Délmagyarország, 2002. április (92. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-19 / 91. szám

PÉNTEK, 2002. ÁPRILIS 19. •MEGYEI TŰKOR" 11 Kép, tengeri tájjal Amikor Thakács és Á, tavasz jöttén, kis cserépből nagy cserépbe ültették a foltos levelű kis fát, s kirakták a folyosói asztalra az ablak elé - nemsokára megjöttek az érdeklődők. Kékcinke volt a legelső; minden reggel megjelenik, rejtett résekből előtántorgó, telelés utáni kaszáspókokat kutat. Ott szökdécselt a korláton, és egyszer csak a légbe lendült, s kolibrisen lebegett pár pillanatig, megállva a levegőben, a kis fa előtt. - A második érdeklődő a feketerigó volt. A kis fa láttán fölrebbent az asztalkára, asztalkáról cserépszélre, és beletúrt a friss, fekete világföldbe. Th. elhatározta: e naptól kezdve levesből kiszedett főtt krumplit készít ki a rigónak, de aztán... (Thakácsék távol álltak a leveskrumphtól; egyikük menzán ebédel, amit adnak, másikuk utcán - átvágva az úttesten srégen -, papírzacskóból.) ...Másik jelképét is számon tartotta azon valóságállapotnak Th., mikor már a részletek csiszolására is adódik mód. Míves-mázas, vízzel teli, húszliteres fazekastál, benne hínár, levele füzéres, aranyhalak villognak a festett s valós növényzet közt, remeg a vízfelület a tálba épített szobai szökőkút permetegétől, párás a lég. Ennek megvalósításáig sem jutottak el; Th. ugyan beszerzett egy autentikus tálat, hazacipelte húsz kilométerrel arrébbról a falának kocogtatására ridegen csengő hangot hallató edényt, szökőkutat is hazajuttatott a boltból, szobait (előzmény: kellő utánjárás, kelletlen pénzkihajigálás). Midőn meglett a kút, megfelelő halat nem lehetett kapni, amikor épp volt hal, a szökőkút nem szökött, ám a leggyakoribb eset: otthon nem lévén, naphosszat pillantást sem vethettek az egészre, mire pedig hazaértek, sötétben szunnyadt a vízi világ (Th. sajnált villanyt gyújtani rájuk: miért verje föl álmából a piros fonákú tóalmát, mert neki magának hülye az életritmusa.) Harmadik ügy is adódott: a képeké. Ha igaz, amit a szakértők mondanak, már ti. muszáj másodpercenként követniük egymást a mozgóképeknek ahhoz, hogy a nézők a készülék előtt maradjanak - nos, eszerint az állóképeknek jó ideje ki kellett volna múlniuk a világból, ujjal kéne mutogatni arra, aki grafikaárnyékolással vesződik. Nem múltak ki; Thakács, évekkel ezelőtt vásárolt egy sokszorosított tengeritáj-képet, melyet azóta sem függesztett falra, holott már vasedényboltban is járt kampót beszerezni (itt és ekkor tudta meg: létezik ún. képszög.) Helyette maga elé rakja, ha olvas - rendszerint hasalva; közben A. tévét néz -, előtte könyv, kissé arrébb a fotelnek támasztott kép, így időnként fölpillantva a lapokból, tekintete tengerre téved. - Egyszer aztán Th. különösen későn ért haza. De hazaért, s most nézi, nézi a tengert, a parttal párhuzamos csíkokban hármasával kigördülő hullámok sorát, jönnek-visszahúzódnak, jönnek-visszahúzódnak, lélegzik a végfelen víz, sósán sóhajt a táj, libegve hbeg a sirály, holt tengeri csillag, csikóhal, -sün, -herkentyű, hullámcsiszolt, gömbölyded, zöld üvegdarab a fövenyen, a párában fénytörés rezg, a távolban hajó mereng, és Th. egyszer csak megszólal, elneveti magát: - Ez már súlyos... - Mi történ t; kérdezi Á. Fordítva állt a fotelnek támasztott kép, így nézte az ábrát Thakács. FARKAS CSABA A „haza bölcse" kétszáz leszármazottja Deák Ferenc ükunokája Nem kisebb magyar, mint az 1867-es kiegyezésben kiemelkedő szerepet játszó Deák Ferenc, „a haza bölcse" kötődik Vásárhelyhez, leszármazottai révén. Ükunokája, Deák János ugyanis itt él a városban. Deák János és egyik ükunokájuk e néven a harmadik Varga Tóth Bálint hosszas kutatásokkal mintegy kétszáz rokonból álló családfát állítottak össze, mely szépen mutatja az 1876-ban elhunyt, a fővárosban az Angol Királynő Szállóban élő Deák Ferenc leszármazottainak sorát. Deák János, „a haza bölcse" unokája 1913-ban született Vásárhelyen. - Édesapám a Zrínyi utcán, az öreg Deák-házban lakott. Nagyapám, 1884-ben a Sopron közelében lévő Deák-kastélyban született - idézte fel emlékeit Deák János. - Deák Ferenc tudvalevőleg nem esküdött meg a feleségével Fehér Zsuzsannával, de több gyermekük is született. Édesapámtól hallottam nagyon sokat róla. Ő folyamatosan tartotta a kapcsolatot a „haza bölcsével". Tetteiről sokat tanultunk az iskolában. Nagyapámnak, akit szintén Ferencnek hívtak, hatezernyolcszáz hold földje volt az ország különböző részein. Halála előtt elosztotta a gyermekei között a birtokokat. Aki nem akarta művelni, az családon belül eladta a részét. Deák Klára ezután ment ki Kanadába egy gróffal, akivel Budapesten ismerkedett meg. Hogy mi van velük? Csak azt tudom, hogy hat családja született, de réges-rég megszakadt velük a kapcsolat. Nagyapámnak és Mátyás nagybátyámnak a vásárhelyi Tóaljban volt tanyája. Nagyapám, János 380 hold földet vásárolt a Deák János ma is féltve őrzi a családfát. Fotó: Tésik Attila családi birtokból az Atka-szigeten. Édesapám és Sándor bátyám követték őt ezen a birtokon, melyet közösen műveltek. Deák Jánost azonban eltérítette a történelem attól, hogy a családi hagyományt folytassa, azaz birtokon igazgasson. Vásárhelyen, a Malom utcán végezte el a hat elemit, majd a polgári fiúiskola padjait koptatta, ám nem járta végig, mert az édesapja nem bírta fizetni az iskolát. Helyette beadta egy ismerősnői fodrászhoz inasnak 1/ éves korában. Deák János, miután felszabadult, Vásárhelyen dolgozott, saját üzletében, majd 1936 október 14-én bevonult katonának a szegedi 5. huszárokhoz. Lova, Betyár hátán vett részt a délvidéki hadjáratban, s Erdélyben is harcolt. A huszárokat azonban gyorsan leszerelték, s szétosztották a többi csapat között. János bácsit a szegedi híradó oszlophoz osztották be, s végül román fogságba került. Szerencséjére rövid ideig tartott a rabsága, mert egy kórházvonattal eljutott Lengyelországba. Három hónap után egy másik kórházvonattal indult vissza Szlovákiába, ahol született. Deák János bácsi a háború után került vissza Vásárhelyre, s az akkor induló mérleggyárban vállalt munkát, miután államosították Klauzál utcai fodrászüzletét. A mérleggyárban dukkófestőzőként dolgozott, majd édesapja noszogatására Miskolcra költözött, hogy átvegye a perecesi családi birtokot. Vásárhelyi illetőségű felesége nem ment vele, s nem sokkal később meghalt. Deák János a diósgyőri vasgyárban kapott munkát, de ott acetonmérgezést szenvedett. Felgyógyult, újra megnősült, egy lelkésznőt vett feleségül- Öt gyermeke azonban az első feleségétől született. Második felesége halála után lánya hívta vissza Vásárhelyre. Deák János hosszabb ideje tiszteletbeli presbiter, köszönhetően annak, hogy a Klauzál utcai templom lelkésze felfigyelt a szépen éneklő kántorra. KOROM ANDRÁS Garantáljuk: Nem lesz gázáremelés! Nem lesz gyógyszeráremelés! Nem lesz tandíj! Vasarnap Velünk az országi szavazzunk újra, hogy véget vessünk a Fidesz hazugságainak! Ne várjon újabb értesítésre! Április 21-én menjen el ismét szavazni, oda, ahol április 7-én szavazott!