Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-08 / 210. szám

Zsigmond Vilmos a popcorn-filmekről és a Bánk bánról 2r ,A fénnyel festek 'sigmond Vilmos a világ egyik leghíresebb operatőre• Az Amerikában élő, szegedi születésű Oscar-díjas képcsináló olyan filmrendezőkkel dolgozott együtt, mint Steven Spielberg, Róbert Altmann, Michael Cimino, Richárd Donner vagy Martin Scorsese. Zsigmond fotografálta többek között a Harmadik típusú találkozások, A szarvasvadász, a Maverick és a Bérgyilkosak című filmet. Mostanában több időt töltött Magyarországon, hiszen ő fényképezte a Bánk bán című operafilmet. A napokban szülővárosában járt. Zsigmond Vilmos: Bár hetvenegy éves vagyok, nem tartom magam öregnek. (Fotó: Schmidt Andrea) - Milyennek tartja a fény és felhők szerelmese a szegedi fényeket? - Nem is annyira a fényeket, inkább az épületeket nézem, s azt látom, hogy Szeged egyre szépül. A korzón például szebbnél szebbek a házak. Nagyon sok emlék fűz ehhez a városhoz. Itt jártam iskolába, itt tanultam a fotózás alapjait Becsky Balázsnál, itt kezdtem el pingpongozni, itt laknak a rokonaim. Érdekes, hogy amikor elhagytam Szegedet, kevés rokonom volt, mára azonban megszaporodott a számuk. Nem is hinné, milyen népes a család! -Amerikában eddig közel ötven, Magyarországon pedig három játékfilmet forgatott. Miben különbözik az amerikaifilmezés a Magyarországitól? - A filmezés módszerében nincs nagy különbség. Az eltérés talán abban áll, hogy a magyarok inkább művészi filmeket készítenek, s nem az effektusokra és az akciókra helyezik a hangsúlyt. Én azt szeretem, ha egy filmnek van mondanivalója, és nem csupán az a célja, hogy kasszasiker legyen. Tartom, hogy egy film hozza be azt a pénzt, amibe került, s ne hagyja figyelmen kívül a közönségigényeket, de legyen művészi mondanivalója is. Sajnos, ma már az amerikai filmeknél szinte csak arra törekednek, hogy a bevétel a film költségvetésének sokszorosa legyen, aminek következtében a mondanivaló másodlagossá válik. - Mi a helyzet a független filmekkel? Tarantino Ponyvaregénye például kultuszfilm lett nálunk. - Azok a független filmek, amelyek Amerikában nem sikeresek, Európába se kerülnek át, mert úgy gondolják, hogy itt sem lesznek azok. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy nem csupán az amerikai közönséget kell hibáztatni azért, mert csak popcornfilmeket néz. Magyarországon szintén sok rossz amerikai filmet játszanak. Miért? Valószínűleg azért, mert a közönség szereti azokat. Olyan ez, mint a rövidvágás. (A tudat alatti befolyásolására alkalmas filmes eszköz, amely a másodperc tört része alatt képes úgy információt közölni, hogy azt a néző felfogná - a szerk.) Tudat alatt égetik be a néző agyába, hogy mit válasszon. Valamilyen módon hatni kell a közönségre, hogy ne csupán a popcom-filmeket, hanem a művészileg értékes alkotásokat is megszeresse. filmet. A millenniumi évben a kormány elhatározta, hogy elkészíti a Bánk bánt és a Hídembert, mert fontosnak tartotta. A politikai csajározásokba nem akarok belefolyni, mert nem érdekel. -Annál inkább érdekelheti az a mesterkurzus, amit idén is megrendeztek a színművészeti főiskolán, ahol ön mellett még olyan világhírességek adtak elő, mint Kovács László vagy Koltai Lajos. Miért tartja fontosnak, hogy fiatal operatőröket oktasson? - Mindannyian kötelességünknek érezzük, hogy a fiataloknak továbbadjuk a technikai és művészeti tudásunkat. Főleg most, amikor a digitális fényképezés előtérbe került, és sokan már lusták ahhoz, hogy hagyományos módon világítsanak, pedig bizonyos filmeket ma sem lehet lágyan, szórt fényekkel világítani. Amikor mi főiskolások voltunk, azt mondta nekünk Illés György tanár úr az első nap: mi tehetséget senkinek nem tudunk adni, de akinek van, azt segítjük kibontakozni, érvényre jutni. Mi is ehhez tartjuk magunkat. Ilyen mesterkurzus egyébként mint a budapesti, nincs még egy a világon. Amerikában legalábbis nincs, mert ott a keresett operatőrök legfeljebb egynapos kurzusra érnek rá, azon pedig nem lehet túl sokat tanulni. Mi a két hét alatt átadtuk „régimódi" tudásunkat. Tettük ezt azért, hogy a fiatalok ne felejtsék el sohasem, milyen a jó fényképezés. - Úgy tudom, hogy még ma is napi tizenkettő-tizennégy órát dolgozik. Honnan meríti az erőt? - Bár hetvenegy éves vagyok, nem tartom magam öregnek. Lehet, hogy a génjeimben hordozom az erőt. Noha az apám 66 éves korában meghalt, anyám 93 évesen még mindig él Csehországban, s az Alsóvároson lakó nagynéném is jó egészségnek örvend. Egyébként, ha az ember szereti a mesterségét, akkor sokszor észre sem veszi, hogy tizennégy órát dolgozott egy nap. - Hogyan tovább? - Én már csak olyan filmeket készítek, amelyekben kedvemet lelem. Olyan helyzetben vagyok, hogy már választhatok. Szab* C. Szilárd - Ilyen lesz a Bánk bán? Hol helyezi el az életében az operafilmet? - A Tékozló apa és a Sztálin című filmet részben Magyarországon készítettem. A főiskola elvégzése után, 1955 óta a Bánk bán az első olyan film, amit az elejétől a végéig itthon forgattam. Szerintem a Bánk bán még gazdaságilag is sikeres lehet, ugyanis az nem csupán az operát kedvelő közönségnek szól, hanem mindenkinek. Egyszerre művészi és közönségfilm - Ön különleges világítási technikájáról híres. Filmjeiben a hidegebb és melegebb színek keverékét alkalmazza. Milyen az operafilm képi világa? - Mivel a XIII. században csak mécsesekkel és fáklyákkal világítottak, mi is csak ezeket használtuk a filmben. Természetes fénynek pedig ott volt a holdvilág. A hold hideg és a gyertyafény meleg színét azért kevertem össze, hogy melegebbnek hassanak. Annak idején a németalföldi festők is ezt csinálták. A napot nem használtuk. Van ugyan néhány hajnali jelenet a filmben, de a történet nagyobb részt éjszaka játszódik. - Ha már a festői hatásról beszélt, azt olvastam valahol, hogy ön nem csupán fotografál, de fest is. - Nem, az ecsettel még nem próbálkoztam. Én kizárólag fénnyel festek. - A Bánk bán politikai viták kereszttüzébe került. Hogyan ítéli meg a filmkészítés és a politika viszonyát? - A politikát teljes egészében függetleníteni kellene a művészettől. Szerintem hülyeség, ami a film körül folyik. Még el sem kezdődött a forgatás, amikor már arról cikkeztek az újságok, hogy ki lopja el a pénzt. Amerikában nincs ilyen. - Ott nem is állami pénzből finanszírozzák a filmeket. - Az igaz. Sajnos, Magyarországon még nem oldották meg, hogy az állam odaadja a pénzt egy társaságnak, amely dönt arról, hogy ki mennyiből készíthet Kóel Csaba rendezővel a Bánk bán forgatása közben. (MTI-fotó)