Délmagyarország, 2002. február (92. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-22 / 45. szám

Családi kör AZ OTTHON MELLÉKLETE A DÉLMAGYARORSZÁGBAN ÉS A DÉLVILÁGBAN • SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA A négy trend: a szalon, a cafeteria, a kemping és a loft Kérészéletű lakástextildivat TEXTIL NELKUL NINCS OTTHON, A TÁRGYAK HIÁNYA ELTŰRHETŐ, A KELMÉKÉ NEMIGEN. A LAKÁSTEXTILDIVAT ÖRÖK ÉS KÉNYSZERESEN VÁLTOZÓ. HOGY MOST ÉPPEN MILYEN, ABBA NÉHÁNY NAPJA A FRANKFURTI VILÁGKIÁLLÍTÁS ADOTT BETEKINTÉSI IGAZ, NEM HOZOTT EGET RENGETÖEN ÚJAI MÉGIS RENDKÍVÜL SOKSZÍNŰ VOLT, S MEGPRÓBÁLTA MEGMUTATNI A TRENDET A lakberendezésben sok tárgy hiányát elviseljük, függöny, szőnyeg, kárpit, terítő híján azonban nincs otthonosság: a textíliák a saját élettér melegségének nélkülözhetetlen kellékei. Ósidők óta - gondoljunk csak arra, amikor még a ház is textilből volt. S a sátoros kor óta semmilyen fejlődés, divathullám nem volt képes elsöpörni az otthonokból a különbózó kelméket. A mai trend nem is akarja, sőt egyre inkább favorizálja. Igaz, sok lakástextil csak kérészéletű divatcikként minősíthető, de összességében egyre többféle van, s a bőség zavarát okozzák. Az idei év első nagy textilvilágvásárán, pár napja Frankfurtban a sokféleségben elég nehéz volt trendet megállapítani. Bár a szakemberek igyekeztek az azonos jelleg szín, minta, anyag életstílusjegyek alapján tipizálni az uralkodó irányzatokat, nehéz „skatulyázni", amit a seregszemlén felvonultattak. kintve, hogy a modern divat színeit, mintáit, anyagait igen sokféle, egymástól nagyon is messze eső területekről hozza - ázsiai ösmotívumoktól a rokokón, az angol clubstíluson át az extravagánsig minden belefér: kockával, csíkkal, klasszikiis és absztrakt mintákkal, természetes anyagokkal és poliészterekkel. Az egyszerű vásárlátogatők meg csak kapktxlhatták a fejüket az idei kiállítási díszvendég Portugália sajátos légkörű, puhára pámázott kínálata, a kemény terméskő falú provance-i veranda kék ülőalkal•A lakás éke lehet a díszített kelnie. matosságainak sötétzöld párnahuzatai, a spanyol kovácsoltvas asztalokon lebbenő lenvászon terítők, a klasszikus bútorzatú ebédlők terítékeinek selyemdamasztjai és a polgári szalonok brokátfüggönyei között. A designerek a „besoroláshoz" próbáltak irányt adni, ám „átlátások" vannak. Az uralkodó irányzatokat négy nagy trendbe szorították: a szalon, a cafeteria, a kemping és a loft hódít. S hogy melyikre mi jellemző? Nem is olyan egyszerű átlátni. A szalon módi nagyjából a klasszikus eleganciát jelenti, a cafeteria a könnyedebb, bohémebb berendezkedést, a kemping a szabadságot és célszerűséget, a loft pedig az álcázott luxust - bútorban, textíliában, kiegészítőkben egyaránt. A jómódot és a jó értelmű otthonosságot képviselő szalon stílusba a rokokó bútoroktól az empiren át az art decóig találtatnak stílbútorok, s a hozzájuk illő textíliák. Az időtálló cseresznyefa bútorokhoz természetesen dús redőzetű, természetes anyagú függönyöket kínálnak, felvert párnákat, gobelineket, selymeket, kicsit múltba tévesztő mintákkal, s új elemként a távol-keleti, ázsiai hagyományokat beemelve. A latin hullám jegyében a cafeteria egyik jelszava a „dolce vita", az életörömös berendezkedés. Az alapvetően mediterrán életérzésből a melegség jön át, a campari színek, a könnyedség jellemzi a kelméket, némi dél-amerikai beütéssel. A kemping stílben picit keveredik a polgári és a polgárpukkasztó, visszahozza az ötvenes-hatvanas évek egyszerű formáit, és vidám, kockás, csíkos, virágos mintákat, színeket dob fel a textíliákra, akárha a szabadságos sátorozási idéznék, sok műanyaggal. A loft irányzat viszont a mai és az elkövetkezendő évek „szabad emberei"-nek stílusaként keveréke az extravaganciának, az igénytelenség látszatának és a luxusnak. A nálunk még jobbára csak amerikai filmekből ismert, hodálynyi raktárhelyiség-lakások a minimál, a high-tech design jegyében, krómos-alumíniumos atmoszférával