Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-15 / 39. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. FEBRUÁR 15. CSONGRÁD MEGYE 3 Tiltakozó demonstráció a szegedi körzeti stúdióban Nem fizet a Magyar Televízió Két napig, 48 órán át nem hagyják el a mun­kahelyüket, a Kálvária sugárúti épületet a sze­gedi tévéstúdiá külsős munkatársai. A prágai példát idéző tiltakozó demonstrációra azért szánták rá magukat, mert az MTV vezetése még mindig nem mondta meg nekik, mikor fizetik ki öthavi, elmaradt já­randóságukat és mit ter­veznek a jelentős közva­gyont képviselő vidéki stúdiókkal. A reménykedésé volt a szerdát megelőző pár nap, hiszen az MTV vezetői úgy nyilatkoztak, hogy napokon belül megtörténhet az elma­radt járandóságok kifizetése. Úgy volt, hogy a Bojtár utcai ingatlan értékesítésével két­milliárd forint körüli bevétel­re tesz szert a köztévé és ebből fizeti fél éves tartozá­sait. Csakhogy a keddi rend­kívüli kuratórium-elnökségi ülésen megint minden re­mény szertefoszlott, mert az elnökség újratárgyalásra visszaadta a Bojtár utcai in­gatlan értékesítéséről szóló szerződéstervezetet. Ezt dr. Szabó László Zsolt elnök a következőképpen „kommunikálta" a külsős munkavállalók képviselői­nek küldött levélben: „Fo­lyamatban van (Kuratóriu­mot, ÁPV Rt.-t is érintően) annak a szerződéstervezet­nek az előkészítése, illetve aláírása, amelynek ellenérté­keként kapott összeg fedeze­tet nyújthat az elmaradt külsős kifizetések rendezé­sének napokon belüli meg­kezdésére. A szerződés és az átutalások ügyviteli, illetve fizikai lehetőségeire figye­lemmel ennek várható kezdő így fogadták a tegnapi hireket a tévések. (Fotó: Nagy László) időpontja a jövő hét valame­lyik napja." Na, ilyenekkel van teli a hócipő meg a padlás ­mondták a szegedi tévések kedden késő este, amikor ha­zaért Budapestről a kollégá­juk, Hell István rendező és meglobogtatta az elnöki pe­cséttel ellátott - semmit. Hell a pécsi, a debreceni és a pesti kényszervállalkozó té­vések képviselőivel együtt több órán át magyarázta dr. Jen Sándor funkcionális főigazgatónak, hogy kurató­riumi és elnöki garanciákkal ellátott fizetési megállapo­dást kell hazavinniük, mert szerdán lejár a két hete me­gadott határidő és senki sem tudja, mit tesznek a fél éve ki nem fizetett emberek jo­gos haragjukban... Hiába. Hell István kénytelen volt azt közölni a társaival, hogy a helyzetük ugyanolyan kilá­tástalan, mint eddig. Ultimá­tum ide vagy oda, a tévé nem tud fizetni. Nincs miből. A meggyötört arcú embe­rek elnémultak. Legtöbbjük az elmúlt napokban keserűen észlelte, hogy munkahelyén, ahol sok éve a legjobb tudá­sa szerint teljesít, figyelik, ellenőrzik, a szó szoros ér­telmében felügyelőt állítot­tak mögéje. - Azt szeretnénk, ha nyu­godtan dolgozhatnánk és megkapnánk a munkánk el­lenértékét. Azért akarunk re­gionális műsorokat csinálni ezután is, mert ezt értéknek gondoljuk; nem szeretnénk, ha a vidéki stúdióhálózatot elkótyavetyélnék, mert je­lentős közvagyont képvisel. Azt is tudjuk, hogy ezért a televízióért nem fognak az emberek az utcára menni... De valamit muszáj tennünk! - foglalta össze egyikük a helyzetet kedden éjjel. Teg­nap délelőtt aztán eldöntöt­ték: tovább dolgoznak, de tiltakozásuk jeléül 48 órán át nem hagyják el a stúdió épü­letét. A demonstráció célja, hogy az MTV vezetői ve­gyék végre komolyan a kö­veteléseiket, adjanak azokra pontos és hiteles választ. Mindazokat a civil szerveze­teket és magánszemélyeket, akik egyetértenek a tévések követeléseivel, várják febru­ár 19-én, hétfőn 13 órakor a Kálvária téren, a körzeti stú­dió épülete előtt. Itt megren­dezik a Magyar Televízió jelképes temetését, majd a városházánál petíciót nyújta­nak át a régió országgyűlési képviselőinek. Minderről tájékoztatták az MTV vezetőit, akik - vála­szuk szerint - nem értenek egyet a demonstrációval, de megakadályozni nem tudják. Vagyonvédelmi okokból munkaidő után lezárják az épület minden helyiségét, ahol értékeket tárolnak, bele­értve az irodákat és az öl­tözőket is... - Ezek szerint mosdani nem tudunk... - nézett vi­szonylagos viszolygással tár­saira az egyik riporternő. Az­tán, munkája végeztével, ki­ki „bevackolta magát" - aho­va lehetett: folyosózugban, előcsarnokban helyezkedtek el a demonstráló tévések, hát­ha pihenhetnének valahogyan a reggeli munkakezdésig. S. E. Szigorítás után csökkenés Terhességmegszakítás - 15 ezerért A tavaly júliusban életbelépett magzatvé­delmi törvény lényege­sen szigorította a terhes­ségmegszakítás feltéte­leit. Az új jogszabály az abortusz diját a korábbi maximált 10 ezer forint­ról 15 ezerre emelte. Szi­gorodtak a szociális kedvezmények igénybe­vételének szabályai is, miszerint tavaly júliustól már nem elég szóbeli nyilatkozat a rossz anyagi helyzetről, ha­nem Írásos igazolás szükséges ennek bizo­nyítására. A szakembe­rek szerint ezeknek a szigorításoknak is kö­szönhető, hogy országos viszonylatban csökkent az abortuszok száma. A Központi Statisztikai Hivatal Csongrád Megyei Igazgatóságától kapott ada­tok szerint tavaly januártól októberig 48 ezer 751 abor­tuszt végeztek az országban, 100 élveszületésre 60,2 ter­hességmegszakítás esett, míg 1999-ben 65 ezer 981 művi vetélés volt, 100 élveszüle­tésre 69,7 abortusz jutott. A csökkenés jellemző Csongrád megyében is. A „vízválasztó" tavaly júliusi törvény életbelépése után, az év második felében me­gyénkben 341-gyei keveseb­ben jelentkeztek a családvé­delmi szolgálatok védő­Az abortuszok és élve születések számának alakulása 200 000 150 000 100 000 50 000 1957 1960 1970 1980 1990 1994 1995 1996 1997 1998 1999 nőinél abortuszkérelemmel. Szegeden 170-nel, Makón 64-gyel, Hódmezővásárhe­lyen 63-maI, Szentesen 43­mal kevesebb nó kereste fel a védőnőket 2000. második félévében, mint az év első hat hónapjában terhesség­megszakítás igényével - tá­jékoztatott Ladányi Miklósné megyei vezető védőnő, aki a kedvező tendenciát több ok­kal magyarázza. Szerepet ját­szik ebben, az abortuszért fi­zetendó díj összegének je­lentős - 10 ezerről 15 ezerre - emelése, valamint az, hogy a korábbinál jóval nehezebb szociális okok miatt kedvez­ményt kapni. A rossz anyagi helyzetet ma már írásos do­kumentumokkal kell igazol­ni, azelőtt elég volt ezt szó­ban közölni. Nem elhanya­golható az sem, hogy a védőnők mind nagyobb kör­ben - már nemcsak az isko­lákban - tartanak felvilágosí­tó előadásokat, amiknek kö­szönhetően a lányok és az asszonyok megismerhetik a terhességmegelőzés külön­böző módszereit. A szegedi családvédelmi szolgálat védőnőinek tapasz­talatai szerint, azok a nők, akik az abortusz mellett dön­tenek, anyagi okok, illetve párkapcsolati problémák mi­att teszik ezt. Az új szabá­lyozás egyébként abban is szigorúbb a korábbinál, hogy három nap gondolko­dási időt ad az asszonyoknak a családvédelmi szakember­rel történő két találkozás kö­zött. A védőnők tiszte az, hogy elmondják az abortusz szándékával őket felkereső nőknek, milyen támogatáso­kat - gyes, gyed, családi pót­lék stb. - vehetnek igénybe, ha megszülik gyermeküket, ugyanakkor tájékoztatják őket a terhességmegszakítás esetleges következménye­iről, kockázatairól. Minde­zek ismeretében a nő maga dönt arról, melyik utat vá­lasztja? Ha magzata elvete­tése mellett határoz, akkor a családvédelmi szolgálatnál megkapja a beutalót abba az egészségügyi intézménybe, ahol elvégzik nála az abor­tuszt. Ha eredeti elképzelé­sével ellentétben úgy hatá­roz, hogy megszüli gyerme­két, akkor a védőnő a terhes­gondozóba irányítja a kisma­mát. A szakemberek szerint az abortuszszám további csök­kentése szempontjából fon­tos lenne, hogy a hormonális fogamzásgátló tablettákat támogassa a tb, mert jelen­leg ezek teljes áron kapha­tók, s drágák. Nem kap tb támogatást a művi med­dővététel sem, amit elsősor­ban a sokgyerekes, már szülni nem kívánó, ugyan­akkor a hormonális fogam­zásgátlókat megfizetni nem képes, rossz anyagi körül­mények között élő asszo­nyok igényelnének. Kalocsai Katalin jegyzet Nagymama­akció tkj agyon szerelnék ott üldögélni özv. Kugelstószer l v Jenó'né (szül: Cvekedli Hermina) másfélszobás paneljának három négyzetméteres konyhájában. Mégpedig azon az estén, amikor szeretett leánya, az Etus, beviharzik az örömhírrel - „Óh, mama, anyá­nak érzem magam...". S egyúttal azt is közli a negy­ven évi robotban megroppant anyjával: íme itt a nagy lehetőség, elmehet helyette gyesre. Merthogy a Sel­meczi Gabriella kiharcolta számára a jogot. Vélhetően ebben a pillanatban özv. Kugelstószerné ráncos kezei megremegnek a boldogságtól („Na, vég­re, moshatom a pelenkát, mehetek bébitápszerért az­zal a jó kis visszeres lábaimmal, állhatok sorhan ka­nyaríts unokával a fertőző váróban, ejnye, de szép is lesz az élelem...), s áldja Selmeczi képviselő asszonyt, meg az ő nagy ötletét. Hogy özv. Kugelstószerné beengedne-e lakásába e családias boldogság idején, sajnos nem tudom. De az sem dőlt még el, a famíliák támogatásáról szóló tör­vény módosul-e akképpen, hogy a nagyszülők is igénybe vehessék a gyest. Am a tudatlanság most nem csüggeszt, mert látom: a hatalmon lévők min­dent megpróbálnak annak érdekében, hogy szüljön már végre a magyar anya. A törvényhozók eddigi munkasikereit szinte képtelenség is egyetlen szuszra felsorolni. Hiszen nőtt a családok adókedvezménye, visszaállították a gyedet, újfent alanyi jogon jár a családi pótlék, s most beindulhatna a nagymama-ak­ció. Ha ez sem járna sikerrel, talán még megérjük azt is, amikor gyesre megy a szomszéd, a házmester, a közös képviselő, netán a sarki fűszeres. Majd amikor ennyi lehetőség után ismét kiderül, hogy gyerek mégsem születik annyi, hogy ne csök­kenjék országunk lakossága, ismét szót kér a hon­anya, és elmondja: „No, de emberek, hát egy olyan országban, ahol több mint egymillió embernek még az okoz örömet, hogy megemelték a minimálbért, ahol a kit rúgjunk ki hamarabb? munkaügyi szemlé­let uralkodik, és az ifjú házasok többségének annyi esélye sincs lakásra, mint csigának a hosszan tartó násztáncra a trolibusz kereke alatt, elküldhetjük mi a dédpapát is gyesre, nem lesz nagyobb a gyerekvál­lalási kedv." A z ország házában pedig szájtátva hallgatják a képviselők ezt a fölszólalást, majd megállapít­ják, hogy a probléma komplex és nehezen megoldha­tó. Özv. Kugelstószerné pedig megkavargatja a krumplis tarhonyát és csak annyit kérdez a lányától. „Aztán, Etus, a gyereket ne szüljem meg helyetted?..." f Vállalati gyorsjelentések Sikerek és veszteségek Munkatársunktól Nemcsak a tőzsdézők számára érdekesek a legnagyobb hazai cé­gek elmúlt évi eredmé­nyeiről kiadott gyorsje­lentések, hanem a ma­gyar gazdaság megíté­lése szempontjából is meghatározóak. Az alábbiakban ezen ada­tok közül válogatunk. A Mol-csoport 19,5 mil­liárd forint mérleg szerinti eredményt ért el 2000-ben, ami 45 százalékkal keve­sebb az egy évvel korábbi adatnál. A társaság nyeresé­ge jelentősen elmarad az elemzők által várt 27 milli­árd forintos szinttől. Az egy részvényre jutó nyereség is 45 százalékkal csökkent, 199 forint volt - „köszön­hetően" a gázüzletágon el­szenvedett 117,1 milliárd forintos veszteségnek is. A Matáv Rt. 2000-ben az előző évinél 15,9 százalék­kal nagyobb, 445,9 milliárd forint konszolidált árbevé­telt ért el, miközben a tár­saság nettó eredménye 12,6 százalékkal 68,76 milliárd forintra csökkent. A társa­ság adózás előtti eredménye 94 milliárd forintot ért el, ami 6,3 százalékkal keve­sebb az 1999. évinél. Az OTP bankcsoport 2000. évi konszolidált adó­zás utáni nyeresége 38,405 milliárd forint volt, ami 29,6 százalékkal több, mint 1999-ben. Hasonlóképpen jók az Egis-csoport mutatói: a konszolidált, adózott nye­reség 2000-ben 7,587 milli­árd forintot ért el, ami 17,3 százalékkal meghaladja az 1999-est. Veszteséges a Prímagáz Rt.: a társaság 3,895 milli­árd forint adózás utáni vesz­teséget könyvelhetett el ta­valy, szemben az egy évvel korábbi 1,163 milliárd fo­rint nyereséggel. A társaság az éles piaci verseny mellett a magas földgázárral és a dollár erősödésével magya­rázza kedvezőtlen eredmé­nyét. Az Antenna Hungária Rt. (AH) 2000-ben 1,733 milliárd forint mérleg sze­rinti eredményt ért el, ami 34,5 százalékkal haladja meg az egy évvel koráb­bit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom