Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-17 / 217. szám

Ep A DÉL MAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG A betegek gyorsabban gyógyulnak a műtét után Lézerrel kíméletesebb • SZERKESZTI LEVAY GIZELLA Az alkohol hasznos, de csak mértékkel AKAR GOMBOSTUFEJNYI NAGYSAGU TERÜLET OPERÁLÁSÁRA IS ALKAL­MAS AZ A MIKROSZKÓPPAL ÖSZ­SZEKAPCSOLT LÉZERES ESZKÖZ, AMELYET A VÁSÁRHELYI KÓRHÁZ FÜL-ORR-GÉGÉSZETÉN HASZNÁL­NAK. Mintegy tízmillió forintot ér, az operációt megkönnyíti, a pácien­sek gyógyulását pedig felgyorsítja az a lézeres-mikroszkópos mű­szer, amely a vásárhelyi Erzsébet kórház fül-orr-gégészetének mű­tőjében „várja" a betegeket. Dr. Hartai Tamás osztályvezető főor­vos elmondta: az eszköznek a hagyományos műtéti eljárások­hoz képest több előnye is van. A lézersugárral végrehajtott be­avatkozás sokkal kevésbé terheli meg a beteg szervezetét, hiszen a lézer egyúttal vérzéscsillapító ha­tású és a seb hamarabb gyógyul. Vannak olyan műtétek, például a szájüregen keresztüli gégeoperá­ciók, amelyek elvégzése egyene­sen ezzel a módszerrel ajánlott. Egy egyszerű fülfclszúrást, orr­vérzés-csillapítást vagy akár mandulakivételt is meg lehet ol­dani ennek segítségével. A mikroszkóp használatával pedig rendkívül pontosan végez­hetők el az operációk, hiszen még a hangszálakon lévő, gom­bostűfej nagyságú csomók is könnyűszerrel eltávolíthatók. A főorvos hozzátette, a betegek kérhetik, hogy lézerrel operálják őket, az eszköz használatát azonban mindig a beavatkozást végző orvos mérlegeli. SZ. A. K. • Dr. Hartai Tamás fül-orr-gégész szerint a mikroszkóppal összekapcsolt műszer az orvos és a beteg dolgát is megkönnyíti. (Fotó: Tésik Attila) KÖZISMERT VOLT EGYKOR A PLA­KÁT, MELYNEK FELIRATA ÍGY SZÓLT: „AZ ALKOHOL ÖL, BUTÍT ÉS NYO­MORBA DÖNT." A SZAKEMBEREK MA SEM KÉTELKEDNEK AZ ELSŐ KÉT ÁLLÍTÁS IGAZSÁGÁBAN. MTI PRESS A nemzetközi sajtóban gyakran bukkannak fel olyan tanulmá­nyok, amelyek arról szólnak, hogy az alkohol mérsékelt fo­gyasztása akár hasznos is lehet: javítja az érrendszer működését és a megismerési, tanulási folya­matot. Azonban ezt a képet ár­nyalni kell: ezek a hasznos tulaj­donságok valóban csak mérsé­kelt fogyasztás (például napi 2-3 deci bor) esetén igazak, s csak a 40 év fölötti férfiaknál, valamint az 50 évet elért hölgyeknél bizo­nyíthatóak. Ezzel szemben rengeteg adat támasztja alá az alkohol káros hatásait. A terhes nőknél napi 2-3 pohár bor rendszeres fo­gyasztása, vagy - ha nem iszik rendszeresen az illető - néha-né­ha 5-6 pohárnyi bornak megfele­lő szeszes ital már károsan befo­lyásolja a magzat egészségét, egyes szerveinek kialakulását, il­letve későbbi fejlődését. Ebből a szempontból leginkább az agy a veszélyeztetett. Az alkoholra visszavezethető magzati fejlődé­si rendellenességek a gyerekek 0,5-3 ezrelékét sújtják. Hogy egy másik problémát em­lítsünk, minden harmadik baleset összefüggésben van az alkohollal, a vezető ittasságával. Ha a sofőr vérében 0,8 g/liter az alkoholszint, akkor a halálos baleset veszélye tízszerese, mint a józan sofőrök esetében - s ha az arány 1,2 gliter, a kockázat 35-szörösre nő. Vérnyomáscsökkentő y terápia A szív-érrendszeri megbetegedések világszerte évente több mint 17 millió áldozatot követelnek. A megbetegedések megelőzésében jelen­tős eredményt jelenthetnek az Európai Kardiológiai Társaság leg­utóbbi, Berlinben rendezett konferenciáján bemutatott Progress-vizs­gálat legújabb eredményei. A kutatók szerint a peridopril alapú vér­nyomáscsökkentő terápia egyenletesen csökkentette a súlyos koszo­rúér-betegségből eredő események kockázatát. A kezelés alkalmazá­sával a nem halálos kimenetelű szívinfarktus kockázata 38 százalék­kal, az összes koszorúér eredetű begetegségé pedig 21 százalékkal csökkent. A londoni Royal Brompton kórház professzora szerint az új eredmények a kardiológusok számára is kiemelkedő jelentőségűek, hiszen a különböző szívbetegségek száma egyre emelkedik, a szívbé­nulás, amely az érrendszeri betegségben szenvedő pácienseknél for­dul elő gyakrabban, növekvő egészségügyi problémát jelent az iparo­sodott, idősödő népességű országokban. Hogyan emlékezünk? VAJON MIÉRT JÖNNEK ELŐ RÉG EL­FELEJTETT EMLÉKEK SZAGOK, SZÍ­NEK ÉS KÜLÖNBÖZŐ ZAJOK HATÁ­SÁRA? JOHN KOTTE AMERIKAI PSZICHOLÓGUS SZERINT AZ EMLÉ­KEZETNEK SZÜKSÉGE VAN EZEKRE AZ „ÉRZÉKKÓDOKRA", HOGY KI­NYÍLJON AZ ARCHÍVUMA. MTI PRESS Emlékezetünk - életünk archí­vuma. De nem minden raktáro­zódik el emlékezetünkben, csak azok az élmények, történések, melyek intenzív érzelmekkel kapcsolatosak, például: félelem, boldogság, éhség, öröm. Minden más megszokott, egyhangú tör­ténés emléke bizonyos idő után elvész. Régóta foglalkoztatja a pszi­chológusokat, hogy miért nem emlékezünk arra, ami három­éves korunk előtt történt? Kat­herine Nelson amerikai pszi­chológus megtalálta a megol­dást: a gyerekek hároméves ko­rukban fogják csak fel, hogy mi a múlt idő. Ekkor kezdenek olyan dolgokkal foglalkozni, ami korábban történt. Ezzel te­remtődik meg az előfeltétele an­nak, hogy bizonyos benyomáso­kat elraktározzanak. De a ko­rábbi emlékek mégsem vesznek el nyomtalanul, előhívhatók, például hipnózisban. így sike­rült Dávid Cheek professzornak bébiemlékeket feléleszteni hip­notizált egyéneknél. Tészta, a szentírás szerinti fogravaló ók a, energiaforrás A TÉSZTA ÉRTÉKES ENERGIAFORRÁS (ÉLELMIROST, ÁSVÁNYI ANYAGOK, SZÉNHIDRÁT, FEHÉRJE), AZ A JÓ. HA NAPI KALÓRIASZÜKSÉGLETÜNKNEK LEGALÁBB A FELÉT EZ ADJA. S HA „FOGRAVALÓ" MÓDON KÉSZÜL, MEGFE­LELŐ ÍZESÍTÉSSEL, NEM IS HÍZUNK EL TŐLE. A nemzetközi felmérések szerint egy magyar évente mintegy 6 ki­lónyi tésztát eszik meg (csakúgy, mint a német, a belga, az ameri­kai és a svéd), s ezzel a középme­zőnybe tartozunk a fogyasztók között (az ausztrálok évi 2-3 kiló­ja és az olaszok közel 30 kilója vi­szonylatában). Annak, hogy nem vagyunk nagyobb tésztafalók, egyik oka az egyre terjedő tévhit, miszerint a táplálkozási szakem­berek nem javallják a túlzott tész­taevést, merthogy az hizlal. Nos, erre mondja a naponta akár há­romszor is magát tésztával tele­evő olasz, hogy a pasta csak azt „kilózza meg", aki rosszul főzi és rosszul ízesíti. Aki az olaszos „al dente", azaz fogravaló, harapható módon feltálalt és feltétezett, íze­sített tésztát eszi, az nem lesz tőle kövér. Nem véletlen, hogy valaha a szegény olasz karbonárik talál­ták fel a rághatóra főzött (nem szétmálló) tésztát, amiből keve­sebbel is hamarabb jól lehet lakni. S az sem véletlen, hogy az itáliai­ak a tészták főzési idejét úgy be­tartják, mintha „szentírás" lenne (pl. makaróni forrástól számított 9 perc, spagetti 8 perc, copfocska lOperc). A klasszikus olasz tészta per­sze nem egészen olyan, mint a magyar, ők inkább a durumbúzá­ból készültet eszik. Csak nálunk dívik évszázadok óta az igény, hogy az „igazi tészta" az, amelyik fehér búzalisztből készül, sok to­jással, s attól szép sárga színnel. Másfelé a tojás nem jellemző alapanyag (legfeljebb porított for­mában tesznek belőle keveset a tésztákba), a sárga színt élelmi­szer-színezékekkel adják meg. A fehér búzalisztet pedig az egész­ségükre jobban vigyázók a du­rumbúza lisztjével váltják ki, ami egyébként tojás nélkül is sárga színű tésztát ad a gabona pigmentjének következtében. A durumtészta tovább eltart­ható, mint a tojásos és a diétára fogottak is fogyaszthatják. A to­jás hozzáadása nélkül gyúrt tész­ta további előnye, hogy nem fő szét, nem ragad össze. S főzés közben is megmaradnak benne az ásványi sók, a vitaminok. (A durumtészták 80 százalék szén­hidrátot, 13 százalék fehérjét, 12 százalék zsírt tartalmaznak.) Ha nem adunk hozzájuk sok fehér­jét és zsírt (pl. húsos mártást, jó zsíros sajtokat), illetve nem esz­szük „magyarosan" (azaz jó sok cukrozott dióval, mákkal, édes lekvárokkal), hanem egészsége­sebb zöldséges feltétekkel, már­tásokkal, akkor a tészta köny­nyebben emészthető (s lasabban emeli a vércukorszintet és a vér­nyomást). Az egészséges tésztafogyasz­tás fortélyai a gyúrással kezdőd­nek: a jó pastát sokáig gyúrják, pihentetik, gondosan, lassan szárítják (gyárilag is). A főzés pedig valóságos művészet. Az igazán hozzáértő tudja, hogy a szétfőtt, „mancsos" tészta nem veszi fel a mártás aromáit, te­hát „al dente", azaz „harapniva­ló"-ra kell főzni. A főzővíz tíz­szeres űrtartalmú legyen a tész­ta súlyához viszonyítva (azaz 40 dekányit legalább 4 liter víz­ben kell kifőzni), s literenként kerüljön bele egy mokkáskanál­nyi zsír vagy olaj (hogy megaka­dályozza az összeragadást), meg literenként egy kanálnyi só. A forrásban lévő vízbe ne egyszer­re zúdítsuk bele a tésztát, ha­nem apránként adagoljuk, úgy, hogy a forrás egy pillanatra se szűnjön meg. (Egy fő részére kb. 20-25 deka főtt tésztát kell szá­mítani egy-egy étkezéshez, eny­nyi cirka 10 deka száraztésztá­ból lesz.) Próbaként a főzés köz­ben ki kell venni egy darabot, kettévágni, ha nincs a közepén fehér réteg, akkor megfőtt. Ar­ról, hogy a kifőtt tésztát le kell-e öblíteni hideg vízzel, megoszlanak a vélemények. De arról nem, hogy a leöblítés után azonnal egy kis olajat vagy már­tást kell hozzákeverni. SZABÓ MAGDOLNA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom