Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-24 / 70. szám

IV. STEFÁNIA SZOMBAT, 2001. MÁRCIUS 24. Kamaszkori virtuális társkeresés Nincsenek kudarcok és félelmek A technika jelentősége az utóbbi időben felértékelődött: észrevétlenül hálózza be a mindennapi élet színtereit. A tinédzserek körében rendkívül népszerűek a különféle internetes társkereső programok, amelyek a leggyorsabb és leghatékonyabb probléma-megoldási lehetőséget kínálják. Azonban nem veszélytelenül a tiniben a hosszú levelezés utáni személyes kapcsolat alkalmával egy „világ" omolhat össze. Erről a „világról" kérdeztük dr. Csapó Ágnes gyermek és ifjúsági pszichiátert. Az utóbbi néhány évben a kamasz gyerekek egyre nagyobb százaléka próbál interneten társai keresni. A jelenség azért is érdekes, mert a tinédzserekre az élénk társasági élet jellemző, így számtalan közvetlen ismerkedési lehetőségük van. Miért éppen ezt a módját választják a társkeresésnek vagy a kapcsolatfelvételnek? A személyességet, az emberi szót és metakommunikációt - egy mosolyt vagy kérdő tekintetet pillanatok alatt le lehet cserélni a számítógép billentyűzetére, mobiltelefonra. Sokkal gyorsabb. Ma már ez a trend. A technika észrevétlenül hálózta be a mindennapi élet színtereit, alakította át az emberi kapcsolatok minőségét: a koncentrált figyelmet felváltotta a szétszórtság, a régi időket idéző ráérős családi beszélgetések helyébe gyakorta rövid információ-átadás került. A szülői figyelem csökken, a gyerekek már pici koruktól fogva „megszokják", hogy problémáikat egyedül kell megoldaniuk. Ez a viselkedési minta általában arra ösztönzi a fiatalokat, hogy a leghatékonyabb és leggyorsabb problémamegoldást válasszák. Kamaszkorukban a társkeresésben a legegyszerűbbnek tűnő módszerhez nyúlnak: játékból, kíváncsiságból vagy kényszerből internetes társkereső programokban kalandoznak. - A gyerek életébe beépüló A virtuális világban könnyen megalkotható a tökéletes férfi. (Fotó: Miskolczi Róbert) technika egyszerűen a kamaszok problémamegoldó repertoárjának kibóvülését jelenti magyarázza a jelenséget dr. Csapó Ágnes gyermekpszichiáter. Aki szerint ez nem rossz és nem jó, csak eltér az eddigi gyakorlattól. Az okok összetettek. Az egyre nagyobb tudást követelő és kiélezett versenyszellemet gerjesztó oktatás keretei között a gyerekek meg kívánnak felelni az elvárásoknak. Idejekorán ki vannak téve a stresszes élethelyzeteknek. Félnek a kudarcélménytől, és a biztos eredményre törekednek az élet minden területén. A megfordított logika szerint a személyes kapcsolattal ellentétben a társkereső programok egyik előnye, hogy itt kevesebb negatív élmény érheti őket. A társkeresők igazi kontaktus hiányában nem „ütköznek" meg egymással. Illuzórikusán úgy élhetik meg az eseményeket, hogy képesek irányítani az emberi kapcsolatokat. Mindez nem kevés hatalomérzéssel párosul. Pár évvel ezelőtt a tinik kultuszfilmjévé váló Mátrixban eltűnt a bűvös határ: a képzelet és valóság egybeolvadt. A gyermekpszichiáter szerint előfordult már olyan eset, amikor a gyerek a tanórán építette fel mátrixát, azaz a saját virtuális valóságát, amely számára a legkellemesebb, hiszen ó irányít mindent, ő szabja meg a játék szabályait. Az életben viszont minden másképpen működik. Ha a két világ hirtelen találkozik, nem ritkák a nagy ütközések. Elóbb utóbb minden internetes kapcsolatnak az a célja, hogy a felek személyesen is megismerjék egymást. A számítógépes kapcsolatfelvétel alapján a kamaszok csak részinformációkat ismernek meg egymásról. Felépítenek magukban egy fantázia embert. Ha végre személyesen is találkoznak, szinte minden esetben bebizonyosodik - a valóság rosszabb az álomnál. A szakrendelésen egy kamasz elbeszéléséből kiderült: a több hónapos internetes levezés után végre összejött a randi, de amikor a lány meglátta álmai hercegét, döbbenten és pánikszerűen hazarohant. Egy pillanat alatt összeomlott az aprólékos munkával felépített álomvilág. Ilyen esetekben a tini túl korán megtapasztalja a kudarcot, és egy idő után eleve bekalkulálja a csalódást. A kamaszkori kapcsolatoknak éppen az a lényege, hogy nem a másikra, hanem önmagukra figyelnek. A nemi szerepek megerősítését csak a személyes kapcsolatok tudják bizonyítani. A felnőtté érés folyamatában a szélsőséges kamasz szerelmek sokat segítenek az önmegismerésben. A visszahúzódó, nemi identitásukban összezavart gyerekek jellemzően úgy gondolkodnak, hogy - mivel a többiekkel ellentétben nincs párjuk - alkalmatlanok a női, vagy a férfi szerepre. Ilyen esetben csapnak le a kamaszokra a különböző látszatmegoldásokat kínáló technikák a mellnagyobbítástól az arctetoválásig. A folyamatos kudarcok miatt a tinik egyre nagyobb vágyat éreznek a bizonyításra, a belső hiányosságokat külsőségekkel próbálják meg kompenzálni. A dolog egyik buktatója, hogy a csupán nőiességüket bizonyítani akaróknál egyetlen szempont dominál: az illető férfi legyen, hogy milyen, az mellékes. Az ilyen típusú viszony önzővé válik, és a nem jut túl a kamaszkoron. Mindezek hiánya az érettebb párkapcsolatokra is rányomja a bélyegét. Egyre inkább jellemzővé vált ez a sajátos jelenség, a problémák átcsúsztak a következő életkorba, amely a mai családalapító fiatal generációt érinti. Itt érhető tetten a technikára épített emberi kapcsolatok válsága csökkent az egymáshoz való odafordulás és a szerető figyelem - véli a szakember. Lévay Gizella A nők feladata Munkatársunktól A fogamzásgátlási módszerek közül való választásban a nők alapvetően nőgyógyászuk véleményére kellene, hogy hagyatkozzanak, túllépve az ismeretségi körből származó, nem mindig pontos információkon. Ma a tizenévesek közül is egyre többen választják az alacsony hormontartalmú harmadik generációs kombinált fogamzásgátló tablettákat. A háromféle, különböző összetételű tabletta követi a ciklus során bekövetkező hormonális változásokat. A választáson túl a nő feladata az is, hogy mielőtt megkezdené a tabletta szedését, ha nőgyógyásza nem is ragaszkodik hozzá, mégis mindenképpen vizsgáltassa ki magát. Vegyen részt rákszűrésen, és amit sokan elhanyagolnak: ha a nő családjában felfedezhető trombózisra való hajlam, akkor végeztesse el azt a vizsgálatot is, mellyel a vérből kimutatható a trombózisra hajlamosító örökölt génelváltozás. Akinél a vérvétel eredménye ezt igazolja, gyakorta dohányzik vagy alkoholt fogyaszt, az ne ezt a megoldást válassza! A genetika titkai Veszélyes-e a klónozás? Az elmúlt hetekben feltártuk. a genetika rejtelmes világának alapjait. Most elérkeztünk az utóbbi évek nagy titkához, a klónozás rejtélyéhez. Amikor ír tudósoknak négy évvel ezelőtt sikerült megklónozniuk egy birkát, felbolydult a világ. A hírek arról szóltak, hogy a következó lépés az ember lesz, sót sokan még olyan fejtegetésekbe is bocsátkoztak, hogy az új technika felhasználásával az elmúlt évszázad tömeggyilkosait is újra lehet teremteni. A mai napig megborzongunk, ha arra gondolunk, hogy az utcán sétálva néhány évvel fiatalabb hasonmásukkal is találkozhatunk. Felmerül azonban a kérdés, hogy mindez igaz-e, van-e valós tudományos alapja? Ha igen, mikor kerülhet minderre sor? Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy a klónozás nem a 90-es évek vívmánya. Növények klónozása már a századelőn elkezdődött. Dolly, a birka kísérleti úton való létrehozásában a szenzációt az jelentette, hogy emlős állatot sikerült megklónozni, melynek Dr. lan Wilmut és a kiónozott Dolly szervezete rendkívül összetett. A rémhírek eloszlatása végett el kell modani, hogy 277 sikertelen kísérlet előzte meg a „műbirka" születését. Ma az ilyen nagymértékben differenciálódott szervezetekkel folytatott kísérletek 98%-a kudarcba fullad. Ezekből már látszik, hogy nem holnap fogják megklónozni az elsó embert, a genetika dinamikus fejlődését figyelembe véve azonban nem is kell rá sokáig várnunk. De akarnak-e egyáltlán embert kiónozni a tudósok? Azt gondolom, nem lenne igazam, ha azt válaszolnám, hogy egyáltalán nem is gondoltak erre. A kutatások mozgatórugója viszont nem ez. Dolly, a bárány tejében gyógyszer van, mely óriási mennyisében és nagyon olcsón kinyerhető onnan. Ez a klónozás lényege és célja. Nagyon sok olyan szenvedó embertársunk van, akiknek a gyógyszer-hatóanyagokat, például a cukorbetegek inzulinját csak nagyon nehezen és költségesen lehet kinyerni sertés hasnyálmirigyből. A megoldás leegyszerűsödik a klónozás segítségével. Vegyünk egy tehenet, birkát, kiónozzuk meg, miközben a klón génjeit úgy manipuláljuk, hogy a tejében például inzulin, vagy más gyógyszer legyen. Csináljunk ebből néhány csordányit és kész az élő gyógyszergyár. Az állatok tejéből ugyanis a kívánt hatóanyagok nagy mennyiségben, könnyen és olcsón kinyerhetők. Úgy vélem ezek után elfelejthetjük a klónozással kapcsolatos előítéleteinket, és ilyen szellemben várhatjuk e nagyszerű kutatássorozat új eredményeit. (Cikkünk Dr. Raskó István és az SZBK mumkatársainak támogatásával készült. Folytatjuk.) Tiboldi Ákos Gyermekegészség Kullancsveszély! A kullancsok több tucat emberi betegséget terjesztenek. A parányi vérszívók elsősorban a sűrű aljnövényzetű tölgyes-bükkös erdőkben, bozótos erdőszéleken élnek, de egyre gyakrabban találkozunk velük a lakott vidékek zöld területein, parkokban, kertekben is. Tavasztól őszig számíthatunk támadásukra. A tévhittel ellentétben nem a fákról hullnak alá, hanem a talajközeli növényzeten állnak lesben. Érzékelve a test melegét, szagát, valamint a kilégzett levegő széndioxid tartalmát támadásba lendülnek. Ha egyszer már megragadták a táplálékforrást, szinte biztosra vehető, hogy jóllakottan távoznak. Csípés előtt a bórt váladékukkal fondorlatos módon érzéstelentik, s csak ezt követően kezdik meg a lakmározást speciális szívószervükkel. A szívókát csipkézett szélű tok fedi. A bőrön való áthatolás után a tok szétnyílik, és stabilan rögzíti az élősködőt. A vérszívás a kullancs fejlettségétől függően pár órától több napig tarthat. A testtömegében többszörösére (akár 120-szorosára) megnövekedett kullancs végül szívókáját kihúzva távozik. A táplálkozás késői szakaszában a kullancs nyálát a sebbe juttatja, valójában ez lehet fertőzésforrás. Az, hogy mennyi fertőzött anyag jut a szervezetbe összefügg a kullancslakoma időtartamával. A csípést követó 1 napon belül eltávolított fertóző kullancs esetén a kórokozó-átvitel veszélye csekély. Két napon belül a kórokozó átvitel esélye 30%-os, három nap után kíjzel 100%-os. Szerencsére nem minden kullancs fertőzó, ismert, hogy minden 100-1000 kullancs közül csupán egy hordoz emberre is veszélyes kórokozót. Mindezek alapján fontos, hogy a kullancsot minél korábban „nyakoncsípjük". A szabadban eltöltött nap estéjén alaposan nézzük át a gyermek testét, ruháját! Ha kullancsot találunk, ne várjunk „másnapi orvosi segítségre", bátran távolísuk el magunk a parazitát! Tilos a kullancs „megfojtása", bekenése; az oxigénhiánnyal küszködő állat fertőzött váladékot juttathat a sebbe. Legcélszerűbb egy csipesszel közvetlen a bőr közelében megfogni, és lassú, folyamatos húzással eltávolítani. Az esetlegesen beszakadó szájszerv önmagában fertőző anyagot nem tartalmaz, pár nap alatt spontán kilökődik, ezért különösebb teendőt nem igényel. A kiszedett (és esetleg fertőzött váladékot magában hordozó) kullancsot egészben semmisítsük meg! A csípés helyét lehetőség szerint fertőtlenítsük. Legcélszerűbb a kullancs-csípést elkerülni. Kiránduláshoz viseljünk célszerűen zárt öltözéket, a szabadon hagyott testrészeket kullancsűzőkkel kenjük be! Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kullancsot gyakran szabadon kószáló háziállataink hozzák haza! A kullancs-csípéssel összefüggő leggyakoribb hazai fertőzésekre késóbb visszatérek. Dr. Rudas Magdolna gyermekorvos Trombózis repüléstől A légitársaságok eddig tagadták, hogy bármiféle összefüggés lenne a hoszszabb esetenként 20 órás repülőutak, illetve a mélyvénás trombózis között. Az elmúlt években azonban perek sorát indították a társaságok ellen olyan utasok hozzátartozói, akik az úgynevezett turistaosztályszindróma miatt haltak meg. A tudósok feltételezése szerint egy repülőgépen hatványozottan nagyobb az esélye annak, hogy az utasok lábában vérrögök keletkezzenek, amik később akár tüdőembóliát is okozhatnak - írja az Index. A World Health Organization által Genfben rendezett találkozón már a társaságok képviselői is elismerték az utazás veszélyességét, bár a hivatalos nyilatkozatok szerint továbbra sincs összefüggés a halálesetek, illetve a hosszú repülőutak között. Az orvostársadalom azonban úgy véli, hogy a világon előforduló trombózisos esetek 10 százaléka a hosszú repülőutaknak köszönhető. Tavaly ósszel norvég tudósok 20 önként jelentkezővel kísérletet végeztek, hogy megtudják, létezik-e összefüggés a légnyomás, illetve a trombózisos megbetegedések között. A 20 jelentkezót egy különlegesen épített házba zárták, ahol a légnyomást mesterségesen csökkentették a repülőgépeken tapasztalhatóra. A kísérleti alanyok bármit csinálhattak, kivéve az aktív mozgást, tornát. 8 óra elteltével normalizálták a légnyomást, mintha egy repülő földetért volna. A vizsgálati eredmények egyértelműen kimutatták, hogy a nyomás változásának hatására a vérben megváltozik az összetevők aránya, megnő az olyan anyagok koncentrációja, amelyek vérrögök kialakulását segíthetik elő. A kísérleti eredményeket természetesen egyetlen társaság sem ismerte el. Az orvosok már korábban felfedeztek összefüggést a hosszú mozdulatlanság, autó-, vagy buszutazás, illetve a trombózisos panaszok között, a repülés azonban ezt még tovább fokozza. A társaságok a lehető legjobb térkihasználásra törekszenek, így a turistaosztályok utasait gyakran szűk helyekre zsúfolják, erósen korlátozott mozgástérrel. A repülőgépen a légnyomás a normális légnyomásérték alatt van, valamint a folyamatosan keringetett levegő kevesebb oxigént tartalmaz a megszokottnál. A test a megváltozott környezet hatására több vörösvértestet termel, amitől a vér besűrűsödik, könnyebben tapad, fokozódik a vérrögök létrejöttének veszélye. A mozgás hiánya tetézi a veszélyt, az utasok lábában vérrögök keletkezhetnek, melyeknek kisebb darabja akár a tüdő kapillárisaiig is eljuthatnak, ahol az ereket elzárva tüdőembóliát okoznak.