Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-08 / 210. szám

SZOMBAT, 2001. SZEPTEMBER 8. NAPOS OLDAL II. Nézzük a tévét A

zt írja az újság, hogy nézőrekordot döntött a Vágó István-féle vetélkedő, amikor a Heti hetes sztárjai szerepeltek benne. Lehetett rá számítani. Miért? Arra gondolok, hogy Farkasházy, Verebes és Havas, valamint a színészek azért olyan roppant népszerűek, mert szókimondók. Ez hiánycikk mostanában, amikor ellepnek a dodonai szövegek, a hazugságok, a körmönfont vádaskodások, gonoszkodások, vagy éppen az álszent ájtatosságok. Nem öröm persze a szókimondók időnkénti kíméletlensége, s nem élmény, ha alacsonyan szállnak a poénjaik. De még mindig inkább ez... Az őszi nyitányukon is, mint már korábban néha, olybá tűnt, mintha elfelejtenék, hogy nem a saját szórakoztatásukra szerződtek. Az effajta belterjességnek is megvan a hatása, olyasmi, mint a kukkoló műsoroknak. A nézőnek az az érzése, hogy debatterek alkalmi összejövetelének tanúja, s az ügyes vitázó is ritka mostanában. De vissza a vetélkedőhöz! A káröröm nem szép, de édes élményét kínálta a közönségnek. Hiszen kiderült, hogy Havas sem tud mindent, de mennyire nem. Kétség kizárva. A hóhért akasztják, s mi nézzük, hogy el akarja hitetni: számára ez is csak egy könnyed játék. Holott már izzad kínjában, mert fél, mert nem jut eszébe semmi... Verebes dettó. Természetesen akkor a legkínosabb a helyzet, amikor műveltségbeli hiányok válnak bizonyítottá. Vagy nem? Az-e a „milliomosvetélkedők" sikerének titka, hogy manapság nem szégyen nem tudni, teszem, hogy Michelangelo Utolsó ítélete a Sixtus-kápolnában látható-e, avagy Firenzében? Vagy a néző önigazolásigénye a fontos? Ez a titok nyitja? Vagy csak a pénz számít és a megszerzésére való készség? A fene tudja! M

indenesetre még mindig emberibb ezt a szereplői esendőséget megértőn fogadó játéktípus, mint ama másik, a szereplőt megalázó. A Heti hetes sztárjai pedig nehezen tudnak már olyasmit csinálni-mondani, amit meg ne bocsátanánk nekik. Megismertük őket. Alighanem ez a sztársors. A forgatás során nem sérül a Szigetköz élővilága Napóleon a cárral parolázott Hónapok óta tartó előkészületek után végre beindultak a kamerák és megkezdődött a már régóta várt Napóleon-film forgatása a Szigetközben. A francia hadvezér-császár életét bemutató, többszörös koprodukcióban készülő alkotás egyebek mellett olyan világsztárokat is felsorakoztat, mint Gérard Dépardieu (Fouché rendőrminiszter szerepében), John Malkovich, Isabella Rossellini és Christian Clavier, aki a hadvezért alakítja. Opera-nyitány Munkatársunktól Erkel Ferenc Bánk bán című operájának előadásával, csütörtökön kezdődött meg a Magyar Állami Operaház 118. évada. Tegnap Puccini Manón Lescaut-ját játszották, ami ebben az évadban folyamatosan szerepel a dalszínház repertoárján. A címszerepben a londoni Covent Garden, a milánói Scala, a New York-i Metropolitan ünnepelt szopránja. Lukács Gyöngyi mutatkozott be. De Grieux lovagként Kiss B. Atilla debütált, aki a nyáron a címszerepet játszotta a Bánk bán filmben. Az előadást a Szegedi Nemzeti Színház korábbi zeneigazgatója, Pál Tamás vezényelte. Ma két Bartók-műre készült táncjáték szerepel a műsoron: elsőként Pártay Lilla koreográfiája a Concertóra. Ennek a produkciónak az előbemutatóját a X. Budafest keretében augusztusban tartották. Az est második részében Harangozó Gyula klasszikus koreográfiájával A csodálatos mandarin kerül színre. A Mandarint Szakály György, a Lányt Hágai Katalin táncolja. Az Erkel Színházban vasárnap este gördül fel a függöny: A denevér című Johann Straussnagyoperettet német nyelven játssza a japán turnéra készülő társulat. Gounod Rómeó és Júlia című operáját Gulyás Dénes rendezésében mutatják be párhuzamos szereposztásban, október 14-én, illetve 19-én. Az október 14-i előadáson Rómeót Klein Otokár fiatal szlovák tenor, Júliát Kertesi Ingrid énekli. A másik előadáson Fekete Attila partnere Mitilineou Cleo lesz. A fiatal görög énekesnő az elmúlt évben diplomázott a budapesti Zeneakadémia opera tanszakán. Az előadások karmestere Kovács János. A többszörös ellenőrzési ponttal megerősített, szinte hermetikusan lezárt dunaszigeti forgatási helyszínre kizárólag csak az engedéllyel rendelkezők léphettek be. Albert Györgyi, a produkció magyarországi sajtófőnöke segítségével sikerült bejutnunk a forgatás helyszínére a Nagyszigeti út végébe, hogy bepillanthassunk a műhelytitkokba. Az ártéri töltés melletti lekaszált mezőt több tucat kamion népesítette be. Rakterűkből kerültek elő a milliókat érő technikai berendezések. Az öltözőbuszokban a sminkesek készültek fel a rájuk váró feladatokra. A munkálatok reggel már egészen korán megkezdődtek, hogy a terveknek megfelelően nyolc óra után beindulhasson a kamera. Reggel hét óra után Az egyik lovas jelenet forgatása. (MTI-fotó: Matusz Károly) nem sokkal megérkezett a címszereplőt alakító Christian Clavier is, aki teljes közvetlenséggel vegyült el a több száz nyüzsgő ember közt. Az Yves Simoneau kanadai rendező által irányított stáb számára tehát minden adott volt a kezdéshez. Az egész környéken hatalmas csend uralkodott, amelyet aztán alkalmanként egy hangos felkiáltás szakított félbe: „Felvétel!, Csendet!" A korhű jelmezbe öltözött statiszták a töltés tövében ülve csak arra vártak, hogy a másik oldalra szólítsák őket. Eközben a folyó partján már javában működött a kamera. Az első jelenetben Napóleon és I. Sándor kötött békét. Az orosz cárt egy fiatal angol színész, Toby Stephens formálja meg. A tilsiti békekötést több kameraállásból vették fel. A jelenet rögzítése közel három órán át tarYves Simoneau, a film rendezője tott, ebből azonban a televízióban mindössze öt percet láthatunk majd. A film ugyan javarészt francia, de a forgatás teljes egészében angol nyelven történik. így a főszereplő hazájában majd saját magát szinkronizálja anyanyelvén. A stáb dél körül minden munkával egy órára leállt, s megadva a módját, terített asztaloknál költötte el az ebédet. Délután aztán ismét nekiláttak a nagy odafigyelést igénylő és megterhelő munkának. A forgatási szünetekben a főszereplő, Christian Clavier a fák árnyékába húzódva, nevére szóló székében ülve tanulta szövegét. Albert Györgyi elmondta: a stáb munkája kicsit izgatottan kezdődött, de ez az első forgatási napokon mindig így van. Egy-két óra elteltével ez az izgatottság azonban teljesen elszállt és teljes profizmus jellemezte a munkát, minden a forgatókönyv szerint zajlott. Méhes Ákos • - A Fertő-Hanság Nemzeti Park vezetése különösebben nem örül annak, hogy természetvédelmi területeken történelmi témájú filmet forgatnak, de tudomásul kell vennünk, ilyenre is van igény. Ugyanakkor bizonyosnak tűnik, hogy az érintett helyszíneken nem kell tartanunk a flóra és a fauna károsodásának veszélyétől -jelentette ki a nemzeti park igazgatója. Kárpáti László a készülő Napóleon-filmmel kapcsolatban. - A filmesek rendelkezésünkre bocsátották a forgatókönyv egyik francia nyelvű példányát is. Ezt áttanulmányozva döntöttünk úgy élve hatósági jogkörünkkel -, hogy néhány epizód erejéig engedélyezzük a szigetközi forgatást. A megfelelő előkészületek közé tartozott, hogy mielőtt a stáb egyetlen kockányit is elfilmezett volna, a Napóleon alkotói a gyóri Reflex Környezetvédelmi Egyesület aktivistájával, Horváth Gyula tájvédelmi körzetvezetővel együtt a Szigetközben bejáráson vettek részt. A nemzeti park igazgatója elmondta: a filmfelvételek helyszíneit egyeztető túrán a filmesek óhajának 80-90 százalékát megfelelő indokokkal rögtön elutasították. Végül három helyszínre adott az igazgatóság engedélyt, olyanokra, amelyek nem tartoznak a fokozottan védett kategóriába, s ahol ezekben a hetekben sem a védett növény-, sem a védett állatvilág nem károsodhat. V. I. Podmaniczky Szilárd Vénusz a Rózsadombon A kutya élettelenül feküdt a teraszon, mogyorói a kövezetre lógtak, a száját csúnyán nyitva hagyta, jámbor jószág volt, de a fogaiban ott maradt a véreb. Az első néhány hónapban Samsungnak hívta a szomszéd, megpróbált rá szponzort keresni, de igazából a névhasználaton kívül semmi épkézláb ötlettel nem tudott előállni, miért is nyomnák neki a dohányt. Mire megszokta nevét a kutya, átkeresztelték Floppyra, csak hogy a gépszerűség megmaradjon. Igaz, a feleségével hetekig vitatkoztak azon, hogy Floppy vagy Winchester legyen a neve, de mert a kutya nem tartozott a nagy testű ölebek közé, a szomszéd végül meggyőzte feleségét az arányokról, miszerint egy ekkora kutyát mégse tekinthetnek húsz gigabájtosnak egy pár megabájtos floppylemez ellenében. Szomszédaink tehát igazán művelt embereknek számítottak. Floppy csak akkor billent ki élettelen állapotából, mikor felnyitottam a levélszekrényt. A leveleket gyorsan átpörgettem, amíg a teraszlépcsőn a bejáratig araszoltam. Bíróság, bankok, gyásztávirat, dísztávirat, autószalon, kiállításmegnyitó, volt minden, de akadt köztük egy, amin se feladó, se címzett. Megálltam az ajtó előtt, fordítgattam a levelet, végül is bármi lehet. Van valami.érdekes? Fölkaptam a fejem, az előbb még nem láttam itt senkit. Kinéztem hátra a kertbe, hátha a kertész. A kertben simán feküdt a fű. Én vagyok az - hallottam megint a hangot. Egészen a falhoz simultam, nem tetszett a dolog. Na, jó, nem beszélek többet hozzád, ha nem akarod mondta. A szemeim akkorára nyíltak, mint egy teniszsapka, és lassan, föladva a távlatokat. Floppyra néztem. Még mindig feküdt, de a nyelve zavarosan himbálódzott a szájában. Én vagyok az - mondta nem kell megijedni. De hát ez hogy lehet, Floppy, ne fárassz már, a kutyák nem szoktak beszélni! Vagyis te nem is beszélsz, vagy mit csinálsz!? - és egészen kirázott a hideg. A helyzet az - mondta Floppy -, hogy ez az édes jó gazdám elvitt beoltatni, legalább is először arról volt szó, beoltásról. Csakhogy az oltóanyag altató volt, és amikor fölébredtem, már bekábelezték az agyam, szíjak meg bilincsek rajtam, valami földalatti állatkórházban. Szóval, kísérleteztek rajtad? - és leültem a kőre, a leveleket mellém pakoltam. Katonai célú kutatások - mondta Floppy először az állatokon, aztán a katonákon, vagy épp a klónokon. Semmiség, a fülem mögött még látod a sebet; havonta elemet cserélnek az agyamban. De milyen érdekes illatod van, már az utcáról éreztem! Milyen érdekes? Semmilyen, ma nem játszottam anyásat, nem rúzsoztam, nem fújtam - de azért kíváncsiságból körbeszagoltam magam. Levendula vagy mandula. A szagokat valahogy elnyomták ezzel a beszélőkészülékkel, pedig egy kutya szaglás nélkül: nem az igazi. Arra azért jó, hogy ezeket a borzalmas kutyakajákat kibírjam - nyöszörögte Floppy. Van itt egy levél, nincs rajta se feladó, se címzett. Mutasd! Floppy körbeszagolta a levelet, fölemelte a fejét. Ez az, ez lesz az, ki ne nyisd! Mi bajod, Floppy? Illatminta. Egyszerű illatminta. Anyámnak is küldenek ilyesmiket, hogy ha valamelyik megtetszik, abból hoznak neki egy kartonnal. Meglehet, de a levélbombának pont ugyanilyen szaga van. Gondolod? Akkor robbantsuk föl! Na, azt azért nem kéne. Idejön mindenki a hangra, tűzoltók, rendőrök, oda ez a szép este. Tedd csak le nyugodtan a kandallóra, majd a gazdámmal megbeszéljük. Föl akarod robbantani? - kérdeztem, mert mintha nem a legnagyobb imádattal beszélne Floppy a gazdájáról. Egy frászt, csak így lesz rendben a dolog. A virágjaitok nem robbannak? Mert locsolnom kellene. Eddig még egy se robbant, pedig nézd meg, mind milyen szépek, bombaformában vannak a holland földtől. Hollandiából hozatjátok a földet? Pár kilót mindig, ja! Meg stadionföldet, meg nevesebb emberek sírföldjét, a lényeg, hogy humuszgazdag és nemes legyen az a talaj. Hagytam Floppyt a teraszon, leveleket a kandallón, a virágokhoz viszont kis fenntartással közeledtem, hátha azok is megszólalnak. A házban minden helyiséget jól ismertem, mert hát a miénk ikertestvére, de fönt az emeleten a gardrób mellett találtam egy ajtót, ami nálunk hiányzott. Letettem a locsolókannát, egy darabig haboztam, hogy kinyissam vagy se, de a kíváncsiság nem hagyott nyugodni. Főképp azért, mert nem rendes kilincse volt, hanem ilyen tekerős bizgentyű, számokkal, mint a páncélszekrényeken. Megfogtam, tekergettem, olyan hangot adott, mint otthon az erősítő gombja: piciket, olajozottan kattogott. De hiába próbáltam nyitni, nem engedte a zár. Jól van, akkor ezt hagyjuk, gondoltam, és lehajoltam a locsolókannáért. A mozdulat jól sikerült, megbillentem és bevertem a könyököm az ajtóba. Hát, nyitogathattam, húzogathattam volna egy életen keresztül: az ajtó befelé nyílt. (folyt, köv.)