Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-04 / 79. szám

Népvándorlás D éli szomszédaink szinte már a zsebükben érzik azt a 100 millió dollárt, amelyet Amerika ígért nekik Milosevicsért. Egyelőre úgy tűnik, minden a megírt for­gatókönyv szerint halad, az szinte már részletkérdés, hol áll bíróság elé a volt diktátor, s mely bűnökért milyen sorrendben ítélik majd el. Százmillió dollár érkezik tehát Jugoszláviába, s re­mélhetően ezt az összeget újabb százmilliók követik majd. Mert az egésznek csak így lenne értelme. Hiszen ez a bizonyos százmillió egy lebombázott, lerongyolódott ország számára annyi, mintha nekem holnap valaki tízezer forintot adna. Megköszönném persze, de hogy ez az összeg lendítene-e családom anyagi helyzetén, hát azt igencsak kétségbe vonnám. Mégis: ez a százmillió dollár és ennek az összes előzménye, ami tavaly október óta Jugoszláviában tör­tént, reménnyel tölti el azokat, akik eddig Magyarorszá­gon, s történetesen Szegeden éltek. Az ingatlanpiacon jártas szakemberek is azt erősítik, a nálunk évekkel ezelőtt megtelepedett, már-már meggyökerezni látszó jugoszláv családok eladják otthonaikat és hazatérnek. Nem mindenki, de elég nagy tömeg ahhoz, hogy észre­vétessék magukat. Sok az eladó lakás - mondják - min­den százból tízet a jugók adnak el. Minden százból to­vábbi húszat úgy értékesítenek a szegediek, hogy helyet­tük nem építenek a Tisza-parti városban másikat. Ha­nem fogják a pénzt és odébhállnak vele - húzódnak a Dunántúlra, minél távolabb Szegedtől, minél közelebb a nyugati határhoz. Ennyire összetett az élet. A jó hírről, hogy nincs már többé Milosevics-diktatúra, azt hittük, mindenki szá­mára egyformán jó. Elsősorban az ott élőknek, plusz ne­künk is, hiszen újra kinyílik a határ, újra pezsgésnek in­dul a határmenti jövés-menésnek köszönhetően az élet. Es hát az ország újjáépítésében résztvevő „konvojoknak" is majd Szegeden keresztül vezet az útjuk. S hogy mi történik ehelyett? A konvojok még nem értek ide, a helyzet tehát egyelőre nem javul, inkább romlik. Hazatérnek - bízva az ígéretekben - azok a ju­goszlávok, akik eddig itt adóztak, itt költötték el a pén­züket. Es elköltöznek azok a régi és új szegediek, akik feladták a reményt, hogy munkát találjanak. Modern­kori népvándorlás, természetes jelenség - mondhat­nánk. A baj csak az, hogy nem Szeged a végállomás. „Szórakoztató" pénzek Az inflációt meghaladó mértékben nőtt a háztartási elektromos gépek összfor­galma 2000-ben, az előző esztendőhöz képest. Becslé­sek szerint mintegy 200 mil­liárd forintot költöttek a ma­gyar háztartások e termékek piacán. Előzetes adatokból arra következtetnek a keres­kedelemkutatók, hogy a ház­tartások kiadásainak lassú átrendeződéséből leginkább a háztartási gépeket forgal­mazó cégek profitálnak a közeljövőben. A szórakoztató-elektroni­kai készülékek piacát kima­gasló növekedés jellemezte: mennyiségben a tavalyelőtti­hez képest 11 százalék, ér­tékben pedig 15 százalék pluszt értek el az eladási mutatók. Az úgynevezett nagy fehér áruk (mint példá­ul a hűtőszekrény, vagy a mosógép) piacán is növeke­dett az eladás:, mind érték­ben, mind mennyiségben meghaladta a nyolc százalé­kot, összesen 90 milliárd fo­rint árbevételt produkálva. A terület legkedveltebb termé­ke a mikrohullámú sütő volt, a forgalmi lista második he­lyét a mosogatógépek fog­lalták el. Az elektromos háztartási gépek közel 200 milliárdos piacának felét a szórakoztató elektronikai termékek teszik ki, piackutatók mérései sze­rint a legnagyobb ütemben ­közel harminc százalékkal ­a videomagnók, az audio­tornyok, stabil audio-termé­kek és a hordozható CD-le­játszók forgalma emelkedett. O. K. K. Kihasználatlan adottságok és pénzhiány Hazánk nem a Golan-fennsík A Földmüvelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszté­riumban (FVM) sajnálatos módon több szó esett a pártpolitikáról, mint az or­szág és a mezőgazdaság helyzetéről - mondta dr. Csikai Miklós, a Ma­gyar Agrárkamara elnö­ke Opusztaszeren, a Föld napja alkalmából rende­zett agrárkonferencián. Ki­fejtette: az állattenyésztés 2000-ben az évszázad leg­rosszabb mutatóit produ­kálta. Az EU-csatlakozá­sig azonban lenne remény a fejlődésre, ha évi 2-300 milliárd forintot a fejlesz­tésre fordítanánk. Az elmúlt évtizedek legsú­lyosabb válságát éli át a mezőgazdaság: a termelőnek nincs jövedelme, s nem ren­delkezik forrásokkal ahhoz, hogy a meglévő kedvező adott­ságokat kihasználja. Ezeket a súlyos kijelentéseket dr. Csi­kai Miklós, a Magyar Agrárka­mara elnöke mondta el az Egy százalék kérdéseire válaszol­va azt követően, hogy március fejlesztésre, még mindig ver­senyképesek lehetnénk. S hogy mi jelenti majd az egész világ számára a század legnagyobb kihívását? Való­színűleg az, hogy milyen kör­nyezetterheléssel állít elő egy­egy ország élelmiszert. Ebből a szempontból Magyarország nem áll rosszul, mivel mi „tö­redék" környezetterheléssel, a mai teljesítmény megkétsze­reződésével lennénk képesek eredmények elérésére. A Földművelésügyi és Vi­dékfejlesztési Minisztérium (FVM) helyzetével, a régi és az új agrárminiszterrel kapcso­latban Csikai elmondta: a rend­szerváltás óta még egyszer sem volt ilyen - politikailag - erős helyzetben az agrárágazat, mint az Orbán-kabinet idősza­kában, az előnyöket mégsem tudta kihasználni. Az FVM­ben sajnos, az eltelt csaknem három esztendőben több szó esett a pártpolitikáról, mint az ágazatról. Az agrárkamara el­nöke reméli, hogy a személy­cserék e téren is változásokat hoznak. Fekete Klára Egyetemi pénz Külföldi munka Heti gazdaság Szántó: kilencszeres előnyben a világátlaghoz képest. (Fotó: Gyenes Kálmán) 29-én Opusztaszeren befe­jeződött az agrárium jelenlegi helyzetét elemző, a Föld nap­ja alkalmából megrendezett konferencia. Mint ahogy azt az agrár­szakember kifejtette, hiába van Magyarországon két és félszer akkora mennyiségű termőföld, mint az EU többi tagállamá­ban, s kilencszer akkora, mint a világátlag, ha beruházásra, fejlesztésre nem futja. Sőt: az utolsó évtizedben 1000 milli­árd értékű tőkét vontak ki az ágazatból, aminek pótlására nem volt lehetőség. Az agrár­kamara elnöke idézte az egyik előadó, Horn Péter akadémi­kus szavait, aki elmondta: az állattenyésztésben az évszázad legalacsonyabb átlagát produ­káltuk 2000-ben, a növényter­mesztésben pedig az átlagter­mések 2 tonnával maradtak el az EU államaitól. (Ez a hátrá­nyunk 10 évvel ezelőtt még csak 1 tonna volt.) Az okokat — az aszályon kívül - könnyen meg lehet találni: nem került pénz talajművelésre, új gépek­re, műtrágyára. A szomorú az - mondta dr. Dr. Csikai Miklós: nem használjuk ki adottságainkat. (Fotó: Karnok Csaba) Csikai Miklós -, hogy a hazai termőföldbőség módot adna arra, hogy változatos ütemű termékszerkezetet lehessen összeállítani. Nálunk nem kell a tengertől termőföldet elhó­dítani. mint Hollandiában, nem kell a Golan-fennsíkon követ törni, mint Izraelben. Ezekkel az államokkal összehasonlítva az a szomorú valóság, hogy Magyarországon kiváló mi­nőségű szántók elhagyatottan, kihasználatlanul fekszenek. Sajnos, az uniós csatlakozásig már nagyon rövid az idő. Amennyiben azonban az elkö­vetkező három-négy esztendő során minden évben 250-300 milliárd forintot költhetnénk A bankok szerepe még tisztázatlan Ősztől indulna a diákhitel Segítség lenne A kormány döntése nyomán mára világosan körvonalazódtak az Ok­tatási Minisztérium szán­dékai szerint szeptem­bertől felvehető diákhitel részletei. Az azonban to­vábbra is tisztázatlan, hogyan kapcsolódnak be a kölcsön folyósítá­sába a kereskedelmi bankok, amelyek egye­lőre szinte semmit nem tudnak a pénzügyi konstrukcióról. A kormány még tavaly no­vemberben döntött arról, hogy idén szeptembertől minden egyetemi és főisko­lai hallgató évente 210 ezer forint diákhitelt vehet fel. Ez­zel nagyobb esélyt kívánnak teremteni a továbbtanulás­hoz a szegényebb családok gyermekeinek. Az elképzelé­sek szerint a Diákhitel Inté­zet feladata lesz a pénz- és tőkepiaci források bevonása és azok kihelyezése a hall­gatóknak. Az intézet megál­lapodást köthet majd a ke­reskedelmi bankokkal a hite­lek folyósítására. A Diákhi­tel Intézet tulajdonosa a ma­gyar állam lesz, működését pedig az Oktatási Miniszté­rium koordinálja majd. A hitel visszafizetését a diploma megszerzése után kell elkezdeni, s havonta a mindenkori jövedelem hat százalékát törlesztésként be­fizetni. A törlesztő részlete­ket az APEH fogja begyűjte­ni. A jövedelemarányos visszafizetési modellből kö­vetkezik, hogy a törlesztés ideje nem állapítható meg pontosan, hiszen a különböző diplomával rendelkezők kezdő keresete eltér egymás­tól, és a bérnövekedés mér­téke is befolyásolja a futam­időt. A hitelkonstrukció olyan elemeket is tartalmaz, amelyek elkerülhetővé te­szik, hogy kilátástalan hely­zetbe kerüljön a kölcsön fel­vevője, ha váratlan esemény történne az életében. Tartós munkanélküliség, hosszabb betegség, súlyos baleset ese­tén célzott kamattámogatást kap az adós, a sorkatonai szolgálat, illetve a gyermek­nevelés idejére pedig halaszt­ható a törlesztés. Elképzel­hető olyan helyzet is, hogy az állam elengedi a hátralévő tartozást: ha a nyugdíjkorha­tár eléréséig nem sikerül visszafizetni a kölcsönt, vagy ha valaki végleg keresőkép­telenné válik. Az állam jelenléte a felsőoktatás támogatásában éppoly világosan körvonala­zódik, mint a pontosan ki­dolgozott pénzügyi konstruk­ció elemei. A kereskedelmi bankok viszont szinte semmit nem tudnak az állami hite­lezésről, bár maguk is gya­korlatilag érintetlen, speciá­lis piacnak és potenciális ügyfeleknek tekintik a fiata­lok körét. - Diákhitelezéssel kapcso­latban nagyon sok a nyitott kérdés - mondja Lestárné Szikszai Julianna, az OTP Rt. dél-alföldi igazgatóhe­lyettese. Véleménye szerint ígéretes vállalkozás a fiata­loknak kölcsönt nyújtani, ám addig, míg a Diákhitel Inté­zet hitelfolyósítási kizáróla­gossága el nem dől, addig a bankok csak várakozhatnak. Az OTP tervei között egyéb­ként szerepel a diákhitele­zés, s ezt akár saját forrásból is hajlandó volna beindítani. Lestárné elmondta, a pénzin­tézetnél a már megszokott szolgáltatások mellett most egy új, kifejezetten az egye­temisták korosztályának szánt konstrukciót fejleszte­nek ki, nem titkolva a re­ményt, hogy ha e fiatal, fogé­kony és rugalmas gondolko­dású réteg igénybe veszi a szolgáltatást, talán a legna­gyobb lakossági bank a maj­dani állami forrású diákhite­lezésben is jelentős szerephez juthat. A Postabank Rt.-nél szin­tén várnak a diákhitelezés­sel. Tóth Zoltán, a szegedi igazgatóság vezetője szerint annak ellenére korai még ez­zel foglakozni, hogy a mi­nisztérium tervei alapján szeptembertől már igénybe vehetőek lennének a hitelek. Mint mondja, a várakozás­nak nem az az oka, hogy sok idejük van, hanem hogy konkrétumból van kevés, ami nélkül pénzről beszélni nem lehet. Előzetes információk sze­rint az Oktatási Minisztérium tárgyalt a Kereskedelmi és Hitelbankkal, valamint az Erste Bankkal is, ám a mai napig egyik pénzintézetnél sem ismerik a diákhitel igénybevételének részleteit. A bankok érdekei minden­képpen azt diktálják, hogy ne engedjék el ezt a lehetősé­get, így az is sejthető, hogy a diákok számára nyújtott hi­telezés kezdő időpontja nem rajtuk fog múlni. O. K. K.-H. Sz. Munkatársunktól A Magyar Gallup Intézet nemrégiben az ország 120 egyetemi, főiskolai karán több mint kétezer hallgatót faggatott anyagi helyzetéről. A kutatás arra is választ ke­resett. mennyire lesz nép­szerű az egyetemisták köré­ben a tervek szerint idén szeptembertől felvehető di­ákhitel. A nyilatkozóknak csupán négy százaléka vett már fel bankkölcsönt, s mint azt az ábra is mutatja, a je­lenlegi feltételek mellett ez az arány ma sem növekedne jelentősen. A diákhitel le­hetőségével a megkérdezet­tek 61 százaléka élne, s 81 százaléknak a kölcsön je­lentős, illetve érzékelhető se­gítséget jelentene, főleg azért, mivel annak törleszté­sét csak a munkába állás után kell megkezdeniük. 80 70 60 50 40 50 70 10 0 Ha lehetősége lenne felvenné a Viákhttelt 612 Vett már fel bankkölcsönt 42 A mai kereskedelmi banki kamatuk mellett venne fel személyi hitelt 62 forrás: Oktatási Miniszterim*

Next

/
Oldalképek
Tartalom