Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-01 / 27. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. FEBRUÁR 1. HELYI TÜKÖR 9 Az Aurul ma is termel Egy évvel a szennyezés után 4 látszaf néha hal A z egy évvel ezelőtt Tiszát ért ciánkatasztrófa, mond­hatni, folbecsiilhetetlen károkat okozott a folyó­nak, az országnak, nekünk. Hogy mennyire fölbecsül­hetetlen, mutatja az is, hogy bár bizonyos kártérítési összegek napvilágot láttak a szennyezést okozó román­ausztrál vegyes vállalattal szemben, azért azt pontosan felmérni szinte lehelellenség, hogy mennyi hal pusztult el, a táplálkozási lánc felbomlásának helyreállítása mi­lyen mértékű és értékű emberi beavatkozást igényel, il­letve a nem közvetlenül mérhető, például turisztikai veszteségek mekkora összegre rúgnak. És talán pénz­ben ki sem fejezhető az a veszteség, amit a Tiszát szere­tő emberek legbelül éltek meg. Még most is magam előtt látom a zokogó és könnyeiket nyelő életerős férfi­akat, az ő arcuk mutatta meg a katasztrófa legmélyét. Egy év elteltével sok minden történt, és sok minden nem történt, fölsorolni a hely kevés lenne. Annyi biz­tos, leckét kaptunk „természetből", persze, már aki ka­pott. En továbbra sem vagyok benne biztos, hogy a kö­zeljövőben ne érhetné bármelyik folyónkat hasonló ka­tasztrófa, és abban sem vagyok biztos, hogy a leckéből túl sokan tanultak. Egyfelől politikai mizéria, másfelől meg felejtés lett az ügyből, meri itt Szegednél például újra lehetett halat fogni, és ettől látszólag úgy tűnt, túl nagy baj nincs, igaz, süllővel legfeljebb a piacon talál­kozhattunk. A látszat néha csak a hal. Mert biztos va­gyok benne, hogy például az orvhorgászokat se riasz­totta vissza, hogy a még megmaradt halakat lerabolják a folyóból. Magyarul, és ez nagyon magyarul van, az orrunkig se látunk. A folyót, úgy tűnik, nem mészárolta le teljesen a ci­án, de az odafigyelőbb horgászok és szakemberek azért tudják, a halak igencsak furcsán viselkednek az eddig megszokottakhoz képest, más élettereket járnak meg, vagy például még decemberben is lehetett pontyot fog­ni, s mindezt a tápláléklánc megbomlásának tudhatjuk be. Mondom, mindezt itt az alsó szakaszon tapasztal­hatjuk, de a felső és középső szakaszon továbbra is igen csendes a Tisza. Néha, ha megkérdezik tőlem, mi van már a Tiszával, többnyire csak széttárom a karomat; és van úgy, hogy azt hiszik, a kifogott halak méretét mutatom, pedig csak a kipusztultakét. Podmaniczky Szilárd Novemberi jászkeszegek a Tiszából. (Fogás, felvétel: a szerző) Elmaradtak a turisták Kísértetfalvak Szegedi diákok tüntetnek a ciánszennyezés után. A világ azóta sem sokat változott... (Fotó: Gyenes Kálmán) Aktagyár A kormánybiztosi iroda csak egy aktagyár - mondta keddi sajtótájékoztatóján Gönczy János, amikor az új­ságírók azt*firtatták, miért nem tettek többet egy év alatt a tavalyihoz hasonló szennyezések elkerülése érde­kében. Ezzel arra célzott, hogy sem a sokat emlegetett monitoring rendszer felállítása nem tartozik a hatáskö­rükbe, sem a különböző tanulmányok elkészíttetéséhez nincs saját pénzügyi keretük. (Az iroda tavalyi költség­vetése 16(1 millió forint volt.) A kormánybiztos folyama­tosan „koordinál" a különböző tárcák között, és mint mondta, eddig három környezetvédelmi és három víz­ügyi miniszterrel kellett együtt dolgozniuk. Diplomáciai téren sem úgy mennek a dolgok, mint szeretnék: hóna­pokig kellett várniuk, hogy a román fél aláírja azt a le­velet, melyben az EL támogatását kérik egy tanulmány­hoz, amely előzetesen felmérné, hogyan és mennyi pénz­ből lehetne biztonságossá tenni az elavult romániai üze­meket Ennek alapján könnyen kikövetkeztethető, mi­korra várható az első kapavágás... A ciánszennyezés nem csak a folyó közelében, de az egész Tisza menti régióban visszavetette az idegenforgalmat. Elnépte­lenedtek a turizmusból élő falvak, a német, oszt­rák, holland törzsvendé­gek távol maradtak a Ti­szától. A tiszai ciánmérgezés miatt csaknem kísértetfalvakká vál­toztak tavaly nyáron a folyó­hoz kapcsolódó turizmusból élő települések. Üresen marad­tak a házak, amelyekben az­előtt német, osztrák, holland törzsvendégek szálltak meg. Jó néhány vállalkozó nem is tudta átvészelni a holtszezonként csordogáló nyáridót: sokan tönkrementek a turisták távol­maradása miatt. A Tiszán tavaly februárban pusztító ciánhullám következ­ményeinek idegenforgalmi to­vábbgyűrűzését Nacsa József. a Magyar Turisztikai Egyesü­let (Matur) Csongrád megyei választmányának elnöke ele­mezte. A szakember elmondta, hogy a ciánmérgezés hatását a Tisza teljes magyarországi szakaszán megérezték. A Felső-Tisza (a folyó To­kajig húzódó szakasza) az utolsó tíz esztendőben mind több vendéget vonzott. A folyó megmérgezésének híre azon­ban messzire eljutott, s nyáron hiába várták a vendégeket... A folyó középső szakaszának tu­ristaközpontja, a Tiszató ko­rábban élénk idegenforgalmára pedig egyenesen végzetesen hatott a cián. Abádszalók, Ti­szafüred és a környező falvak visszatérő vendégeik sokasá­gát vesztették el. Az év máso­dik felében is csupán a belföldi turizmus némi élénkülése bor­zolta meg kissé a közép-tiszai idegenforgalom állóvizét. A Tisza alsó szakaszán (Szolnoktól délre) is megszen­vedték a folyómérgezés követ­kezményeit. Tőserdő, a Körös­torok, Mártély, Mindszent, Körtvélyes holtágai, Szeged vízi- és horgászturizmusra „szakosodott" kempingjei és szállodái ugyancsak jórészt üresen maradtak a 2000. év nyarán. A Matur, összefogva a Dél­Alföldi Regionális Idegenfor­galmi Bizottsággal, a Dél-Al­földi Marketing Igazgatóság­gal, valamint a Csongrád me­gyei turisztikai szervezetekkel, jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy külföldön ismét bi­zalmat ébresszen a tiszai turiz­mus iránt. Képes ismertető­anyagok. filmek terjesztésével, idegenforgalmi vásárokon, be­mutatókon bizonyítják: a Tisza és régiója újra alkalmas a ven­dégek fogadására. Nyilas Péter A Tisza vízminősége ugyanolyan, mint a szennyezés előtt, a folyó ökoszisztémája viszont súlyosabban károsodott, mint azt az előzetes szakvélemények alapján várták. A szakértők megállapították, hogy bármikor bekövetkezhet a tavalyihoz hasonló szennyezés, ezért Ma­gyarország és Románia közösen fordult az EU­hoz segítségért. Készül a Tisza revitalizációs prog­ramja is, melyben ki­emelten foglalkoznak a halállomány összetételé­nek javításával. Február elseje a Tisza élő­világának emléknapja. Ma van egy éve annak, hogy 100 ezer köbméter, cianiddal erő­sen szennyezett víz érte el a Tisza magyarországi szaka­szát. Az előző napon a romá­niai Aurul vállalat bányatele­pén gátszakadás történt, a szennyezett víz először a Lá­pos folyóba, majd a Szamo­son keresztül a Tiszába öm­lött. A Tisza jelenlegi állapo­táról, az újabb katasztrófa megelőzéséről és a folyó élő­világának helyreállításáról Gönczy János kormánybiz­tos tájékoztatott. A szennyezést szenvedett folyóink vízminősége meg­felel a különböző vízhaszná­lók (mezőgazdaság, turiz­mus, halászat) alapkövetel­ményeinek, a tápanyagforga­lomban azonban súlyos za­varok vannak. A folyók ön­tisztító képessége jelentősen legyengült, ezért minden szennyezés fokozott vízmi­nőség romlást eredményez­het. A Tisza halállományá­nak összetétele a cianid hatá­sára kedvezőtlenül változott. Elsősorban az igénytelen, agresszív fajták szaporodtak el (ilyen például a törpehar­csa), a süllő, a busa és a menyhal viszont a Tisza fel­ső szakaszán különösen, de az alsóbb szakaszokon is je­lentősen megfogyatkozott. A kutatók több esetben találtak a halaknál szöveti károsodá­sokat. A ciánt követő nehéz­fém szennyezés hatása is sú­lyosabb, mint gondoltuk. A kiülepedett nehézfém kon­centrációja a Tisza mentén több helyen is meghaladja az egészségügyi határértéket. Sajnos számítanunk kell arra, hogy a Tiszát Románia felől továbbra is érhetik a ta­valyihoz hasonló szennyezé­A magyar állam négy­féle jogcímen jelentett be összesen közel 30 milli­árd forintos kárigényt a Romániából származó ci­anid szennyezéssel kap­csolatban. A keresetleve­let heteken belül benyújt­ják az ügyben illetékes Fővárosi Bírósághoz. Az első tárgyalás év végére vagy a jövő év elejére várható. A magyar állam természetesen szeretne peren kivül megegyezni az Aurul vállalattal. A romániai eredetű cianid­szennyezésnek súlyos gazda­sági és társadalmi kihatásai vannak. A magyar állam ezért több jogcímen is kártérítést igényel a romániai Aurul vál­lalattól, mint közvetlen káro­kozótól - tudtuk meg kedden Szecskay Ahdrástól, a perben a magyar államot képviselő Szecskay BBLP Moquet Bor­de Ügyvédi Iroda vezetőjétől. Az első kárcsoportba a gazda­sek. Az EU környezetvédel­mi főbiztosa által megalakí­tott Nagybánya Munkacso­port feltérképezte a Tisza vízgyűjtő területén lévő po­tenciális szennyezőforráso­kat: a Tisza vízminőségét a romániai gyógyszer, bőr és textilgyárak, valamint a bá­nyaüzemek veszélyeztetik, közülük nyolc súlyosan. A munkacsoport decemberben megállapította, hogy az Au­rul vállaltnál bekövetkezett ciánszennyezést főként ter­vezési, engedélyezési és mű­ködtetési hibák okozták. (A vállalat minimális műszaki változtatások mellett azóta is termel.) Valószínűleg a többi létesítmény is hasonlóan mű­ködik, elavult technológiá­val. A magyar Tisza-völgy hidrológiai adottságai nem teszik lehetővé a kívülről ér­kező szennyezések hatékony, preventív kezelését, például megfelelő vésztározók kiépí­tését, és a szennyezés kon­centrációjának csökkentésére is csak igen korlátozott víz­kormányzási lehetőségeink vannak. A magyarországi Ti­sza-völgy környezeti bizton­ságát ezért csak a vízgyűjtőn érintett országok összefogá­sával és az EU anyagi támo­gatásával lehet megteremte­ni. (Az előzetes felmérések szerint körülbelül 10 millió dollárra van szükség csak a sági tevékenységgel kapcsola­tos veszteségek tartoznak: a horgászattal, kereskedelmi halászattal, turizmussal, víz­szolgáltatással, iparral kap­csolatos károk, ezeknek a ré­gióra, illetve az egész ország­ra való hatása és a haszon el­maradása. A második csopor­tot az élővilágot ért károk al­kotják, így az elpusztult planktonikus és gerinctelen szervezetek, a halak, kétéltűek és szárazföldi gerincesek öko­lógiai értéke, az ökoszisztéma egészének károsodásából adó­dó természeti értékcsökkenés. A harmadik csoportba az élő­világ rehabilitációjának költ­ségei tartoznak, beleértve a rehabilitációs programok ki­dolgozását, a vizes élőhelyek folyómedren kívüli létesítésé­nek költségeit, az élővilág vé­nyolc legveszélyesebb, ro­mániai potenciális szennye­zőforrás biztonságossá téte­léhez.) Ezért Magyarország kezdeményezte, hogy az érintett öt ország kormányai közösen forduljanak az EU­hoz szakmai és anyagi segít­ségért. Egy olyan új, korsze­rű nemzetközi egyezmény előkészítése szükséges, amely egységesíti a különbö­ző szakmai szempontokat és kezelni tudja a felelősség kérdését is. Magyarországnak termé­szetesen vállalnia kell a rá delmére szolgáló megfigyel­őrendszer felállítását és mű­ködtetését. A negyedik cso­portot a közigazgatási költsé­gek jelentik, vagyis a cianid­szennyezés idején felmerült kiadások és vizsgálati költsé­gek, a közvetlen kárelhárítás­sal kapcsolatos környezetvé­delmi, műszaki, igazgatási költségek, a szakértői munkák díjai és a peres eljárások költ­ségei. A kártérítési igény mel­lett a magyar állam bizonyos biztonsági intézkedések beve­zetését is kéri, illetve ezek megtörténtéig kémi fogja az üzem működésének felfüg­gesztését, tekintettel arra, hogy hiányos biztonsági in­tézkedések miatt fennáll a to­vábbi károkozás veszélye. A kártérítési kérelem jog­alapja az úgynevezett kárfele­vonatkozó kötelezettségeket is: biztosítani kell, hogy ma­gyar területen se kerülhessen szennyezés (például tisztítat­lan szegedi szennyvíz) a Ti­szába. A tiszai ökoszisztéma helyreállítása érdekében a kormánybiztosi iroda revita­lizációs programot dolgoz il­letve dolgoztat ki. Az elmúlt években több olyan szakmai koncepció is született - ilyen a holtág-rehabilitációs prog­ram, a folyógazdálkodási program, a Tisza-vízgyűjtő Környezetvédelmi Program­lősségi szabály, amely ki­mondja, hogy aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, az felelősséggel tarto­zik az általa okozott kárért. Az ausztrál Esmeralda ­amely ellen egyébként csődel­járás folyik - az Aurul anya­vállalataként részben tulajdo­nosi, részben menedzseri fele­lősséggel tartozik a román cég okozta kárért. A kárbizonyítá­si dokumentációt egy referen­ciákkal rendelkező, angol ta­nácsadó cég, a Water Re­search Center készíti. Az elő­zetes, de már megalapozott becslések alapján a magyar állam kárigénye 29,3 milliárd forint. A keresetlevelet még februárban benyújtják az ügy­ben illetékes Fővárosi Bíró­sághoz. Az első tárgyalást év végére vagy a jövő év elejére ja vagy a felszíni vízminősé­gi monitoring program -, amelyeket össze kell hangol­ni. A Tisza Revitalizációs Program javaslatot tesz majd a végrehajtásához szükséges forrásokra is, részben az érintett tárcák költségvetésé­ben történő átcsoportosítás­sal, részben a költségvetési tartalék keret terhére, illetve nemzetközi pénzügyi forrá­sok igénybevételével. A program sarkalatos része lesz a cianid szennyezés hatására kedvezőtlenül megváltozott halállományának összetételé­nek javítása. A szakemberek egyetértenek abban, hogy hi­ányzik egy, a Tisza ügyét át­fogóan kezelő intézmény, amely hosszú távon nyomon követi a cianid-szennyezés által okozott környezeti, ter­mészeti károkat és az öko­szisztémára gyakorolt távlati hatásokat. A Tisza-vízrend­szer Nemzetközi Ökológiai Központ a Tisza-vízgyűjtő egészén biztosíthatná az egy­séges szempontokat a tudo­mányos kutatásokban, a mo­nitoring rendszer kialakításá­ban és működtetésében. Gönczy János szerint fontos lenne, hogy az intézmény ne tartozzon egyik minisztéri­umhoz sem. A kormánybiz­tosi iroda az új intézet létre­jöttével fejezhetné be tény­kedését. Keczer Gabriella várják. A perben egyébként a magyar jog lesz az irányadó egy 1958 óta fennálló ro­mán-magyar jogsegély­egyezmény alapján. A ma­gyar állam természetesen üd­vözölné, ha a román fél haj­landó lenne a peren kívüli megegyezésre. A magánjogi percsomag része az úgynevezett kiskáro­sultak (halászok, magánvál­lalkozók) kártérítési igénye is, melyet a Páneurópai Jogász Unió gyűjtött össze. A román állam nemzetközi jogi felelős­ségének tisztázása érdekében a Külügyminisztérium egyez­tetéseket folytat a román kor­mánnyal. Állampolgári beje­lentésre Magyarországon bün­tetőeljárás indult környezetká­rosítás bűntette miatt, de az ORFK még nem fejezte be a nyomozást. Ezt követően büntetőjogi per várható. Ezzel párhuzamosan a román állam is büntetőeljárást indított is­meretlen elkövető ellen. K. G. Kártérítés - négyféle jogcímen Februárban perelünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom