Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-10 / 186. szám

SZOMBAT, 2002. AUGUSZTUS 10. "NAPOS OLDAL" II. Gyerünk a moziba be! A rettegés arénája ÚJABB AMERIKAI FILM KÉSZÜLT ARRÓL, Ml TÖRTÉNNE, HA EGY TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVER ROSSZ KEZEKBE KERÜLNE. A KÉT EMBER, AKI EZÚTTAL MEGMENTI AZ EMBERISÉGET: BEN AFFLECK ÉS MORGAN FREEMAN. Megtörténhetne a valóságban, hogy terroristák tömegpusztító fegyvert robbantsanak az Egyesült Államok területén? A Központi Hírszerző Ügynökség, a CLA szerint legalább húsz ország - melyeknek csaknem fele Közép-Keleten és Dél-Ázsiában van - már rendelkezik tömegpusztító fegyverrel, vagy az annak kifejlesztéséhez szükséges technológiával. Mi több, nyilvános adatokból tudjuk, hogy a hidegháború alatt több tízezer ilyen fegyver készült, melyek a kilövőállásokon várakoznak. Egy jelentés szerint a mai napig 164 szállítható robbanófejjel nem számoltak el. A CIA elemzője, Jack Ryan [Ben Affleck), és a hírszerzés igazgatója, William Cabot [Morgan Freeman) hátborzongatóan valósághű képet igyekszik festeni arról, vajon mi történhetne, ha egy ilyen fegyver rossz kezekbe kerülne. A jelenlegi politikai légkörben ijesztően jövőbe látó film félelmetes ábrázolása annak, hogy a rettegés milyen gyorsan gerjed paranoiává, amely rátelepszik az emberek tisztánlátására. A történet szerint neonáci terroristák atomtámadást intéznek a Baltimore-i stadion ellen, éppen amikor az amerikai foci legnagyobb ünnepe, a Szuperkupa döntője zajlik. Az elnök természetesen azonnal az oroszokra gyanakszik, és az ellencsapásról kezd gondolkodni, hiszen a hidegháborús hangulat az elmúlt tíz évben csak a felszínen látszott felolvadni, ám nem múlt el nyomtalanul a két szuperhatalom kapcsolatából. Jack Ryanre jut az a szerep, hogy a CLA igazgatóját, rajta keresztül pedig az elnököt [James Cromwell) lebeszélje az esetleges válaszcsapásról, és meggyőzze őket az oroszok ártatlanságáról. Aztán persze jó hollywoodi szokás szerint a végén egyedül kell rendet teremtenie az igazi bűnösök közt. Jack Ryan figuráját korábban Alec Baldwin és a népszerű Hamson Ford alakította, így nem volt könnyű olyan színészt találni, aki az ő nyomába léphet. A választás végül napjaink egyik kedvenc hollywoodi sztárjára, Ben Affleckre esett. - Ryan hihető hős, erős érzéke van az erkölcsi kérdések iránt és szereti a hazáját - jellemzi az általa megformált főszereplőt. A CLA elemzőjének szerepére való felkészüléséhez Ben Affleck hosszabb időt töltött el a hírszerzés virginiai központjában. A pontosságra és realizmusra törekvő filmkészítőket pedig katonai szakértők látták el technikai tanácsokkal, kezdve attól, mi történik egy robbanás alatt és után, egészen addig, hogyan állítják össze és kezelik a tömegpusztító fegyvereket. A film alapjául szolgáló regény ugyanezen a címen (The Sum of Ali Fears) jelent meg 1991 -ben. Tom Clancy alkotása hat hónapig vezette a The New York Times bestseller listáját, és eddig több mint hatmillió példány fogyott el belőle. Clancynek ez már a negyedik regénye, amelyből film készült. A rettegés arénáját csütörtök óta vetítik Szegeden a Belvárosi Miniplex Moziban és a Plazában. H. SZ. Harminckilencféle kép a boldogság kék madaráról Jubileumi osztálytabló „EGY HÚRON PENDÜLÜNK! 2.B" EZT ÍRTUK ARRA A JELVÉNYRE, MELYET A CSONGRÁDI BATSÁNYI JÁNOS GIMNÁZIUM DIÁKJAKÉNT VISELTÜNK. MOST 25 ÉVVEL EZELŐTTI ÖNMAGUNKKAL, AZ ELMÚLT NEGYEDSZÁZAD MAGÁNTÖRTÉNELMÉVEL SZEMBESÜLTÜNK. A gimi elé egykerekűn érkező Jenő mintha az alternatív osztálynaplóból gurult volna elénk. Ott az egyik negyedszázaddal ezelőtt megörökített pillanat, a fotó: ugyanígy az egykerekűjén egyensúlyoz. Igen, a találkát vállalók jutalma, hogy néhány órára viszszafiatalodhatnak. De minden emlékképet átszínez a ma. Az üdvözléskor elém úszó arcban csak percek múlva fedeztem föl az osztály szépét, a szőke hajzuhataga és magától értetődő hódításai miatt sokak által irigyelt lányt, aki főiskolát végzett, munkahelyén jól boldogult és aszszonnyá lett, de mára már a súlyos betegség elleni küzdelem az élete. Kálváriájának egyik stációja, de közös terhünk is ez a találkozó. Tablók A jubileum alkalmából Zsókáék padlásáról került elő az osztálytabló: 39 diák mosolyog a szép jövő reményében és 21 tanár néz sokat tudóan a világba. De az emlékezésben ennél sokkal fontosabb a szerepe az alternatív osztálynaplónak, amit Sári és Ági vezetett. Két kötetbe zárták négy év kamaszosan kusza és szép históriáját. A pótkötetbe kerülnek az eddig megrendezett találkozókon elhangzott és folytatásos osztályregénnyé gyúródó életútvázlatok, de a mostani, 25 éves érettségi találkozóról szóló feljegyzések is. Jelentem, a csongrádi Batsányi János Gimnázium, Óvónőképző és Faipari Szakközépiskola 1973-77 között végzett matematika-fizika tagozatos gimnáziumi osztályának jubileumi érettségi találkozóján 24 diák, és 8 tanár megjelent. Az osztályfőnök, az 1977-ben velünk nyugdíjba ballagó Kováts Lászlóné „felelésre" szólítja először Atkán Tamást, majd sorban mind a harminckilencünket, egészen a névsort záró Zvolenszky Editig. A megjelentek a hiányzókról is beszélnek. Életképletek Vázlatos önéletrajz-töredékek és szerényen előadott sikertörténetek, titokzatosan rövidre zárt gondolatok és kuszán fogalmazott személyes vallomások, betegesen rövid mondatok és nevetésre ingerlő emlékképek váltakoznak. A legeredetibb srác, Jenő persze most sem hazudtolja meg önmagát: miután fizikushoz illő módon közli életének és családjának „2-2 diploma + 4 gyerek + 1 ház" képletét, kiosztja a megjelenteknek szánt ajándékát, a kiporciózott virágmagot. A pályamódosításra „kis Firci" nem mindennapi példával szolgál: a faipari egyetem mérnöki diplomájával a zsebében állt be bölcsésznek, dolgozott a makói múzeumban, meg Budapesten a Néprajziban. Rendes családapához illően házépítésbe kezdett, de ehhez közalkalmazotti fizetése kevésnek bizonyult, ezért egy informatikai társaság controlling igazgatója lett, ám a cég csődbe ment. Most éppen a fővároshoz közeli faluban él és saját vállalkozásának beindításán dolgozik. - Jobb csapat a matekosoké súgom oda Szeri Zsókának, akivel ötévente találkozunk, de úgy tudjuk folytatni a beszélgetést, mintha az előző tízperces szünetben hagytuk volna abba. A tanárból rendőrré változott Papp Pisti és a közgazdászból világutazóvá lett Kulik Fecó viszi a szót, mikor Joe bácsit, vagyis Fehér József tanár urat emlékeztetjük a századik és kétszázadik matekÓra szépségeire, az ilyenfajta évfordulókat ünneplő tortaevészetekre, a két feladvány megoldása között fölröppenő aranyköpésekre. De akkor is felharsan a nevetés, amikor elszólom magam, hogy rémálmommá lett a mindig dolgozatírással kezdődő, hétfő reggeli matekóra. Bólogat az ügyvédnek tanult Tarr Ági is, aki ugyancsak humán érdeklődése miatt érezte kínnak a matekfeladatokkal való bíbelődést. Igaz, neki oly lelkesen segített a legtehetségesebb matekos, Szakái Laci, hogy abból fergeteges diákszerelem lett, sőt: máig is együtt élnek. Megállapítjuk, hogy alapozó és tehetségnevelő tárgynak is kiváló a matek. Ezzel egyetért a nekünk magyart okító Szöllősi Annamária is. Hiányzók Van, aki többre vitte, mint amit róla feltételeztünk, más a töredékét se hozta ki magából annak, mint ami benne volt. Az osztályunkból egy kivétellel mindenki felvételizett egyetemre, főiskolára és a többség szerzett is egy-két diplomát. Ez, a továbbtanulás jelentette sokunk számára a kitörés egyetlen lehetőségét. Azok, akiknek nem sikerült elsőre a felvételi, többnyire otthon, Csongrádon, vagy Szentesen, Tömörkényen, Gátéron keresik a megélhetést. Közülük néhányan birkóznak a munkanélküliséggel, mások évek óta ugyanott, például az egészségügyben, a kenyérgyárban dolgozhatnak. De a diplomások közül is számosan hazatértek. Többen tanítanak, Rózsavölgyi Ani meg népművelőként az idősek Aranysziget otthonának módszertani vezetője. Úgy számolom, az egykor 39 fős osztályból 23-an szülőhelyükön élnek, de közülük csak tizenketten jöttek el randevúzni a többiekkel. Azokról, akik nem akartak nyilvánosan szembesülni egykori és mai önmagukkal, meg az osztálytársaikkal, egy-két tárgyszerű mondatot mond az, aki tud valamit. Elkomorodunk a rokkantnyugdíjassá lett egykor jól sportolóról hallva, vagy az idegi problémái miatt folyamatos ápolásra szoruló költő kusza történetén. A beállt csöndet az újabb beszámoló nehezen oldja. Zavarunkat két, halálos kórral viaskodó társunk pár mondata könnyes együttérzéssé formálja. Leltárok A diákszerelem a többségünk számára tovatűnt szépség, de örömmel konstatáljuk, hogy az öt gimiben eredő házasság közül csak egyet kellett felbontani, a többi máig működik. A leltár szerint az osztálytársak döntő többsége családos és elsőre választott párjával él. De a 21 fiú közül négy agglegény maradt, kettő második házasságát nyüvi, a családosok közül egynek nincs utóda, egy másikviszont négy gyereket nemzett. A 18 lány közül egy nem ment férjhez, egy „férjezett különélőként" és egy másik élettársával együtt neveli egyetlen fiát, illetve lányát, a családossá lettek közül egy a mai napig reménykedik a gyermekáldásban, egy másik négyszer szült, a következő meg nemrég elvált, ketten megszenvedték az özvegységet, ám új házasságban keresik a boldogságot. Igen: a boldogság kék madarát keressük mindannyian. De úgy boldogulunk, ahogy tudunk. ÚJSZÁSZI ILONA Matekosok • Az alternatív osztálynapló helyett ma videofelvétel készülne. (Fotó: Tésik Attila) Podmaniczky Szilárd ' KI Ork és Orkla A buszmegállóban hárman állnak rajtuk kívül, egy férfi, aki fából készült sírkeresztet tart a vállán, és egy fiatal nő, kezében korcsolya. A harmadik pedig. Nem, ez számolási hiba. Csak ketten vannak, a harmadik csak távolról tűnt harmadiknak, az maga Krisztus a kereszten. A busznak hamar meg kell jönnie, mert Ork nem szíveli az ilyen társaságot, fölszállnak, a buszban meleg van, meg mintha áporodott hálószoba levegője lenne, ahol már napok óta semmi mást nem csinálnak, csak gyúrják és nyűvik egymást a férfi meg a nő. Orkla lesöpri Orkról a havat, az utasok rosszallóan néznek rájuk, kik ezek, és miért hordják föl a buszra a havat, tönkre teszik az ülés, és gazdaságtalanná teszik az utazást. Jobban vagy, kérdezi Orkla. Minden rendben, mondja Ork, magához húzza Orklát, ahelyett, hogy odahajolni, csókolgatja a fülét. Egy idős úr krákog a hátuk mögött. Ork lassan visszabújik ülésébe, Orkla most már nem nevet, nem érti, mi történik vele. Óriási hullámokon le és föl, mintha ebben a nyomorult világban kellene az egész életét leélnie, aztán egy szempillantás alatt jön a másik hullám, már nem ebben a nyomorult világban van. Orkla az ablakra lehel, a pára pont olyan, mint gyerekkorában. Lehet, hogy innen is elüldöznek, mondja Orkla. Ork hallgat, nem tud mit mondani. Ő is így érzi. Nincs olyan, hogy ne szólnának bele, kérdezi Orkla. De van, mondja Ork, fölpattan az ülésből elönti a düh. A kis öreg lejjebb csúszik az ülésben. Ork nem lát benne mást, nem látja az öreget, csak azt, aki belepofázik az ő dolgába. Fújtat, visszaül. Ne hülyéskedj, mondja Orkla. Meg akartad agyalni? A kis öreg fölpattan, egészen a hátsó sorokig húzódik, ahol egy tagbaszakadt munkás ül kabátban, parányi, lapos bőrtáskávaí, amelynek oldalán főtt tojások domborodnak ki. A nagy darab nyugodtan nézi az öreget, bár el nem tudja képzelni, mi késztetheti az embert átvándorolni egyik ülésből a másik: ba. Szóval, nem működik, azt mondod, kérdezi Ork Orklát, és ezt a ; kérdést, most tényleg csak neki tehette fel. Csináljuk, amíg lehet, de azt hiszem, ott kell elkezdeni, hogy például nem szállunk többet buszra... .. .vagy nem megyünk orvoshoz, mondja Ork. Lehet, válaszolja Orkla. Csak azt nem értem, vagyis értem, de egyre kézzelfoghatatlanabb, hogy mit akarunk elérni. Jó, tudom azt, hogy elegünk van itt ebből, szó, ami szó, mindenből, mondjuk úgy, nem mindenből, csak ami beszél és emberi formája van. Pontosan, mondja Orkla. Mit pontosan? Hogy így van. így van, de ez valahogy langyos. Jó, mondja Orkla, szerintem túlpörgeted magad, ha az orvos leméri a vérnyomásod, bent fog tartani. Nem jókor beszéljük ezt meg. Nem jókor, kérdezi Ork. Inkább hagyd abba, nem kell hozzám szólnod, inkább nem, mondja Orkla, Orkhoz bújik, lentről fölfelé a szájába csúsztatja az ujját. A busz körül vakítóan fehér hómező vibrál, helyenként fényes és sima felületek fagynak a takaró tetejére, villódzik rajtuk a nap, a buszban meleg van, és most már pisiszag. Ork csavargatja az orrát, az anyja is épp ilyen szagot árasztott. A távolban kirajzolódnak a város vonalai, és úgy tűnik föl Orklának ez a kép, mintha a szélvédőre vetítenék, és mintha a lassú tempójú, és unalmasra gyártott filmek közben fölállhatna, és kint az épületből a saját távlataiba zökkenhetne újra vissza. De erről szó sincs, a helyzet kényszerű, és tényszerű, ezért pontos leírását nem részletezem. A megállóba csúszkálva evez a busz, Ork lép le előbb, térdig süpped a hóba, leemeli Orklát, hanyatt vágódnak. A kisöreg az ablakra tapad, gúnyosan vigyorog, de ahogy a busz indul, bevágja a homlokát, arcára fagy a vigyor. Ork és Orkla úgy haladnak az úton, mintha mindketten tudnák, merre van az orvos, holott ellenkezőleg, fogalmuk sincs. Megkérdezik egy idős asszonytól, aki fekete sálat visel, fekete szoknyát és fekete kabátot, és csak néz és néz. Gúnyolódnak, kérdezi az idős asszony. Már hogy miért, kérdezi Ork. Elnézést, mondja Orkla. Egy hete halt meg az orvosnál a lányom, három napja a férjemnél volt kint. Ez nem orvos, ez a halál. Nem tudnak mit mondani, a véletlenek ilyen szimpla közjátéka vérfagyasztó, mondja Ork. Miben haltak meg, kérdezi Orkla. A férjem tüdőlövésben, a lányomnak pedig levegő ment az injekciójába. Ork meglöki finoman Orklát, hogy az asszony nem egészen tiszta, de Orkla nem hátrál. (FOLYT. KÖV)