nemigen tűrik a puha, lágy esésű kelméket. S az ugyancsak amerikai mozikból ránk köszönő hipermodern, lézerfényes, luxusminőségű enteriőrök is inkább a sprőd anyagokat, a matt ezüstöt, a fekete-szürkét, a neonszíneket, a szokatlan kombinációkat sugallják textíliáknak (vagy azok helyett]. Hogy e tipizálás, illetve a most bemutatott lakástextilek mennyire lesznek kérészéletűek vagy tartósan hódítók, azt nemigen jósolgatták a frankfurti vásáron - hiszen az ipar és a kereskedelem érdeke a szüntelen újítás és a profit. Amiből azért az újítást mi is megfogadhatnánk nincs az az otthon, amit fel ne dobna, ha új ruhába öltöztetik. A frankfurti trend kelméi már kaphatók a nívósabb szegedi boltokban. S tekintve, hogy a választék óriási, a fenti „skatulyázásba" pedig minden otthon belefér, némi rafinériával és jó ízléssel, a már meglévőkkel összhangba hozva, akár egy új textíliával is változtatható, mássá, mondhatni divatosabbá tehető egy-egy enteriőr. SZABÓ MAGDOLNA BARKACS Díszvakolat - saját kezűleg A tavasz közeledtével sokan gondolkodnak a lakásuk felújításán, szeretnének például divatosabb, szebb falakat. Az ügyesebbek nyugodtan belekezdhetnek a saját kezű felújításba, már sok olyan anyag és technika van, amivel elboldogulnak. A belső terekben is egyre divatosabb díszvakolatot, némi alapismeret megszerzése után könnyű s. k. felvinni a falra. A díszvakolóanyag készen kapható, a műgyanta-diszperziós festékekhez hasonló, egyszerű vele dolgozni, s lemosható, átfesthető. Szaküzletekben adnak tanácsot arra, hogy az adott falfelületre mennyi anyag kell, s azt hogyan lehet keverni a színezővel (pl. fúrógéphez tartozó keverőszerszámmal). A falat persze gondosan elő kell készíteni: lemosni a régi festéket, a sérüléseket spachtlival kiglettelni. Ha nem egyforma színt kap minden fal a helyiségben, akkor a vakolandó melletti szélét ragasztószalaggal tanácsos lefedni (ez, ha megszáradt a vakolat, óvatosan eltávolítható, s megelőzi az „átkcncéződést"). A vakolat felhordása előtt javallott az ajtókat, ablakokat betakarni fóliával, és lefedni a konnektorokat, villanykapcsolókat is. Aki festett már falat, annak nem nehéz széles ecsettel felkenni a díszvakolatot, csak arra kell figyelnie, hogy az anyagot vastagabban kell felvinni. Az ecsetnyomok egyenetlenségei miatt nem kell idegeskedni, azok kiegyenlítődnek a mintázással. (Ha mélyebb mintázatú falat akarnak, akkor a vakolatot jobb vakolókanállal felhordani.) A friss vakolat mintázása a legegyszerűbb a közismert szivacshengerrel, de legyen a felülete mélypórusú. A felkent vakolatot föntről lefelé kell hengerelni, egyenletes erővel görgetve a szerszámot a falon: így szép, finom szemcsés felület alakítható ki. Kicsit erősebb lesz a szúmesézet, durvább hatású a vakolat, ha mintázónak gumírozott sörte végű kefét használnak. (Ezzel a munka valamivel tovább tart, hiszen a kefével egyszerre csak a fejének megfelelő nagyságú minta készíthető - rányomják a falra, lassan visszahúzva leveszik róla, majd szorosan az előző minta mellett újra rányomják...) - Ha a felületen itt-ott nagyobb szemcsés kiemelkedések lennének, akkor ezeket frissiben le lehet húzni egy hajlékony spatulával. SZ. M. Kétkerekűvel - a világban (MTI PANORAMA) Csak egyetlen alkalommal választottak pártonkívülit parlamenti képviselőnek a dánok - amikor a jelölt olyasvalamit ígért választóinak, ami ha valóra válik, maga lett volna az Éden a számukra. 1994-ben az énekes és komikus dokon is túltesznek. Sokatmondó a dánok kerékpárállománya is: 80 százalékuknak legalább egy és húsz százalékuknak legkevesebb két kerékpárja van. A dánok már a múlt század 30-as évei óta rendszeresen bicikliznek és - ellentétben az angolokkal vagy a németekkel soha nem tört meg a lendületük. Pálmaálmok Capri szigetéről is náluk ez a jellegzetes mediterrán növény, virágzása mindig egyetlen éjszakán át tart. Igazi, Olaszországból származó szőlőfajtát is meghonosított házuknál a tanárnő, ez a rosanina di vacca. Szépen terem már a szomszédok is ismerik déltengeri napfényt idézó ízét-illatát. Sok pálmát a tanárnő férjének nagybátyja, Vásárhely II. világháború utáni első olasztanárainak egyike hozott Olaszországból. Nyáron egyre-másra jönnek új hajtásaik a pálmáknak, a telet üvegezett szobában töltik, éppúgy, mint a kaktuszok. És így tovább... Mi az előzmény, hogyan alakult át a Pintér család otthona mediterránná? A tanárnő eredetileg történelem-orosz szakon végzett Szegeden, az egyetemen, aztán, olasz szakos évfolyamtársaitól, kedvet kapott Dante nyelvének elsajátításához. Amikor az orosz szakos pedagógusoknak egy nyugati nyelvet is el kellett sajátítaniuk, megtanulta ugyan „menet közben" az angolt, nyelvvizsgázott is belőle, de végül olaszból szerzett újabb diplomát, Debrecenben. Ez a rendszerváltozás táján történt, „akkor születtek a gyermekeim is, és elegendő időm volt otthon tanulni" így a tanárnő. Ekkor kezdett el a mediterrán növényekkel is foglalkozni. Nem mint professzionális gyűjtő, hanem az olasz táj és szellemiség rajongója. Pintérné Kurunczi Magdolna egyébként mindent megtenne annak érdekéhen, hogy Vásárhelyen is alakuljon olasz-magyar baráti kör, s ha lehetséges, egyszer majd olasz testvértelepülése is legyen a városnak. „Sokat tudnák segíteni a kapcsolatok fölvételében" - mondja a számtalan olasz kontaktussal rendelkező tanárnő. Nagyon örül annak is, hogy a Corvin Mátyás Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola sikerrel alakított kapcsolatot egy hasonló profilú palermói középiskolával. Az természetes: nyaranta, ha csak egy mód van rá, Olaszországba utazik a Pintér család, amikor ez mégsem lehetséges, elegendő hazatérniük a munkából, az iskolából, s ott a mediterraneum. F.CS. ¡acob Haugaard azzal a cseppet sem politikusi hangzású jelszóval kampányolt, hogy „Hátszelet min- ; den kerékpárúton!" - és 24 ezer j szavazattal előzte meg riválisait i szülővárosában, Arhusban. Négy év elteltével azonban visszaadta I képviselői mandátumát, mert addigra nyilvánvaló lett, hogy Dánia kerékpárútjairól nem lehet egyszer s mindenkorra száműzni az ellenszelet. Maradt tehát minden a régiben és a skandináv kerékpározók- : nak továbbra is meg kell küzdeniük a kedvezőtlen szélirányokkal. A közlekedési eszközt igénylő uta- : zások mintegy 35 százalékát kerék- j páron teszik meg és ezzel még az ugyancsak sokat bicikliző hollanFotó: Gyenes Kálmán Az átlagos dán kerékpárosnál is jobban kedveli ezt a közlekedési eszközt például a Koppenhágától 35 kilométerre lévő Roskildében élő Johan Sörensen, aki nyáron hetenként kétszer, télen pedig egyszer kerékpáron teszi meg az utat a főváros központjában lévőmunkahelyére, és mint a gyerek úgy örül, hogy 49 évesen 70 perc alatt képes „ledarálni" a 35 kilométert. Különösen, ha hátszele van. Sörensent elsősorban az teszi boldoggá, hogy nemcsak sportol, hanem a környezetet is kíméli, ráadásul pénzt is megtakarít. Sokak szerint a kerékpározás közben lehet a legjobban gondolkodni. Az olasztanárnő és a mediterraneum Pálmák, kaktuszok, sclyemakác, magnólia, gránátalma, yucca, császárfa... fíntérné dr. Kurunczi Magdolna tanárnő legalább száz mediterrán növényt gondoz otthon. A háromdiplomás tanárnő történelmet tanít a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban, és olaszt az SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Karán; sok növénye Itáliában látta meg a napvilágot, Capri szigetén. A többit itthon vásárolta, más növényekért cserélte a tanárnő, aki hamisítatlan mediterrán környezetet alakított ki otthon. S mint mondja, a környezet meghatározza hangulatát - az övét, az egész családét. - A selyemakác, amit legföljebb botanikus kertekben lehet észlelni, meg Szegeden láttam egyet, a belvárosban, amint éppen locsolták, olyannyira elburjánzott a kertünkben, hogy ki sem lehetne irtani. Persze, nem is akarja kiirtani senki - mondja a tanárnő. Virágzik • Pintérné dr. Kurunczi Magdolna. (Fotó: Tésik Attila)