Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-04 / 154. szám

SZERDA. 2001. JÚLIUS 4. SZABADTÉRI 7 ,Élőben születik a csoda' A karmester: Koczka Ferenc A ma esti főpróbán, majd a nyolc előadáson Koczka Ferenc vezényli az Evitát a szabadtérin. A Szegedi Nemzeti Színház karigazgatójának nem új ez a feladatkör, hiszen az elmúlt években több népszerű musicalt dirigált már a nagyszínházban. - Mit gondol, mitől világsiker az Evita? - Webber roppant dallamos motívumokat komponált, és a rockcsapat mellett szimfonikus zenekarra is hangszerelt, tehát az is megtalálja benne az ízléséhez közel állót, aki a klasszikus muzsikát szereti, és az is, aki a dinamikusabb rockot kedveli. Ez a darab különleges zenei csemege, nem nehéz beleszerelmesedni. - A szabadtérin milyen csapat muzsikál? - A zenei alapot egy héttagú rockzenekar szolgáltatja, ők adják a darab ritmus- és harmóniavilágát. Hozzájuk kapcsolódik a szimfonikus zenekarból válogatott együttes. A rockcsapat zömmel azokból a barátaimból áll, akikkel évek óta együtt dolgozom a színházi előadásokban, velük csináltam például a Kabarét és korábban a Chicagót is. Bátran mondhatom, ebben a felállásban a város egyik legfelkészültebb rockegyüttesének számítanak, zeneileg képzettek, a basszusgitárosunk például tizenkét évig csellózott, egyetemi végzettségű dobosunk pedig a színház zenekarában is játszott. - Ebben a műfajban gyakran előfordul, hogy élőzene helyett play-backet használnak... - A play-back olyan, mint a konzerv. Ha nem találunk mást a konyhában, megesszük azt is, de ha a nagymama frissen vágott csirkét süt, az egészen más. Az előre gyártott zene alkalmazásakor mindig ugyanaz történik, minden kiszámítható. Ez nincs jó hatással a művészekre, a produkció színvonalára. Eló előadásnál bármikor előfordulhatnak forró helyzetek, váratlan dolgok. Kis túlzással azt mondhatnám, a napi hőmérséklet, a nézők vérmérséklete, még a légnyomás is hatással lehet az előadásra. Élőben minden sokkal izgalmasabb. Aki jegyet vált a szabadtérire, arra vágyik, hogy egy grandiózus előadásban a helyszínen, a füle hallatára szülessék meg a csoda. A gazdasági kényszer miatt a kisebb színházak gyakran arra kényszerülnek, hogy felvételról játsszák a zenei alapot, de a Dóm téren mi ezt nem tehetjük meg. - Zeneileg mennyire felkészültek a színészek? - Kiváló korrepetitorok és énekmesterek segítik a munkánkat, akik nagyszerűen felkészítették őket. Megkönnyítette a munkát, hogy négy ülőpróbát és nyolc zenekaros próbát kaptunk, ami jóval több a szokásosnál. - Sokféle műfajt dirigált már, az Evitát és általában a rockoperát mennyire kedveli? - Kicsi gyerekként kéményseprő vagy király szerettem volna lenni, csak az énekzenei általános iskolába kerülve módosítottam pályát. Amikor a karmesterképzőbe jártam, a rockopera volt a kedvenc műfajom, és az volt az álmom, hogy egyszer a Jézus Krisztus Szupersztárt vezényeljem. Diplomamunkaként megadatott, ezért mindent, ami utána jött, ajándéknak tekintettem. Az Evitát is. Ma már minden zenés színházi műfajt szeretek, operetteket éppúgy imádok vezényelni, mint Puccini-operákat. - Mi a legnagyobb kihívás ebben a produkcióban? - Talán a rockzenekari alap betanítása, mert ez az, amihez a legkevésbé értek. Szerencsére olyan emberekkel dolgozom együtt, akik otthon vannak a rockmuzsikában, ezért jól kiegészítjük egymást. - Az Evitában fontos szerephez jut a kórus is... - Az énekkarnak nincs túl nagy feladata, inkább csak nehéz. Olyan rock- és dzsesszakkordok vannak a darabban, melyeket öt-nyolc szólamban kell énekelni, és ez nem tartozik a kórus szokásos feladatai közé. Egy Verdi-kórustételt három nap alatt megtanulnak, ezt három hétig próbáltuk. Mostanra tökéletesen ráéreztek, élvezik, így öröm velük dolgozni. - Az előadás-sorozat után mivel tölti a nyarat, mi lesz a következő munkája? - Készül a színház jövő évi műsorterve, a következő szezonban is az énekkar karigazgatójaként dolgozom. Ezenkívül Molnár Lászlóval közösen dirigáljuk majd ősszel a Csárdáskirálynót. Azt hiszem, ez a produkció jó kezekbe kerül, hiszen a Fővárosi Operettszínház korábbi igazgatója, Halasi Imre klasszikus rendezésben állítja színpadra. Hollósi Zsolt Koczka Ferenc: A napi hőmérséklet, a nézők vérmérséklete, de még a légnyomás is hatással lehet az élő előadásra. (Fotó: Gyenes Kálmán) Fegyveres inzultus és más finomságok Evita-próbák hajnalig Nincs nagyobb ellenség ilyenkor, mint az eső. Mármint a dómszínpadi próbák utolsó napjaiban. A főrendező úr, Korogna! Károly éjszakánként felvázolja a variánsokat - mi lesz, ha esik és mi, ha mégsem... Megfeszített ütemben folyik az idei szuperprodukció, az Evita véglegesre csiszolása. - Janó! Janó! - hangzik segélykiáltás-szerűen a jelmeztervező becézett neve. Evita most cserélte le a fekete cipőjét a fehér szandálra, azzal lehet valami baj. Papp János még mindig két mankóval jár, ha lehet, inkább nem baktat föl a színpadra, a szandálügyet a zenekar „feje fölött" rendezi el Evitával. Nyári Szilvia próbál, a szerepre kiválasztott, végzős musical szakos hallgató. Az elegáns, hátul fölhasított kosztümben valószínűtlenül karcsú. Most kell levennie a blézert, megvillan fehér melltartója, a gyerekkórus tagjai segítenek az átöltözésben, a nézótéren félhangos fohász szakad ki egy kamasz fiúból: istenem, nem lehetnék én megint gyerek? Papp Janó balesetének körülményei ismertek. De miért sántít a koreográfus, Király Attila? - Ültem a nézőtéren, egyszer csak így csinált a lábam: klatty - magyarázza és mutatja, hogyan rándultak össze az izmai. Azóta húzza a lábát. - Az izmok védekeznek a túlterhelés ellen, más bajom nincs - magyarázza a fiatal színész-koreográfus, akit azonban védekező izmai sem akadályoznak meg abban, hogy percenként ne rohanjon föl a színpadra, beállítani egy-egy mozdulatot, újraformálni a statisztákkal a teret, megint és megint... Nyári Szilvia (Evita) és Korognai Károly rendező. (Fotó: Gyenes Kálmán) - Nekem nagyon fáj! - jelenti be Korognai Károly, a színpadon megáll az élet. Vajon mi fáj? Kisvártatva kiderül, az fáj, hogy ezúttal elmaradt a korábban helyesen kivitelezett... Nos, egy fenékbe rúgás maradt el. Ahogy a gyerekkórus tagjai a színpadról leszivárognak, ezt a fiús kakaskodást kéne bemutatni kettejüknek - elfelejtették. Van ilyen, hajjaj, kiment a fejükből az alfelük... - Szigorú vagyok velük, de mind tudják, hogy szeretem őket - jelenti Köteles Józsefné, alias Bözsi mami. Húsz éve öltöztető a színházban, mindig is a fiúk voltak a pártfogoltjai. A férfi színészek, énekesek, de légióként a táncosok. A keze munkájában ott a lelke - talán ezért fordulnak hozzá bizalommal örömükben-bánatukban a művészek. Otthon van a természetes gyógymódok világában. Akármikor, akárkinek tud ajánlani valamilyen csodafüvet, gyógyteát, kencét - fogyásra, gyomorbajra, idegre. Ha nem használna, a jó szó megteszi a magáét. - Énekeltem és csellóztam, operaénekes szerettem volna lenni, bizony - mondja csöppnyi fájdalommal és öniróniával. - Amikor ide kerültem a szegedi színházhoz, felajánlották, hogy lehetek énekkari tag. Ha szólista nem, akkor inkább maradok a ruháknál. Az a lényeg, hogy naponta a színházban lehetek. Ahogy ide beteszem a lábam, nekem minden bajom megszűnik, hidd el, úgy éljek! - bizonygatja Bözsi mami. A szabadtérin olyan művészeknek volt az öltöztetője, mint Bessenyei Ferenc, Páger Antal, Sinkovits Imre, Simándi József... A régi szegediek közül legjobban szerette Mentes Józsefet, Kovács Jánost. És Ragó Ivánt. Húsz éve együtt dolgozik a táncos Kolep Zoltánnal. „Mindent tudunk egymásról" - jellemzi kapcsolatukat. - Nyugdíj mellett dolgozom, nemsokára lejár a szerződésem. Nem tudom elképzelni, mi lesz velem, ha nem kapok újat, talán meghalok! Amint kimondja, elneveti magát. Mégis érezni, a félelme, hogy a színház egyszer nélküle is „elmegy" - valóságos. A dóm folytatásaként felépített díszletelemeken vetített minták cikáznak át, majd a név - Eva Peron - indul hektikus vándorútra a falakon. - Tizenkét intelligens lámpát bérelünk, ezek nem fixen állnak a tornyokban, hanem mozgathatók, számítógéppel vezéreltek, lehetővé teszik a különleges fényeffektusokat, amelyek nélkül szegényes lenne a produkció - magyarázza Kocsis József műszaki igazgató. - Két és fél milliós színpadi fejlesztést is csináltunk az idei szezonkezdetkor. Teljesen új borítás készült, tekintettel a balettelőadásra, s mintegy kétszáz négyzetméternyi színpadrészen szerkezeti felújítást is végeztünk. A zenekari árok és a dóm lépcsősora közötti részen még a régi pesti Kossuth híd egykori vasszerkezete szolgált, most cseréltük ki ezt az elavult alkotmányt. Jövőre szeretnénk folytatni a felújítást, a dóm felé haladva a színpad alatt faszerkezet van, megérett a cserére. Elkelne a nézőtéri járófelületek impregnálása is, kikezdte az idó, a nap és az esó, akárcsak a tornyok borítását sorolja Kocsis úr a teendőket. Az Evitában a szokásosnál több mikroport van használatban. Lesz tűzijáték, egyéb pirotechnikai effektusok, filmgyári fegyvermesterek valódi fegyverekkel „inzultálnak". Egy gyűjtőtől, veterán autók tulajdonosától kölcsönzött, második háborús amerikai dzsip száguld majd át a színpadon, továbbá ópusztaszeri lovasok, mint rendőrök. Vagyis: látványszínház készül a téren. P. S.: Mire a statiszta fiúk három rend ruháját összerakta, hajnali négy óra lett; Bözsi mami hazaindult. S. E. „Szabadtéri" járatok DM-információ A szabadtéri játékok előadásai után idén is külön villamos- és trolijáratokat indít a Szegedi Közlekedési Társaság. Ha a szabadtéri műsora a menetrendben jelölt utolsó járat indulása után ér véget, az l-es villamosvonalon az Aradi vértanúk teréről mindkét irányba, a 3-as vonalon a Dugonics tértől a Postás-sporttelepig, a 4-es vonalon a Kölcsey utcai kitérőtől mindkét irányba indulnak villamosjáratok. Az 5-ös és 9-es jelzésű trolibuszok a Széchenyi térről mindét irányban közlekednek. Az SZKT közönségkapcsolatok irodája tájékoztatása szerint a járatok megvárják az előadások végét. Az éjszakai villamosok és trolik az eső miatt más napon tartott előadások után is közlekednek. Új beléptetési rendszer Vonalkódos jegyek A szabadtérin ismerkedhetnek meg a nézők azzal az új beléptetési rendszerrel, mely a színházi évad elejétől a nagyszínházban is működni fog. Bárányi Irén gazdasági igazgató elmondta, hogy ősszel már az új jegyiroda internetes honlapján az épület alaprajzát alapul véve folyhat a helyfoglalás, a vásárlók is kapcsolódhatnak a rendszerhez. Jelenleg a telepítés zajlik, s az új metódust csak a központban használják, ez alapján tartják nyilván a szabadtéri előadásaira igényelt jegyeket. Az új beléptetési mód a mai napon vizsgázik: a nézők a főpróbára csak a vonalkód leolvasása után juthatnak be. A torlódások elkerülése végett a hat kapu már este hét órától nyitva áll, s a közönséget hangosbemondókon tájékoztatják a tennivalókról: a gyorsabb haladás érdekében kérik, hogy mindenki készítse elő saját jegyét. Az első nap még a jegykezelőknek is gyakorolniuk kell a kódleolvasó kezelését, de elvileg így is gyorsabb lesz a bejutás, hisz például a Gyulai Várszínházban már remekül bevált ez a módszer. Ráadásul, ha valamilyen oknál fogva ki kell üríteni a nézőteret, akkor minden nehézség nélkül újra lehet indítani a beléptetést. A kapuknál egyszerre tíz ellenőr várja az érkezőket, a nézőtéren huszonheten segédkeznek aa ültetésben. Az előadások alatt hat biztonsági őr vigyázza a rendet, s napközben is felügyelnek a felszerelésekre, hiszen csak a hangosításhoz használt berendezések értéke több mint 100 millió forint. W. A. Webber és Rice darabja a lemeztől a filmvászonig Autóban született az ötlet Time Rice és Andrew Lloyd Webber, a Jézus Krisztus Szupersztár szerzőpárosa éppen egy új közös darabot tervezgettek, amikor Rice autóban ülve - egy rádióműsort hallott Eva Peronról. Ekkor született az ötlet: színdarabot ír Evitáról. 1974-ben Argentínába utazott anyagot gyűjteni, majd a következő évben munkához láttak. 1976ben már ki is adtak egy dupla albumot. Eva Peron dalait Julié Covington énekelte, a „Don 't cry for me, Argentína" 1977 februárjában listavezető, a lemez platinaalbum lett, több mint 2 millió példányban fogyott el az Egyesült Királyságban még a darab színpadi bemutatója előtt. Angliában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Európa legtöbb országában többet adtak el belőle, mint annak idején a Jézus Krisztus Szupersztárból. Julié Covington nem vállalta el Evita színpadi szerepét, így a választás Elaine Page-re esett. A 400 ezer angol font költségvetésű musicalt 1978. június 21-én mutatták be Londonban, a Prince Edward Színházban, Harold Prince rendezésében. Elaine Page egyetlen este leforgása alatt sztár lett, a darab pedig elnyerte a legjobb musicalért járó díjat. A Broadway-n 1979 szeptemberében mutatták be az Evitát, a főszerepet Patti LuPone játszotta. Az előadás és a szereplők 1980-ban szinte minden lehetséges elismerést megkaptak, köztük a legjobb Broadway-musicalért járó díjat. A darabot a világ legtöbb nagyvárosában bemutatták. A filmváltozathoz vezető út jóval göröngyösebbnek bizonyult. 1981-ben a Paramount (Róbert Stigwood producer kezdeményezésére) megvásárolta a jogot, de jó néhány évig nem történt semmi. Akkor lépett színre Madonna, és tárgyalásokba kezdett a filmstúdióval. Ám közben a Weintrabu Entertainment Group megvásárolta a jogot a Paramounttól Olivér Stone rendező számára. Madonna és Stone negyed órát tárgyaltak, és arra a következtetésrejutottak, hogy nem tudnak együtt dolgozni. Egy időre Meryl Streep neve is szóba került, de mind a stúdió, mind a színésznő visszalépett. Stigwood kezdeményezésére tárgyalások kezdődtek a Disneyvel és Madonnával, de a hatalmas büdzsé hallatán a filmstúdió várakozó pályára állította a projektet. Csak 1993 végén tudtak megegyezni. A producer Stigwood, Alan Parker és Andrew G. Vajna, a rendezó Alan Parker, a főszereplő Madonna, Antonio Banderas és Jonathan Pryce lett. A tervezett költségvetés 56 millió dollár volt. A gondoknak még ekkor sem volt vége, ugyanis Carlos Menem argentin elnök évekig nem járult hozzá a helyszínen történő forgatáshoz. A munka 1996-ban, Buenos Airesben kezdődött el; hat hétig Budapesten is forgattak. A Cannes-i Filmfesztiválon bemutattak egy 10 perces előzetest a filmből - hatalmas sikert aratott. A bemutató 1996. december 14-én volt Los Angelesben, a film már az elsó héten a toplista második helyére ugrott. Az Evita három Golden Globe-ot és egy Oscart kapott, utóbbit a You must love me című betétdalért. A film zenéjéből készült dupla CD-albumból 1997 májusára az Egyesült Államokban több mint 2 millió példányt adtak el. K. G.