Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-01 / 126. szám

SZOMBAT, 2002. JÚNIUS 1. •NAPOS OLDAL" IV. Kodály és a lárifáris zene Gyerünk a moziba be! Kegyetlen játék JONATHAN CROSS (CHRIS KLEIN) IGAZI AMERIKAI NAGYMENŐ, VILÁGSZERTE KÖRÜLRAJONGOTT ROLLERBALL-SZTÁR. EZ A SPORT MINDEN IDŐK LEGGYORSABB ÉS LEGKÖNYÖRTELENEBB EXTRÉM CSAPATJÁTÉKA, AMIÉRT NEM KIS SZTÁRGÁZSI JÁR A BÁLVÁNYKÉNT IMÁDOTT JÁTÉKOSOKNAK. Jonathan és társai, Marcus Ridley (LL Cool J) és Aurora (Rebecca Romijn-Stramos] mindent megkapnak - hírnevet, pénzt, fantasztikus kocsikat - egyetlen dologért cserébe: vásárra viszik a bőrüket az őrjöngő nézőtér előtt, hogy a közönségnek páratlan szórakozásban legyen része. Ám a játék akkor válik csak igazán kegyetlenné, amikor a rollerball atyja és kitalálója, az ebből és más sötét vállalkozásaiból hatalmas jövedelmeket bezsebelő Petrovics (Jean Reno) rájön, hogy a pályán történt véres balestek megsokszorozzák a nézőszámot. Jonathan és társai hamarosan kénytelenek rádöbbenni, hogy értéktelen sakkfigurák egy most már szabályok nélkül tomboló, elszabadult és gyilkos játszmában. John Mc Ternan Rollerballja Norman Jewison 1975-ös klaszszikusának felújítása. A rendező most másodszor forgat újra egy lewison-filmet A Thomas Crown-ügy után. Mc Tiernan nem tagadja a hasonlóságokat e mostani filmje, és az egykori Rellerball között, azonban az alapvető különbségekre is rámutat, hiszen az eredeti film a távoli jövőben játszódott, míg a remake napjaink holnapjában történik, a csapatokban mindkét nem képviselteti magát, és a mérkőzések sem az Egyesült Államokban zajlanak. „A Rollerball alapötlete egyszerű - foglalja össze Mc Tiernan. Valaki megalkot egy veszélyes, új sportot, aztán egyszer csak rájön, hogy 10 százalékkal megnő a nézettség, ha véres -<balesetek« történnek a pályán. Mi történik, ha egy extrém sportot olyan környezetbe visznek, ahol már nincsenek határok vagy szabályok?" Chris Klein szerint az alaphelyzet korántsem futurisztikus. „Mikor valaki az amerikai fociban valami rendkívülit visz véghez, azt újra és újra visszajátszszák - mondja. - Ugyanez történik akkor is, ha valaki megsérül. Közelről mutatják az esetet, mikrofonokat tesznek a pályára, hogy hallják, mi történik. Aztán mikor bejátszották a sérülésről a közelképet, bumm, bevágnak egy tévéreklámot! Ugyanis ilyenkor mindenki a tévét nézi, és ezért nagy lesz a reklámok nézettsége is. A közönséget vonzzák a vadállatok módjára viselkedő emberek, a vér. Ez a film ezeket a kérdéseket firtatja. Mi történik, ha a sport bemocskolódik?" „A rollerball nagyon érdekes és izgalmas játék - mondja Klein. - Hogy a görkoris játékosok kellő sebességre gyorsuljanak, motoron vontatják őket körbe a pályán. A labdát, ami egy veszélyes fémgolyó, csak levegőben lévő játékosnak lehet lepaszszolni. Kétszer kell körbekorizni a pályán, felmenni és átgurulni egy csúszda-szerű, lejtős csövön, ami a pálya fölé magasodik, s csak utána lehet pontot elérni, gólt dobni a labdával. Elég bonyolult játék, gyors, kemény. Kegyetlen és nagyon izgalmas." SEBESTYÉN MÁRTA (KÉPÜNKÖN) NÉPDALÉNEKES AZ ANYATEJJEL SZÍVTA MAGÁBA A ZENÉT: ÉDESANYJA DIPLOMAKONCERTJÉN A RUHATÁRBAN SZOPTATTA, UTÁNA VEZÉNYELT, MIALATT LÁNYA KINT VISÍTOTT. A NÉPSZERŰ MŰVÉSZT A CSALÁDJÁRÓL, A NÉPDALGYŰJTÉSRŐL ÉS A LEGÚJABB CD-JÉRŐL KÉRDEZTÜK. - Úgy tudom, családjának hölgytagjai több generációra visszamenőleg foglalkoztak zenével. - Valóban mindannyian zeneszerető emberek voltak: édesanyám ágán például több lelkész és tanító tudott hangszeren játszani és énekelni. Anyám harmadéves zeneakadémiai hallgató volt, amikor a méhében már érzékeltem a muzsikát. Jól ismerte Kodály bácsit, akiről sokáig azt hittem, hogy valamelyik rokonunk, hiszen annyit beszéltek róla. Nálunk a nevelésben szó szerint megvalósultak a kodályi elvek, a zenét szinte az anyatejjel szívtam magamba: mamám a diplomakoncertjén a ruhatárban szoptatott, utána pedig visítoztam, amíg vezényelt. - Megfordult valaha a fejében, hogy ilyen családi háttérrel más pályát válasszon ? - Soha nem merült fel más lehetőség. Bár az öcsém és a húgom is szeretik a zenét, hozzám hasonló intenzív érdeklődést nem mutattak iránta. Cseremisz népdal, reneszánsz kánon Érdekes ez, mert ugyanazoktól a szülőktől származunk és gyerekkorunktól kezdve ugyanolyan hatások értek bennünket. Mégsem lehet tudni, hogy a család melyik tagjában öröklődik a zenei hajlam, esetleg valakinél megbújik és két generációval később jelentkezik ismét. Nálam viszont magától értetődő volt, hogy énekes leszek. - Különleges és egyedi énekhangját még a népzenét nem kedvelők is azonnal felismerik. Hogyan képezte a hangját 1 - Sehogyan. Nem is tudom, alkalmas-e arra, hogy képezzék. A népdalokat nem lehet mesterkélten énekelni. Sokan úgy gondolják, attól lesz egy dal előkelőbb, elegánsabb és értékesebb, ha klasszikusan képzett hangon éneklik. Ebben a műfajban viszont nincs így, itt az élmények fontosabbak, mint maga a hangképzés. Azért persze az is lényeges, én például hároméves koromban zeneóvodába jártam, majd kórusban énekeltem. Pályám során mindig törekedtem a zenei sokszínűségre: a cseremisz népdaloktól kezdve a reneszánsz kánonon át napjaink zenéjéig mindent nagyon szerettem énekelni. Öt-hat éves koromban döbbenetes erővel hatottak rám azok a népzenék, amiket édesapám gyűjtött külföldi útjain. - On is gyakran jár ilyen utakra. Mitől más ez, mint Kodály idejében 1 - Nem sokban: míg korábban fonográffal járták a vidéket, mi magnóval. Azonban sok az emberekben a tévhit ezzel kapcsolatban. A népdalgyűjtő nem találomra, hanem előzetes tájékozódás alapján kopogtat be egy faluszéli kicsi házba. Kodály és Bartók is pontosan tudta, hova kell menniük. Egyikük egyszer így szólt: ahol ilyen szép hímzéseket készítenek, ott érdemes a népzenét is alaposan megvizsgálni. Igaza lett. Mi pedig az ő gyűjtéseik nyomán pontosan tudjuk, hogy például a századfordulón, a 20-as vagy a 40-es években milyen gazdag népművészet jellemezte azt a vidéket. Amikor járom a vidéket és rákérdezek egy-egy régi dallamra, gyakran hallom: igen, itt élt egy néni, aki még Kodálynak énekelt, ma már csak az unokája tudna mesélni róla. Ezek a vidékek többnyire az országhatáron kívül, Erdélyben és a Felvidéken vannak. A mai Magyarországon sajnos elfogytak, kiöregedtek vagy meghaltak az adatközlők, nincsen már, aki továbbvinné ezt a tudást. -Miért? - Furcsa, de nálunk a népdalok inkább a régi, szegény világra emlékeztették az embereket, ezért nem voltak rájuk büszkék. Kólikálom a nótákat Emlékszem kezdetben a Vas megyei nagyanyám nagyon szégyellte, hogy én városi létemre ezzel foglalkozom. „Mi a nyavala, kólikálod ezeket a nótátlan nótákat édes gyermekem" - mondogatta gyakran. Soha nem értette meg, nekem miért nem tetszenek az operettek, és miért fontosak számomra az archaikus népdalok. Ők vidéken a lárifáris, huszadrangú színésznőcskéket csodálták. - Ezt kudarcként élte meg 1 - Nem. Ugyanis megértettem, ő egy olyan világban nőtt fel, ahol akkoriban a nehéz paraszti élethez kötődő daloknak egészen más volt a jelentése. - Mikor indul útnak legközelebb? - Rövidesen a Vajdaságba megyek koncertezni. A gyűjtőkörutakon kívül minden alkalommal figyelek arra, hogy találkozzak helybéli, idős emberekkel is. Amikor hallgatom őket, csodálom az energiájukat és a tudásukat. Mindig nagyon szerettem az idős emberek társaságát, mert tőlük-lehet a legtöbbet tanulni. Sajnos a mai rohanós világunkban nem becsüljük meg őket eléggé. Az életkornak manapság egyáltalán nincs értéke, sok helyen, mint felesleges rongyot dobják el az idős embereket. Ezt nagy disznóságnak tartom. - Hogy érzi, ebben a mai, kólás, popkornos világban mekkora az érdeklődés a népzene iránt ? - Ahová én eljutok, hasonló gondolkodású emberekkel találkozom, akik igénylik ezt a kultúrát. Én nem akarom meggyőzni a popkornos kólásokat a magam igazáról, de ha mégis megérinti őket valami, annak örülök. A popkornos fiatalok Tudom, hogy a tömegkultúrával nem szállhatok szembe, nincs értelme. Én már annak is tudok örülni, hogy egyáltalán vannak még emberek, akikből nem veszett ki az igényes művé: szetre való törekvés. - Milyen feladatok várják a közeljövőben ? - Szerencsére nem panaszkodhatom, számtalan fellépésem ; van: rövidesen a Muzsikás együttessel egy belgrádi koncertünk lesz, szerb közönség előtt. Schiff András meghívására Svájcba k koncertezni, jövőre pedig Amerikába. Emellett természetesen Erdélybe és Vajdaságba is megyünk több alkalommal. Itthon pedig minél több főiskolai hallgatónak szeretnénk játszani, hogy megismerjék és megbarátkozzanak a népzenével. - Mikorra készül el a legújabb CD-je? - Készül, készül, lassacskán, mint a Luca széke egy szólólemez. Nem vagyok az a típus, aki egymás után gyorsan termeli a : CD-ket. Helyette inkább hagyom, hogy kiforrja magát, és ha készen van, akkor jelentkezem. LÉVAY GIZELLA Belami focibajnoksága De hát nekem azt ígérték, hogy jobb lesz! - jajdult fel Snájdig Pepi, s oly hatalmas volt a szomorúsága, hogy hiába markolta két kézzel, mégis a lábára esett. Gyűrögette, hajtogatta Snájdig kedvenc napilapját, a sportrovatnak talán összes betűjét kiolvasta, és Józsi csapos jól látta: ha nem kap Pepi úr azonnal egy darab, két deci borból, no meg kevéske szódából kevert infúziót, akár még szörnyű dolgok is történhetnek. Az ital megérkezett, de mire landolhatott volna Snájdig előtt, már vagy hatan nyúltak utána, akkora volt az idegesség a Zsibbadt brigádvezető teraszán. Cink Enikő és Plüss Eta ebben a pillanatban érkezett, befejezvén munkához rendkívül hasonlatos tevékenységét. S mivel pontosan látták, hogy Ló Elek Minek Döncit pofozza, Bika Jenő pedig Bovden Bécit kergeti egy, ki tudja honnan szerzett rozsdás kályhacsővel, máris tudták - ezek a magyar fociról vitatkoznak. - De hát nekem azt ígérték, jobb lesz - kezdte elölről sirámait Snájdig, könnyei is hullottak. Majd emlékeztette igencsak feldúlt hallgatóságát arra, hogy az elmúlt néhány évben kilencvenháromszor szervezték át a bajnokságot, káefték lettek a klubok, beindult a stadionrekonstrukciós program, lassan már brazilok fociznak a megye Ill-ban is, a magyar foci meg olyan mélyre süllyedt, hogy... - Nehogy előjöjjön nekem megint a bányász békával, meg annak a fenekével. Miért kell sértegetni folyton azt a szorgos kis állatkát dühöngött Ló Elek. - Meg, egyébként se tessék itten vagdalkozni, hanem a bajnokság befejezése ürügyén soroljuk csak a tényeket. Mert nehogy azt állítsák, hogy még csöppnyi fény se gyúlt a magyar foci sötét éjszakájában ? - Fény az van. A beloruszok mindjárt öt gyertyát is gyújtottak a magyar foci ravatalán, amikor úgy verték el válogatottunkat, hogy meccs végén szárazabb volt a mezük, mint a Szahara - vetett a bal szélső asztal terítőjére két mondatot Minek Dönci. - Játék, az viszont nincs - szólt közbe Belami -, s emh'tést tett olyan bajnoki fordulókról, amikben egyetlen meccset sem lehetett kettesnél jobbra értékelni. De nem feledkezett meg arról a játékosról sem, akit súlyos milliókért csábítottak át a tengeren is túlról (vagy Túlióról ?) a Megyeri útra, hogy aztán annyit se kocogjon a zöld gyepen, mint Link Egon kilencvenhat éves dédmamája. - De milliók - hallják, Belami is kimondta - legalább jutnak a Németh György rajza magyar focira - költözött Béla légy mellé egy kis mosoly is Bovden Béci arcára. - A patinás Vasasba például százmiihókat öltek bele, s lám, nem is lett rosszabb a csapat tizenkettediknél. - S gondolja, hogy az MTK olcsóbb szórakozás a tulajdonosának ? Mégis egy-egy meccsükre csak akkor látogat ki ötszáz fizető néző, ha az ellenfél kedvéért háromszázan átvillamosoznak, mondjuk Kispestről a Hungária körútra. - Jobb is, hogy nem mennek többen. Mert az Újpest-Fradi derbi meg arról ismerhető fel, hogy ötezer nézőre ezer rendőr meg kétezer biztonsági őr vigyáz, és így is több pusztítást tudnak elvégezni egymás pályáján, mint két hurrikán és Snájdig bűn rossz kölyke - gazdagította a beszélgetést Bika Jenő, mintegy kicsit személyeskedve. Érkezett is a pofon Pepi irányából, ám ettől még nem oldódott meg a magyarfoci egyetlen problémája sem - összegezte a társalgás tapasztalatait Belami. - Na látják! - csattant Plüss Eta hangja. - Hát akkor megint csak azt a kérdést teszem én fel, amivel már megajándékoztam az urakat tavaly is, tavaly előtt is, de ha jól emlékszem, minden évben, mióta józsi vizezi nekünk a bort a Zsibiben. Minek több szót vesztegetni erre a foci nevű játszadozásra. - Hogy minek? - fordult Snájdignál is bánatosabb arcát mutatva Belami Etácska felé. - Hát én csak annyit ajánlok magának, hogy az elkövetkező négy hétben üljön a tévé elé. Nézze meg, mi is történik egy bizonyos labdarúgó-világbajnokságon Koreában és japánban, hogyan kergetik a bőrt azok, akik profi szinten űzik a szakmájukat. S azt is figyelje, játszadozásukkal mekkora örömet tudnak szerezni a közönségüknek. Mondjuk annak az egy-két milliárd embernek, aki lelkesedik a fociért. És ha egy hónap múlva magában még mindig motoszkál a miért kérdése, esküszöm, én fizetem a magának a likőrt karácsonyig - közölte Belami. Majd elköszönt a Zsibitől, mert hát azt mégiscsak meg kell nézni, mire is képes Szenegál a világbajnok franciák ellen. BÁTYI ZOLTÁN