Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-07 / 82. szám

IV. STEFÁNIA SZOMBAT, 2001. ÁPRILIS 7. A lélek és a szellem egészsége Szia, hogy vagy? Normális és kóros serdülőkori jelenségek Ha a köldökzsinór elszakad Serdülök. Titkok. (Fotó: Schmidt Andrea) Egy társadalom kultúráját le lehet mérni azon, hogyan viszonyul pédául a gyerekekhez, a fogyatékosokhoz és az idősekhez. A tolerancia, a hatékony kommunikációs technikák, az együttműködési készség nélkülözhetetlenek a jó emberi kapcsolatokban. Mindez a mentálhigénie szerves része, melyről az egészség világnapja kapcsán dr. Benkő Zsuzsannát, SZTE JGYTFK Alkalmazott Egészségtudományi Tanszékének vezető tanárát kérdeztük. Ma van az egészség világnapja. Az ember lelki és szellemi egészségét együttesen nevezik mentálhigiénének - idén erre a területre helyezi a hangsúlyt a világnap. A teljes életet átszövi, rendkívül szerteágazó kultúra: az üzleti világtól az iskoláig, a munkahelytől a kórházig mindenre kiterjed, figyelembe véve a szociális helyzetet, a testi egészséget és az életkort. Mentálhigiénésen egészségesek vagyunk, ha ismerjük önmagunkat, gondolatainknak, és érzelmeinknek urai vagyunk, és meg tudjuk oldani a konfliktushelyzeteinket. Ha mindez nem működik - baj van. A magyarországi helyzet nem nevezhető rózsásnak, bőven van mit behoznunk. Különböző becslések szerint 8(X) ezer és 1 millió közötti az alkoholisták száma. A drogfogyasztók köre nehezebben határozható meg, körülbelül 50-100 ezerre tehető. Éves szinten az öngyilkosságok száma stagnál, de így is 36(X)-an vetnek önként véget az életüknek. (Pár évvel ezelőtt ez a szám ötezer volt!) Családi, társadalmi problémák, halál esetén, a másságra, a fogyatékosságra adott reakcióink, vagyis a konfiiktus-kihordó és -tűrő képességünk sok mindent elárul. - A lakosság toleranciatűrő képessége csekély, európai viszonylatban viszont a középmezőnyben vagyunk - fogalmaz dr. Benkő Zsuzsanna, a SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar A határ fogalma az amerikai kontinensen és Európában címmel rendezett nemzetközi konferenciát a SZAB és az SZTE Bölcsészettudományi Karának Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszéke a hallei Martin-LulherUniversitát, valamint a brnői Masarik Universitet közreműködésével. A határ fogalmát egészen eltérő módon közelítette meg minden megszólaló: történeti szempontból határozták meg, visszanyúlva a 18. századig, vizsgálták jelentését a neveléselmélet és a földrajz szemszögéből, képzelt és valóságos létét nemzetek, nyelvek, tudományterületek, országok között. Egy elgondolás szerint a határ léte feltétele a szabadságnak, mert ha nincs, akkor nem tudunk mihez képest szabadok lenni. Thomas Bremer, a hallei egyetem rektorhelyettese már többször járt Szegeden. Francia és latin-amerikai irodalommal foglalkozik, érdeklődése a 18. századra, a Alkalmazott Egészségtudományi Tanszékének tanszékvezető tanára. A szakember elmondása szerint jellemző mentálhigiénés probléma, hogy sok esetben a halálhoz nem viszonyulunk megfelelően: nem tudjuk, illik-e róla beszélni, részvétet nyilvánítani, kérdezni, avagy sem. Ha fogyatékos gyermek él egy családban, gyakorta a szülők távolodnak el a baráti körtől, és fordítva, mert nem tudnak viselkedni ilyen helyzetben. Egy családon belül és a közvetlen környezetben konfliktust idézhet elő a munkanélküliség problémája éppúgy, mint a lakosság megközelítőleg öt százalékát kitevő újgazdagok életmódjának elfogadása. Fontos kérdés az idősekkel való törődés és segítés, a társadalmon és a családon belüli elfogadásuk és szerepük megtalálása. - A probléma megbeszélése helyett gyakorta agyonhallgatják a családtagok a gondokat jellemzi a folyamatot a szakember. A konfliktushelyzetben tipikusan úgy gondolkodnak: inkább érjen nagy veszteség, de azonnal oldódjon meg a problémám, mert nem bírom elviselni a feszültséget! Benkő Zsuzsanna szerint a konfliktusokkal együtt lehet és kell élni. Az ehhez szükséges megoldási technikákat, azok megfelelő alkalmazását családi és intézményes keretek között ideális esetben - óvodás kortól kezdve el lehet sajátítani. A kerettanterv alapján az általános iskolákban már kötelező a mentálhigiénés ismereteket is magába foglaló egészségtan tantárgy oktatása. A középiskolákban azonban jelenleg nem kötelező a mentálhigiéné oktatása. Szegeden kilenc éve folyik felsőszintű mentálhigiénikus képzés a főiskolán. A világnap arra figyelmeztet - mondja a szakember - mennyire fontos területe a mentálhigiéné az életünknek. Jellemzi a társadalmat, hogyan fordul a gyerekeihez, a fogyatékosaihoz, és az idős emberekhez. Mindezzel a népesség kultúráját lehet minősíteni. Lévay Gizella felvilágosodásra és a kortárs irodalomra irányul. Angol nyelvű előadásában a nemzetek karakteréről szólt. Mint mondta, a 18. században fogalmazódott meg az a gondolat, miszerint minden nemzet rendelkezik tipikus karakterrel. Ez a kor a nagy födrajzi felfedezések időszaka, addig ismeretlen népeket kellett bemutatni az otthon maradiaknak, ebből következően alakult ki később az önmeghatározás igénye. Európa nemzeteinek különbözőségét néhányan politikai, mások természettudományos eszközökkel próbálták magyarázni. Egy elgondolás például a helyi klimatikus viszonyokból eredeztet nemzeti jelleget: hideg területen lassabban kering a vér, masszívabb felépítésű a test, megfontoltabban halad a gondolat a fejben és a táplálék a bélrendszerben. Melegebb tájakon értelemszerűen mindez felgyorsul - összegezte a professzor. Wagner Anikó A serdülőkor általában mély nyomokat hagy az ember - és családja - életében. Viták, veszekedések, sikeres vagy sikertelen kitörési és „betörési" próbálkozások kísérik e zűrzavaros éveket. Mi az, ami a serdülőkori viselkedés természetes velejárója, és mi az, ami már kóros? Mit tehet a szülő, hogy elkerülje a háborút, és a legkevésbé megtépázott tekintéllyel kerüljön ki a napi összeütközésekből? Erről beszélgettünk dr. Vetró Ágnes pszichiáterrel, az ifjúsági pszichiátriai klinika vezetőjével. - Mi játszódik le a serdülők lelkében, amitől viselkedésüket a külvilág deviánsnak tarthatja? - A serdülőkor átmeneti időszak, amikor véget ér a gyermeki lét, de még nem kezdődik el a felnőtt életszakasz. Ilyenkor a gyerek elkezdi keresni önmagát, mert már „elvesztette" azt a kisgyereket, aki régen volt, felnőttkori identitását pedig még nem találja. A legtöbb deviáns vagy annak tűnő viselkedésforma annak a következménye, hogy a tinédzser próbálgatja önmagát, ízlelgeti a lehetséges felnőttkori személyiségtípusokat, amivé majd válhat. Ekkor kezdi el foglalkoztatni, mi lesz majd, ha nagy lesz, de ekkor kezdi el meghatározni magát a másik nemmel való kapcsolatában is. Ezeket a próbálkozásokat a külvilág sokszor nem érti és nem tolerálja kellőképpen. ízlik, nem ízlik? -A korábbitól eltérő viselkedésformák közül mi az, ami - bár a környezetet zavarhatja - normális kísérőjelensége a serdülőkornak? - Teljesen egészséges a vitatkozásra való hajlam, a saját vélemény állandó kinyilvánítása. Normális, hogy a serdülő már nem hagyja, hogy ugyanúgy beszabályozzák az életét, mint korábban. Természetes, hogy már az ellenkező neműek is érdeklik, randevúzik, keresi, próbálgatja a kapcsolatokat. Normális az is, hogy igyekszik a hasonló korúak csoportjába integrálódni, és szabadidejének egyre nagyobb részét velük tölteni. Egészséges az, hogy különböző dolgokat kipróbál, sokszor olyasmit is, amit a szülők nem helyeselnek. Ezek az alkalmi próbálkozások bizonyos értelemben szükségesek, mert személyes tapasztalás kell ahhoz is, hogy egy gyerek rájöjjön: nem ízlik neki a cigaretta. Abban az esetbe, ha mégis ízlene, nem a tiltás vagy a büntetés a megfelelő megoldás, sokkal inkább a meggyőzés, a beszélgetés. Természetes az is, hogy a serdülők gyakrabban foglalkoznak az élet és a halál kérdéseivel, misztikus, élénk fantáziaviláguk van. - Mitől borul fel a gyerekszülő kapcsolat? - A serdülőkor előtt a szülőnek nagy respektusa van a gyerek szemében, a gyerek általában elfogadja, amit az apja vagy az anyja mond, és nem kérdőjelezi meg a szülő vezető szerepét kettejük kapcsolatában. A serdülőkor ezzel szemben a leválás időszaka, ami önmagában nem baj, sőt. Ezt a folyamatot nem csak hagyni, hanem segíteni is kell, mert egy idő után kóros, ha a gyerek lelkileg még mindig az apjától vagy az anyjától függ. A serdülő ki kell alakítsa a saját, önálló véleményét a világról és önmagáról, ami a szülőkétől független kell, hogy legyen. A parancsuralom vége - Milyen hibákat követnek el a szülők? - A konfliktusok általában abból adódnak, hogy a szülők nemhogy nem segítik, de még csak nem is tolerálják a serdülők leválási kísérleteit. Tekintélyvesztésük miatt a gyereket hibáztatják és megsértődnek ahelyett, hogy maguk is megkeresnék azt az új szerepet, amelyet az elkövetkező években tölthetnek be a gyerek életében. Pedig az új szerep is nagyon fontos, hiszen a kamaszoknak is szükségük van segítségre, támogatásra, tanácsokra, csak nem úgy, mint korábban. Sok szülő nem veszi tudomásul, hogy a parancs, az utasítás, az „erőszak" itt már nem vezet eredményre, sőt éppen az ellenkező hatást válthatja ki. Ebben a korban már indirektebb módon kell irányítani agyereket: kikérni a véleményét, megbeszélni a problémákat, közösen keresni alternatívákat és megoldásokat. Nem célszerű, ha a szülő hozza meg a döntéseket a gyerek helyett, majd megpróbálja ráerőltetni, különösen, ha olyan méghatározó kérdésekről van szó, mint például a pályaválasztás. Azt is meg kell tanulni tudomásul venni, hogy a gyerek nem pontosan olyan lesz, amilyennek mi látni szeretnénk, vagy nem olyan hivatást választ. - Gondolom, az anyák nehezebben élik meg a gyerek elszakadását, lázadását. - Igen, nem könnyű feltalálni magunkat akkor, amikor mi még legszívesebben az ölünkbe ültetnénk a gyereket és a fejét simogatnánk, ő pedig már a saját szárnyait próbálgatja. Nem csupán a gyerek szerepe változik; nekünk is másképp kell viselkedjünk egy kamasz vagy egy fiatal felnőtt anyjaként. A legtöbb probléma akkor van, ha a szülő és a gyerek egyszerre „bajlódik" az új szerepével. - Melyek azok az intő jelek, amelyeknél arra kell gondolnunk, a gyerek problémái túlmutatnak a serdülőkor normális jelenségein? - Ha úgy tűnik, hogy a változás túl nagy, ráadásul a gyerek „bezárkózik", nem lehet vele megbeszélni a problémákaí, nem lehet elérni nála az alapvető dolgokat sem, vagy túlontúl ingerült, minden kommunikációs kísérlet veszekedésbe fullad, érdemes szakemberhez fordulni. Intő jel lehet a tanulmányi eredmény hirtelen romlása, az alvási zavar, a táplálkozásban bekövetkező drasztikus változás is. Testi-lelki fogyókúra - Milyen tipikus serdülőkorilelkibetegségek vannak? - A legfontosabb a depresszió, amelynek előfordulása a serdülőknél a tízszeresére nő a kisgyerekkorhoz képest. Ilyenkor a halál, a pusztulás, a kudarc válik a serdülő központi gondolatává, szinte állandóan szomorú, gyakran sír. Fáradt, passzív, ingerlékeny, semmihez nincs kedve, túl sokat alszik, vagy nem tud elaludni, sokat fogy vagy hízik, elfordul azoktól a tevékenységektől, amelyeket korábban szívesen csinált. Ha mindez nem egy-két napig tart, hanem hetekig, komolyan arra kell gondolnunk, hogy a gyerek depressziós, és mindenképpen szakemberhez kell fordulni. Ez lehet a háziorvos, a gyereklélektani intézet vagy az ifjúsági pszichiátriai klinika ambulanciája. A szakember segítsége azért is fontos, mert az öngyilkossági kísérletek száma is megugrik serdülőkorban; ennek hátterében pedig 60 százalékban a depresszió áll. Emellett a gyerekek gyakran alkohollal, kábítószerekkel próbálják meg oldani a depressziót. - A táplálkozási betegségek is gyakoriak serdülőkorban? - Igen, az anorexia nervosa és a bulémia tipikus serdülőkori betegség. Minden fiatal lány szeretne karcsú lenni, hiszen ezt sugallja a korideál, és az ellenkező neműek iránti érdeklődés ébredezése miatt különösen a figyelem középpontjába kerül a külső. Ráadásul a hormonális változások miatt a legtöbb serdülő 5-7 kilót „felszed" ebben az életkorban. Ezért a kislányok elkezdenek fogyókúrázni, és sajnos néha túlzásba viszik. Ilyenkor a fogyókúra vagy kóros lesoványodáshoz, anorexia nervosához vezet, vagy a fokozott táplálékbevitel és a hányás váltakozásához, bulémiához. - A serdülőkor térben és időben mindig, mindenütt hasonló? - Nem, a primitív társadalmakban egyáltalán nem léteznek serdülőkori problémák. Ennek az a magyarázata, hogy például egy pásztor, mire eléri a szexuális érettséget, el tudja tartani a családját. Nem kell egy hosszú tanulási folyamaton végigmennie ahhoz, hogy a saját lábára tudjon állni. Minél hosszabb a tanulási folyamat, annál hosszabb a serdülőkor, és annál több a probléma. Kecxer Gabriella Dr. Vetró Ágnes: A szülőknek is meg kell találniuk az új helyüket serdülő gyermekük életében. Határok adta szabadság