Délmagyarország, 2002. május (92. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-11 / 109. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG KULTURÁLIS MAGAZINJA • SZERKESZTI KECZER GABRIELLA Gyenes Kálmán, a sportfotós A labdát nem kell utólag a képre ragasztani Amikor Gyenes Kálmán a következő szavakkal keresett meg: „te úgyis nagyon jól ismersz engem, írjál már néhány mondatot a kiállítási katalógusba", a huszonhét évvel ezelőtti első találkozásunk jutott az eszembe. Nyűglődtünk, hogyan szervezzük meg a sportesemények fényképes beszámolóit, amikor Riskó Géza, akivel ketten alkottuk a Csongrád Megyei Hírlap sportrovatát - jelenleg A Mai Lap főszerkesztője -, a fejéhez kapott: tudok egy fotóst, aki igaz, hogy pincér a „Csirkében", de nagyon ügyes, vele megoldhatjuk a hétvégi munkákat. Meg is találtuk a Csillag tér melletti szalagház kilencedik emeletén Gyenes Kálmánt, akivel azóta is ott vagyunk hóban, sárban, fagyban és hőgutában a sporteseményeken. Aztán egy olyan nap tolult az emlékezetembe, amikor az akkori főszerkesztő kiküldött bennünket a terepre, s egyetlen napon, bejárva a fél megyét, annyi képpel tértünk vissza, hogy a lap hetekig élt belőle. Vagy említhetném azokat a tömegsportversenyeket, amelyekről annak idején illett fényképes cikket írni. De Gyenes Kálmánnak ez sem volt terhes, hiszen ezeken készítette azokat a fotókat (is), amelyekkel díjakat nyert. A fotózás legnehezebb ágát, a sportfotózást választotta s fejlesztette tökélyre. Talán abból fakad különös érzéke a sportesemények, versenyek képi megjelenítéséhez, hogy valamikor kézilabdakapus volt. Neki soha nem kell utólag a képre „ráragasztani" a labdát. Minden sportágban otthon van, azonnal megérzi, hogy mit kell megörökíteni, hogy azt mondják a képre: ez mestermunka. Természetesen neki is vannak kedvenc csapatai, sportágai, de erről egyetlen képtudósítása sem árulkodik, minden Csongrád megyei csapat és sportoló azt hiszi, Gyenes Kálmán az ő fotósuk. Legyen is, nagyon sokáig. (Gyenes Kálmán fotóidállítása május 18-áig látható a makói Hagymaházban.) SÜLI JÓZSEF