Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

II. •A DÉL SPORTJA" HÉTFŐ, 2001. DECEMBER 24. Erdős Viktor Éveken keresztül a szegedi Lékó Péter szállította a Csongrád megyei sakkbarátok számára a jobbnál jobb eredményeket. Idén nagyot változott a helyzet, hiszen a Tiszaparti versenyző mellett, a Makói SVSE fiatal sakkozója, Erdős Viktor is figyelemre méltó sikereket ért el. A tizennégy éves sportoló a nyáron igazolt át Békéscsabáról a Maros-parti városba. A váltás remekül sikerült, hiszen az OB l-es felnőtt csapat egyik húzóembere lett a tehetséges versenyző, sokat erősödött vele az újonc együttes. Az igazán nagy eredményt a spanyolországi ifjúsági világbajnokságon produkálta. A népes mezőnyben - száznégyen ültek asztalhoz - veretlenül lett az első. Tizenegy partit játszott, ebből hétszer diadalmaskodott, négyszer pedig remizett. Igazán szép mutatók. A klub elnöke, Balázs Tibor az év sportolója díjátadáson jelentette be, hogy a makói reménység megkapta a nemzetközi nagymester minősítést. Erdős Viktor szája a hír hallatán a füléig ért, nagyon boldog volt. A játékos edzői bíznak abban, hogy a fejlődése továbbra is töretlen lesz és sok-sok örömet szerez még a szurkolóknak. Farkas József Amikor azon tűnődtünk, ki legyen ez év edzője a Délvilágnál, vagyis Csongrád megyében, febnerült pár név, de a legtöbbször és a legmarkánsabban Farkas Józsefé. Tehát ő lett a befutó. Nem véletlenül! A Liss-HNKC női kézilabdacsapatának a mestere majdnem két esztendeje (pontosan 2000 márciusa óta) dolgozik Vásárhelyen. Irányításával az együttes fölényesen - nem is egy, hanem több utcahosszal - nyerte az NB EB-s bajnokságot és jutott fel az élvonalba. A városban közel tíz éve vártak erre a pillanatra a sportág szerelmesei. Kitérő: valószínűleg vonzódik a történelmi diadalokhoz, mert a Pick bajnoki címéhez is van köze, Skaliczki László másodedzőjeként dolgozott a klubnál 1996-ban. Vissza a lányokhoz! Sokan féltették Asztalosékat az első osztálytól, de a kék-sárgák az első pillanattól kezdve tudatták a mezőnnyel: nem retúrjegyet váltottak. A sikerkovács Farkas - eddig három bajnoki aranyban volt része „kispadosként" - markáns, febsmerhető stílusú gárdát formált. Ellenük Vásárhelyen még a legjobbak sem mehettek biztosra. Jellemző, hogy a dobogó várományos Győr 17-17-re végzett a Hódtóiban. A győzelmek sem maradtak el, s ennek köszönhetően - bár sok múlik még a január 19-én újrajátszandó Békéscsaba elleni partin - reáhs a sansz arra, hogy újoncként a felsőházban, vagyis a legjobb hat között folytassák a pontvadászatot. Ez az álom könnyen valóra válhat. A további sikerek Farkas „Cingán" nem múlhatnak: a szerződése ugyanis határozatlan időre szól - dolgozhat nyugodtan. A jók között a legjobbak - 2001 büszkeségei A Délmagyarország és a Délvilág sportrovatának munkatársai ismét összedugták a fejüket, voksoltak és megválasztották 2001 legjeit, s a döntésük alapján ők találtattak - teljesítményük elismeréseképpen! - az esztendő legjobb szegedi és Csongrád megyei sportolóinak. Az eredményről már értesülhettek olvasóink, az ünnepségről szóló beszámolót, a győztesek villámnyilatkozatait is böngészhették. Most azonban ismerkedjünk meg a legjobbakkal részletesebben, elevenítsük fel miért, milyen produkcióval érdemelték ki az elsőséget, a serleget. Mielőtt belemerülnénk,.a szurkolók és az olvasók jókívánságait tolmácsolva mondjuk: tiszta szívből köszönjük, s jövőre is hasonló sikereket kívánunk mindenkinek, vagyis legyen 2002 is a sport nagy ünnepe! A DÉLMAGYARORSZÁG DÍJAZOTTJAI Az év szegedi edzője: Horváth Viktor (Tabán Trafik Szeged, vízilabda); női sportolója: Lajtos Szandra (Szegedi Korcsolyázó Egyesület, gyorskorcsolya); férfisportolója: Haller Ákos (Démász-Szeged VE, evezés), csapata: Fehérvári Vince, Hegedűs Róbert (DémászSzeged VE, kajak); utánpótlás sportolója: Buday Dániel (Pick Szeged, kézilabda). A DÉLVILÁG DÍJAZOTTJAI Az év Csongrád megyei edzője: Farkas József (Liss-HNKC, kézilabda); női sportolója: Szremkó Krisztina (Carnex-Szentesi VK, vízilabda); férfi sportolója: Horváth Tamás (Kontavill-Szentesi VK, vízilabda); csapata: Hód TC (tenisz); utánpótlás sportolója: Erdős Viktor (Makói SVSE, sakk). KÜLÖNDÍJASOK Életműdíj, Szeged: Kővári Árpád (Tisza Volán SC, kézilabda); Csongrád megye: Kolozsvári János (Makó FC, labdarúgás). A közönségszavazatok nyertese: Lékó Péter (sakk). A Hód TC aranyéve Első osztályú csapatbajnoki arany. Eddig csupán ez az egy hiányzott Hódmezővásárhely sportjának a gyűjteményéből. A Hód TC felnőtt OB l-es együttese azonban tett arról, hogy már csak múlt időben kell erről is beszélni, hiszen a vásárhelyi teniszgárda megnyerte a professzionáhs négyes csapatbajnoki döntőt. Az esemény külön pikantériája volt, hogy hazai környezetben, a Hód TC teniszcentrumában érték el a vásárhelyiek ezt a diadalt. Az már a csoportmeccsek alatt is látszott, hogy nagyon együtt van a társaság, hiszen az első helyről kvalihkálták magukat a fináléba. Az elmúlt évben harmadik Hód TC-re, a bajnok, LRI-Malév gárdája várt az elődöntőben. Nem mindennapi izgalmak közepette, hatalmas csatában a Vásárhely 5-4-re megnyerte a meccset, így a döntőbe jutott. A második napon, népes szurkolósereg várta a Hód TC- Pécs-Vasas összecsapást. Az egyesek után 4-2re vezetett a hazai együttes. Elég volt a három párosból egyet megnyerni. Ezt a sikert a Hanescu, György duó gyorsan begyűjtötte, így a végén a vásárhelyiek járhattak örömtáncot. Aváros első csapatbajnoki aranyát, a Hanescu Viktor, Szathmáry Tibor, György Tamás, Kiss György, Nagy Viktor, Jancsó Miklós, Kóczán Viktor, Barátosi Levente, Serfőző István csapatkapitány összetételű együttes szerezte meg. A felnőttek mellett az utánpótlás teniszezők is egyre figyelemre méltóbb eredményeket szállítanak. Elég csak Rummel Iván nevét megemlíteni, aki a korosztályában a legjobbnak számít. A közelmúltban elkészült fedettcsarnokban hamarosan, éppen a fiatalok vívják az első nagy versenyt, hiszen Vásárhely lesz a házigazdáj a a 16 éves teniszezők országos bajnokságának. Visszatérve a nagyokhoz. A vezetők - akik immár négy éve közösen, a legnagyobb egyetértésben tevékenykednek -, a téb időszakban nagy halat igazoltak le. Hazánk jelenlegi legjobb játékosa, Sávolt Attila egy évre szerződött a Hód TChez, így a következő idénytől a vásárhelyieket erősíti. A csb alatt, a román Hanescu is bizonyította, hogy jó vásárt csináltak vele, döntő érdemeket szerzett az elsőség megszerzésében. Nagy valószínűséggel, ő is marad a bajnoknál, így jövőre nagyon erős kerettel vehetik fel a küzdelmet a vásárhelyiek. Életműdíjas: Kolozsvári János Kolozsvári János tizennegyedik éve a Makói FC labdarúgó-együttesének az edzője. A neve szinte egyet jelent a csapattal. Az elmúlt majdnem másfél évtizedben rengeteg öröm érte, ezek mellett pedig eltörpültek azok az idények, amelyek inkább a kudarcoktól voltak ismertebbek. A főiskola elvégzése után, huszonhat évesen, játékosként igazolt a Maros-partjára. A sportpályafutás mellett a magánéletben, a munka területén is a hűség jellemezte Kolozsvárit, hiszen a makói letelepedése óta a helyi Galamb József szakközépiskola testnevelője. Az aktív, labdarúgással eltöltött éveket követően ült le a Makó kispadjára, és azóta, képletesen, nem is állt fel onnan. Nem sok olyan csapat van az országban, amelynél, ha a mester személye szóba kerül, ugyanezt elmondhatja magáról... Persze, azért az ő tréneri karrierjében is voltak mélypontok. A focisták kiálltak a mesterük mellett, és a kitartásukat nem a szájukkal, hanem a legjobb módszerrel, a zöld gyepen bizonyították. Sokkal szívesebben beszél mindenki a sikerekről, és így van ezzel Kolozsvári is. Elsőkézből, szinte kapásból rögtön három eseményt említett a Maros-parti edző: 1991 -ben a Makó megnyerte a megyei I. osztályú bajnokságot; 1996ban az NB III-ban az első bronzérmét szerezte a gárda; 2000 őszén a csapat, negyvenkét év után újra, feljutott az NB Il-be. Ezzel az eredménnyel el is érkeztünk a napjainkhoz. A Makói FC az első NB Il-es idényében mindössze egyetlen együttest, az azóta a saját megyéjében vitézkedő Abonyt megelőzve, a tizedik helyen végzett. A 2001-2002-es bajnokság viszont eddig parádésan alakult: az első két, tiszaújvárosi és jászberényi vereséget követően már csak egyszo; Gyulán kapott ki az MFC. A hét győzelem mellett kétszer ikszelt a gárda, ezzel pedig a Demecser mögött a második helyen várja a tavaszi rajtot. Szremkó Krisztina HHH1 m • Sokat nem kellett gondolkodni azon, hogy ebben az esztendőben a Csongrád megyei női sportolók közül ki volt a legjobb. Egyértelmű és kézenfekvő, hogy a CarnexSzentesi VK vízilabdacsapatának játékos-edzője, Szremkó Krisztina lett a befutó. Fellélegeztek a szentesi pólódrukkerek, amikor megtudták, hogy egykori kedvencük, Szremkó Krisztina befejezte az idegenlégiós életet, és olasz klubcsapatából hazatért Szentesre. Az első útja természetesen egykori gárdájához, a Carnex-Szentesi VK-hoz vezetett. A legjobbkor tette ezt, ugyanis a legutóbbi bajnokságot második helyen végző hölgykoszorú éppen edző nélkül állt. A kiváló center gyorsan igent mondott a felkérésre, ezzel pedig kettős feladat hárult rá: egyrészt szakmai tanácsokkal kellett ellátni „lányait", másrészt pedig gólokkal segíteni a fiatal csapatot. Eleinte furcsa volt számára ez a kettőség, bele kellett a feladatba rázódni, a csapattársakkal azonos hullámhosszra kerülni. Eleinte akadtak problémák, de aztán fokozatosan belejött. Mindkét területen helytállt, ezt az alapszakaszban elért harmadik hely és a sok-sok Szremkó-találat is fényesen bizonyít. A klubcsapat mellett a válogatottban is nagyot alkotott, nagyon nagyot. Ez év júniusáig a nemzeti gárda klasszis centere egy világbajnoki arany- (1994), Európa-bajnoki ezüst- (1995), valamint egy Világkupa-bronzéremmel (1995) büszkélkedhetett. Azóta újabb két medállal bővült az amúgy is gazdag kollekció. Egy életre szóló élményt szerzett a hazai sportbarátoknak a vele felálló magyar válogatott. A budapesti EB-n több ezres tömeg szurkolt a lányoknak, akik ezt csodálatos teljesítménnyel és ami a lényeg, első helyezéssel hálálták meg. Ezzel azonban nem volt vége az éremgyűjtésnek, néhány héttel később Fukuokában is felállhattak a dobogóra, annak is a második fokára. Nem sokon múlt, hogy Krisztina kimaradjon ebből a csodás sikerszériából. Az elmúlt év végén - bánatában - le akarta mondani a válogatottságot. Azért volt elkeseredve, mert legjobbjainknak nem sikerült kiharcolni az olimpiai részvételt. Szerencsére átgondolta a döntését. Nem csak ő, a szentesi és a magyar női vízilabdázás is jól járt. Horváth Tamás Csapatsportágakban kivétel nélkül mindig a következő jó tanáccsal látják el az edzőt: végy egy jó kapust. Nos, a Kontavill-Szentesi VK szakvezetőjének, Kádár Józsefnek nem kellett vennie, ugyanis éppen kéznél volt Horváth Tamás. Már a kezdet ígéretesen alakult számára. Miután tizenegy évvel ezelőtt Ikládi András edzőnél először fogott labdát, gyorsan tört előre a képzeletbeb ranglétrán. Tehetségére felhgyeltek a korosztályos válogatottnál is: végigjárva a szamárlétrát előbb a serdülő, aztán az ifjúsági, végül pedig a juniorválogatottban jutott szóhoz. Büszkén emlékezik ezekre az évekre, azt viszont rettenetesen sajnálja, hogy világeseményen egyszer sem mutathatta be kivételes képességét. A nemzeti együttesben ért csalódásért, a klubcsapatában nyújtott remek szereplés kárpótolta. Annak ellenére, hogy még csak 22 esztendős, már rutinos élvonalbeli portásnak tekinthető. Ez a mostani már a hatodik évadja a legjobbak között. Még Pozsgay Zsoltnál debütált az OB I-ben, de jelenlegi mesterénél, Kádár Józsefnél vált stabil csapattaggá. A pozíciója Fülöp Tibornál sem változott meg; az esetek döntő többségében az ő nevével kezdődött a Kurca-parti alakulat összeállítása. A szakemberek azt tartják róla, ráérzős kapus, megérzi, hogy mit fog cselekedni a vele szemben álló támadó. Fiatal kora ellenére remekül irányítja társait, akik minden esetben elfogadják utasításait. Ebben az esztendőben végig jól ment neki a védés. Ebből is látszik, a megbízhatóság szobrát is meg lehetne róla mintázni. Különösen két meccsen kergette őrületbe az ellenfelet: még tavasszal a Szegeddel szembeni Magyar Kupa-elődöntő első, szentesi meccsén, majd most ősszel, a szintén a bgeti uszodában lejátszott Újpest elleni derbin. Az elmúlt pontvadászattól eltérően vezérletével sikerült a Kontavillnek beverekednie magát a nyolccsapatos rájátszásba. Eddig elkerülték a márkás, jegyzett csapatok érdeklődései, de emiatt nem nyughatatlan, bízik magában, tudja, hogy egyszer úgyis szemet vetnek rá. Biztos így lesz, ha továbbra is olyan jól véd, ahogy azt tette idén.