Délmagyarország, 2002. február (92. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-04 / 29. szám

HÉTFŐ, 2002. FEBRUÁR 4. • AKTUÁLIS" 3 Kifli­hiszti BÁTYI ZOLTÁN Tisztelettel kérem a magyar asztalosokat, kezdjék el kifaragni a világ leghosszabb vádlottak padját. Mert ha Selmeczi Gabriella országgyűlési képviselőt eme faipari alkalmatosságra akarják ül­tetni, amiért megevett az egyik budapesti szupermarketben egy darab kiflivéget, még néhány ezer honfitársunknak biztosítani kell a padon helyet. Ugyanis gyarló emberek vagyunk mi. magyarok. És ha megérkezik a shopsütödéből a frissen illatozó péksüte­mény, s ujjaink közé fogva még melengeti is bőrünket, valahogy nem akarnak eszünkbe jutni törvényi előírások. Ám annál he­vesebb munkálkodásba kezd gyomrunkban a sav, nyálunk össze­fut, mintha ezért fizetnénk, s már meg is kezdik aznapi rendes munkálkodásukat a fogak. Nem hiszik ? Tessék csak alaposabban körbetekinteni a szege­di gigantboltokban is. Ha nem csattognának oly hevülettel a be­vásárlókocsik a gondolák között, a plafonon hálót szövő pók is hal­laná az irdatlan nagy csámcsogást. Hogy közben szégyenkezünk 1 Még ezt sem mondanám. A becsületes többség a kifli felénél be­fejezi a falatozást, s a pénztárnál hanyag egykedvűséggel kifize­ti a kiflicsonkot, mint ahogy azt a kólát is, amiből szomját oltot­ta. Ezzel az ügy le is vagyon zárva. Mármint az esetek többségé­ben. Igen ám, de kitaláltatott a pohtika (amiben politikus, ugye­bár, minden férfi és nő), és a leharapott kiflivég imigyen hatalmas bűncselekménnyé tud hízni, ha van, aki hizlalja. Selmeczi kép­viselő asszony esetében a biztonsági őrök és a média közös erővel csapott le a bűnfertelemre, s egy fél ország nézte döbbenten a te­levíziók adásait - hát valóban nincs fontosabb ügy ma Magyar­országon ? Selmeczi kiflijének ürügyén aztán az egyik tábor harsogás vá­dakkal támadt a politika csinálóira („Hogy mit meg nem enged­nek maguknak?!"). Míg a másik oldalon állók inkább a fogyasz­tók védelmét szolgáló, vagy éppenséggel nem szolgáló jogszabá­lyok újragondolását tartják fölöttébb szükségszerűnek. Aztán per­sze olyan is akad, aki azt kérdi: miért kellett fülön csípni egy maj­szolós képviselőt ahhoz, hogy kiderüljön: bizony, azt sem ártana már kideríteni, mennyit engedhet meg magának egy biztonsági őr. Meglehet, néhány hónapon belül Selmeczi kiflije jogalkotó té­nyező lesz (csak el ne felejtsük megnézni a jogharmonizációra ügyelvén, mit is ír elő az Európai Unió akkor, ha kormánypárti, s mit, ha ellenzéki rágcsálja ama ki nem fizetett kiflit), s biztos­ra veszem, már készül az a vicc is, amiből kiderül számunkra, mit tesz a szőke nő az ő kiflijével. Jómagam pedig irigylem mindazokat, akik dehogy ettek kiflit, még sarkát se törték le, csak elsíboltak néhány százmilliót, s most rózsa-, s egyéb dombi lakásukban vihognak Selmeczi vesszőfutását látva. És így figyelmeztetik szolgálójukat (pardon: háztartási alkalmazott) - .Aztán Julcsa, jól nézze meg a Tescó­ban, merre is forog a kamera." A megyében is segítséget várnak Áresés jön a sertéspiacon? Az egyéni termelőket és a nagygaz­daságokat egyaránt tönkreteheti, ha a jelenlegi háromszáz forint körüliről kétszáz alá zuhan a ser­tés felvásárlási ára. Márpedig a hírek az elmúlt hetekben erről szóltak, miután a nemzetközi pi­acon esésnek indult a hús ára. Különösen súlyosan érintheti az árcsökkenés például Makót és tér­ségét, ahol becslések szerint min­den harmadik-negyedik család ne­vel jószágokat. Sokan ebből él­nek. A Vágóállat- és Hústermék­tanács (VHT) a probléma megol­dása érdekében új támogatási ja­vaslattal fordult az agrártárcához, a térség parlamenti képviselője, Dán János pedig politikai kapcso­latait igyekszik latba vetni az ügy érdekében. A sertéssel foglalkozók zöme azt mondja, az elmúlt években jósze­rével a sertéságazat volt az egyetlen, amely legalább egy kis nyereséget hozott a gazdáknak. így gondolja ezt az apátfalvi Langó Imre is, aki jó né­hány éve kizárólag mezőgazdasági vállalkozásából él. Ó egyébként a ta­valy alapított huszonegy tagú ser­téstermelő gazdaszövetkezet elnö­ke is. Gazdasága százholdas, éven­te kétszáz hízót nevel. Langó Imre most nem tudja, leadja-e a felvásár­lónak beígért disznókat, mert nem biztos abban, hogy megkapja ér­tük azt az árat, ami legalább az ön­költséget fedezné. Mint mondja, tisztában van az­zal, hogy a nemzetközi sertéshúsá­rakat nem tudja Magyarország dik­tálni, ám úgy gondolja, az agrártár­cának segíteni kellene valamilyen támogatással. Ó nagy súlyra ne­vel, mint legtöbb gazdatársa. Az ő esetükben a várható jelentós áresés, éves szinten - mondjuk kétszáz hízó esetén - milliós nagyságrendű lehet. Az apátfalvi gazda szerint a támogatás legmegfelelőbb módja Sok termelő kivár, így a sertések leadása, vágása bizonytalan. az lenne, ha az az árban jelentkez­ne és azt a termelő közvetlenül a fel­vásárlótól kapná meg minden kü­lön adminisztráció és várakozás nélkül. Langó Imre úgy véli, az árak csökkenése a minőségi terme­lést folytató nagygazdaságokat egyelőre nem érinti, mert a minősí­tett hús mindig kelendőbb. Juhász László, a csanádpalotai Sertés Kft. ügyvezetője azonban cáfolja ezt. "te­lepük négyszázötven kocával műkö­dik, évente nyolcezer hízót szállíta­nak a piacra. Ők is szinte kizárólag a Pick Rt.-nek értékesítik az állato­kat, mely még a gyengébb minőségű sertés esetében is vállalta a három­száz forintos minimálárát - eddig. Ha a jósolt árcsökkenés bekövetkez­ne, erre az évre huszonnyolc-har­minc milliós veszteséget kellene el­könyvelniük, ami a teljes árbevétel tíz százaléka. Az ügyvezető tagja a Vágóállat- és Hústerméktanács elnökségének. Mint megtudtuk tőle, a termékta­nács már tavaly ősszel is igyeke­zett javítani a sertés exportárain: saját intervenciós alapjából és a Földművelésügyi és Vidékfejleszté­si Minisztérium kiegészítésével egy­milliárdos exporttámogatási keretet hozott létre. Ezzel az év végéig a terméktanácstag gazdaságokból származó sertések után mindenki megkaphatta a 334 forintos átlag­árat. Hasonló megoldást találtak januárban is. A mostani új helyzet­ben, miután az árcsökkenés tovább folytatódott a nemzetközi piacon (már 260 forint alatt van|, a hazai árakat is csökkentette az ipar. Am az exportot már nem lehet szubven­cionálni, ezért az érdekképviselet egy termelői támogatást szorgal­maz, melynek mértéke a hús minőségétől függene, és az összeget utólag igényelhetnék az érintettek. Ezt a javaslatot a terméktanács már beterjesztette az agrártárcának, az Illusztráció: Schmidt Andrea egyeztetések folynak. Eredményre Juhász László néhány napon belül számít. A jelenlegi elképzelések szerint ezt a kiegészítő támogatást a VHT-n keresztül kapnák meg a termelők. Juhász László szerint eb­be a nagy súlyra nevelő gazdáknak is érdemes lesz belépniük, mert ők is kapnának akkora támogatást, hogy bevételkiesésük ne legyen je­lentős a mai árakhoz képest. Hogy a tárgyalások sikerre vezetnek-e, rövidesen eldől. Dán János, a ma­kói térség egyéni országgyűlési kép­viselője mindenesetre azt ígérte az őt felkereső gazdáknak, hogy fel­karolja ügyüket. A kisgazda hona­tya elmondta: a parlamentben egy napirend utáni hozzászólással ké­szül a problémára irányítani a figyel­met, de az agrártárcánál is megpró­bál majd közbenjárni a támogatá­sok érdekében. SZABÓ IMRE Lakótömbönként közös kazán Központi fűtésnek egyedi lehet a vége A kelet-németországi példához hasonlóan Magyarországon is megvalósítható lenne a leválás a központi távhőszolgáltatásról. A volt NDK területén épült pa­nelházakban lakótömbönként külön-külön kazán beépítésével oldották meg a lakások egyedi fűtését. A kazángyártással és fűtésrend­szerek kiépítésével foglalkozó Lan­dis fit Stefa Kft. értékesítési kép­viselője szerint a kivitelezés min­den esetben megvalósítható, az átépítés megkezdéséhez azonban mindenek előtt a tömb lakóinak közös beleegyezése és a költségek együttes vállalása szükséges. - Volt már példa Magyarorszá­gon ilyen jellegű átalakításra, de azt tudnia kell mindenkinek, hogy a beszerelés lakásonként mintegy félmillió forintba kerül ­mondta lapunknak Skoda László, a kft. üzletkötője. - Az összeg azért ilyen magas, mert a pa­nelházak csővezeték-rendszere függőleges, így a lakások hőfo­gyasztásának mérése nagyon kö­rülményes és pontatlan. Elsőként a vízszintes vezetékrendszert kell kiépíteni, majd a ház hőszigetelé­sét kell megoldani, ezután szerel­hetjük be a kazánt. A lakótömb minden tulajdonosának írásban kell beleegyeznie a változta­tásba. Skoda Lászlótól megtudtuk, hogy az egykori NDK-ban jelentős állami támogatás segítségével mo­dernizálhatták a fűtésrendszert. Amennyiben a magyar kormány hozzájárulna a lakótömbönként egyedi fűtést biztosító kazán kiépí­téséhez, a házgyári lakások egy-két évtized múlva elavuló csővezeté­keit már most modernebb rend­szerekkel válthatnák ki. Ficzere László, a Szegedi Hő­szolgáltató Kft. műszaki igaz­gatója felhívja azok figyel­mét, akik a leválás mellett dönte­nek, mindenképpen tájékozódja­nak, hogy valóban gazdaságos-e az átállás. Az igazgató megjegyezte, hogy aki a hőszoigáltatótól függet­len fűtés jogi feltételeit teljesíti, annak kiválása a távhőtörvény ér­telmében nem akadályozható meg. I. SZ. Barackosok veszélyben MUNKATÁRSUNKTÓL Annak, hogy amikor elméletileg el kéne fagynia a növényeknek, gya­korlatilag viszont néhol elfagynak, néhol nem, az az oka, hogy létez­nek fokozottan fagyveszélyes, „fagy­zugos" területek, és olyanok is, ahol nem érvényesül annyira a fagyha­tás. Utóbbiak széljárta helyek ­mondja Hódi László, a Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat osztályvezetője. Most, amikor a hosszan tartó hideg után fölmelegedett az idö, és elkezdődik a fák rügyezése, fokozottabb lehet a „lefagyásveszély", mintha ma­radt volna a szokásos tél. Különö­sen a csonthéjas gyümölcsfák - leg­inkább az őszi-, kajszibarack, cse­resznye, meggy - fagyérzékenyek, ezek sok helyen erős kárt szenved­tek, az almástermésűekben nem valószínű, hogy károsodás keletke­zett volna. Á szőlőben a ma­gasművelésűeknél jelentkezhetett elfagyás, a metszésnél érdemes meg­várni, amíg megindul a rügyezés, és egyértelművé válik, hogy mi maradt meg és mi nem. Ami még jelentós fagykárt szenvedhetett, az az őszi káposztarepce. Az őszi kalászosokat nemigen érintette a fagy, mert a hi­deg időszakokban vastag hótakaró borította a földeket. Közalkalmazotti igazolványcsere MUNKATÁRSUNKTÓL Lecserélik az ötvenszázalékos vasúti kedvezményt biztosító közalkalmazotti igazolványokat. Az érintettek március 31-éig kérhetik az új fényképes igazolványukat. A vonatokon április elsejétől már csak a hologrammal ellátott személyi iratot fogadják el. Az igazolvány 500 forintba kerül. A közalkalmazottak a vasútállomásokon szerezhetik be az igénylőlapot, amihez csatolni kell az eredeti MÁV-os feladóvevényt, hat hónapnál nem régebbi fényképet. A cseréről bővebb felvilágosítás Szegeden, a Tisza Lajos körút 28-30. szám alatti igazgatóságon vagy a 62/543-147-es telefonszámon kérhető. Szegedi szemtanú a Fréjus-alagútban történt balesetről Szerencséjük volt: túlélték Folytatás az 1. oldalról Szombaton délután a francia és olasz határon hegybe vájt, több mint tíz kilométer hosszú Fréjus­alagútban történt baleset, amely során három magyar állampolgár is súlyosan megsérült. A torinói kórházban egy magyar férfit és egy nőt ápolnak. A férfi medence-, bor­da-, és válltörést szenvedett, a nőnek lába és medencecsontja tört el. A baleset harmadik sérültjét ­egy fiatal férfit - a susai kórházban bokatöréssel és vállrepedéssel ke­zelik. Egyik beteg állapota sem életveszélyes - adta hírül a távira­ti iroda. Lapunk ennél bővebb tájékozta­tással is tud szolgálni, mivel a Fré­jusi-alagútban történteknek sze­gedi szemtanúi is voltak. A Deák Ferenc Gimnázium tanulóival síelésből hazatérő egyik buszon utazott Tóth Ferenc, aki a követ­kezőkben foglalta össze, mit is ta­pasztaltak az olasz-francia határon. - Mindössze néhány száz méter­rel a szerencsétlenül járt magyar gépkocsi mögött, az alagút közepe táján haladtunk, amikor hirtelen megállt a forgalom. Nem tudtuk mire vélni ezt a megtorpanást, ám amikor megpillantottuk a szágul­dó mentő- és tűzoltókocsikat, a rendőrség járműveit, már egyér­telművé vált számunkra, valami­lyen szerencsétlenség történt a hegy mélyében. Am egy pillanat­ra sem tört ki pánik, ugyanis az in­tézkedő rendőrök, akik a mi busza­inkat is visszairányították az ala­gút franciaországi bejáratához, rendkívül profi módon, határozot­tan tették a dolgukat. Alig hogy kigurult járművünk az alagútból, már azt láthattuk, tábori kórházat Az alagút bejáratánál a baleset után néhány perccel már tábori kór­házat állítottak fel a sebesültek fogadására. Fotó: Tóth Ferenc állítanak fel, s néhány percen be­lül gondoskodtak italról és ételről is. Ezek az intézkedések akkor szükségesnek is tűntek, ugyanis nagyon rövid időn belül 40 kilomé­teres kocsisor vesztegelt már az alagúthoz vezető úton - idézte fel a történteket Tóth Ferenc. A sze­gedi vállalkozó magát a balesetet így vázolta fel: - A Fréjus-alagútban ezen a szombaton karbantartási munká­latok zajlottak, ezért az egyik sá­von feltartóztatták a forgalmat. Egy tartálykocsi le is fékezett, s hasonlóképpen tett annak az au­tónak a sofőrje is, amelyben a ma­gyarok utaztak. Igen ám, de a mö­göttük haladó - mint később kide­rült: fékhibás - kamion már nem tudott megállni, s a magyarok Mit­subishijét betaszította a tartályko­csi aljába. Olyan erős volt az ütkö­zés, hogy a honfitársainkat szállí­tó kocsi alváza Z-alakban eldefor­málódott, a kocsifülke is súlyosan megrongálódott. Fantasztikus sze­rencse, hogy az autóban ülök nem haltak meg. A történtekhez az is hozzátartozik, hogy a tartálykocsi veszélyes anyagot szállított, tehát nem sok hiányzott ahhoz, hogy sok ember életét követelő tragé­dia történjen a Fréjus-alagútban ­mondta el Tóth Ferenc. Aki beszá­molt arról is, hogy a balesetet kö­vetően néhány órán át szünetelt a forgalom az alagútban, majd min­denki folytathatta útját, s a szege­dieket szállító busz rendben haza is ért vasárnap. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom