Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-13 / 37. szám

6 HELYI TÜKÖR KEDD, 2001. FEBRUÁR 13. Szocialista váltók Kozma helyett Révész? Minden évben elhang­zik a kérdés a Magyar Szocialista Párt szegedi szervezetében, hogy az elkövetkező 12 hónap­ban ki legyen az önkor­mányzati képviselőcso­port feje. E tény is mutat­ja, mennyire fontosnak tartják az ellenzéki hely­zetű szocialisták a köz­gyűlési munkát. Szege­den a frakcióvezetői tiszt­séggel járó feladatokért jó két éve Kozma József a felelős. Ám információ­ink szerint változás vár­ható az együttműködési készséget és konfliktus­kezelést követelő posz­ton. Kozma József az MSZP városi pártelnökévé választása után kijelentette: a csapat­munkának és a feladatok meg­osztásának a híve, ezért le­mond a frakcióvezetésről. Vé­leménye szerint a választá­sokhoz közeledve amúgy is megszaporodnak egy párt vá­rosi elnökének feladatai. Ezért célszerű, hogy a közgyűlési munkát valaki más irányítsa. Az önkormányzati csoport ve­zetéséről tegnapi ülésükön még nem döntöttek a szocia­listák helyi képviselői, de a váltás hamarosan bekövetke­zik. Úgy tudjuk, a posztra az egyik legesélyesebb jelölt Ré­vész Mihály, aki legutóbb 1998-ban vezette a szegedi közgyűlés szocialista frakció­ját. A váltás azonban más szempontból is jellemzője az MSZP jelenlegi önkormány­zati képviselőinek. A válasz­tásokat követően többször és nyilvánosan is kijelentették: az új városvezetés a szocialis­tákat távol tartja az önkor­mányzati cégek ellenőrzését is lehetővé tevő pozícióktól. Időközben azonban az MSZP képviselőinek zöme tagja lett valamely önkormányzati tu­lajdonú vagy érdekeltségű cég felügyelőbizottságának. Leg­utóbb éppen a frakcióvezetőt. Kozma Józsefet választotta meg a közgyűlés az új vizes cég, a Víziközmű Működtető Rt. felügyelőbizottsági tagjá­nak. A képviselő az előző négy évben a közgyűlés víz­és csatorna bizottsága tagja­ként, illetve a Szegedi Víz­ügyi Beruházási Kft. felügye­lőbizottsági tagjaként gyűjtött össze vizes ismereteket. Az új megbízatás - azon túl, hogy az információ és a történések közelébe engedi a szocialista politikust - közel húszezer fo­rint tiszteletdíjjal is jár. De az érintett szerint nem ez, hanem az a lényeg, hogy az ellenzéki párt elláthatja ellenőrző sze­repkörét. Ú. I. Utolsó munkanap a konzervgyárban n Vége, pakoltunk, hazamegyünk" Szegedi Konzervgyár, végállomás. Többé már a villamos sem csenget. (Fotó: Karnok Csaba) Furcsa, batyus-bőröndös és táblát tartó menet várta a villamost tegnap délben a Szegedi Konzervgyár előtt. Azok a dolgozók vettek sa­játságos búcsút kenyéradó gazdájuktól, akik február 12-én mentek be utoljára cégükhöz, akkor is csak azért, hogy „leszámolja­nak". Tizenkilencen jöttek ki ezen a hétfői verőfényes, ám számukra mégiscsak a világ legszomorúbb napján a gyárkapun. Mint mondot­ták, napok óta nem aludtak, délelőtt odabent is jobbára csak sírdogáltak. „Nem hisszük el, hogy mindez ve­lünk és ezzel a gyárral meg­történhetett. Nem hisszük el, hogy a tíz, a konzervgyár megvásárlására beadott pá­lyázat mind rossz volt." És még sok mindent nem hisz­nek: hogy annyi álláslehető­ség akad ebben a városban és a környékén, mint amennyit az ügyvezető igazgató a minap ugyaneze­ken a hasábokon felsorolt. A tegnapi tizenkilenccel együtt egy hónap leforgása alatt kétszáznegyvenen ke­rültek utcára a Szegedi Konzervgyárból. A megma­radt állomány pillanatnyi létszáma 20 fő. ők azok, akik majd végleg bezárják a boltot. F. K. Fokozottan ellenőrzik a közutakat A „Gumikacsa" rossz autókra vadászik A mellékutakon há­romszor fegyelmezetle­nebbek a járművezetők, mint a forgalmasabb he­lyeken - többek között ez is kiderült a Csongrád Megyei Közlekedési Fel­ügyelet 2000. évi munká­jának értékeléséből. A hatóság nem csak a sofő­röket és a kocsik műszaki állapotát, de még a jár­művezető-oktatókat is szigorúan ellenőrzi. Megvonta tavalyi munká­jának mérlegét a Csongrád Megyei Közlekedési Felügye­let. Balló Zoltán igazgató be­vezetőként megjegyezte, hogy - kis túlzással - az országban a közlekedési hatóság ügyfél­köre a legnagyobb, hiszen mindannyiunk testi épsége, olykor élete múlik azon, mi­lyen az utak minősége, a raj­tuk futó járművek műszaki ál­lapota. a vezetők fölkészültsé­ge­A járművizsgáztatással, ve­zetőképzéssel és útenged­élyeztetéssel is foglalkozó közlekedési felügyelet, bár ál­lami intézmény, egyetlen fil­lér költségvetési támogatásra sem szorul: működését közel félmilliárd forintos díjbevéte­léből fedezi. A járművek műszaki vizs­gáztatása kapcsán Balló Zol­tán egy közkeletű tévhitről is szólt. A sikeres műszaki vizs­ga nem jelenti azt, hogy a ha­tóság évekre előre jótáll az au­tó, vagy motor műszaki álla­potáért! A felügyelet csupán azt igazolja, hogy a jármű pil­lanatnyi állapota jó, s hogy a közlekedési hatóság szakem­berei adott idő múlva ismét el­lenőrzik majd a kocsit. A jár­mű megfelelő műszaki állapo­tának fönntartása az üzemelte­tő (tulajdonos) felelőssége! Az első csavartól az utolsóig. Műszaki vizsga a közlekedési hatóság Kereskedő közi telepén. (Fotó: Karnok Csaba) S hogy nem fölösleges mindennek hangsúlyozása, megerősíti a hazai közutakon tavaly színre lépő két „gumi­kacsa", vagyis a műszaki vizsgáztatás minden kelléké­vel fölszerelt kis kamionok működésének eredménye. A mozgó „műhelyek" (ame­lyek bizonyára a „Konvoj" cí­mű film főszereplője után kapták becenevüket) segítsé­gével meglepetésszerűen el­lenőrzik az arra érdemesnek tartott járműveket. Az ered­mény több mint meglepő: ko­csik kétharmada bukott meg a helyszíni műszaki vizsgán. Ráadásul a kiszűrt járművek egyharmadáról még a rend­számot is azonnal leszerelték, mert úgy ítélték meg, hogy közvetlen veszélyt jelentenek a közlekedésben résztvevők­re. A meglehetősen drága, da­rabonként 100 millió forintos „gumikacsák" egyikének rendszergazdája a szomszédos Békés Megyei Közlekedési felügyelet - így a kocsik Csongrád megyei felbukkaná­sukra idén már számíthatunk (a másik kamiont Nyíregyhá­záról irányítják). Egy másik újdonság is ré­mítheti a rozoga autókkal utakra merészkedőket. A kö­zeljövőben, ha a közlekedési hatóság műszaki ellenőre in­dokoltnak látja, a legközeleb­bi vizsgáztató műhelybe kí­sérheti a rajtacsípett járművet. Erre a törvény már följogosít­ja a közúti hatóságot, már csak a végrehajtási utasítás ki­adására várnak. A felügyelet rendkívüli, összevont ellenőrzései ugyan­csak bizonyították: a „kertek alatt" sompolygó járműveze­tők többet megengednek ma­guknak, mint a forgalmasabb utakon közlekedők. A mellék­utakon háromszor annyi sza­bálytalankodót fogtak fülön, mint a rendszeresen ellenőr­zött vonalakon. A szűrés két hetében több járművet vontak ki a forgalomból, mint más­kor egy egész év alatt! Az utóbbi öt évben egyre kevesebben szereznek jogosít­ványt. A járművezető-képzés visszaesésének okát a szak­emberek az érintett korosztály lélekszámának csökkenésé­ben, valamint az árakban lát­ják: egy B-kategóriás vezetői engedély ma 65,5 ezer forint­ba kerül. Érdekesség, hogy az elméleti vizsgán a jelöltek 65,5 százaléka, a gyakorlati, forgalmi próbán pedig 56,3 százaléka jut túl első nekifu­tásra. A közlekedésfelügyelet ha­tásköre a vezetőképző-helyek ellenőrzésére is kiterjed. A szabálytalanságon kapottak közül tavaly három autós is­kola vezetőjét, s tíz oktatót függesztették föl állásából. Az utánképzésre kötelezet­tek száma is csökken. Ez ör­vendetes - az már kevésbé, hogy az „ismétlésre" rendel­tek zöme visszaeső ittas veze­tő. E témakörben az elmúlt év „kiemelkedő eseménye" volt, amikor az úrvezető, akinek jogosítványát „alkoholizálás" miatt vették el, az utánképzés­re autóval és újfent szeszes ál­lapotban érkezett, s azonmód nekihajtott az egyik képzésve­zető autójának - a makacs ré­szegeskedőt rendőrök vitték alkoholvizsgálatra. Balló Zoltán a közlekedési felügyelet munkájának ösz­szegzéseképpen elmondta még, hogy ezerháromszáz ta­_yalyi határozatukból huszon­egy ellen nyújtottak be fölleb­bezést, ám valamennyit eluta­sította a bíróság - ez az arány a közlekedési hatóság munká­jának megalapozottságát mu­tatja. Nyilas Péter Czirják Csilla Vivie után Masni szerepére készül /# Le kell vetkőznöm a gátlásosságomat" Béres Ilonától tanulta a művészi beszédet, Tol­nay Klárival és Sinkovits Imrével is felléphetett Czirják Csilla, aki szep­tember óta tagja a Sze­gedi Nemzeti Színház társulatának. Az ifjú szí­nésznő két kisebb kar­akterfeladat után a Warrenné mesterségé­ben Vivie-ként mutatko­zott be, s ezt a szerepet játssza ma és holnap es­te is a Kamara-Tantusz­ban. Közben újabb fő­szerepre is készül, Mas­ni lesz Egressy Zoltán darabjában, a Portugál­ban. - Hogyan lett a szegedi társulat tagja? - Debrecenben születtem, ugyanabba a gimnáziumba jártam, ahol két szegedi kol­légám, Sarádi Zsolt és Pata­ki Ferenc is érettségizett. Már akkoriban a színház felé kacsingattam, végül a Nem­zeti Színház akadémiájára vettek fel, ahol Gaál Erzsé­bet és Csizmadia Tibor osz­tályába kerültem. Jó iskolá­nak bizonyultak azok az évek, a művészi beszédet például Béres Ilonától tanul­tam, Sinkovits Imre és Kállai Ferenc mellett statisztálhat­tam. Mindörökre felejthetet­len élmény marad az is, hogy A nagymamában együtt játszhattam Tolnay Klárival. Vizsgaelőadáso­mat, a Jelenetek egy házas­Czirják Csilla Vivie szerepében Sarádi Zsolttal (Frank) a Shaw-drámában. (Fotó: Schmidt Andrea) ságból című Bergman-dara­bot és a Széles Tamás által átírt Rémségek kicsiny bolt­ját látta Korognai Károly igazgató úr, akitől később kaptam egy gratuláló levelet, amiben azt is írta, hogy sze­retne velem beszélni. Erre akkor került sor, amikor a szegedi társulat a Pesti Szín­házban vendégszerepelt a Gyalog galoppal. Amikor szerződést ajánlott, néhány napos gondolkodási időt kér­tem, majd igent mondtam. - Mi szólt Szeged mel­lett? - Korábban két színházra gondoltam: a szegedire és a nyíregyházira, de a szívem ide húzott. Boldog voltam, hogy sikerült. Egyetlen nagy gondom maradt: a kislányo­mat most édesanyám neveli, aki egy Fejér megyei kis fa­luban él, ezért állandóan in­gáznom kell. - Egy fiatal színésznő számára óriási lehetőség eljátszani Vivie szerepét. - Két éve az egyik dráma­történet órára elolvastam a darabot, sőt megnéztük vide­ón azt az előadást, amiben az általam nagyon szeretett Béres Ilona alakította War­rennét. Ő a pályája elején Vivie-t is eljátszotta. Ami­kor a direktor úr felvetette, lehetséges, hogy én kapom meg Szegeden a szerepet, hi­hetetlenül boldog voltam és reménykedtem. - Civilben vannak Vivie­hez hasonló karakterje­gyei? - A temperamentumában hasonlítok rá, talán abban is ahogyan lázad az igazságta­lanság ellen. Ugyanakkor Vivie nem egy romantikus ember, talán mert egyedül kellett felnőnie. A próbák alatt nehezen találtam meg. hogy milyen egy nem ro­mantikus lány, hogyan rea­gál bizonyos dolgokra. - Mi volt a legfőbb tanul­sága a produkciónak? - A jövőben a szemér­mességemet, gátlásosságo­mat gyorsabban le kell vet­kőznöm, mert hátráltatják a próbát, a színpadi alkotó­munkát. - Mi lesz a következő fel­adata? - Egyelőre nagyon fárad­tak vagyunk, hiszen tizen­egy Warrenné-előadást csi­náltunk másfél hét alatt. En­nek persze voltak előnyei: így hamar beért a produkció, lazábbak, oldottabbak let­tünk. Közben Szerémi Zol­tán irányításával elkezdtük a március közepén bemutatás­ra kerülő Portugál próbáit is. Egressy Zoltán darabjában Masni szerepét játszom, ami azért is furcsa egy kicsit, mert Korognai Károly, aki két hete még rendezőként irányította a Warrenné pró­báit, most színészként a partnerem. Kicsit szokatlan, de izgalmas helyezet. A da­rab is érdekes, Masni egy olyan lány, aki egy mai ma­gyar falu hihetetlenül beszű­kült világában él, a körülmé­nyek miatt meglehetősen egyszerű gondolkodású. Ám megjelenik a faluban egy fiú - Sarádi Zsolt játssza -, aki a Portugáliáról szóló elbe­széléseivel teljesen elvará­zsolja. Hollós! Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom