Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-02 / 255. szám

PÉNTEK, 2001. NOVEMBER 2. HELYI TŰKOR 7 Stílustörténet Directoire, regency Sorozatunkban a lak­berendezés történetében egymást követő stílus­irányzatokat, azok ere­detét, legfontosabb jegye­it és bútordarabjait mutat­juk be a gótikától napja­inkig. A directoire rövid, átme­neti stílus, mely a 18. század végén a francia forradalom és a napóleoni hódítások közti időszakra tehető. A bútorok kiegyensúlyozott vonalainak és harmonikus tömegeinek törvényei az antik építészetből fakadtak. A directoire néhány jellemzője: egyszerű egyenes formák és vonalak, puritán­ság, kevés díszítés, római vagy egyiptomi régiségekről átvett díszítő motívumok. Az empi­re Napóleon uralkodása idején teljesedett ki. A bútorokon megfigyelhetjük az antik stí­lusok (görög, római, sőt egyip­tomi) jegyeit, melyeket fino­mítás, változtatás nélkül al­kalmaztak. Szívesen használ­ták a fekete, arany, piros szín­összeállítást. A regency angol klasszi­kus stílus, mely a XIX. század első felében volt irányadó. Ne­vét Wales hercegéről kapta, aki a hagyományoknak meg­felelően kormányzója (régen­se) volt az országnak apja, III. György haláláig, aki elmeba­ja miatt nem tudta ellátni az uralkodással járó feladatokat. A korra jellemző volt az antik görög és római bútorok mint például a kliszmosz hű máso­lása. A regency egészen 1837­ig, Viktória királynő megko­ronázásáig éreztette hatását. K. G. A gyász illemtana Szokatlan könyv jelent meg a közelmúltban A gyász illemtana címmel. Angyal Eleonóra hiánypótló kötete a halál kapcsán javasol helyes viselekedési formákat, beavat a kegyeleti kommunikációba és etikába. Művében arra keresi a választ: a halálnak és temetésnek miként lehetnek előírásai, szabályai, írott és íratlan viselkedésformái? A szép függöny öltözteti a lakást Minden lakás fontos kellé­ke a függöny. Nem pusztán díszítő-esztétikai funkciót tölt be: segítségével szabályoz­hatjuk a lakásba jutó hő- és fénymennyiséget is. Hasznos tehát figyelnünk a helyes vá­lasztásra, lakásunk hangula­tának, térelrendezésének és tájolásának megfelelően. A szép függöny szinte öltözteti a lakást. Abból induljunk ki, hogy függönyt minden ablakra ten­nünk kell, hiszen a fedetlen üvegnél nincs lehangolóbb lát­vány. Ma már hihetetlenül nagy a-választék: a függöny lehet egyszerű tüll, csipke, klasszikus stílusú, bordűrös vagy vastagabb, rusztikusabb anyag, fehér illetve színes is­a szoba stílusától függően. Al­kalmazhatjuk a hagyományos, egyenes változatot, de manap­ság divat a szabott aljú füg­göny is, mely például kétoldalt hosszabb, középen rövidebb, szabadon hagyva az ablakfe­lület egy részét. Divat az ol­dalra kötött, illetve a két-há­romféle könnyű anyagból összeállított függöny kompozí­ció is. A függöny kiválasztás­nál mindig gondoljunk arra, hogy azon keresztül is ele­gendő fény jusson a lakásba. Ha redőnyt vagy reluxát szereltettünk az ablakra, nem szükséges külön sötétítőfüg­gönyt is vennünk, de szebb az ablak és hangulatosabb a szoba, ha két oldalról valami­lyen keskeny, esetleg oldalra elkötött textiliával szegélyez­zük az üvegfelületet. Ha vi­szont a sötétítőfüggöny mel­lett döntünk és elsősorban a fény kizárása a cél. olyan anyagot válasszunk, ami vas­tag, kellően meghaladja az ab­lakkeret méreteit, és így telje­sen elállja a napsugarak útját. Díszítőfüggönyt ott hasz­nálhatunk. ahol valamit ki sze­retnénk emelni (festményt, ké­pet, falrészletet), illetve ami­kor éppen takarni szeretnénk valamit a kíváncsi tekintetek elől. Függönyt hangfogóként is alkalmazhatunk, ilyenkor célszerű valamilyen durvább, vastagabb anyagot választa­ni. Fontos, hogy díszítőfüg­gönyünk harmonizáljon a la­kás többi berendezésével, anyagával és színvilágával. A színválasztás döntő lehet: a A fedetlen üvegfelület lehangoló Tüll', csipke, rusztikus textília Sötétítés vagy dekoráció? Útját állja fénynek, hangnak Kis ablakból nagyot Bízzuk szakemberre? r S V ií™ Variációk függönyre: egy modern... ...és egy klasszikus környezetével ellentétes színű függöny hangsúlyos, kiemeli a felületet; azonos szín ese­tén a „falba simul". A minta vezetheti tekintetünket vala­milyen irányba, vagy akár mozgásba hozhatja az egész felületet. Vastagabb függö­nyöknél fontos lehet a bélés. Bordűr, különböző szegély­minták, esetleg bojtok, rojtok díszíthetik az anyagot. Nem csak textilben gondolkodha­tunk, a díszítőfüggöny anya­ga lehet az egyre kevésbé nép­szerű nejlon, a mindig ele­gáns. finom selyem, vagy bár­sony, de választhatunk akár fagolyó- vagy gyöngysoros függönyt is. Az üzletekben karnisból is nagyon nagy a választék, a fá­tól a műanyagig, a klasszikus­tól a modemig. A mostani di­vat szerint a karnist külön dra­périával díszíthetjük. Ez le­het olyan, mint maga a füg­göny, de ki is hangsúlyozhat­juk valamilyen más színű anyaggal, vagy azonos szín­nel, de más mintázattal. Nem mindegy az sem, hova és ho­gyan helyezzük el a karnist. Tehetjük jóval az ablak fölé, így azt a benyomást kelthet­jük, hogy ablakaink karcsúb­bak, magasabbak, mint a va­lóságban. Más hatást érünk el, ha a karnist az ablak felső kereténél lejjebb helyezzük el; ilyenkor több fény jut a plafonra és a lakás magasabb régióiba, a hangsúly mégis valamivel lejjebb kerül. A rendkívül nagy válasz­ték és gazdag lehetőségek mi­att megtehetjük, hogy szak­emberre bízzuk a lakás „be­függönyözését". Szegeden is vannak olyan vállalkozások, melyek igényeink szerint megtervezik, megvarrják, fel­szerelik, sőt karban is tartják függönyeinket. K. G. móíiMm Csukára fel! November: elválaszthatatlan a csukák­tól. A horgászok számára ünnep, ha sár­guló nádú, ködös-zúzmarás, darvak krűgá­sától, vadlibaszótól hangos parton leli őket a reggel. A megyében a legjobbak közt számon tartott csukázó vizek a különféle Tisza­holtágak, így a körtvélyesi és az akolszö­gi holtág. Akik ide járnak rablóhalazni ősszel, a fáma szerint nemigen térnek ha­za csuka nélkül. Természetes úton is sza­porodik itt e hal - nagyon neki valóak ezek a vizek, telve búvóhelyet biztosító vízi nö­vényzettel, táplálékul szolgáló apróhallal. A halbiológusok egyébként „csukás-com­pós" jellegűnek minősítik az ilyen állóvi­zeket, a rájuk legjellemzőbb, gazdasági­lag fontos halak megnevezésével; igaz, a compót itt, mint általában a hasonló helye­ken, jórészt a Magyarországon nem ősho­nos, betelepített, és nagyon elszaporodott ezüstkárász helyettesíti. (Éppúgy, mint az eredetileg honos, „igazi" kárászt, mely má­ra talán a compónál is nagyobb ritkaság lett.) Az említett holtágakon a Tisza Halá­szati Szövetkezet gazdálkodik, s - mint Bognár Sándortól, a szövetkezet elnökétől tudjuk - telepíti is szép számban az ivadék­csukát. A mártélyi holtágot szintén a jó csukás vizek között tartják számon, a hódmezővá­sárhelyi Dobó Ferenc Horgászegyesület őszről őszre nagy sikerű rablóhalfogó ver­senyt rendez itt. A fő „szám" a csuka, de olykor egy-egy szép süllő is horogra akad, tenyérnyi sügerek mellett. A Szeged mel­letti Fehér-part és Szilvás - egymástól ki­terjedt nádas résszel elválasztott, egyéb­ként összefüggő Tisza-holtág - szintén ideális csukázólehetőségeket biztosít, éppúgy, mint a megyei szövetség gondoz­ta Atka. Újabban a folyók is jók, amint mondják, Tisza, Maros egyaránt, és végül következzenek a tavak, például a makói és a kiszombori horgászvíz, a szegedi Gumis, Tejes, Keramit, a nagy csukákról elhíresült Sándorfalvi-tó-és így tovább. Csukára fel! F. Cs. | j m/Pm Ha ősz - akkor csukaszezon. (Fotó: Horgászat. Magyar Könyvklub, 2001) Oldalborda Fokhagymás-burgonyás szelet Hozzávalók: 4 szelet sertéskaraj vagy tarja, 1 kiskanál só, 2 gerezd fokhagyma, pirospaprika, őrölt bors, 6-8 szem krumpli, 3 fej vöröshagyma, 1 zöldpaprika, 2-3 deci húslé. A hússzeleteket mindkét oldalukon jól megfűszerezzük, besózzuk. Felszeleteljük a krumplit és a hagymát, karikákra vágjuk a paprikát. A zöldségeket rétegesen tűzálló tálba rakjuk. A rétegek közé fűszert szórunk, és az egészre annyi husiét öntünk, hogy a zöldségeket éppen ellepje. Erre rátesszük a húsokat, amelyeket előzőleg bedörzsöltünk fokhagymapéppel, sóztuk, borsoztuk, megszórtuk pirospaprikával. Meleg sütőben kb. 50 percig sütjük. A sütés kezdetén takarjuk be alufóliával az ételt. Tepsis palacsinta krinolinnal Hozzávalók: 4 deci tej, 1 tojás, 12 deka liszt, kevés só,40 deka krinolin vagy szafaládé, 1 fej vöröshagyma, 2-3 paradicsom, 2 zöldpaprika, 2-3 csemegeuborka laskára vágva, kevés felszeletelt gomba (ez el is maradhat).A tejből, a tojásból, a lisztből és a sóból sűrű palacsintatésztát keverünk, és azt beleöntjük egy kivajazott tepsibe. A tetején szétterítjük a kockákra vágott krinolint, a felaprított hagymát és a többi hozzávalót. Meleg sütőben kb. 30 percig sütjük, majd mustárral, ketchuppal és friss salátával tálaljuk. Almás lepény Hozzávalók 10 deka vaj vagy margarin, 1 deci víz, 3 tojás, 12 deka cukor, 25 deka liszt, 1 kiskanál sütőpor. A töltelékhez: 50 dekányi hámozott alma, 1 citrom leve, vaníliás cukor. A vizet lábasban felmelegítjük, hozzákeverjük a vajat, majd az egészet kihűtjük. Az almát apró kockára vágjuk, és leöntjük citromlével. A tojást a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a vizes vajat, majd óvatosan a sütőporral kevert lisztet, és finoman összedolgozzuk. A tésztát kerek tűzálló edénybe öntjük, és az almát szétteritjük a tetején. Meleg sütőben 30 percig sütjük, majd a tetejét vaníliás cukorral megszórva kínáljuk. Paprika pohárban A praktikus gyümölcs- és zöldségtárolásról szóló cikke­ink nyomán több olvasónk kért további tippeket. Különösen érdeklődnek a burgonya el­tarthatóságának fortélyairól. Nekik mindenekelőtt azt kell tudniuk, hogy nagyon kell fi­gyelni a gumók minőségére. Az igazi télálló krumpli héja nem dörzsölhető, nem kapar­ható le, s a gumók legalább tenyérbe kívánkozó méretűek. Az apróbb szemek - az úgy­nevezett ipari kmmplik - nem jók hosszabb tárolásra, az ízük is jellegtelen. A közhiedelem­mel ellentétben viszont tárol­ható a „varas" burgonya. A gumó felületét ellepő „var" (amit a sugárgomba fertőzése idéz elő) ki- és bemélyedései miatt azonban az ilyen krump­lit vastagabban kell hámozni, nagyobb lesz tehát a felhasz­nálási veszteség. (A varas gu­mót tavasszal nem szabad el­vetni!) A téli eltartásra legin­kább alkalmas az ella, a ró­zsa, a desire, a kondor és a kiflikrumpli. Tárolására legal­kalmasabb a sötét, szellős pin­ce, és a verem. Aki kénytelen garázsban, panelházi közös tá­rolóban tartani a télre szánt burgonyát, az szellőztesse sűrűn a helyiséget fagypont feletti hőmérsékletnél, a ládát sötét ruhával vagy papírral (ne fóliával!) takarja le, hogy a fény ne csalja elő a gumókon a csírákat. Ha pedig „kihajt", akkor okvetlenül szedje le a csírákat. Lehet próbálkozni azzal a régi módszerrel is, hogy a gumók közé faszenet szórnak. A hosszas tárolás érdeké­ben egyébként a gyümölcsöket ajánlott hetente átvizsgálni, a romlásnak indulókat ki kell szedni közülük. A karalábé- és a zellergumó tárolásának nincs különösebb fortélya, azt jó tudni, hogy a párásabb levegőn jobban el­áll. A fekete retket azonban semmiféle praktikával nem le­het rábírni arra, hogy a lakó­telepi tárolóban egy-két hó­napnál tovább bírja fonnya­dás nélkül. - A zöldpaprika engedelmesebb: ha a húsos, közepes nagyságú paprikákat egyenként újságpapírba cso­magolják és egy dobozban egymás mellé rakva tárolják kb. nyolc Celsius-fok alatti (de nem fagypont alatti!) hőmér­sékleten, akkor sokáig friss, ropogós marad. A paradicsom­nak is van „eleven forsza": ha a kertből a fagy beállta előtt felhúzzák a töveket, és a földtől megtisztítva, csokor­ba kötve felakasztják egy szellős, fagymentes helyen, pár hét alatt beérnek a száron lévő zöld bogyók. Sz. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom