Délmagyarország, 2002. május (92. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-13 / 110. szám

HÉTFŐ, 2002. MÁJUS 13. •AKTUÁLIS" 5 Algyő felé fújta a szél a füstöt Felgyújtott szeméttelep Hatalmas füst gomolygott va­sárnap délután Szeged határá­ban, égett a szeméttelep. A sándorfalvi út mellett, a Szege­di Környezetgazdálkodási Kht. központi szemétlerakóján való­színűleg szándékos gyújtogatást követően lobbantak fel a lángok - tudtuk meg Szabó Ferenctől, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. igazgatójától. Meleg nyári időben öngyulla­dás miatt is éghet a szeméttele­pekre kiszállított hulladék. Ám ezen a vasárnapon nem volt olyan hőség, hogy ezért lobban­jon lángra a szemét. Sokkal való­színűbb, hogy gyújtogatok láto­gatták meg a mintegy 20 hektá­ros sándorfalvi szemétlerakót, akik a szeged-hódmezővásárhe­lyi vasútvonallal párhuzamos szakaszon okoztak károkat ­mondta el Szabó Ferenc. Olyan nagy területen égett a szemét, hogy ehhez legalább tíz-tizenöt helyen kellett - méghozzá az égést is elősegítő anyagok beve­tésével - izzítani a tüzet. A lán­gok megfékezésére a káháté oltó­autója mellett a tűzoltóság egy járműve is kiérkezett, míg négy munkagép azon dolgozott, hogy föld rátúrásával is segítsék a tűz oltását. Nagyon komoly lég­szennyeződésnek számít ez a va­sárnapi, volt olyan kritikus idő­szak, amikor attól kellett tarta­ni, hogy egész Algyőt beborítja a füst - fogalmazott az igazgató. Szabó Ferenc elmondta azt is, hogy egy héttel ezelőtt már rátá­madtak a szeméttelepre ismeret­len tettesek, ám akkor még nem tudtak a gyújtogatással ekkora területet felégetni. B. Z. Ma kezdődnek a középiskolai érettségi vizsgák Elballagtak a diákok Mentőernyővel ért földet első ugrásán a másodéves régészhallgató Életveszély a levegőben FELLEGI-KONCERT A BARTÓKBAN Kosztándi István hegedűművész és Sín Katalin gordonkaművész közreműködésével ad ma este 7 órától kamarakoncertet Fellegi Ádám zongoraművész a Bartók Béla Művelődési Központ nagy­termében. Az estre a szokásos zongorabérlet érvényes, vagy a helyszínen is válthatók belépője­gyek. A hangversenyen Mozart c-moll fantáziája és c-moll szo­nátája hangzik el, majd válogatás következik á koncertsorozat leg­szebb pillanataiból. ÚTON-ÚTFÉLEN A KÁVÉHÁZBAN Rigó Mihály, a Csongrád Megyei Közútkezelő Kht. műszaki igaz­gatója lesz a Közéleti Kávéház mai estjének a vendége 18 órától a Royal Szállóban. Az Úton-útfé­len című est házigazdája Kozma József képviselő. EGYHÁZZENEI KONCERTEK A Canticum Nóvum Kamarakó­rus hangversenyével folytatódik ma 19 órától a rókusi templom­ban az egyházzenei hetek ren­dezvénysorozata. A műsoron Eperjes Graduál, Schein, Schütz, (. M. Bach, Buxtehude és J. S. Bach müvei szerepelnek. Művé­szeti vezető Kovács Gábor. Ugyancsak ma 19 órától a felső­városi minorita templomban a Concilium Musicum Wien Kam­raegyüttes ad hangversenyt. A műsor: foseph Haydn: B-dúr Kvartett, Johann Michael Haydn: g-moll Kvartett, Paul An­gerer: Simfonia, Mozart: C-dúr Kvartett. Közreműködik: Paul Angerer (hegedű), Christoph An­gerer (hegedű és brácsa), Tho­mas Trsek (hegedű) és Günter Schagerl (cselló) ROMA FESTŐK TÁRLATA Lakatos Béla nyitja meg ma 17 órától a Bartók Béla Művelődési Központban a Romart Alapít­vány szervezésében a roma fes­tők kiállítását. Közreműködik a Móra Ferenc Általános Iskola ci­gány gyermekcsoportja. A tárlat május 24-éig tart nyitva. FÚVÓSZENEKAR SIKERE Kiemelt első díjat szerzett a bel­giumi Neerpeltben az európai if­júsági zenekarok versenyén a Szegedi Tudományegyetem Kon­zervatóriumának Koncert Fúvós­zenekara Csikota József vezény­letével. A szegedi fúvósegyüttes negyedik éve működik. A zene­kar több versenyen szerepelt már nagy sikerrel, számos rádiófelvé­tellel rendelkezik, és a napokban CD-t is készített. A zenekar nyá­ron az ausztriai Schladmingba utazik, ahol az európai fúvóskar­mesterek kongresszusán lép fel. JOGI KARI PÁLYÁZAT A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara pá­lyázatot hirdet a kar jelmondatá­nak, illetve az ünnepi alkalmak­kor játszandó, a karhoz kapcsoló­dó, rövid zene kiválasztására. Mindkét pályázat jeligés. A díj 30 és 50 ezer forint. A pályázatokat május 20-áig kell benyújtani az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Dékáni Hivatalába. Folytatás az 1. oldalról Tapasztalt ejtőernyősök szerint Orsolya jelesre vizsgázott. Rendkívül ritkán fordul ugyanis csak elő, hogy bekötött ugrásnál ne nyíljon ki az ernyő, azaz „elakadjon a nyílási folyamat". Az különös­képpen ritka, hogy ez éppen az első ugrásnál követ­kezzék be. A tanfolyam színvonalára jellemző, hogy Orsolya simán oldotta meg a feladatot, aho­gyan azt gyakorlott ejtőernyősök tették volna, és biztonságosan ért földet. Hozzá hasonlóan, bár kevésbé izgalmas körül­mények között, ötvenkét egyetemista vizsgázott a hét végén gyakorlatban is az ejtőernyőzés tudomá­nyából. A Szegedi Tudományegyetem és a Szegedi Repülő Egyesület ejtőernyős szakosztálya közösen szervezett tanfolyamot a felsőoktatásban tanuló di­ákok számára. Csorba József szakosztályvezetőtől megtudtuk, korábban is sok főiskolás és egyetemis­ta jelentkezett ejtőernyős tanfolyamra, ezért úgy gondolták, kifejezetten a számukra szerveznek tan­folyamot, a diákok pénztárcájához szabott áron. Az egyetemen pedig betudják az ejtőernyőzést a köte­lező testnevelés órák helyett. Szabó József, a Juhász Gyula Tanárképző Főisko­la testnevelés tanszékének vezetője szombaton el­lenőrizte a diákok felkészültségét, és háromezer méterről maga is végrehajtotta élete első ejtőernyős ugrását. Igaz, a hallgatóktól eltérően nem egyedül ugrott, hanem úgynevezett tandemernyővel, azaz egy tapasztalt ejtőernyős irányításával ért földet. K. B. Virágok és diákok a szegedi Tömörkény gimnáziumban. Fotó: Schmidt Andrea Folytatás az 1. oldalról A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szak­középiskola padjaitól közel két­százan búcsúztak ezen a napfé­nyes májusi napon. Az ünnep­ségre érkező családtagok, roko­nok, ismerősök és barátok köny­nyen megtalálták a Tisza-parti iskolát, hisz a közeli utcákon és tereken is hallhatóak voltak az épületből kiszűrődő ismerős dal­lamok: „tovább, tovább, tovább, fel búcsúcsókra cimborák". Ez hát az az iskola, ahol a ballagok négy hosszú éven át szinte min­dennap tanultak valami újat, ahol a dolgozatok és feleltetések közötti szünetekben életre szóló barátságok köttettek. Az ünne­pélyes menet a tornateremből indulva végigjárta az iskola ter­meit, s bizony néha könnyek gyűltek a ballagok szemébe, el-elmaszatolódott az ünnepre készült smink. Úgy látszik, már nem divat közösen énekelni, a hangszóróból szóló, alkalomhoz illő dalokkal egyedül a zenei spe­cializációjú osztály vette fel a versenyt, s a folyosókon végig szólt énekük. Ezen az ünnepi na­pon a matematika órák már nem is tűntek olyannyira elviselhetet­lennek, a szigorúságáról közis­mert tanár úr mosolyogva irányí­totta a ballagok sorát, s lehetsé­ges, hogy még a dilinyós osztály­társ is hiányozni fog. A ballagás­ra vásárolt öltönyök és kiskosz­tümök jobboldali válltömése bal­lagáskor erős igénybevételnek van kitéve, az új cipők is szolgál­tak némi meglepetéssel, de mindez legalább egy kicsit elte­relte a figyelmet a szomorú tény­ről, hogy talán soha nem láthat­juk viszont a másik osztályba já­ró gyönyörű lányt, akinek soha nem mertük megvallani vonzal­munkat. Mire a diákok az udvar­ra értek, már mindegyikük keze telis-tele volt virággal. A roko­nok, ismerősök és barátok oda-odalépve a menethez, a bal­lagok kezébe adták ez alkalomra készült ajándékukat. Művészeti iskolához illően volt köztük fes­tőpaletta alakú, ecsettel és ceru­zával díszített és különleges se­lyemszalagon lógó gömb alakú virágkompozíció is. Az udvaron ismét találkoztak a tanárok és a ballagok, hogy bú­csút vegyenek egymástól. Ez volt az utolsó olyan pillanat, amikor a ballagó együtt lehetett tanárai­val, összes osztálytársával és év­folyamtársaival. A búcsúzkodás, a beszédek közben sokak kezdték el a kapott csokrokat behatóan tanulmányozni, ismerkedni a plüssállattal, játszani a díszes lu­fi madzagával, megigazítani fri­zurát, nyakkendőt, hogy palás­tolják meghatódottságukat. Ti­zennyolc évesen nagyon kelle­metlen, ha valaki nagyobb nyil­vánosság előtt elérzékenyedik. Sírni pedig egyenesen ciki. A be­szédek véget értek, de az ünnepi ebédre siető családok után is ott visszhangzott a ballagok szószó­lója által megfogalmazott kérdés: merre tovább? W.A. Mahler-koncert Pál Tamással Élményszámba menő koncertet tartott mi­nap a Szegedi Szimfonikus Zenekar Pál Tamás vezetésével a nagyszínházban. Az esten „felvezető" darabként Grieg népszerű Peer Gynt-szvitje hangzott el. A csodálatra­méltóan színes mesevilág megjelenítésében feszített, sűrű drámaiságot érezhetett a kö­zönség. Megrázó volt az Aase halálát ábrázoló lassú tétel, amelyben finom vonóshangzással örvendeztetett meg bennünket a zenekar és a lélek mélyéről fakadó, lélegző dallamvezetés­sel a karmester. Remekül sikerült a zárótétel „törpéinek" bőgő- és csellósúlypontú ábrázo­lása a sok pizzicatóval - és az ehhez társuló üstdobállással. A törpék teljes oldottsággal előadott játékos, groteszk zenei világától a vad tombolás sem áll távol, és a zenekar „robban­ni" tudott a megfelelő pillanatban. A koncert fő műsorszáma, Mahler IV. szimfóniája, a szerző mércéjével mérve visz­szafogottan arányos, „klasszikus" mű. Naiv, Haydnra emlékeztető gyermeki derűvel és bölcsességgel, megbontatlan egészben láttat­ja a világot, annak érzelmi szélsőségeivel, borzongató, érthetetlen vonásaival együtt. Valójában a vokális zárótételből árad szét ez a hangvétel, amely „Amit a gyermek mesél" címmel szerepelt volna a III. szimfóniában. Az első tétel táncossága, dalszerű motívu­mai és egyszerű, „bécsies" zenei világa felka­varó zenévé bomlott ezen az estén; a máso­dik tételben pedig szinte az „ördög hegedű­sét" véltük hallani a koncertmester eleven szólójában, amely az ezt övező furcsa disszo­nanciákkal még démonibb hatást keltett. Az érzelmektől átitatott csellótéma után szebb­nél szebb kürtállásokon vezetett végig a lassú tétel, amelynek hirtelen felépülő hatalmas kitárulkozása katartikus volt. A „himmlische Leben"-ről szóló finálé har­sányan, groteszken és bájosan népies egyszer­re. Zajossága fokozatosan megkopik, utolsó versszaka pedig teljesen elcsendesedik, hogy egy szelíd, átszellemült befejezésnek, mond­hatni „mennybe emelkedésnek" készíthesse elő a terepet. Ezt a kettősséget és ezt a decres­cendo folyamatot nagyon jól érzékeltette Rálik Szilvia, a zárótétel szólóénekese, akinek hang­színe nemes árnyalatú maradt a zenekari szö­vet fölött erőteljesen átívelve is. A közelmúlt egyik legjobb koncertjét hall­hattuk a zenekartól, amelynek játékából ezen az estén koncentráció és érzelmi fűtött­ség sugárzott, Pál Tamás ihletett irányításá­nak köszönhetően. ILLÉS MÁRIA Vízbe fulladt nőt találtak Szegeden Ugrásra készen, még a repülőgép „gyomrában". Fotó: Karnok Csaba Francia költő magyar kötete Egy szerelmes nő. Ez a címe an­nak a kötetnek, melyet magyar nyelven nyomtattak ki a francia Riviérán, egészen pontosan Golf Jüanban. Yvan Tételbom francia költő annak idején a Vásárhely és a Vallauris közti testvérvárosi kapcsolatok nyomán érkezett elő­ször a franciák számára majdnem kimondhatatlan nevű Hódmező­vásárhelyre, de az 1995 óta tizen­kettedik látogatása azt tanúsítja: Vásárhelyt szereti a világon a leg­jobban, hiszen csöndesnek, han­gulatosnak, szeretetre méltónak találta a várost és az embereket. „Szeretem Magyarországot, ezért írtam ezt a könyvet" - mondta, mikor francia szavakkal keverte az angolt, áthidalandó a nyelvi különbségeket. Yvan Tételbom hozzátette: jövő áprilisban, má­jusban magyar és francia írók, költők zenészek közreműködésé­vel estet szervez, hasonlókat ah­hoz, melyek már megnyerték más országok közönségét. Egy 55 év körüli, vízbe fulladt nőt találtak szombaton Szege­den. Az ismeretlen személyazo­nosságú nő holttestét túrakaja­kosok fedezték fel a Boszor­kány-szigetnél, ahol a test fenn­akadt az uszadékon. Az orvos szakértő szerint a nő körülbelül nyolc órát lehetett a vízben. A rendőrök az elsődleges vizsgálat során idegenkezűségre utaló nyomot nem találtak, a nő halá­lát vízbe fulladás okozta, és való­színűleg öngyilkos lett. A rendőr­ség államigazgatási eljárás kere­tében vizsgálja a történteket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom