Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-01 / 126. szám

V •NAPOS OLDAL* SZOMBAT, 2002. JÚNIUS 1. Einsteinnel is találkozott a magyar tudós TOBB MINT HAT EVTIZEDDEL EZELŐTT VÁNDOROLT KI CSALADJAVAL AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA, AHOL MÉG DIÁKKÉNT BEMUTATTÁK ALBERT EINSTEINNEK, SORKATONAKÉNT JELEN VOLT LOS ALAMOSBAN AZ ATOM­BOMBA MEGSZÜLETÉSÉNÉL, KÉSŐBB PEDIG EGYÜTT DOLGOZOTT A SZÁ­MÍTÓGÉP ATYJÁVAL, NEUMANN JÁNOSSAL. A BUDAPESTI SZÁRMAZÁSÚ LAX PÉTER MATEMATIKAPROFESSZOR (KÉPÜNKÖN) KALANDOS ÉLETÉRŐL MESÉLT LAPUNKNAK. A második világháború előtt és a harcok kirobbanása után több magyar matematikus vándorolt ki az Egyesült Államokba, legfia­talabbként Lax Péter érkezett az Újvilágba. Az akkor tizenöt éves fiú szüleivel és bátyjával 1941. december 5-én szállt hajóra Lisz­szabonban, két nappal azelőtt, hogy a japánok megtámadták Pe­arl Harbort, és emiatt az Egye­sült Államok belépett a világhá­borúba. A portugál kikötővárosig Németországon keresztül vonat­tal utaztak. A most hetvenhat éves tudós még arra is emlék­szik, hogy velük egy kupéban né­met katonák is ültek. Azt mond­ja, 1941-ben nyilvánvaló volt számukra, hogy ideje elmenni az országból. - Szüleimnek nehe­zükre esett az elszakadás. Főleg apámnak, aki Budapesten na­gyon sikeres orvos volt. Anyám, aki vele dolgozott, és a laborató­riumát vezette, égett a vágytól, hogy elmehessen. Nem volt azonban könnyű beutazási enge­délyt szerezni A'merikába. Mikor elindultunk a tengerentúlra, sok mindent vittem magammal, el­sősorban magyar irodalmat: Arany János, Vörösmarty Mi­hály, Petőfi Sándor, Berzsenyi Dániel, Babits Mihály és Ady Endre verseit. Valamint jó bará­tok emlékét, akik közül sokkal később az USA-ban újra talál­koztam. Abban az időben Ameri­ka volt minden gyerek álma. Igaz, keveset tudtam arról a föld­részről, angolul sem beszéltem jól, bár már két éve tanultam ­idézi fel az indulás nehéz pillana­tait. Amerikában New Yorkban szálltak partra és ott is teleped­tek le. Szüleinek több barátja is élt az Egyesült Államokban, ők segítettek nekik. Jól ismerték például a filmes Korda családot is. Miután megérkeztek, néhány napig az emigránsok számára ki­alakított szálláshelyen laktak. Mivel a szülőknek sok pénzük volt, később jó körülmények kö­zött tudtak élni. Az apa hamar ismertté vált, és sok beteg járt hozzá. Lax Péter szerint talán még sikeresebb orvos lett New Yorkban, mint Budapesten. így a családnak nem voltak anyagi gondjai. Jó ajánlólevelet kapott A fiú az Egyesült Államokban folytatta otthon elkezdett mate­matikatanulmányait. - Kőnig Dénes, akit még a középiskolai versenyek alkalmával ismertem meg, írt több Amerikában élő magyar matematikusnak - Neu­mann Jánosnak, Szegő Gábor­nak, Szász Ottónak -, hogy fi­gyeljenek rám. Egy évet egy kivá­ló középiskolában töltöttem. Sok híres matematikus és fizikus ke­rült ki onnan. Mindenki barátsá­gos volt hozzám, a tanároktól ke­vésbé féltem, mint Magyarorszá­gon. Az ott tanulók megbecsül­tek, mert benne voltam a mate­matikacsapatban és nagyon jól szerepeltem. Abban az évben megnyertük a városi bajnoksá­got. Neumann János egyszer New Yorkban járt, és meglátoga­tott bennünket. Arra volt kíván­csi, milyen feladatokat tudok • (Fotó: Schmidt Andrea) megoldani. Azt tanácsolta, hogy menjek el Richárd Couranthoz a New York-i Egyetemre. Nem kedvelte különösebben Couran­tot, de őt ajánlotta, mivel jól ér­tett a fiatalokhoz - meséli. Atombomba vagy félmilliós emberáldozat? Lax Péter számos híres tudós­sal találkozott az Újvilágban. Egyik alkalommal, 1942 tava­szán - még középiskolásként ­Albert Einsteinnél is járt. Köze­lebbi kapcsolatba nem került ve­le, de a találkozásra ma is tisztán emlékszik. - Sokszor megláto­gattam Erdős Pált Princetonban, ahol Einstein is dolgozott. Erdős akkor odavitt a híres tudóshoz, és azt mondta: szeretnék bemu­tatni egy tehetséges fiatal magyar matematikust. Einstein megüt­közve kérdezett vissza: miért magyar? O ugyanis nem volt na­cionalista, számára nem volt fontos, ki honnan származott ­mondja. Elete érdekes fordulatot vett, amikor az amerikai hadseregben töltött sorkatonai szolgálat ideje alatt Los Alamosba vezényelték. Itt fejlesztették ki az atombom­bát, amelyet aztán a világháború végén Japán ellen vetettek be. Lax Péter hat héttel azelőtt érke­zett oda, hogy a bombát ledobták Hirosimára. - Akiket oda vezé­nyeltek, mindannyian részesül­tek már valamilyen matemati­kai, fizikai, kémiai vagy mérnöki képzésben. Olyan emberekre volt szükségük, akik el tudtak végezni bizonyos technikai fel­adatokat. Vagyis a matematika is része volt egy nagyobb célnak, ez esetben az atombomba előállítá­sának. Először az volt a felada­tom, hogy egy kézi elektromos számológéppel végezzek számí­tásokat, aztán a kritikus tömeg ideális alakjának tervezésén dol­goztam, de eredményeimet tud­tommal sohasem használták fel. Arra a kérdésre, hogy mit ér­zett, amikor megtudta, milyen munkában kell részt vennie, gondolkodás nélkül azt mondja: - Örültem, hogy nem kell elmen­nem Japánba, puskával és bajo­nettel harcolni. Legalább félmil­liós emberveszteségtől sikerült megmenteni az amerikai hadse­reget. Biztos, hogy stratégiailag helyes döntés volt. Édesanyám viszont sírva fakadt, amikor meghallotta a rádióban, hogy le­dobták az atombombát. A számítógép atyjával dolgozott együtt Miután 1949-ben doktorált, az azt követő tíz évben majdnem minden nyáron elment Los Ala­mosba, ahol sokszor találkozott Neumann Jánossal, a számító­gép atyjával. Neumannt kedves, finom, jó modorú embernek is­merte meg. Elmesél róla egy tör­ténetet is. Amikor a híres mate­matikus Los Alamosban járt, mindig felkérték egy-egy elő­adásra. Mivel a kérés általában hirtelen jött, nem volt ideje fel- • készülni, de Lax Péter szerint „annyira hatalmas koponya volt, NEVJEGY Lax Péter matematikus elő­ször gimnazistaként járt Sze­geden, ahol osztálytársaival a fogadalmi templomot és a paprikagyárat nézték meg. Másodjára másfél héttel ez­előtt, hetvenhat évesen láto­gatott a városba, hogy egyete­mi hallgatóknak tartson elő­adást. A magyar származású tudós több mint hat évtizede az Egyesült Államokban él. Jelenleg a New York-i Egye­tem matematikai intézeté­nek professzora, korábban az intézmény igazgatója volt. 1979 és 1980 között az Ame­rikai Matematikai Társaság elnöke. 1987-ben a matema­tikában legnagyobb elisme­résnek számító Wolf-díjjal tüntették ki. 1993-ban a Ma­gyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává válasz­tották. hogy így is hebegés, dadogás nél­kül megtartotta előadásait". Egy­szer azonban nem sikerült neki egy bizonyítás, de kivágta magát. Azt mondta: a tétel bizonyításá­nak háromféle módját ismerem, de sajnos a negyediket választot­tam. Lax Péter úgy emlékszik, az ak­kori komputerek kapacitása már egy év alatt is sokat javult, de azt senki sem látta előre, így Neu­mann János sem, hova vezet ez a fejlődés, milyen forradalmi vál­tozást hoznak a számítógépek a technológiában. Neumann már nem érte meg a mikrochipek ko­rát, csupán rádiócsövekkel dol­gozott. Lax Péter viszont úgy hi­szi, ha most föltámadna, néhány óra alatt megértené, milyen for­dulatot hozott az emberiség éle­tében a számítógép. HEGEDŰS SZABOLCS Lax Péter matematikus részese volt az atombomba születésének Göbölyös Luca kiállítása még egy hétig látható Szegeden Transzvesztita, papírszakács, nyugdíjas aktmodell MÉG EGY HÉTIG LÁTHATÓ A SZEGEDI IMPALA HÁZBAN GÖBÖLYÖS LUCA (KÉPÜNKÖN) FOTÓKIÁLLÍTÁSA, A „SZEZONÁLIS VÉDŐSZENTJEINKET", AZ­AZ AZ UTAK MELLÉ ÁLLÍTOTT SZAKÁCS ÉS G0-G0 GIRL FAROSTLEMEZ-FI­GURÁKAT BEMUTATÓ TÁRLAT. - Miért éppen ezeket a „vendég­csalogatókat" szemelte ki 1 - Az itt látható közel száz kép két év gyűjtőmunkájának ered­ménye. Sokat járok vidékre, s egyszer a Balaton partján olyan mennyiségben tűntek fel ezek a figurák, hogy nem tudtam nem észrevenni őket. „Szezonális vé­dőszentjeink" ők, hiszen ezek az éttermek főleg nyáron vannak nyitva, a figurák anyaga ennek megfelelően nem is túl időjá­rás-álló. Régen az utak mellett keresztek és szentek szobrai áll­tak, és eleven főurak fogadták a vendégeket az éttermek előtt. Mai népművészet - Vizuális kultúránkat is nagyszerűen jellemzik ezek a fi­gurák. - Sajnos igen. A jó étel fogal­mához egy pufók szakácsot kap­csolunk. Ez egyfajta mai népmű­vészet, mert ezek a figurák nem a reklám világában jelennek meg. A reklámban ezek hi-tech kivite­lezésű, ezernyi kritériumnak megfelelő alakok lennének. A fa­rostlemez-bábokat azonban az ügyes kezű ismerősök gyártják. - Ön is dolgozik a reklám­szakmában. Egy fotóművész­nek ez nyújtja a megélhetést 7 - Igen. A legtöbb mai kortárs képzőművész egy másik állásá­ból finanszírozza a munkákat. Én elértem azt, hogy ha meghív­nak valahová kiállítani, akkor a felmerülő költségeket az adott intézmény állja. - Első kiállítása 1987-ben volt. Azóta ekkora anyagi meg­becsülést sikerült kivívni 1 - Ez egy lépcsőfok. Tizenhat évesen a képzőművészeti gimná­zium fotószakos tanulójaként hívtak meg egy kiállításra, aztán a főiskola előtt egy évet töltöttem Párizsban, s önállóan először az Ott készült sorozatommal mu­tatkoztam be. Az iparművészeti mestervizsgája után Angliában végeztem egy mesterkurzust. Akkor kezdtem el kilépni a sík­ból, s fotóalapú installációkat ké­szíteni. A kezdetektől fogva in­kább alapanyagként kezelem a fotót, mint végeredményként. Úgy gondolkozom róla, mint le­hetőségről. Sokfajta kiállítást csinálok. Pesten beköltöztem egy galériában kialakított fehér le­ányszobába egy napra, aztán ki­hívtam egy rendőrségi nyomrög­zítő csoportot. Ők láthatóvá tet­ték annak az egy napnak a nyo­mait, ők fotóztak, én otthagytam a rendőrségi kordonnal lezárt, megbecstelenített szobát. Miu­tán ezek a férfiak behatoltak a fe­hér szobába, az drámai változá­son ment keresztül: úgy nézett ki, mint egy bűnügy helyszíne. Egy átlagos napból bűnügyi tör­ténetet kerekítettek, szerintük valaki eltűnt, s ebben „idegenke­zűség nem kizárható". - Nyomott hagyott maga után 7 - Minden alkotó ember azt szokott látásmódtól, a reklá­mok világától eltérő nézőpont befogadására 1 - Minden gondolkodó ember megkérdőjelezi a média által su­gallt képet, hiszen nap mint nap szembesülünk saját esendősé­günlckel a bemutatott és elvárt tökéletességhez képest. Kortárs képek a miniszterelnök falán - Ritkán mutatkozik be Sze­geden. A fővárosban nagyobb az érdeklődés, több a kiállítási lehetőségi - Budapesten persze több kiál­lításom van, de korántsem értük el más országok szintjét. Angliá­ban rendkívül támogatott a kor­társ művészet, a miniszterelnök fogadószobáját is kortárs alkotá­sokkal rendezi be. A kiállítások­nak - köszönhetően a médiának is - olyan sikere van, hogy öt hó­nap után is sorok állnak az iszo­nyú drága jegyekért. Nálunk mindez elképzelhetetlen. - Elképzelhető, hogy Göbö­lyös Lucának egyszer majd nem kell reklámfotókat készítenie azért, hogy megélhessen 7 - Nagyon bízom benne. ló len­ne. Gyűjtők és intézmények né­ha vásárolnak tőlem képeket, te­hát nem panaszkodhatom. Sem Magyarországon, sem máshol nem életképes a panaszkodó, élettől elszakadt, elefántcsont to­ronyba zárkózott „művész". Aki nem menedzseli magát talpra­esetten, az lehet akármilyen te­hetséges, nem lesz belőle semmi. Ügyes vagy, örülünk neki, de ennyi. WAGNER ANIKÓ nyilatkozza, hogy nyomot akar maga után hagyni. Pedig egyfoly­tában nyomokat hagyunk ma­gunk után, csak mi nem látjuk. Egy szakember ezekből sokkal többet megtudhat rólunk, mint egy művészet iránt érdeklődő ember az általunk létrehozott al­kotásokból. Alvás és halál - Fotózott transzvesztitákat, idős női aktmodellt. Hogyan vá­lasztja ki témáit 7 - Általában mély személyes ér­deklődésből fakadnak az ötletek. Egy baleset után azt gondoltam, hogy meg fogok halni, ezért fe­szegettem az alvás és a halál köz­ti vékony falat. Ha alszik egy öreg néni, akkor nehéz eldönte­ni, hogy átlépte-e már azt a ha­tárvonalat. A róla készült video­felvételt kivetítettem egy párná­ra, és csak nagyon közelről volt látható, hogy egy icipicit mozog a mellkasa, s a párnából hallható volt légzésének halk hangja. Ké­sőbb találtam egy 87 éves nénit, aki világéletében modell volt, és semmilyen gondot nem okozott neki az, hogy levetkőzzön. A nők vonatkozásában az öregségről nem gondolkozunk: igen, mö­göttem a sorban áll egy öreg né­ni, szegény nyugdíjas, biztos nincs elég pénze. De hogy az öre­gedés a nő számára megélt, drá­mai változás, s hogy a „néninek" naponta szembesülnie kell az őt körülvevő, kívánatosnak beállí­tott, gyönyörű fiatal testekkel, már nem gondoljuk végig. - Fogékonyak vagyunk a meg­• Göbölyös Luca: Aki nem menedzseli magát, az lehet akármilyen tehetséges, nem lesz belőle semmi. (Fotó: Karnok Csaba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom