Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-24 / 70. szám

SZOMBAT, 2001. MÁRCIUS 24. STEFÁNIA III. Verebes Istvánnak védelmet és biztonságot nyújt Bazita Nem vagyok olyan bátor, mint látszik Verebes István: Ha elmozdítanának a helyemről, abból politikai botrány lenne. (Fotó: Karnok Csaba) Névjegy Verebes István színész, rendező 1948-ban született Budapesten. 1970-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1971 és 1989 között színész és rendező egyebek mellett a kaposvári, a miskolci, a szegedi színházban, a budapesti Mikroszkóp Színpadon és a Radnóti Színházban. 1989-től a Magyar Rádió főmunkatársa, 1980 és 1990 között a szilveszteri műsorok konferansziéja. 1991től 1998-ig előbb a Komédium Színház, majd a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója. 1998 óta a Napkelte című televíziós magazin műsorvezetője, illetve a Heti hetes egyik állandó szereplője. Szakmai díjai: Jászai Mari-díj (1983), Karinthy-gyűrű (1985), Veszprémi tv-fesztivál rendezői nagydíja (1985), Móricz Zsigmondgyűrű (1996). Jelenleg negyedik feleségével, Fejes Ágnessel él. Gyermekei közül Zoltán 24, Linda 22, Mihály 4 éves. Kedvenc időtöltése: tenisz és dumapartik. Kalandor vagyok, mert mindenbe beleártom magam - jellemzi önmagát Verebes István. A színész-rendezőt ma leginkább a Napkelte műsorvezetőjeként és a Heti hetes állandó vendégeként ismeri a közönség, holott jelenleg is rendez a budapesti Új Színházban. Ksifiával, Misóval való kapcsolatáról, szókimondásáról és a pártsemlegesség fontosságáról beszélgettünk vele az Eötvös József Szabadelvű Társaság szegedi rendezvényén. - Májusban lesz két éve, hogy a Zala megyei fíazitára költözött. Hogyan esett a választása erre a településre? - Mindenképpen messzire akartam kerülni a fővárostól, olyan helyre, ahol semmiféle zaklatásnak nem vagyok kitéve. Mivel a feleségem Zalaegerszegen született, ezért a környéken kerestünk egy ideális környezetben fekvő házat. Úgy érzem magam Bazitán, mintha mindig is ott laktam volna. Az emberek nagyon kedvesek, a legtermészetesebben fogadtak, számukra egyáltalán nem számított különös eseménynek, hogy oda mentem. Bazitán egyébként roppant egyszerű, és többnyire szegény emberek élnek, akik közül többekkel igen jóban vagyok. - Hogyan osztja meg az idejét Bazita és Budapest között? - Amikor színházban rendezek - márpedig ezt tartom hivatásomnak, és nem vagyok hajlandó lemondani róla, viszont megélni nem tudok belőle -, több hetet töltök a fővárosban. Most például három hét után vasárnap láttam újra a kistiamat. Ez nagyon megvisel, Budapesten ugyanis nem olyan körülmények között élek, ahogyan szeretnék. Magányos vagyok, egyedül kell élnem a konfliktusaimmal, nagyon hiányzik az a védelem és biztonság, amit az otthon nyújt. Amikor viszont nem rendezek, akkor mindössze negyvenhét órát tartózkodom Budapesten. Csütörtökön délután háromkor indulok otthonról, hogy részt vegyek a Heti hetes felvételén. Pénteken ügyeket intézek, szombaton a Napkelte műsorát vezetem, és aznap délután kettőre érkezem haza. Párnacsaták az ágyban - A kisfia, akit Misónak becéznek, idén négyéves. Mit szoktak együtt játszani? - Legszívesebben beszélgetni szeretek vele, arra nem vagyok alkalmas, hogy leüljek játszani. De ha például fest valamit, és odahozza, arról hosszasan el tudunk beszélgetni. Rettenetesen értelmes, éles eszű és tájékozott kölyök. Ezen kívül esténként nagy verekedéseket rendezünk az ágyban, de soha nem tudom kifárasztani, mert előbb elálmosodom, mint ő. - Azt korábban említette, hogy a felesége szeretne még egy gyereket. És ön? - Én is szeretnék. Azt gondolom, semmi nem mond ellent annak az örömnek, hogy még egy gyerekünk legyen. - Az előbb szóba került, hogy színházban rendez. Most éppen milyen darabon dolgozik? - Az Új Színházban Gorkij Éjjeli menedékhely című művét rendezem, egészen parádés szereposztással: Garas Dezsővel, Éperjes Károllyal, Bubik Istvánnal, Derzsi Jánossal, Ráckevei Annával, Takács Katalinnal. - Saját maga választja ki azokat a színdarabokat, amelyeket rendezni szokott? - Ez utóbbit én kértem, de szívesen dolgozom megrendelésre is. Nem hiszem, hogy rendezőként mindig az álmaimat kellene megvalósítanom. - Ha mégis maga választ színdarabot, milyen szempontok alapján dönt? - A lényeg az, hogy érdekeljen a mű, vagyis ne unatkozzam, miközben dolgozom. Műfajtól nem függ, akár operettet is rendezek. Olyan színművet választok a legszívesebben, amellyel magam számára is tudok meglepetést szerezni, és igazi próbatételnek számít, ami kockázatokkal jár. Amikor például a „Black comedy"-re felkért a Vígszínház, határozottan nemet mondtam, mert pontosan tisztában voltam vele, milyen előadást tudok belőle csinálni, és az engem untat. Kabaré és dráma - Nem hiányzik a színészi szereplés? - Nem, de ha mégis, akkor ősszel majd színészként is dolgozhatom, mert az Operettszínházban vár rám egy szerep, amit virtusból elvállaltam. - Hat évig igazgatta a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat. Miért hagyta abba? - Ennyi időre szólt a szerződésem. - De nem is pályázott újra... - Nem, mert úgy gondoltam, elvégeztem a dolgomat, esélyt adtam fiatalabb embereknek, s különben sem hiszem, hogy a fenekem oda lenne fércelve egy székhez. - Elvállalna még egyszer ilyen feladatot? - Nem, soha többet. Korábban azt hittem, azért megyek oda, hogy bebizonyítsam, képes vagyok máshogyan is színházat igazgatni, s nem véletlenül volt nagy szám, amikor másokat kritizáltam. Talán sikerült is bizonyítanom, nem kell autokratának, hazugnak és önfejűnek lenni ahhoz, hogy valaki eredményt érjen el. Hat év alatt négy fődíjat hoztunk el az országos fesztiválokról, számtalan színész kapott szakmai és állami elismerést. De leginkább Nyíregyháza közönsége hálálta meg a munkámat azzal, hogy mindannyiszor megtöltötték a nézőteret. Szóval, azt hittem ezért megyek, de kiderült, mégsem, hanem azért, hogy megismerkedjem a feleségemmel, és aztán szülessen egy gyerekem. - Már fiatalon is ilyen sokoldalú volt, mint most? - Nem vagyok sokoldalú, csak mindenbe beleártom magamat. Inkább kalandor vagyok. Azt hiszem, csak Magyarországon tűnik furcsának, hogy valaki sok mindent kipróbál, engem viszont nagyon érdekel minden, ami könnyű és sekély, s minden, ami mély. A különböző területeken és műfajokban szerzett tapasztalataim pedig sokszor segítenek abban, hogy máshol is megálljam a helyem. A Csehov-rendezéseimben, Nyíregyházán például nagyon jól hasznosítottam azokat a tapasztalataimat, amelyeket a Mikroszkóp Színpadon szereztem arról, hogy a közönség mit fogad el hitelesnek és természetesnek. Egy kabaréban és egy drámába ennek más a mélysége, de az eszközök megegyeznek. Ezért nem sajnálom, hogy sok évet töltöttem a kabaréban, sőt ma is szívesen konferálok a Vidám Színpadon. - A Heti hetes is szórakoztató műsornak számít, akár a kabaré. Ebben a szókimondásáról vált ismertté. A mindennapi életben is ilyen nagyszájú, vagy visszafogottabb? - A műsorbeli fogalmazás persze eltér attól, amit magánemberként használok, de nem hiszem, hogy a szókimondás olyan nagy dolog. Ugyanezt bárki elmondja egy társaságban, és elmondaná a nyilvánosság előtt is, ha védett volna. Márpedig én védett vagyok, mert harminc év szakmai múlt van mögöttem. Ezért ha elmozdítanának a helyemről, abból politikai botrány lenne. Két és félmillió nézó előtt, akik bekapcsolják a televíziót, ezt nem lehet megtenni. Egyébként pedig nem vagyok olyan bátor, mint amilyennek látszom. Nem a bátorságban van gyakorlatom, hanem inkább abban, hogy kitaláljam, mi az, ami a közvéleményben megegyezik a saját véleményemmel. A fínomkodás hiteltelen - Mennyire tervezik meg eló're a Heti hetes adásait? - Sajnos semennyire, és ez az egyik legnagyobb hibája. Sokkal több előkészületet, töprengést, filozófiát igényelne a műsor. Ahogy élesedik a parlamenti választási kampány, annál fontosabb lenne, hogy a műsorban olyan eszményeket pártoljunk, amelyek pártsemlegesek, akár a Fideszben vagy a MIÉP-ben is megtalálhatók. Ezeknek az eszményeknek a kinyilvánítása jelentené a pártatlanságot, nem pedig az, hogy minden oldalra ütünk. Ha ugyanis mindenhova ütünk, akkor a kampányidőszakban úgy tűnik majd, hogy egyik vagy másik pártnak vagyunk a szekértolói. - Vannak, akik azért nem szeretik a Heti hetest, mert túlságosan vulgárisnak tartják. Erről mit gondol? - Lehet, hogy az, de erre azt mondom, ha ebben a műsorban finomkodunk, a nézők nem hisznek nekünk. Tehát azért beszélek úgy, ahogy egyébként is beszélek, hogy lássák, nem fontolom meg, amit mondok. Ezt lehet szeretni vagy nem szeretni, de ezzel azt akarom megmutatni: ez vagyok én, ilyen trágár lettem, és még ha sokáig úgy is tűnt, egyáltalán nem vagyok tökéletes. Hegedűs Szabolcs Megsemmisült a Mir A Mir űrállomás megszűnt létezni, miután a péntek reggeli fékezőimpulzusokat követően közép-európai idő szerint háromnegyed hétkor - a Föld atmoszférájának sűrűbb rétegeibe lépett. Csaknem 80 kilométeres magasságban égni kezdett az űrállomás, és darabjaira töredezett. A Mir maradványai a Csendes-óceán kijelölt körzetébe csapódtak - közölte az orosz földi irányítóközpont. Az orosz szakemberek mérései szerint a törmelékraj központja a déli szélesség negyvenedik fokának és a nyugati hosszúság százhatvanadik fokának metszésénél volt. Ez másfél ezer kilométerre délnyugatra „csúszott" az eredetileg számított szóródási centrumhoz képest, de így is benne volt a hozzávetőleg egymillió négyzetkilométeres becsapódási zónában. Az orosz űrközpontban a Mir megsemmisülését egyáltalában nem követte „halotti csend", érezni lehetett a megkönnyebbülést, hogy minden rendben lezajlott. Jurij Koptyev, az orosz űrhivatal vezérigazgatója azt hangoztatta, hogy az orosz űrkutatás újólag bizonyította: rendkívüli feladatok sikeres megoldására képes. Koptyev kezdeményezte egy Mir-emlékmú létrehozását, s saját adományát is felajánlotta e célra. A koroljovi űrközpontban több alsóházi képviselő is ott volt, köztük volt űrhajósok is, akik túl korainak ítélték a Mir-program lezárását. Koptyev távozását követelték, s egy Mir-2 program beindítását. Hja Klebanov orosz miniszterelnök-helyettes viszont már korábban közölte, hogy erre Moszkvának pénzhiány miatt a következő másfél évtizedben aligha lesz alkalma, marad tehát a nemzetközi űrállomás tekintetében való együttműködés. A csaknem 140 tonnás úrmonstrum 15 éves „szolgálat" után semmisült meg. A teljesen kiépített állapotában egy családi ház térfogatával bíró űrállomás körülbelül hatvanhatezerszer kerülte meg a Földet. Felépítése hozzávetőlegesen 4,2 milliárd dollárba került. Orosz és amerikai űrhajók negyvenhat utat tettek meg a Mir és a Föld között. A fedélzeten összesen száznégyen jártak, és huszonháromezer tudományos kísérletet végeztek. Valerij Poljakov 438 napig tartózkodott itt, nála többet egyhuzamban eddig senki sem töltött az űrben. Szergej Avdejev három küldetésén összesen 747 napot töltött az űrben. Ez is rekord, mint ahogyan annak számít Anatolij Szolovjov tizenhat űrsétája az állomás körül, amelyek alatt összesen hetvenhét órát töltött az űrben. Az űrállomás legalább háromszor állt a végpusztulás szélén 1997ben és 1998-ban. A gazdasági nehézségekkel küzdő Oroszország már nem tudta pénzelni a Mirt. Az állomás fenntartásának költségeit az űrbe vágyó nemzetek és milliomosok pénze sem fedezhette. A NASA a Progresszel való kis híján végzetes ütközést követően, igen nagy erővel kezdett kampányolni amellett, hogy az erőforrásokat az életveszélyessé váló Mir helyett immár a Nemzetközi Űrállomásra fordítsák. H. Sx. 1996-os felvétel a Föld körül keringő Mir űrállomásról. (Fotó: MTI Telefotó/AP/NASA)