Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-24 / 197. szám

Napos oldal A t)í I.MAC.YAKOKSZÁC. I S A DÉLVILÁG KI LTL'RÁL/S MAC,AZINÍA • SZLRKFSZTí KFCZER GABRIELLA Las Vegas - végállomás A szerencse fővárosában minden illúzió -ITT SEMMI NEM VALÓDI. CSAK A PÉNZ, AMIT ELVESZÍTESZ - MONDTA EGY MEXIKÓI FÉRFI. AKI A RULETTASZTAL MELLETT RÖPKE FÉL ÓRA ALATT ELJÁTSZOTTA HAVI FIZETÉSÉT. IGAZA VOLT: LAS VEGAS AZ ILLÚZIÓKELTÉS FELLEGVÁRA. A nevadai sivatag kellős közepén épült, magát a „Szerencse fövárosa"-ként hirdető Las Vegasha évente több millióan zarándokolnak el, hogy legalább néhány napig elhihessék: talán egyszer rájuk mosolyog a szerencse. A hotelek ablaktalan termeiben több tízezer játékautomata, kártya-, kocka- és rulcttasztal nyeli a pénzt az év 365 napján, a nap 24 órájában. Las Vegas létének alapja az az egyszerű pszichológiai tétel, hogy a szerencsejátékos akkor sem szívesen áll fel az asztaltól, ha nyerésben van, de akkor sem, ha éppen veszít. Ami a félkarú rablókat, a rulettet vagy a kockát mozgatja, nem más, mint az emberi kapzsiság. Műanyag Dávid Las Vegas története 1931-ben kezdődött, amikor a nagy gazdasági válság idején Nevada állam - az USA-ban egyedülálló módon - legalizálta a szerencsejátékot. Bugsy Siegel „impresszárió", akcióembere, Tony Spilotro segítségével a Los Angeles és Chicago közötti régi, poros útszakaszt a szerencsejátékosok paradicsomáváváltoztatta. A sivatagban, ahol korábban nem volt víz, villany és út, ma annyi neon ég, hogy a fényük rózsaszínűre festi a város felett az éjszakai eget, annyi a víz, hogy minden 'épület elé jut egy szökökút, tó vagy vízesés, és annyi az autó, hogy a szállodák mellé szállodányi parkolóházakat kell építeni. Itt minden felfoghatatlan mennyiségben és méretben van jelen. A több tízemeletes mcgaszállodákban több ezer szoba, több tucat • Egy-egy szállodában több tízezer játékautomata működik. MUZEUM A MAFFIÁNAK A drága hotelek némelyikének falain már Monet, Degas, Renoir, és Picasso képei függnek, Las Vegas mégis valamiféle kulturális alsóbbrendűség érzésétől szenved. Lehet, hogy ez ösztönözte polgármesterét, Oscar Goodmant, amikor felvetette egy meglehetősen meglepő múzeum létrehozásának ötletét. A polgármester a múzeumot a maffiának akarja szentelni. Ha megépül - a szicíliai Cor' leonéban 2000-ben megnyílt, a Cosa Nostrával foglalkozó dokumentációs központ hozzájárulásával - a maga nemében az egész világon az első lesz. Goodman úgy véli: a Las Vegast létrehozó „okos üzletemberek", akik részt vettek a vállalkozás felvirágoztatásában, megérdemlik, hogy megörökítsék emléküket. Hogy személyes jó példával járjon elöl, a leendő múzeumnak ajándékozta egy, a hatvanas években lezajlott ceremónia hangszalagát, amelyen ő maga nyilvánítja ki lojalitását bizonyos keresztapák iránt. lift, étterem, üzlet és bár, több tízezer játékautomata működik. Ez a város semmiben nem ismer határokat. A Spielberg-hős, a Jurassic Parkot építő öregember jut az eszembe, aki állandóan azt szajkózza: „Nem spóroltam semmivel". Az egyik új hotel, a Paris mellett felépítették az Eiffel-tornyot, a Sándor-hidat és a párizsi városházát, egy másik szálloda, a New York oldalában az Empire State Building és a Szabadság-szobor áll, a Hotel Venice alatt lagúnarendszert alakítottak ki gondolákkal, és a teljesség kedvéért odapöttyintették a Rialto-hidat. A Trcasure IslandA Hotel Excalibur Disney-stílusával a gyerekek kedvence. ről (Kincses Sziget) elnevezett szálloda előtt két hatalmas kalózhajó áll, a Hotel Luxor gizai piramist formáz, melynek tetejéből óriási fénysugár világít az égre. A szálloda mellől nem hiányozhat egy hatalmas méretű szfinx és egy obeliszk, valamint az egyiptomi Luxort és Karnakot összekötő ókori szoborsor kicsinyített mása sem. ízlés dolga, ki mit gondol erről a városról. Aki benne van a játékban, jót derül a hatalmas blöffön. Aki nagyra értékeli a kreativitást, ámul az ötleteken. Aki nem szereti a giccset, undorral szemléli az ízléstelenség féktelen tobzódását. A fintorgó intellektusok megrökönyödve veszik tudomásul, hogy a Caesars Palace Dávid-szobra bizony, műanyag. Lehet lelkendezni vagy fanyalogni, egyre megy. A szállodák, szobrok, szökőkutak, éttermek, üzletek, bárok és kabarék csak díszletül szolgálnak a fő attrakcióhoz, a szerencsejátékhoz. Az ezer sztriptíztáncosnő, Siegfrid és Roy, a két híres tigrisidomár, a cirkuszi artisták, bohócok, kalózok, bűvészek, énekesek csak statiszták, a főszereplő Las Vegasban - a pénz. Itt minden azt a célt szolgálja, hogy az ember elmerüljön a város sajátos világában, megszűnjön számára a valóság, megszabaduljon a szokásos józan megfontolásoktól, hétköznapi gondoktól. Hagyja magát elvarázsolni, és költsön, költsön, költsön. Családi Disney A befektetők éppen azért nem spórolnak semmivel, amiért a- j Jurassic Park öregje: pontosan tudják, hogy ha az üzlet beindul, a pénzüket kamatostul vissza- I kapják. A Las Vegasba látogató turista akkor is profitot termel a pénzembereknek, ha egyetlen pennyt sem kockáztat a félkarú rablón. Ha csak a szállodai szobát fizeti ki a család, eszik és iszik három napon át, megnézi a show-t és vesz néhány szuvenírt a boltban, már nem fog panaszkodni a részvényes. De nincs oka panaszra a családnak sem, hiszen a pénzéért korrekt szolgáltatást kap. Szinte mindegy, melyik szállodában, étteremben, show-műsoron köt ki az ember, a színvonal mindenütt megfelelő. Nem véletlenül váltott profilt és stílust Las Vegas az utóbbi tíz évben. A korábban szinte kizárólag a szerencsejátékról és szexiparáról hírhedt város szép lassan családi kirándulóhellyé vált. A befektetók rájöttek, sokkal jobban járnak, ha leveszik a „Csak 18 éven felülieknek" táblát és a felnőttek magukkal hozzák a gyerekeiket is. Egyre-másra épültek a Disney-stílusú szállodák, az erotikus éjszakai show-műsorok mellett megjelentek a gyerekeknek szánt délutáni attrakciók, a szexipart pedig sikerült annyira a színfalak mögé szorítani, hogy a szülőknek a Las Vegas-i utcákon sem kell jobban zavarba jönniük, mint bármely más nagyvárosban. Ötcentes Fortuna Ez a világ legdemokratikusabb szerencsebarlangja. A monte-carlói luxuskaszinókkal ellentétben, ahova csak pénzért, megfelelő öltözékben lehet belépni és a tét is magas, Las Vegasban a nép mulat. A játékasztalok mindjárt a szállodák előcsarnokában vannak, bárki bárhova szabadon besétálhat, a félkarú rablón már öt centért lehet játszani és a rövidnadrág minden helyen és napszakban tökéletesen elfogadott viselet. Persze Las Vegasban is ott vannak a félelmetesen gazdagok, méregdrága luxuslakosztályokban laknak, elszeparált kaszinókban, horribilis tétekben játszanak. A szállodák extra szolgáltatásként repülővel szállítják őket oda, s haza, és időnként lezárják nekik az elit áruházakat. A gazdagokat azonban a turisták éppúgy nem látják, mint a konyhalányokat, így semmi nem zavarja őket abban, hogy tovább potyogtassák az ötcenteseket a félkarú rablókba abban a reményben, hogy négy citrom egymás mellett nekik is elhozza majd a könnyebb életet. Hiába a statisztika, hogy a nyerés esélye jóval kisebb, az ember már csak olyan, hogy jobban hisz a szomszéd gépnél a fémtálcába potyogó aprópénz csengésének. Azt mondta egy szociológus, hogy ez az emberi civilizáció vége. Mint a filmben, amelyben Nicolas Cage, egy részeges, lezüllött alak a szerencse fővárosába megy, hogy halálra igya magát egy prostituált oldalán. Az a címe: Las Vegas - végállomás. KECZER GABRIELLA Az év 365 napján, a nap 24 órájában működik a kaszinó.