Délmagyarország, 2002. május (92. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-13 / 110. szám

14 -SPORT- KEDD, 2002. MÁJUS 4. A Szegedi Kortárs Balett bemutatója Kísértésről és szabadságról Juronics Tamás másfél évvel ez­előtt született táncművénck át­dolgozott változatát, valamint a Carmina Ruranát mutatta be Szegeden a kortárs balett. Az igazi botrány a darab minden­kori időszerűsége - írta a kritikus nemrégiben egy színdarabról, amely a kis-Madáchban megy Pesten, ott hökkenti a nézőket szókimondásával. Howard Ba­ker: Jelenetek egy kivégzésből. Amikor az 1993-94-es szezon­ban Magyarországon először, Ka­posvárott bemutatták, az embe­rek alig akarták elhinni, hogy az angol szerző valóban létezik, azt gondolták, a közelmúltbeli Aczél György-féle kultúrpolitika vala­mely rejtőzködő hazai bírálója ír­ta, annyira klappolt minden, annyira ráillett a történet az álta­lunk megtapasztalt „politi­ka-művészet-viszonyra". Nos, a Jelenetek... ma is, most is, a kis-Madáchban, elképesztően és elszomorítóan aktuális. A politi­ka továbbra is manipulálhatja és manipulálja is a művészetet. Az utóbbi négy évből is számos a példánk, mi van akkor, ha a poli­tika úgymond támogatja, atyai pártfogásába veszi a művészetet és a művészeket? Hát az van, mondhatjuk bátran, hogy akkor a művészet nem szabad. És ez a dolog egyáltalán nem pártfüggő, legföljebb egyik párt kicsinye­sebb, mint a másik. Mindez azért íródik ide a Sze­gedi Kortárs Balett szombati be­mutatója ürügyén, mert a Kísér­tés című Juronics Tamás táncmű címe ez is lehetne: Jelenetek egy kivégzésből. Megmagyarázom: bár sem Juronics, sem más nem tette közhírré az előadás előtt, a most Szegeden ősbemutatóként híreit Kísértés nem más, mint a nevezetes Postscriptum című da­rab rövidebb, átdolgozott válto­zata. A Postscriptumot az együt­tes szegedi színházból való ki­űzetése (akkor sokan azt hittük: kivégzése) után pár hónappal, 2000 októberének végén Pesten, a Tháliában mutatták be, a pre­mieren ott tüntetett a kortárs táncszínház sok szegedi rajongó­Amikor fel kell venni a kesztyűt... Előtérben Kocsis László és Pataki András. Fotó: Karnok Csaba ja, hisz az előadás az együttest és luronicsot ért hatalmi sokk szín­padi lenyomata volt. Olyasmi hatást tett, mint egy artikulálat­lan üvöltés. Kerekített formákat lerázó,v cizellálatlan, nyers, ke­mény, egyenes beszéd a fiatal művészek által először megta­pasztalt politikai-hatalmi prakti­kák sokkoló érzelmi hatásáról. Ezeken a hasábokon egyebek mellett ezt írtuk akkor: „A Postscriptum: lenyomat. Annak a döbbenetnek, zavarodottság­nak, elképesztóségnek, irracio­nalitásnak a kifejezése, ami a társulat közelmúltját jellemzi. Ott van benne az akarnokság­nak, az értelmetlen keményke­désnek, érzéketlen kegyetlenke­désnek, bénító bunkóságnak az az alig megfogalmazható érzel­mi következménye, amit az el­múlt hónapokban a csapat a sa­ját bőrén volt kénytelen megta­pasztalni." Utóbb, az egyik esedékes szege­di előadásukon (azóta évadon­ként kétszer szerepelhetnek itt­hon) furonicsék szerették volna a Postscriptumot műsorra tűzni, végtére itteniek a gyökerei - de nem lehetett. A színházi direkció valami olyasmi „érvet" talált, hogy ez az előadás sértené a vá­rosatyák érzékenységét, mármint azoknak a képviselőknek az érzé­kenységét, akik a balhé idején nem mutattak túl nagy érzékeny­séget az iránt, hogy lesz-e Szege­den kortárs balett, vagy nem lesz, legföljebb - pártállás szerint ­egyik kevésbé volt kicsinyes, mint a másik. Nos, a történet itt és most folytatódik, hiszen nem tudni, most kellett vagy nem kel­lett érzékenységekre fittyet hány­va csak azért is bemutatni a Postsriptumot Szegeden, min­denesetre megtörtént. Ha álcáz­va-átdolgozva is némiképp. A rövidítés alighanem jót tett neki. Egyébiránt ugyanolyan ke­mény, nyers, már-már durva, va­lamint összetört, szaggatott, szétszedett, kaszabolt, darabolt, vágott ez a darab, mint volt. For­mája a formálatlanság, szerkeze­te a szerkesztetlenség. Mondani­valóját tekintve az első jeleneté­ben ott az egész, mint cseppben a tenger: színházat látunk a szín­házban, ahol a táncosokat mint­ha dróton rángatná egy meghatá­rozhatatlan figura, valaki a part­vonalon kívülről. Alkalmazkod­ni próbálnak - amíg lehet. A vég­sőkig kitartanak, megalázottan és megszomorítottan, mert úgy tudják, a színház az életük. Az­tán elmennek, mert nem tehet­nek mást. Mert ami nem szabad, az nem művészet. A Kísértés ezt variálja, meglepő, mellbevágó, radikális szókimondással, köz­vetlen, áttételektől mentes tánc­beszéddel. Ez Juronics és a társu­lat legszemélyesebb, egyúttal a velük történtektől immár mégis elvonatkoztatható, általánossá kiterjeszthető véleménye: a poli­tika machinálhat, okozhat életre szóló hegeket, de a művész, az al­kotó ember - szabad marad. Ha meg tud állni a saját lábán. Viharos sikere volt megint itt­hon az együttesnek - az est má­sodik részében a nagyszerű Car­mina Buranát adták -, amolyan szolidaritási tüntetés kerekedett ismét a színházban, mint eddig mindig, ahányszor csak felléphe­tett a csapat Szegeden. Olybá tű­nik, hogy a közönséget se lehet „kivégezni"... SULYOK ERZSÉBET Ha egymásra talál a rózsakertész és a sofőr A rezgőkirály aranylakodalma Ötven éve, tizenegy hónapos udvarlás után házasodott össze a szegedi Szőke Antal cs Musko Veronika. A pár szombaton tar­totta aranylakodalmát. Szőke Antal és Musko Veronika szombaton újraélhette az ötven évvel ezelőtti esküvőjét. Az újsze­gedi templomban ismét összead­ták az aranylakodalmasokat. Tóni bácsi 1951 -ben épp kime­nőjét töltötte Szegeden, amikor megismerkedett Veronikával. ­Sofőr voltam, és a parancsno­kommal korzóztunk, hogy nőt fogjunk magunknak,- mesélte a bácsi. A két katona civilben sé­tált a mostani Kárász utcán, és rögtön kiszúrtak maguknak két csinos hölgyet. - Amikor meg­tudtam, hogy Tóni katona, szó­ba se akartam állni vele, hiszen annyi rosszat hallottam az egyenruhásokról - nevetett a né­ni. Aztán 11 hónapnyi randevúz­gatás után beadta a derekát és összeházasodtak. Ez annak kö­szönhető, hogy az ifjú igen ráme­nős volt. Eltávozáskor a szerel­mes katona mindig Újszegedre ment, hol parancsnoki autóval, hol motorral, máskor meg had­tápos kocsival. Veronka néni árván nőtt fel. Apja eltűnt a fronton, anyja pe­dig korán meghalt. A kislányt egy újszegedi kertész család fo­gadta be. - Eleinte nem is tud­tam, hogy a cselédjük vagy a lá­nyuk vagyok, aztán később a ne­vükre írattak - mesélte. Lány­Szőke Antal és Musko Veronika. Fotó: Karnok Csaba ként nem csak a kertészetben se­gédkezett, hanem számos mun­kahelyen dolgozott. Stoppolt a kendergyárban, táskákat varrt egy bőrdíszművesnél, valamint villanyórákat hitelesített az áramszolgáltató vállalatnál. A bácsi pedig sofőrként ment nyugdíjba. - Életem nyolcvan százalékát a volán mögött töltöt­tem és negyven év alatt 3 millió kilométert vezettem le baleset­mentesen - mondta. Miután le­szerelt a katonaságtól a városgaz­dálkodáshoz került, mint sofőr. A Tefunál kamiont, buszt és ki­sebb teherkocsikat vezetett. Szőkééknek egy lányuk és két unokájuk van. A lány unokájuk tavaly ment férjhez, a 29 éves fiú pedig már ötödik alkalommal szegődik el pincérnek egy ameri­kai óceánjáróra. Az aranylakodalmasok még ma is rengeteget dolgoznak. Hat­száz négyszögöles kertjükben vi­rágokat, főleg rózsákat nevelnek. - Negyven éve én voltam a szőre­gj „rezgőkirály" - büszkélkedett a bácsi. Ugyanis Szegeden első­ként ő termesztette az apró fehér virágot. Sorban álltak érte az em­berek. KORMOS TAMÁS Erdélyről Erdély be vagyon kerítve címmel előadást hallgathatnak meg ma a sándorfalviak. A Budai Sándor Művelődési Házban délután 5 órától Márkos Ervin fogarasi uni­tárius tiszteletes beszél a dél-erdé­lyi szórvány magyarság hagyomá­nyairól. Az est házigazdája a veszprémi Pfitzner Györgyné. Szent-Györgyi Albert emléktábláját avatták Szent-Györgyi Albert munkás­sága azt mutatja, hogy a kémia képes jobbá tenni az emberiség életét - mondta Pavláth Attila professzor. Az Amerikai Kémiai Társaság magyar származású el­nöke szombaton avatta föl a Nobel-díjas Szent-Györgyi em­léktábláját Szegeden. A pantöítfiban, az egyetem szer­ves kémiai intézetének bejáratá­nál lévő Szent-Györgyi Al­bert-mellszobor alatt kapott he­lyet az emléktábla, amely Mér­földkő a kémia történetében fel­irat alatt röviden összefoglalja Szent-Györgyi munkásságát a biológiai oxidáció és a C-vitamin felfedezése terén. Az emléktábla felirata egyben annak a nagysza­bású, tíz éve megkezdett prog­ramnak az elnevezése, amellyel az Amerikai Kémiai Társaság népszerűsíteni, megismertetni kívánja a világban a kémia nagy alakjait és felfedezéseiket. Eddig összesen 41 kémikusnak állítot­tak emléket, jobbára az Egyesült Államokban, hetet pedig a világ más országaiban. „Az Amerikai Kémiai Társaság elnökeként több ilyen emléktáb­la elhelyezésénél, több mérföld­kő letételénél lehettem jelen, de most történik meg először, hogy magyarul beszélhetek" - mondta az amerikai tudós, Pavláth Attila professzor, aki 45 éve él az USA-ban és a világ legnagyobb, 165 ezer tagú kémiai társaságá­nak ő az első magyar származású elnöke. A szaktudományos tár­saság fontos feladatának tartja, hogy a kémia kiemelkedő ered­ményeinek és alakjainak megis­mertetésével minél szélesebb kö­zönséget győzzön meg: ez a tudo­mányág segít jobbá tenni az éle­tünket - ma már természetes, hogy a többi tudományággal együtt. Szent-Györgyi Albert már a 30-as években fölismerte, hogy a tudományok határai el­mosódnak - emelte ki az emlék­táblát avató beszédében Pavláth Attila. Emlékeztetett, hogy a Sze­gedi Egyetem egykori professzora - aki a szegedi paprikáról kiderí­tette, hogy az „valóságos C-vita­minbánya" - az első és máig egyetlen tudós, aki magyar ál­lampolgárként vehette át a No­bel-díjat. Mindazonáltal „egész amerikai pályafutásom alatt büszke voltam rá, hogy Magyar­ország a lakosság arányához ké­pest milyen sok tudóst adott a vi­lágnak" - fogalmazott az 1956 óta Amerikában élő professzor, aki mostani itthonléte alkalmá­ból vehette át a műegyetemi aranydiplomát. „A Tisza-parti Göttinga csodá­latos katedrálisa előtt" megtisz­teltetés a magyar és nemzetközi tudományos élet elismerő em­lékművét felavatni - mondta a Magyar Kémikusok Egyesületé­nek elnöke, Kálmán Alajos pro­fesszor, aki beszédében Szeged erényének nevezte, hogy a város sokat tesz a nemzeti kultúra megőrzéséért. Az emléktábla felavatása után kiállítás nyílt Szent-Györgyi Al­bert életének és tevékenységének dokumentumaiból az egyetem Dugonics téri aulájában. S. E. Szeged büszkesége, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert mellszob­ra alatt helyezték el új emléktábláját. Fotó: Schmidt Andrea A szegedi Széchenyi téren Csütörtöktől már borfesztivál Május 16-án, csütörtökön délután 3-kor nyitják meg a nyolcadik szegedi borfesztivált a Kamara Ex­po Kft. rendezésében a hagyományos helyszínen, a Széchenyi téren. A május 20-án, pünkösd hétfőjé­nek éjszakáján záruló rendezvényre 50 kiállítót várnak. Az első borfesztiválon, 1995-ben még csak 16 borász közel 200 négyzetméteren vonultatta fel kínálatát, míg 2001 -ben már 60 kiállító jelent meg 600 négyzetméteres területen. A látogatók száma tavaly elérte a 60 ezret. Minden évben sikert arat a borfajták és borvidékek versenye, az ünnepélyes díjátadás, s nagy attrakció­nak számít a 2000-ben először megrendezett borár­verés. A szegedi borfesztivált olyan híres borászok tisztelték meg az elmúlt években jelenlétükkel, mint a balatonfüredi Figula Mihály, a Mátraalját képviselő Szőke Mátyás, a villányi Polgár Zoltán, Bock József és Wunderlich Alajos, a tokaji Tokaj-Oremus Kft., a gróf Degenfeld-birtok, a vásárhelyi Takács Ferenc, a mórahalmi Kalmár István és a csongrádi Pálfi Ist­ván. Idén különböző zenekarok is fellépnek a Szé­chenyi téren. Szombaton este 8 órától Somló Tamás, vasárnap ugyanebben az időpontban pedig Flipper Öcsi szórakoztatja majd a nagyérdeműt. Rajzpályázat állatbarátoknak Kedvenceim az állatok címmel rajzpályázatot hirdet az Orpheus Országos Állatvédő és Termé­szetbarát Közhasznú Egyesület. A szervezők óvodás-általános is­kola alsó tagozat, valamint álta­lános iskola felső tagozat-közép­iskolás korosztályokban az or­szág egész területéről, sőt kül­földről is várnak pályaműveket. Az alkotások készülhetnek gra­fit- és színes ceruzával, vízfesték­kel, temperával, krétával, A/5-ös és A/4-es méretben. Külön kate­góriában indulhat bárki az Álla­tom és én, vagy a Kedvenc állat­fotóm kategóriában - ezeket a zsűri külön jutalmazza. Minden pályaművet névvel és címmel megjelölve kérnek elküldeni a szervezőkhöz. A pályázat beadá­si határideje május 28., a zsűri június 1-jéig hozza meg dönté­sét. Az első tíz helyezett értékes ajándékokat kap, melyeket pos­tán küldenek el. Cím: Orpheus Egyesület, 6701 Szeged, Pf.: 929., illetve top@tiszanet.hu. További információ kérhető a 06-20-9959-409-es telefonszá­mon A beérkezett pályázatok egésze felkerül a http://orphe us.webradio.hu képtárába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom