Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-21 / 117. szám

HÉTFŐ, 2001. MÁJUS 21. SZEGED 5 Méltóképpen emlékeztünk a szabad királyi várossá válásra Megkeresztelték a hidakat A köztársasági elnök barátaiként köszöntötte a szegedieket Közgyűlés a város napján Húsz település mutatkozott be a borfesztiválon A Szomszédoló legjobbjai Bográcsos halié Milyen a jó halászlé? Minden amatőr és profi szakács a magáét dicséri a legjobban. A frissen megkeresztelt hid lábánál, a Roosevelt téren sokan bemutatták tudományu­kat tegnap. Az étel illata csábította az arra járókat, ami érthető, nem sok gusztább látvány van a bográcsban gőzölgő halászlénél. (Fotó: Karnok Csaba) Belvárosi és Bertalan Lajos. Tegnap délelőtt, a Szeged napjához kapcso­lódó ünnepségek sorában keresztelték meg a város két hidját. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen a városatyák, Szeged pol­gárainak véleményét elfo­gadva, a régi hidat fekvé­séről, az újat a neves Ti­sza-szabályozó mérnökről nevezték el. Bartha László polgármester tegnap délelőtt egy napra a vá­ros főutcájává vált híd lábánál mondott keresztelő beszédet, miközben a pillérek között, a Tisza fölött színes emberforga­tag hömpölygött a második, még az elsőnél is sikeresebb hídi vásáron. (A szegedi hi­dakat a város napjára, mely egyben keresztelőjük napja is volt, gondosan megtisztítot­ták azoktól a mázolmányoktól, amelyek már jó ideje csúfos­kodtak lábaikon.) Bartha Lász­ló szerint ezt a hidat, amely több, mint nagyszerű épít­mény, igazán magukénak érzik a szegediek. A város első em­bere úgy vélekedett, nem csak a szegediek, de a határ túlold­alán, a szomszédos országok­ban élők és Szeged vendégei számára is a barátság szimbó­luma a Belvárosi híd. A pol­gármester szavai után a kato­likus, a református és az evan­gélikus egyházak képviselői kértek együttesen áldást a híd­ra, és a rajta nap mint nap köz­lekedőkre. Néhány perccel ez­után az 1979-ben felavatott új híd is felvehette hivatalos ne­vét. Tegnap a keresztelő nélkül is a hidak mellett zsongott a város. A múzeum lépcsői előtt a színpadon váltották egymást a fellépők, a Roosevelt térről a rakpartra költözött halász­léfőző fesztivál a mellvédről vonta alá a tekinteteket felka­vargó illataival, miközben a rondelláról időről időre fel­hangzottak a honvéd hagyo­mányőrzők ágyújának lövé­sei. A hídi vásár pedig utá­nozhatatlan hangulatával írta be magát a szegedi esemény­naptárba: egészen bizonyos, hogy a tavalyi kezdeménye­zés nyomán idén is megrende­zett vásár ezentúl állandó kí­sérője lesz Szeged napjának. Az Ördögszekér és a Napsuga­ras Egyesület népművészei, akik télen a Dóm térre hozták be az igazi karácsonyi hangu­latot míves portékáikkal, most a Belvárosi hídon állították fel sátraikat. Szeged a hét végén igazi ünnepi hangulatban, méltó­képpen emlékezett meg arról az 1719-es május 21-ről, ami­kor a Tisza-parti település IV. Bélától megkapta a királyi pri­vilégiumot, és szabad királyi várossá vált. K. B. Kovács Gábor díszpolgár és felesége az oklevéllel. (Fotó: Karnok Csaba) részt vett annak az egyesü­letnek a létrehozásában, amely céljául a folyó újjá­élesztését tűzte ki. Mádl Fe­renc a város erényei közül a jó kapcsolatteremtő készsé­get emelte ki, amelynek bi­zonyítékaképpen a terem­ben üdvözölhette Szeged testvérvárosai közül három, Cambridge, Turku és Sza­badka polgármestereit, illet­ve Nizza, Temesvár és Ma­rosvásárhely küldötteit. Bartha László ünnepi be­szédében egy jubileumról is szólt. Szeged és a finnorszá­gi Turku testvérvárosi kap­csolatkötése ugyanis har­minc esztendővel ezelőttre datálódik, és az évfordulót éppen a napokban ünnepel­heti a két város. A polgár­mester afeletti örömét is ki­fejezte, hogy bár Szeged napja, május 21. nem szere­pel piros betűkkel a kalen­dáriumokban, mégis, nem csak a város lakói közül ér­zik egyre többen igazi ün­nepnek e napot, hanem ha­tárainkon túli barátaink is. Bár az egybegyűltekhez Armas Lahoniitty turkui és Evelyn Knowles cambridge-i polgármester is szólt - akik ugyancsak a testvérvárosi kapcsolatok jelentőségét méltatták -, a legnagyobb, dörgő tapsot mégis Ispáno­vics István. Szabadka pol­gármestere kapta. A szom­szédos, jugoszláviai testvér­város első embere ugyanis kijelentette: neki nem kell dicsérnie a magyar nyelv szépségeit, hiszen anyanyel­vén szólhat a szegediekhez. Ispánovics István reményét fejezte ki: amennyiben Ma­gyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, akkor sem zárul be az a kapu, amely a két város között most nyitva van. A szombati dísz­közgyűlésen Mezey Róbert jegyző ismertette a képvi­selő-testület döntését, amely szerint az idei esz­tendőben Szeged város díszpolgárává Kovács Gá­bor szívsebész professzort választották. Az ismert or­vosprofesszor megindultan köszönte meg az elismerést. Molnár Amália gyermekor­vos, akinek Pro urbe-díjat adományozott a város, Isten áldását kérve kívánt jó egészséget a szegedieknek, míg a másik Pro urbe-díjas, Gregor József operaénekes rá jellemző módon egy anekdotával igazolta: bár rákosligeti születésű, mégis, teljes szívvel szegedinek vallja magát. Az ünnepen Szegedért emlékéremmel tüntették ki Fekete Gizi színművészt, Tóth Rózsa tanárt, Fenesi Istvánná főnővért, Besse­nyei Lajos jogászpro­fesszort, Bánfalvi József nyugalmazott iskolaigazga­tót, Kalocsai Géza labdarú­gó-szakedzőt, Kanalas Ist­ván népi faragót, Joszt Ist­ván egykori politikai elítél­tet és a Hősök kapuját dí­szítő Aba-Novák-freskó restaurátorait. Mádl Ferenc a dísz­közgyűlés után Bartha László kalauzolása mellett megismerkedhetett a szé­pülő szegedi Belvárossal, majd délután a polgármes­terrel együtt előadást tartott az egyetemen. Kéri Barnabás Gumikesztyűkből fújt dudák, keselyüknek öltö­zött tanárok, vébékázó énekesek - és még szá­mos más érdekesség vár­ta tegnap a Délmagyar­ország Kft. és a Rádió 88 közös Szomszédolóján a közönséget. A szegedi borfesztivál nagyszínpa­dán közel négy órán át állt a bál. Zenéltek, éne­keltek, táncoltak a kultu­rális vetélkedőn résztvevő húsz település legjobbjai. A hagyományokhoz híven az idén is gála zárta a Szomszé­dolót. A szegedi Széchenyi té­ren fölállított színpadon a húsz település legjobbjai léptek föl. A maszoretteknél több korosz­tály is képviselte magát. A csengelei, dóci és rúzsai lány­kák hol pompommal, hol pe­dig bottal mutatkoztak be. Miért veszélyes az ember az állatra, főleg, ha az farkas? - erre a kérdésre a kübekházi Csipak Balázs prózájából vá­laszt kaphatott a nagyérdemű. Az üllési Fonó együttest is lelkes tapssal jutalmazta a közönség. (Fotó: Karnok Csaba) A tiszaszigeti Szabó család valóban muzikális. A kicsik hegedűn játszottak, apjuk pe­dig szintetizátoron kísérte őket. A szatymazi tanárok ke­selyűnek öltözve táncoltak. Pócskai István vezetésével a röszkei művészeti iskolások az egykori Beatles-koncertek hangulatát varázsolták a bor­fesztiválra. Üllést pedig mi más képvi­selhette volna, mint a Fonó Néptáncegyüttes. A domaszé­ki Jázmin Nyugdíjasklub tag­jai bebizonyították, hogy az idősebb korosztály is vevő a humorra. Szögi András és Al­mási Gabi már régóta táncol. A deszki páros ezúttal boo­gie-woogie-t hozott Szegedre. A balástyai Pro-Art tánco­sai vérpezsdítő latin hangula­tot teremtettek. A zsombói lá­nyok a Macskák című musi­calből adtak elő részleteket. A hagyományőrzést tréfával is lehet fűszerezni. Ezt mi sem bi­zonyította jobban, mint az algyőiek produkciója. A zá­kányszéki néptáncosok a Sár­közt mutatták be. Népdalcsokrot adott elő az öttömösi nyugdíjasklub. Egy ugrókötéllel még csak-csak el­boldogul az ember, de kettő­vel? A pusztamérgesi Happy Jumpernek ez nem okozott gondot. A gála végére maradt a két legvidámabb társulat. A baksi hapsik a széles repertoárjuk­ból most a skót táncot hozták el. Gumikesztyűből fölfújt du­dával kísérték magukat. A bor­fesztivál hangulatához legin­kább a VBK Singers csapata il­let. A dalos kedvű mórahalmi fiúk és az egy szem lány a ne­vükhöz méltóan boros kólával készültek a föllépésre. K. T. Programokból nem volt hiány az elmúlt hét végén. (Fotó: Karnok Csaba) Az utóbbi három esz­tendőben „diadalívet futott be" Szeged napja - utalt a szombaton, a Széchenyi téri ünnepélyes zászlófelvonás után megrendezett dísz­közgyűlésen a városi ünnep jelentőségének emelkedésé­re Bartha László polgár­mester. A város első embe­re köszöntőjében elmondta: Szeged országosan is ko­moly szerepét bizonyítja, hogy Stumpf István kancel­láriaminiszter és Orbán Vik­tor miniszterelnök után szombaton Mádl Ferenc köztársasági elnök tisztelte meg az ünnepi rendezvé­nyeket. Mádl Ferenc barátaiként köszöntötte a díszközgyűlé­sen megjelenteket, hiszen tudományos munkássága sokszor hozta a Tisza part­jára, így sok ismerőssel ta­lálkozhatott szombaton. A köztársasági elnök ezután felidézte Szeged múltjának legjelentősebb történéseit, nem feledkezve meg a tava­lyi esztendőről sem, amikor - ahogyan ő fogalmazott ­„a Tiszát ért támadás" után

Next

/
Oldalképek
Tartalom