedig Lantos Györgyinek. Ezzel a leg­magasabb szinten ismerték el munkásságukat, amelyet külföldön is első díjakkal, elismerésekkel jutalmaztak a művészeti kiállítások, fesztiválok bírálóbizottságai. „40-40 köztéri szobor viseli a kezünk nyomát, én ennek tulajdonítom a díjat" ­fejtegette Máté István, aki nehezen állt rá a nyi­latkozásra. Mátéék ugyanis nem keresik a nyilvá­nosságot, inkább a műveiket beszéltetik maguk helyett. Alkotásaik az ország számos városában megtalál­hatók, Vásárhelytől Gyöngyösig. Máté István mű­vészetét dicséri a vásárhelyi, Szent Istvánt ábrázoló lovas szobor éppúgy, mint a gyöngyösi díszkút vagy a fehéregyházi Petőfi-szobor. Felesége, Lantos Györgyi szintén megformázta István királyt, a mű Szentkirályon áll, de II. világháborús emlékművét találni Vásárhelyen és Detken is, ahogy a nevével fémjelzett alkotás áll Cegléden és Győrben is. Mindketten büszkélkedhetnek nemzetközi díjak­kal, hiszen elnyerték a Ravenna Dante Biennálé Pápai aranyérmet, Firenze és Róma aranyérmét, és az olasz köztársasági elnök díját is. „Szeretünk itt dolgozni" - utalnak Vásárhelyre. Noha Csongrádon élnek, vásárhelyieknek érzik magukat. „Jó a munkakapcsolatunk a mindenkori városvezetéssel, hiszen profi igényeket kellett kielé­gítenünk, a megvalósításban pedig szabad kezet kaptunk" - vélekedik Máté István. Bár szinte kizá­rólag pályázatokon szerzik megrendeléseiket, Vá­sárhellyel éppen ezért kivételt tesznek, és megbízá­sos munkákat is elvállalnak. A város szerencsére ki is használja ezt, hiszen számtalan vásárhelyi szobor és dombormű dicséri a művészházaspár tehetségét. „Mindketten szuverén művészek vagyunk" - vá­laszolják a kérdésre, dolgoznak-e közösen. Persze azért kikérik egymás szakmai véleményét, ráadá­sul Máté István önti ki a szobraikat. Nemcsak egy­más iránt éreznek tiszteletet, hanem környezetük­kel szemben is. Azért költöztek el Vásárhelyről évekkel ezelőtt, mert egy szobrászműhely a maga porával, hangzavarával nem való egy kertvárosi ne­gyedbe. Visszahúzódóak, nem panaszkodnak soha a körülményeikre, vagy éppen megrendelőikre. El­vük, hogy mindig vannak nehézségek, de nem be­szélni kell róluk, hanem megoldani. Ahogy Máté István mondja: „Az ember csinálja azt, ami a dol­ga, a többi nem lényeg". SZALONTAJ ATTILA Mátc István és Lantos Györgyi Csongrádon él, de ma is vásárhelyinek érzi magát. Fotó: Tésik Attila Fesztiválok és kongresszusok városa lehetne Szegeá Tettre kész most a helyi turizmus Nyilvánosságra hozták annak az exkluzív felmérésnek az ered­ményét, amely Szeged és a térség idegenforgalmának helyzetét tükrözi. Több mint hetven, a helyi turizmusban érdekelt vállalkozás vett részt abban a Step & Vals Kft. által készített felmérésben, amelynek adatait tegnap a szegedi Novotel Szállodában ismertették. Szállodák, vendég­lők, kisebb szálláshelyek, utazási irodák, programszervező cégek és érdekképviseleti szervezetek vezetői mondták el véleményüket, ami hiteles és ezért is meghatározó jelentőségű a helyi idegenforgalom jö­vője szempontjából. Mint azt Volford László, a felmérést készítő cég vezetője el­mondta, az eredmények ismertetése és a szakmai összejövetel időzítése azért fontos, mert a turisztikában érdekelt cégek számá­ra ezek a hónapok komoly munkát jelentenek, hiszen már javá­ban zajlik a következő szezon előkészítése, s a szakma képviselői nem kívánnak tétlenül ülni a politikai változások okozta átmene­ti szünet idején. A tegnap közzétett felmérésből kiderül, hogy a megkérdezettek döntő hányada fontosnak tartja, hogy a turizmus kiemelt sze­rephez jusson a várospoltikában. A válaszadók közül sokan úgy vélik, érdemes volna turisztikai referenst kijelölni a polgármes­teri hivatalon belül, s többen szorgalmaznák egy szigorúan szak­mai tanácsadó testület működtetését a polgármester mellett. A résztvevők - bár tudják, hogy a referens és a testület jelenleg is létezik - véleménye szerint szerepük annyira formális, hogy va­lós tevékenységüket a szakma a mindennapok során nem érzé­keli. A felmérés eredménye szerint a válaszadók csaknem 20 száza­léka szervezetlennek találja a városi programokat, míg 17 száza­lékuk a megfelelő városmarketinget hiányolja. Érdekes, hogy a kevésbé hatékony PR-munkát, a profi beutaztató turizmus hiá­nyát, a parkolási gondokat többen vélik hátráltató tényezőnek, mint az autópálya hiányát. Bár a szakma könyörtelenül kritikus, azért a számok szerint minden második válaszadó elégedett a belváros adottságaival, s minden harmadik úgy véli, a rendezvé­nyek és a fesztiválok összehangolt szervezése és kiváló minősége az egyik kitörési pont lehet. A Tourinform-iroda jelenléte a meg­kérdezettek mindöszé 10 százalékának tetszik, miközben a kongresszusi turizmust csak minden tizedik megkérdezett látja pezsgőnek. O. K. K. Zenés szülinap A második születésnapját ün­neplő szegedi Equinox együttes zenés-táncos programot szer­vezett szombatra a Plazába. El­sőként a Talent tehetségkutató énekstúdió felfedezettjei lép­nek színpadra 18 órakor, majd az Afro Jazz tánccsoport tagjai hastánccal szórakoztatják a közöséget. Ezt követően a Crash együttes, illetve az ünnepelt Equinox mu­zsikál, végül a Gina G tánccso­port műsora zárja a bulit, amely kellemesnek ígérkezik. Gergő bácsi százöt éves Néhány napja ünnepelte száz­ötödik születésnapját Molnár Gergely, aki Dorozsmán él. Amikor este felkerestük, az idős férfi megjegyezte, délután lát­hattuk volna, hogy dolgozott, kaszált a malacoknak. Gergő bácsi szeme is százöt éves múlt, de javítottak rajta: levették a hályogot. Azóta szemüveg nél­kül olvas. Hétfőn ment be a klinikára, ked­den megműtötték és pénteken jöhetett haza. Előzménye is egy­szerű. Mondta az unokájának, nem lát olvasni. Koros és soros - Mossuk meg a szemüveget! - Megmostam már, de akkor se. Csodálta a szemorvos is, maga a professzor, amikor operálta. Annyi történt még vele az egy év alatt, hogy plasztikai sebészeten is járt. Szemölcsök támadtak az arcán, azokat szedték le. Mindig beleakadt valamelyikbe a borot­va. A hátáról vettek bőrt, és olyan szépen rástoppolták a seb­re, ahogy édesanyánk varrta rá a foltot a nadrágunkra. Amikor vé­geztek, jöhetett haza. Meg se lát­szik. -Fájt? - Semmit nem éreztem. Igaz, azt se, amikor villanymor­zsolóval a két ujját morzsolta el. Baj is történt, méghozzá nagy. Egyetlen lánya, Gizi néni el­ment. Tavaly még azt írhattam róla, erőben, egészségben, kedves jókedvében találtuk. Hetvenhat évéig beteg se volt. Januárban meghalt. Ebből aztán újra levon­tuk azt az örök igazságot, nem az megy el, aki koros, hanem aki soros. Minden átlag sántít Számolni kezdünk. Az ő százöt évéhez hozzáadjuk az édesanya éveit, és átlagot veszünk. Leg­alább kilencvenvalahány évet kellett volna élnie. De sántított a korábbi is. Ilyen számítás szerint már régen el kellett volna men­nie neki is. O túlélte az ígéretet, lánya viszont akarata ellenére el­siette. Agytrombózis vitte el. A kádencia kegyetlen: - Ha megszülettünk, meg is kell halnunk. Kinek előbb, kinek ké­sőbb. Van mire emlékezni. Fotó: Miskolczi Róbert Most tudtam meg azt az ara­nyosságot is, hogy orvosa számí­tógépében ötévesként van nyil­vántartva. Ötéves - aggastyán, mondanám, ha nem látnám, hogy az aggságnak a nyoma sin­csen rajta. Mert állítólag a gép avval a programmal nem tudja átlépni a százat. A személyi szá­ma is hármassal kezdődik. Jól is­merik egyébként egymást az or­vossal, de nem járnak össze. A vérnyomása, mint a parancsolat: 120/80. Mindent megeszik, csak tej le­gyen benne. Házi tejet hordanak, forralatlanul iszik belőle, amikor megérkezik. Akár a Családi kör­ben a kérő kisfiú, Arany János­nál. Unokaveje sajtot is szokott csinálni. Hét liter nem bolti tej­hez hét kanál sót tesz forrás köz­ben, és hét kanál ecetet a tíz szá­zalékosból. Ettől összeroggyan, leszűrik, megnyomatják. A tejes­asszonyt is megtanították rá. A legjobb íze van. Csak százkilenc lesz Választáskor elment szavazni. Jobban figyelték, mint a minisz­terelnököt szokták. El is köszönt illendően: - A viszontlátásra, négy év múlva! Este tízkor már le szokott fe­küdni, el is alszik mindjárt, de két óra tájban fönn van. Elolvas­sa az újságokat az utolsó betűig, bár mindig oda jut, mind azt mondja, amit a tévében látott. Aztán tesz-vesz, el is mosogat. Főzni is ő szokott a családnak, a mosogatás is rá marad. Reggel felé aztán még alszik egy kicsi­két. Hivatalosan november 16-án tölti be, de valóságban már hóna­pokkal túl van a százötön. A régi tanyai világban akkor jelentették be a gyereket, ha már látni lehe­tett, hogy megmarad. Jó harmin­cat játszva letagadhatna. Jól kitolt a nyugdíjintézettel. Há­romszázhatvannal kezdte, most jár a negyvenezer fölött. Borbély­hoz már nem jár. Fodrász lesz a dédunoka, itthon nyírja. - Gergő bácsi, viszontlátásra, négy év múlva. - De jövőre is jöjjön el! Könnyen beszél, aki nem dadog. Itt leszek. HORVÁTH DEZSŐ Falra másznak a kistelekiek Húszfős csoport edz heti két alkalommal a kistele­ki sportcsarnok mintegy 80 négyzetméteres, variál­ható mászófalán. Az extrém sportra vállalkozók között a legfiatalabb hat-, a legidősebb pedig több mint ötvenesztendős, tudtuk meg Kácsor Péter hegymászótól, a Kisteleki Turisztikai és Természet­járó Egyesület extrém szakosztályának vezetőjétől. A lelkes falmászók nyár óta gyakorlatoznak kedd és csütörtök esténként, a négy-öt méteres magas­ságba is felkapaszkodó sportolók azonban csak ko­moly, többórás erőnléti edzések után vághatnak neki a plafonnal, átmászó fallal nehezített függőle­ges túrának. A extrém szakosztály novemberben már versenyt is szeretne rendezni a környékbeü falmászóknak, hiszen máris „híre ment" a kistele­ki pályának, és a környező településekről, sőt Sze­gedről is érkeztek falmászók az új pályára. A csaknem másfél millió forint értékű mászófal variálható, így egy-egy verseny alkalmával bármi­kor átalakíthatjuk a pályát. A Szent Kereszt ünnepe Brassóban Csongrád megyei művészek alkotásait szentelték fel az elmúlt hétvégén Brassóban, a Szent Kereszt-templomban. Hatvan éve nem épült római katolikus templom az erdélyi Brassó vá­rosában. Ám tavaly a 270 ezres nagyváros Astra negyedében ünnepé­lyes külsőségek közepette átadták a Szent Kereszt-templomot, amit Nóvák István, Szeged főépítésze térítésmentesen tervezett a Brassó­ban élő római katolikus hívek számára. Az adományokból felépült templom feldíszítésére azonban már nem maradt elegendő pénz, ezért Máthé Vilmos brassói plébános Ma­gyarország Nemzeti Kulturális Örökségek Minisztériumától kért és kapott jelentős, többmilliós anyagi segítséget. A művészi alkotások el­készítésére pedig Csongrád megyei művészek vállalkoztak. így a cor­pus Kligl Sándor szegedi szobrászművész alkotása, az oltárképeket, Szent István és Szent László képmását Fejér Csaba hétfőn elhunyt vá­sárhelyi festőművész festette meg, míg a 14 stációkép Sonkodi Rita munkája. A műtárgyakat szeptember 14-én, a Szent Kereszt napján Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte fel. Külön is kiemel­ték Kalmár Ferenc önkormányzati képviselő szerepét, aki brassói szü­letésűként személyesen koordinálta a magyarországi segítséget. Szegedi cégek is támogatták a Szent Kereszt-templom díszítését: a Szilánk Kft. az oltárképek keretezését vállalta, az IKV Rt. pedig a be­ruházás lebonyolításában vett részt. B.Z. A templom Brassó Astra városrészének legszebb építménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom