Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-01 / 27. szám

8 SZOLGÁLTATÁS - OKTATÁS CSÜTÖRTÖK, 2001. FEBRUÁR 1. Egy mérgezés kronológiája Nem fogták, telepítették a halat Megvalósult ígéretek A Tisza Halászati Szövetkezetet a holtágakon zajló halgazdálkodás mentette meg. (Fotó: Gyenes Kálmán) Hej, halászok... A halászok és szövetkezeteik összesen 60 millió forint támogatást kaptak a május elsejétől működő Tisza—Szamos Közhasznú Társaságon keresztül - tudtuk meg Morvay Kálmán ügyvezetőtől. A halászok a holland kormánytól fejenként 110 ezer forintos, a magyar államtól pedig 80 ezer forintos egyszeri gyorssegélyben részesültek. 7 millió forintot fordított az állam a halászok közhasznú foglalkoztatására, 2,7 milliót haltelepítésre, 15 milliót pedig a halászati szövetkezetek munkájának támogatására. A 60 millióból így 28 millió személyi, 32 dologi kiadás. Támogatásban az első körben 104, a másodikban 114 halászcsalád részesült. A közhasznú társaság és a munkaügyi központok között létrejött munkaszerződések keretében lehetséges a halászati igazolvánnyal rendelkező halászok további szociális foglalkoztatása. K. O. Legnagyobbrészt megvalósultak azok az ígéretek, amelyeket a megélhetés nélkül maradt halászsóg kapott a ciánmérgezés után. Bognár Sándor, a Tisza Halászati Szövetkezet igazgatóságának elnöke ő maga is halászember elmondta: a több irányból érkezett segítség nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a halászok, igaz, szerény, jövedelemhez juthattak, és a szövetkezet is megmaradt - tovább biztosítva 98 tagja, illetve családjuk megélhetését. A halászok tevékeny részt vállaltak a Tisza újrahalasításában is. A megvalósult ígéretek közt megemlíthető: a magyar államtól személyenként 80 ezer forintot kaptak az aktív, dolgozó halászok, még áprilisban. Tisza menti önkormányzatok szintén támogatták a megélhetés nélkül maradtakat. Szeged személyenként 70 ezer forintot juttatott a aktív, dolgozó halászoknak, 30 ezret a nyugdíjasoknak; Hódmezővásárhely 40 ezret, Mártély 30 ezret - de Csongrád és Mindszent önkormányzata is segített. Maga a szövetkezet is részesült támogatásban. Júniusban 1,5 millió forint célzott támogatást kapott ivadékmentő eszközök beszerzésére. A szintén a szövetkezet által kapott, nagy értékű esónakmotornak ugyancsak az ivadékmentésnél, -szállításnál, s a halőrzés során veszik hasznát a halászok, összkcrékmeghajlású Mitsubishi terepjáróhoz is hozzájutott használatra - a szövetkezet, fölszerelve halszállításhoz szükséges káddal, oxigénpalackkai; egy Honda szivattyú is kiegészíti ezt. Egyéb segítséget is kaptak a halászok. A Tisza-Szamos Kht. júliustól december végéig foglalkoztatta a megélhetés nélkül maradottakat, akik ezért havonta 28 ezer 500 forint jutCsemete A tiszai ciánszennyezés következményeinek fölmérésében a Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület (Csemete) is részt vett. A civil környezetvédelmi szervezet a vízi növényzet és a madárvilág rendszeres ellenőrzése mellett a rehabilitációt segítő vizsgálatokat is folytatott. Nem csak az illetékes hatóságok, de civil szervezetek is segítették a Tiszát ért ciánmérgezés következményeinek fölmérését, s a rehabilitáció megindítását. A Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület (népszerű nevén: Csemete) is sokat tett a folyó és élővilága megmaradásáért. Dr. Ilosvay György, a Csemete ügyvezető elnöke elmondta, hogy munkájukat a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (idegen rövidítéssel: REC) magyarországi irodája is támogatta. A Csemete vízügyi szakosztályának szakemberei már a ciánhullám Szegedre érkezése előtt mintákat vettek a folyóból. Az adatok birtokában, szóróanyagokon és a média segítségével folyamatosan tájékoztatták a lakosságot. A helyi és országos sajtó mellett a külföldi tudósítókat is segítették a ciánszennyezésről szóló, objektív kép kialakításában. tatásban részesültek, és még három hónapig kapnak támogatást. - A segítség nagyon is elkelt. Nem kerültünk csődbe, de ez legfőként a velünk kapcsolatban álló cégek belátásán, humánumán múlott. Nem indítottak csőd- s felszámolási eljárást, mert tudták: hibánkon kívül kerültünk nehéz helyzetbe, s amint lehet, rendezzük tartozásunkat - mondja Bognár Sándor. Hozzátéve: ma már reális az esély arra. hogy teljesíteni tudják a tartozás kifizetését. Ez nagy eredmény, különösen, ha tudjuk: a természetesvízi halászat a kevésnél is kevesebb eredményt hozott tavaly, a szövetkezet eredményei egyébként szinte kizárólag a kezelésében lévő holtágakon, illetve halastavakon folyó halnevelésből származtak. Ősz óta folyamatosan megy a busahalászat, a szelektáló halászat e vízterületeken; a halmennyiséa gáton A rádiós és televíziós riportok fölhasználásával, oktatási célra is alkalmas ismeretterjesztő csomagot állítottak össze. Diákoknak szóló vándorkiállítást készítettek, amelynek célja - az események bemutatásán túl -, hogy a rehabilitáció érdekében mozgósítson gyereket és fölnőttél egyaránt. A Csemete kiemelt fontosságú munkája volt a Tisza holtág-kutatási program megvalósítása (a vizsgálatok eredményeit a Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda rendelkezésére bocsátották). E kutatások jelentősége abban rejlik, hogy a tiszai élővíz „visszatelepülése" elsősorban a holtágakból várható. A Csemete szakosztályai részt vettek a ciánszennyezés hatását rendszeresen vizsgáló monitoring tevékenységben is. A tudományos módszerekkel végzett fölmérés kiterjedt a cianid-szennyezést megelőző környezeti állapot vizsgálatára, valamint a méreghullám levonulása idején tett megfigyelések eredményeinek összegzésére. A Csemete a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Csoportja közös programot dolgoztak ki a Tisza és élővilága rehabilitációjára. Ny. P. get részint Lengyelországban, részint hazai piacon értékesítik. Tavaly a halászok nem annyira fogták, sokkal inkább telepítették a halat. - Az ősszel a tiszai nyurga- és tőpontyteleA Tisza-Szamos Kormánybiztosi Hivatal röviddel a szennyezés után, 2000. március 30án nyitotta meg szegedi irodáját. A Makrai László vezette kirendeltség nem volt könnyű helyzetben, hiszen a valós károk ismerete nélkül kellett hozzákezdeniük a folyó revitalizációjához, s gondoskodniuk kellett a munka nélkül maradt halászokról is. Tevékenységüket olyan civil szervezetek is segítették, mint az AMC, a DARFT és az Agrárkamara által közösen létrehozott alapot. Paulovics Péter, a Tisza-Szamos Kormánybiztosi Hivatal szegedi irodájának munkatársa elmondta, három fő feladattal kellett szembenézniük a ciánszennyezés után. Először is fel kellett mérniük a mérgezés okozta károkat, amely használható összehasonlítási alapadatok híján szinte lehetetlennek tűnt. Ugyanakkor meg kellett tervezniük a folyó revitalizációjának helyi „menetrendjét", mindemellett pedig gondoskodniuk kellett valamiképpen a munka nélkül maradt tiszai halászokról. pítés keretei között 200 mázsányi, két-háromnyaras pontyot raktunk a Tiszába. Húszdekások éppúgy voltak köztük, mint kétkilósok - így a szövetkezeti elnök. E halak a szövetA szakember szerint a mai napig nem kidolgozott annak az átfogó monitoringrendszernek a kiépítése, amellyel naprakészen, részletesen feltérképezhető lenne a folyó élővilága. Éppen ezért most sem lehet pontosan tudni, milyen szinten állt helyre az élet a folyóban. Paulovics Péter elmondta, a folyóban élő 68 halfaj egyedeit közül különbözőképpen érintette a szennyezés, ezért rendkívül nehéz volt kidolgozni, milyen fajtákat telepítsenek a revitalizáció során. Sajnos a halgazdaságokban csak a gazdaságilag fontos, tehát halászható halak ivadékait szaporítják, így például egyetlen mennyhal sem kerülhetett a Tiszába, holott ez a faj őshonos a folyóban. A szakemberek mindenesetre azon voltak, hogy megőrizzék a fajok kívánatos arányát, miközben több tízmillió forintért süllók, kecsegék, pontyok, harcsák ivadékainak millióit telepítették a folyóba. A szakember a jövő feladatai között említette olyan, az ős-tiszai állapotokat imitáló hullámterek kialakítását, amelyek segítségével az őshonos fajták is szaporíthatóak lennének a folyóban. Az első ilyen hullámteret - az kezet saját vizeiből származtak. A tavasszal többmillió előnevelt nyurgapontyot tettek a Tiszába a halászok, s többszázezer, szintén előnevelt csukát, süllőt, harcsát. (Nemcsak a szövetkezet telepített: a csongrádi önkormányzat hozzájárulásaként 500 ezer előnevelt ponty, és 5 ezer előnevelt kecsege került a Tiszába, 2 millió forint értékben. A haltelepítésben Szegedi Hermán Ottó Horgászegyesület s a Csongrádi HE is tevékenyen részt vett. Maga a Tisza is nagymértékben segítette a „visszahalasodást", de ez nagyon komoly emberi segítséget igényelt: ivadékmentést. A kubikgödrökben lerakott ikrákból kikelt ivadékokat a halászok juttatták az élővízbe. Többek között 230 ezer darab csuka került ilyen módon a Tiszába. Van rá esély: ebben az évben már a Tisza értékelhető jövedelmet biztosít a halászoknak. Farkas Csaba Ativiziggel közösen - már ki is alakították a tápéi komppal szemközti nyolc kilométeres folyószakaszon. A Tisza-Szamos Kormánybiztosi Hivatal szegedi kirendeltsége mellett civil szervezetek is komoly részt vállaltak a károk felszámolásában. Az Agrármarketing Centrum dél-alföldi kirendeltsége, a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács és a Csongrád Megyei Agrárkamara közösen alakították meg a Tisza Rehabilitációjáért Alapot, amelynek bankszámlájára a tavalyi esztendőben közel kétmillió forint folyt be. (A Délmagyarország Kft. is szerepelt az adományozók listáján.) A pénz felhasználásáról szakemberek - dr. Gallé László ökológus és Gulyás Antal, a Tisza Halászati Szövetkezet elnöke - döntöttek. A kutatások támogatása mellett az adományok segítségével sikerült megszervezni tavaly július 22-én az első szegedi Tisza-napot, amelynek keretében a városlakó gyermekek összesen kétszázezer halivadékot engedtek a folyóba. A szervezők ígérik, az idén június első hetében lesz folytatása a nagysikerű rendezvénynek. Kéri Barnabás Január 30-án Nagybányán, az Aurul cég derítőjéből 100 ezer köbméter szennyezett viz ömlött ki, amely a Zazar, a Lápos és a Szamos folyókon keresztül a Tiszát is veszélyeztette. A 110-120 tonnányi cianidból, a 60-80 tonna rézből, és az ismeretlen mennyiségben a vízbe került fémionokból álló méreghullám február elsején érte el a magyar határt a Tiszában. A honi szakemberek egy része úgy vélte, a szennyezés következményei vegyi eljárásokkal csökkenthetőek lennének, ám az idő rövidsége miatt nem került sor beavatkozásra. A ciánhullámot február 5én Tiszalöknél észlelték. A szakemberek azon törekvése, hogy a kiskörei víztározó vízszintjét megemelik, hogy a szennyezés híguljon, nem hozta meg a várt eredményt, mert a ciánkoncentráció minden előzetes várakozást felülmúlt. Ugyanakkor a folyó alsóbb szakaszain attól kellett tartani, hogy a víztározóból kizúduló víz nemcsak a koncentrációt csökEurópában egyedülálló kezdeményezésként vetődött fel, majd jött létre egy esztendővel ezelőtt a Tisza Vízgyűjtő Programrégió Önkormányzati Társulás. A Csongrád megyei javaslat alapjául ugyan a folyót ért ciánszennyeződés szolgált, de a Tisza mentén lévő hét megyei önkormányzat a folyó és vízgyűjtő területének valamennyi gondjára szeretné ráirányítani a hazai és az érintett szomszédos országok kormányainak figyelmét. A Tiszát ért cián- és nehézfémszennyezés szemléletes példája annak, hogy vannak olyan szakmai, védelmi, területfejlesztési feladatok, amelyek nem köthetők megyehatárokhoz. Ezért is kezdeményezte Frank József. Csongrád Megye Közgyűlésének elnöke, hogy a Tisza menti megyei önkormányzatok egy célrégió életre hívásával, közösen szorgalmazzák a folyó védelmének biztosítását. Ennek eredményeként, illetve az Európai Unió segítségében is bízva írta alá az elmúlt év júliusában hét megye - Bács-Kiskun, Borsod-AbaújZemplén, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-NagykunSzolnok és Szabolcs-SzatmárBereg - a Tisza Vízgyűjtő Programrégió Önkormányzati Társulás létrehozásáról szóló megállapodást, idézte fel a történteket Orbán István, a Csongrád Megyei Közgyűlés kenti, de a folyó szintjét megemelve akár az árterekbe is sodorhatja a ciánt. Ennek hosszútávon jóval súlyosabb következményei lehetnek, mint a néhány óra alatt levonuló ciánhullámnak. A „ciándugó" február 9én Szolnokon, 11 -én Szegeden haladt keresztül, s amikor február 25-én elérte a Duna-deltát, még mindig halpusztulást okozott. A felmérések szerint a Tisza magyarországi szakaszán 1240 tonnányi hal pusztulását regisztrálták, ám a kár vélhetőleg nagyobb ennél, hiszen az üledékben telelő halak, és a hideg vízben tovasodródó, a felszínre nem került tetemek mennyisége megbecsülhetetlenek. Szakemberek elképzelhetőnek tartják, hogy a Tisza legfelső szakaszán akár az élővilág 90 százaléka, az alsó szakaszokon 30 százaléka is kipusztult. Március 10-én Borsabányánál újabb szennyezés történt, 20 ezer tonnányi nehézfém-iszap ömlött a vízbe. Május 10-én a tápéi kompnál 100 ezer süllőt telepítettek a Tiszába. K. B. alelnöke, a célrégiós társulás titkára. A három tervezési statisztikai régiót átfogó együttműködés keretében mindenekelőtt az EU vízvédelmi szabályozásával összhangban álló - vízgyűjtő területi menedzsmentterv készül. A célrégióhoz tartozó önkormányzatok az ehhez kapcsolódó intézkedési programok precíz kidolgozását szakértőkre bízzák, akik a társulás Szolnokon márciusban megnyitandó irodájának munkatársaival együttműködve vennének részt a pályázati anyagok elkészítésében. Ezek a Tisza menti régió fejlesztését szolgáló egyéb, önként vállalt feladatok közül a különböző gazdasági ágazatok, valamint az adott terület környezet- és természetvédelmi céljainak, illetve a nemzeti környezetvédelmi programnak figyelembe vételével készülnek majd el. Természetesen különböző intézkedési programok összeállítására is szükség lesz ahhoz, hogy a régió könnyebben juthasson európai uniós támogatáshoz. A tennivalók súlya, költségigénye ugyanis olyan jelentős lehet, amelyet az érintett megyék önállóan aligha tudnának felvállalni. Reménykeltő az a körülmény is, hogy a magyar kormány kiemelt gazdasági egységként kezeli a tiszai térséget, éppen a környezeti katasztrófa következményeinek mielőbbi felszámolása miatt. N. Rácz Judit A megdöbbentő emlékek még ma is kísértenek... (Fotó: Tésilc Attila) Hiányzik a monitoring A helyi „menetrend" Programrégió a Tisza mentén