Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-10 / 186. szám

Napos oldal A DÉL MAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG KI TV RALIS MAGAZINJA - SZERKESZTI KECZER GABRIELLA „Szeretnének látni, hallani. Bár látványnak nem vagyok nagy szám, a hangomat sokan szeretik' Demj én visszatért a színpadra DEMJEN FERENC KÉSZÜL AUGUSZTUS VÉGI, IGAZI VISSZATÉRÉSÉRE. KÖZEL EGY ÉVET HAGYOTT KI BETEGSÉGE MIATT, FELÉPÜLÉSÉT MEGGYORSÍTOTTA AZ ÉRZÉS, HOGY SOKAN VARJAK VISSZA. SZEGEDI KONCERTJE AZT MUTATTA: SIKERREL FOGADJÁK. - Nagy sikerű koncertet adott nemrégiben Szegeden. - Remélem, ez csak a kezdet! Ez az első koncertem sok idő elteltével, egy kisebb turné első állomása. Az augusztus 31-i nagy buli előtt még szeretnék pár helyen játszani. Örülök, hogy szeret a közönség, borzasztóan boldog vagyok. Már régen voltam Szegeden, s mindig jó ide jönni, ez az egyik kedvenc városom. Annak idején akartam itt venni egy házat, valahol a Tisza-parton, de aztán leragadtam ott, ahol most élek, Pécs mellett. - Mikor volt az utolsó fellépése 1 - Május végén, Pécsett. Akkor álltunk össze több mint egy fél év után. A hosszú betegállományom után akkor próbáltam ki, hogy végig tudok-e énekelni egy koncertet. Hála istennek, akkor is nagyon jól sikerült. - A közönség mit tudhat erről a betegségről 1 - Mindenki tud mindent, mert hatszáz újság megírta. Annyit, hogy jól vagyok már. Nagyon jólesett, hogy amikor beteg voltam, rengetegen megkerestek személyesen, levélben, interneten, s a legjobbakat kívánták. Az ebből fakadó kötelességérzet gyorsabbá tette a gyógyulásomat. Sokat számít, ha az embert várják vissza. Szeretnének látni, hallani. Bár látványnak nem vagyok nagy szám, a hangomat sokan szeretik. - Mi lesz a következő nagy feladat? - Elsősorban az augusztus végi nagy koncert foglalkoztat. Az lesz egy év elteltével az igazi viszszatérésem. Körülbelül 15 ezer • Demjén: Remélem, ez csak egy rövid megálló volt. Életemben először voltam beteg. (Fotó: Miskolczi Róbert) emberre számítunk. Ahogy megszoktuk, ez mindig össze is jön. Nyaralásról szó sem lehet. - A betegsége nem késztette valamilyen összegzésre eddigi pályájával kapcsolatosan I - Én minden évben összegzem, hogy mi történt és még mit szeretnék elérni. A repertoárom még nem lehet teljes, hisz nagyon sokat fogunk még alkotni a társaimmal. Évente átnézzük, mi készült el, kiválasztjuk, amit biztosan sokszor el kell még játszanunk a közönség miatt, s hozzátesszük azokat, amit szívünk szerint fontosnak gondolunk. Az életemet nem tudom összegezni, mert annak még szerencsére nincs vége, remélem, ez csak egy rövid megálló volt. Életemben először voltam beteg. Ebben a szakmában nincs ilyen, nem engedhető meg. De nem is jó dolog betegnek lenni, ezt hozzáteszem. Sok mindent átgondoltam, persze, de inkább azon elmélkedtem, hogyan tudok megújulni. - Volt közben a kezében hangszert - Nem. Nem volt hozzá erőm, és nem is voltam olyan idegállapotban. Borzasztóan szomorúvá tett, hogy rajtam kívül mindenki zenélt. - Van olyan dal, esemény az életében, amire különös büszkeséggel gondol vissza ? - Ez pont olyan, mint amikor megkérdeznek egy apát, hogy melyik gyerekét szereti jobban, melyikre a legbüszkébb. Minden sikeres dal, ami a közönségnek kedves volt, az nekem is kedves. Mindig azon gondolkozom, mi lesz az új, a még jobb. Ősszel talán elkészül az új lemez anyaga, ami tavasszal már a boltokban lehet. - Akkor már körvonalazódnia kell az új számoknak, nem ? - Ráérünk gondolkozni, nálunk általában nagyon gyorsan születnek a dalok. Az biztos, hogy én fogok énekelni, s a szövegeket is nagy valószínűséggel én írom. Nem a gondolatoknak kell konkréttá válniuk, hanem az elképzeléseknek. Vagy az álmoknak. Az Álmok, csodák, szerelmek című legutóbbi lemez már egy éve kint van a piacon, aranylemez lett időközben, de még nem játszottuk eleget koncerteken, nem ismeri a közönség. A rádiók sem játszszák, mint ahogy semmit sem játszanak egy-két kommersz divatzenekaron, külföldieken kívül. Nem nagyon ismerem a mai magyar zenét, mert mire megismerkednék egy zenekarral, addigra feloszlik. Elég egysíkú, egyforma és nagyon „csinált" dolgok ezek, de nem zenész, hanem menedzser által kreáltak. Naponta születik egy-két sztár. Én nem vagyok sztárpárti, nem kell annyi csillag! Manapság aki színpadra lép, az már sztár. Érdekes. - Otthon mit hallgat 1 - Őszintén szólva nem hallgatok túl sok zenét. Még a külföldiek közül is kevesen dobnak fel. Az én korosztályom zenéjét hallgatom, angolokat, amerikaiakat: Peter Gábriel/ Elton John, igazi rockot, a raptől és a technótól felfelé már semmit. Heavy metalt sem, játszottam elég hard rockot annak idején. Ez nem az én műfajom. Nem vagyok konzervatív, de nem fogok elszegődni a sztárcsinálókhoz, egvrészt nincs rá szükségem, másrészt nagyon gyengének tartom az egészet. A közönség lehet, hogy megeszi, de olyasmit sztárolnak, amiben nincs semmi eredetiség, se zenei mondanivaló. Szomorú, de egy egyéniséget sem lehet köztük felmutatni. - Önnek mi a zene 1 - Az egész életemet jelenti, hisz soha nem csináltam mást, csak zenéltem. Életmód is egyúttal. Egy borzasztóan jó világ: azt csinálom, amit szeretek, a magam ura vagyok. Senki nem befolyásol. S ha az ízlésem találkozik a közönségével, az borzasztó jó érzés. W.A. Munkácsy Békéscsabán BESZEDÜNK ÚJRA MUNKÁCSY MIHÁLYRÓL CÍMMEL KIÁLLÍTÁS NYÍLT CSÜTÖRTÖKÖN BÉKÉSCSABÁN. A MŰVÉSZRŐL ELNEVEZETT MÚZEUMBAN. A TÁRLATON 24 FESTMÉNY ÉS 35 GRAFIKA LÁTHATÓ, AMELYEKNEK TÖBBSÉGE A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBÓL ÉRKEZEK Munkácsy Mihály 1844-ben Munkácson született. Szülei korai halála miatt 1851-ben anyai nagybátyjához Békéscsabára került, ahol 1854 és 1858 között asztalosinasnak tanult. Békéscsabán festette meg első olajképét 1863-ban, amelynek a Levélolvasás címet adta. 1864-ben elnyerte a budapesti Képzőművészeti Társulat támogatását, majd a bécsi, utóbb pedig a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatott tanulmányokat. 1867-ben párizsi világkiállításra utazott, itt érte 1870-ben az egyik legnagyobb elismerés, amikor Siralomház című alkotásával elnyerte a párizsi Sálon aranyérmét. 1871-ben Párizsba költözött, ahol több műkereskedővel is kapcsolatba került. Az 1878-as párizsi világkiállításon a Miltonnal szerepelt, majd hozzálátott a Krisztus Pilátus előtt című képéhez, utóbb pedig a Golgotához. 1891-ben A reneszánsz apotheozisa címmel elkészítette a bécsi Kunsthistoriches Museum mennyezetképét, majd 1893-ban a magyar Parlament számára a Honfoglalás című festményét. A mester még részt vett Budapesten a millenniumi ünnepségeken, ám egyre romló idegállapotba került, s 1900-ben meghalt. - A legnagyobb könnyedséggel él a festészeti műfajok közötti átjárhatóság lehetőségével, szociális és társadalmi érzékenységgel közelíti meg témáit - méltatja Munkácsy életművét a kiállítás katalógusában Gyarmati Gabriella, a kiállítás rendezője. A kiállítás december 30-áig tekinthető meg. Magyarok Velencében Péterffy Zsófia A kalózok szeretője című animációs rövidfilmje és Buvári Tamás Posztkatona című alkotása képviseli a magyar filmművészetet az augusztus 29-én kezdődő 59. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon tájékoztatta a sajtót csütörtökön a Magyar Filmunió. Az intézmény ismertetése szerint, A kalózok szeretője, amely Péterffy Zsófia harmadik önálló munkája, az Ezüst Oroszlánért verseng. Péterffy Zsófia a Démonoknak nemzetsége című diplomafilmjéhez hasonlóan ezt a művét is festményanimációs technikával készítette. A film elnyerte az idei Kecskeméti Nemzetközi Animációs Fesztivál nagydíját. Buvári Tamás Posztkatona című 13 perces rövidfilmje az Új területek szekcióban kerül a közönségeié. Az 59. mustrán vetítéssorozatot rendeznek a 30-as, 40-es évek velencei filmfesztiváljain sikert aratott kelet- és közép-európai alkotásokból. A műsoron szerepel Szöts István Emberek a havason című filmje is, amely 1942-ben elnyerte a fesztivál nagydíját, az Arany Oroszlánt. A fesztivál ezzel tiszteleg a művész emléke előtt, aki az idén lenne 90 esztendős. Márai és Formán Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye alapján készül filmet forgatni Milos Formán cseh-amerikai rendező. Formánt Róbert Haggiag amerikai filmproducer kérte fel a regény megfilmesítésére, miután megvette a szerzői jogokat. Formán javaslatára a forgatókönyv megírását lean-Claude Carrier vállalta. Ók ketten a hetvenes évek eleje óta működnek együtt. A készülő művészeti eseményről hírt adó Lidové Noviny című cseh napilap úgy tudja: miután a regény tavaly jelent meg angol nyelven, forgatókönyves változata szeptemberben az Egyesült Államokban ismét a könyvesboltokba kerül. Ez is része annak a vállalkozásnak, amelyet Haggiag gondolt ki. A producer jelenleg a film anyagi hátterének a biztosításán fáradozik. Maksát megfertőzte az Oxigén Maksa Zoltán humoristának (képünkön] nem lehet panasza. Zenekarának élő koncertjei, Szeszélyes évszakokbeli szereplései, új humor-előadóestje (Öninterjú), valamint élete első szintilemeze Széndioxid címmel nagyon szép sikert hozott az alkotóereje teljében lévő fiatalembernek. Főleg ez utóbbi fogadtatása lepte meg a humoránst, hiszen a fean-Michel farre stílusában készült majd egyórás zeneanyag eladási statisztikája minden várakozást felülmúlt. Az igazi öröm azonban a napokban érte, aki a Széndioxidot egy Párizsban élő ismerősén keresztül magának Jarre-nak is elküldte. A francia szintimágus titkársága a napokban jelzett vissza, mely szerint Jarre meghallgatta az anyagot, s bár nem minősítette, de egy tévéinterjúban megemlítette, mint „igen erőteljes magyarországi pressziót az Oxigén-stílus folytatására..." Új albuma az Aero várhatóan ősszel kerül a boltokba. Maksa Zoltán pedig Nitrogén címmel újabb saját szerzeményt alkotott, mely az új album 2003 őszére tervezett megjelenéséig Zoltán internetes honlapjáról lesz letölthető... - Jarre zenéjével 1977-es Oxigén albuma nyomán fertőződtem meg. Bár ő folyamatosan „keményedett" zeneileg az évek folyamán, a mai napig mindenki az első három lemezét emlegeti, mint a műfaj etalon alapműveit. A 2000-ben megjelent Metamorphoses anyaga pedig teljes elfordulás volt korábbi önmagától, így természetesnek mondható egyértelmű bukása is. Ez bátorított fel, hogy 1994 óta épülgető otthoni hangstúdióm végre egy igazi, „hiánypótló" albummal debütáljon a Jarre-rajongók előtt. 2000 őszétől 2002 januárjáig kettős életet éltem, a nappal örökké vidám humorista éjszakára a világ sorsán meditáló zenésszé változott, sokszor hajnali négyig is szintiprogramokat írva, dallamrészleteket játszva fel. De nem bántam meg, már gondolkodom a folytatáson, hiszen a lemezsiker számomra is meglepő, de nagyon-nagyon örömteli! - mondja Zoltán a Széndioxidról. Sőt egy huncut mosoly kíséretében azt is elárulta, hogy - a Claudia-show-k nyomán elterjedt agglegénykedcssel ellentétben - pár hónapja egy nagyon csinos múzsa is segíti munkáját...