Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-23 / 300. szám

6 HELYI TÜKÖR SZOMBAT, 2000. DEC. 23. Vasra vert angyal A rabbá lett remény Mindenki keresi a maga Betlehemét és Megváltóját. E napokban sokan várják az üzenetet, sokan néznek a csillagokra, hogy megtalálják az utat. Vannak, akiknek ablakából nem is látszik más: csakis az égbolt, a titokzatosan fénylő csillagokkal. A „Csillag", vagyis a csillag alakú Szegedi Fegyház és Börtön egyik fogva tartottjával, Kovács Krisztiánnal csillagokról, angyalokról, egykori és jövendő karácsonyokról beszélgettünk. - A szeretet ünnepe, a család, édcsanyámék. édesapám, a testvérem, a barátnőm, meg a három kisgyerekem. Ez jut eszembe a karácsonyról - tesz vallomást Kovács Krisztián. A „Csillagban" fogva tartott nehéz fiúk nem szívesen beszélgetnek ilyesmiről a kívülállókkal. Legalább harmincan elutasítottak, mire Krisztiánra bukkantunk. - A karácsony: sütés-főzés, fenyőfaállítás, utána az ajándékok, a családi vacsora, ami halié, sütemény, diós-mákos bejgli - idézi az egyre messzebb úszó képet. A 23 esztendős fiatalembernek ugyanis nem ez lesz az első börtönbeli karácsonya, de nem is az utolsó, mert nagyjából még 14 évet kell fegyházban és börtönben lehúznia. - Otthon, a gyerekeknek is olyan karácsonyokat csináltunk, mint amilyet nekünk a szüleink. A nagyobbik és a középső lányom születésekor még kint voltam, a fiam egy éves. Az élettársamtól, a szüleimtől, az új barátnőmtől rendszeresen kapok csomagot és leveleket. De én is sokat Irok. Akár négy-öt oldalt is: jönnek a kérdések otthonról, azokra válaszolok, aztán tanácsot adok: például a gyereknevelésben, vagy hogy az élettársam mire költse a pénzt, mire figyeljen bölcsködik Krisztián, pedig túl nagy élettapasztalata Kovács Krisztián: A bűnözőkről mindenkinek megvan a véleménye, de sokan elfelejtik, hogy mi is emberek vagyunk. (Fotó: Karnok Csaba) nem lehet, hiszen „kint" nem dolgozott. - Aki nem járt börtönben, nem tudja elképzelni, mit jelent a bezártság, hogy szigorú és állandóan ismétlődő napirend szerint élünk, mindenhez engedélyt kell kérni, az ember nincs a családjával, a gyerekeivel - ad pillanatfölvételt jelen helyzetéről Krisztián. - Ha tudom, hogy ide jutok, az biztos, hogy nem leszek bűnöző! A saját gyerekeimet úgy nevelném, hogy bár megadnék nekik mindent, mint nekem a szüleim, de állandóan ismételném nekik a történetem: jöttek a haverok, aztán a sok kimaradás, a rossz társaság és tizenhét voltam, amikor először börtönbe kerültem. A gyerekeimnek most innen, bentről csak a szeretetemet tudom adni, más lehetőség nincs. A legutóbbi beszélő után, a boltban vettem karácsonyi lapokat. Megírtam nekik, hogy sokat gondolok rájuk, minél hamarabb szeretnék velük lenni... Az élettársam a gyerekekről fényképeket küld - lép szekrényéhez Krisztián és előveszi a paksamétát, tele gyerekfotókkal. - A beszélő után, mikor az ember a cellába lép, nehezebb, egy darabig sokkal nehezebb... ismeri el, de mégis szerencsésnek mondja magát, mert bizony nem mindegyik fogva tartottnak adatik meg, hogy a családja keresi és fönntartja vele a kapcsolatot. Az emeletes vaságyak melletti falakon a rabtársak kedvenceinek fényképei, csenevész cserepes virágok. A magas ablak alatt, egy széken egy csöpp fenyő vonzza a tekintetet. - Ez nekem jött, csomagban: a kis műfenyőt páran földíszítettük, s most már mindenkié, az egész zárkáé - ad magyarázatot, s teszi maga mellé új barátnője ajándékát Krisztián. - Tavaly is kértem magamnak egy ilyen fenyőfát. Kicsit könnyebbé teszi az ünnepet... Mert nehéz ilyenkor: zárt közösségben élünk és nem lehetünk együtt a szeretteinkkel, a családunkkal. - mondja az, akiről tudjuk: embert ölt és kifosztott és sikkasztott, de szeretni is tud. - A legszebb éveimet töltöm itt. Tudom, ez az én bajom. A bűnözőről mindenkinek megvan a véleménye, de azt sokan elfelejtik, hogy a „Csillagban" is emberek élnek - szól társai nevében és „védelmében" is Kriszti-* án. - Katolikus vagyok. Kint is el szoktam járni a templomba. Segít az idei karácsonyon, hogy a színjátszó körben, a betlehemes előadásban játszom. Egy órahosszás az előadás, addig is együtt vagyunk, kívül a zárkán és valami másra gondolhatunk... Örülök a szerepemnek: angyal vagyok néz ki a rácsos ablakon Krisztián és kántálja a lassú sodrású verssorokat: „Vasban vagyok, vasban vagyok. Vasban csöngenek a dalok. Rácsikorgok jó anyámra, miért ontott e világra. Kellene elszállni innen, s nincs isten, hogy megsegítsen? Vagyok vassá csinált angyal. Elsüllyedek, ez a nagy baj. Ertetlenül bámul reám boldogságos kis Máriám. Hiába ég szája húsa, más az ábrám majálisa. Csak pihegek, csak pillogatok. A csillagok szép szabadok. Udvarukba azok hívnak, hogy legyek nagyhatalmú csillag? Vasban vagyok, vasban vagyok. Vasban csöngenek a dalok." - Karácsonykor megtartjuk az előadásokat... Szilveszterkor beszélgetünk, nézzük a tévét a zárkában. Aztán meglátjuk, mit hoz az új évezred. Ha indul valami iskola, kitanulok egy szakmát, mindegy, mit. Utána megpróbálok elhelyezkedni, itt bent is munkát kapni, kint pedig mindenképpen. Aztán, ha kint leszek, remélem, normális, családi életet élhetek, mint bárki más... Újszászi Ilona A németek imádják a szegediek Strauss-gálamüsorát A Monarchia muzsikája Karácsonytól január közepéig összesen 27 újévi Strauss-gálakoncertet ad Németországban Molnár László dirigálásával a Szegedi Nemzeti Színház Zenekara. A vidám, könnyed műsort indulás előtt, szombaton este a nagyszínházban - mintegy főpróbaképpen - a szegedi közönségnek is előadják. Molnár Lászlóval - akit a német közönség a bécsi operett autentikus tolmácsolójaként ismer - a vendégszereplésről és terveiről beszélgettünk. - Mióta vendégszerepelnek újévi koncertekkel Németországban ? - Hét évvel ezelőtt Wolfgang Alber impresszárió és koncertiroda-vezető felkérésére vállaltuk el az első Johann Strauss-gálakoncertet. Pontosabban Strauss-gálakoncertet, hiszen olykor az idősebb Johann Strausstól, sőt Joseph Strausstól is játszunk egy-egy darabot. Kezdetben 10-12 koncertet adtunk közepes nagyságú német városokban, például Ulmban. Idővel fokozatosan emelkedett a koncertek száma, ezúttal december 26-tól január 21-ig összesen már 27 hangversenyt játszunk. Többet is elvállalhattunk volna, de az itthoni kötelezettségeink ennyit tettek lehetővé. Németországban roppant népszerűek az új évet köszöntő Neujahrs-koncertek, a német polgár ad arra, hogy ilyenkor elegánsan felöltözve elmenjen a városi színházba és meghallgasson egy jó gálahangversenyt. A zenei igényesség mellett alapvető követelmény, hogy a műsor vidám legyen, ezért az énekes betétek is humorral fűszerezettek. Nem egyszerű koncertről van szó, hanem a díszletelemekkel, a jelmezekkel, a kellékekkel és főként a színészi játékkal igyekszünk jó hangulatot teremteni. Ezúttal a Szegedi Nemzeti Színház két kitűnő magánénekese, a német közönség körében már népszerűséget szerzett Vajda Júlia és a fiatal baritonista, Bátki Fazekas Zoltán lépnek fel a Molnár László. (DM-fotó) színház zenekarával. Elsősorban A cigánybáróból adnak elő dalokat, jeleneteket, a zenekar pedig nyitányokat, polkákat, mazurkákat, indulókat, népszerű keringőket játszik, valamint zenei tréfák is szerepelnek a műsorban. - Sok Strauss-darahot dirigált már, A cigánybáróval nyáron is nagy sikert aratott a szabadtérin. Szereti ezt a műfajt? - Bevallom, fiatalabb koromban - kissé arisztokratikusán - igyekeztem magam távol tartani az operettől, mert egyszerűen a szórakoztató zene kategóriájába soroltam. Az évek során azonban annyira megszerettem Strauss muzsikáját, hogy ma már a szívem egyik csücske. Amikor operaigazgató voltam, bemutattam a Denevért is, amit különösen az ünnepi időszakban nagyon szeretett a közönség. Strauss zenéje magasrendű művészet, rendkívül ötletgazdag, kifinomult, a hagyományokat őrző, ugyanakkor meg is újító muzsika, méltó tükörképe a fényesen ragyogó Monarchia korszakának. Németországban úgy tartják, Strauss muzsikáját csak az osztrákok és mi tudjuk autentikusan közvetíteni. A német zenekarok mindig valahogy merevebben, „szögletesebben" játsszák. A kritikák általában kiemelik, hogy a finom ritardandókat, a keringős manírokat, a váratlan fordulatokat, azaz magát a straussi stílust a nyugat-európai zenekaroknál sokkal jobban érezzük és tudjuk. - Milyen az érdeklődés a gálakoncertek iránt? - Mindig telt ház előtt játszunk, a legkisebb színházterem, ahol fellépünk, 5-600 személyes, míg a legnagyobb hangversenyterem mintegy 1200 főt képes befogadni. Az impresszáriónk szerint az elmúlt évek sikerei után a német közönség szívesebben vesz jegyet egy gálaestre, ha a szegedi zenekar nevét látja a plakátokon, mintha más városokból vagy a környező országokból érkezett együttesét. Ennek az az oka, hogy a farsangi időszakban alkalmilag szerveződött haknibrigádok vállaltak fellépéseket Németországban, és alaposan lejárattak egy-egy városnevet, ránk pedig szívesen emlékeznek. - A döntéshozók időről időre felvetik, szükség van-e Szegeden két zenekarra. Hogyan látja ezt? - A színházi zenekar kezdetben csak a Szegedi Szimfonikus Zenekar árnyékában működött, nagy előadásszámban kizárólag operetteket és zenés darabokat játszott, mert a Vaszy Viktor idejében kialakult munkamegosztás szerint a szimfonikusok látták el az összes filharmóniai és operai szolgálatot. Idővel ez a merev felosztás megváltozott, ma már az operaelőadások legalább felét a színházi együttes játssza, és mellette az összes operett, musical és zenés játék kíséretét is ellátja. Jó színvonalúnak, tehetségesnek tartom a zömmel fiatal muzsikusokból álló színházi zenekart. Alapvetően más a két együttes karaktere, szerencsés dolog, hogy mostanra egészséges, jó kapcsolat alakult ki közöttük, és egymást gyakran kisegítve tudnak dolgozni. Mindkettőre szükség van, hiszen maximálisan teljesítik az előírt szolgálatokat. - Ebben az évadban milyen darabokat vezényel Szegeden? - Irányításommal újítottuk fel az ősszel a Lammermoori Luciát és a Traviatát, a Strauss-gálát szombaton este Szegeden is bemutatjuk. Németországból hazatérve egy nagyszabású Verdi-operagálát dirigálok, majd részt veszek a Valló Péter rendezésében színre kerülő Falstaff-produkcióban, amit Oberfrank Péter zeneigazgató úrral ketten vezényelünk. Hollós! Zsolt RANDI-rovat 'Hogyan hirdethetsz a RANDI-rovatban? Vágd ki a - hetente változó ábrát és ragaszd a beküldendő szöveget tartalmazó borítékra. Várjuk névvel, címmel kiegészített üzeneteiteket, hirdetéseiteket, de értük és tartalmukért felelősséget nem vállalunk. (Neveteket, címeteket természetesen nem tesszük közzé.) Címünk: Délmagyarország/Délvilág Szerkesztősége, 6740 Szeged, Stefánia 10., Sajtóház. A borítékra írjátok rá: RANDI-rovat! Szegvári, 21 éves, 165 cm magas, átlagos kinézetű, káros szenvedélyektől mentes lány vagyok, aki komoly kapcsolatra, és nem futó kapcsolatra vágyik. Szeretek zenét hallgatni, moziba, diszkóba járni. Szeretnék megismerkedni olyan, 21-25 éves fiúval, aki őszinte, és ő sem futó kalandot keres. Ha e sorok felkeltették az érdeklődésedet, írj a „Várom a párom" jeligére! A „Nem csak barátság" jeligéjű lánynak üzenem: Soraid nagyon tetszettek. Huszonéves, őszinte, makói srác vagyok. A számomra a külső megjelenés, a (dísz) csomagolás, a belső érték az igazi ajándék. Legyél 9-én, 17-kor az sztk előtti telefonfülkénél. Fekete farmert és kék farmerkabátot fogok viselni. Ha az időpont nem megfelelő, és érdekellek, írj a „Zöld sál" jeligére! Az „Igazi" jeligére üzenem: Sajnálom, hogy a múlt héten nem tudtunk találkozni, pedig ott voltam az általad javasolt helyen. Ha ráérsz, találkozzunk vasárnap délután, 17-kor, a vásárhelyi Korsós lánynál. Ha nem jó az időpont, írj „Remény" jeligére. Ismertetőjelem: hosszú, barna haj, kék szemek. A „Szívdobbanás" jeligéjű lánynak üzenem: Szia! 189 cm magas, 21 éves, szegedi, főiskolás srác vagyok. A bulizás, mozi és beszélgetés részemről is rendben. Szeretem az élet vidámabb oldalát nézni, és a romantikával sincs semmi gondom. Fontosnak tartom az őszinteséget, úgyhogy meg kell mondanom, külsőre nem vagyok egy Brad Pitt, de hátha így is szeretnél velem találkozni. Ha igen, írj az „Együtt, egymásért" jeligére! Az „Együtt jobb" jeligére: Soraid felkeltették az érdeklődésem irántad. Én szintén már hosszú ideje keresek valakit, akiben megbízhatnék, és igazi társam lenne. Remélem, nem hiába írtam neked, és eljössz a randira! Legyél 9-én a Szeged Plazában a szökőkútnál! Ismertetőjelem: szőke a hajam, és lesz nálam egy ilyen újság! Ha azonban nem tudnál eljönni, írj „Egyedül nem megy" jeligére! Én nem keresem az igazit, hiszen már megtaláltam Dobó Andrea személyében, akinek üzenem, hogy nagyon szeretem, és nem tudok nélküle élni! Remélem, egyszer viszonzásra talál ez az érzelem! A „Szívek" jeligéjű srácnak: Mivel a neked szóló üzeneted a 16-i újságban jelent meg, nem tudtam a 11 -i találkára elmenni. Ne haragudj! Remélem, még mindig szeretnél megismerni, és türelmesen vársz rám. Ha igen, akkor íij nekem újból egy választ, írj magadról egy kicsit bővebben. Találkozni csak a következő évezredben tudunk, mivel én nem szentesi vagyok, és most téli szünet van. Találkozzunk 2001. jan. 4-én, du. 2-kor, a szentesi nagyposta előtt. Jelige: „Félénk lány". „Scorpi"-ka üzeni annak a srácnak, aki nem fél a „Skorpióktól": Örömmel olvastam a válaszod. Találkozzunk a hirdetés megjelenése napján, 16.30-kor a Fren Club báljában. Szegeden. Legyen nálad egy ilyen újság, rendben? Ha nem jó az időpont, írj! A „Romantikus séta" jeligére: Ne haragudj, hogy nem tudtam elmenni a megadott időpontban. Találkozzunk a hirdetés megjelenése utáni vasárnap, 11 -kor a Corvin szakközép előtt. Legyen nálad egy ilyen újság, nálam is lesz. A „Ke-baby" jeligéjű lány üzeni Zolinak: Sajnálom, de az időpont nem volt jó, találkozzunk a hirdetés megjelenését követő kedden, du. 17.30-kor a szegedi buszpályaudvar várójában. Legyen nálad egy ilyen újság, nálam is lesz. Az „Éjféli randevú" jeligéjű lánynak: Szia! Örülök, hogy írtál! Szegedi, 21 éves, főiskolás, 189 cm magas srác vagyok. Humoromat jónak mondják. Szeretnélek megismerni, őszinte, romantikus, szerelemteljes kapcsolat kialakítása céljából. Ha te is így gondolod, és szeretnél megismerni, gyere el a Novotel szálló előtti szökőkúthoz, az újság megjelenésének napján, 17-kor, vagy írj a „Sweethart" jeligére. Legyen nálad egy ilyen újság. Hogy megismerjelek, nálam is lesz. 18 éves, 186 ctp magas, szegedi lány vagyok. Szeretek sportolni, diszkóba, moziba járni. Szeretnék megismerkedni olyan, 18-25 éves sráccal, akinek szintén van kedve ezekhez. Ha hirdetésem felkeltette az érdeklődésed, és szeretnél velem találkozni, akkor hívj vissza az „Együtt mindig jobb" jeligére! A „Nem csak barátság" jeligéjű lánynak: 25 éves, makói srác vagyok. Számomra sem a külső az elsődleges szempont, nem elsősorban a kinézet után ítélek meg valakit. Magadról nem írtál túl sokat, csak a korodat. A többit biztos a találkozásra bízod. Én tartós kapcsolatot szeretnék kialakítani, ha neked megjelel, találkozzunk a hirdetés megjelenése utáni szombaton, 13-kor a mozi előtt. Ha az időpont nem felel meg, írj „Tartós kapcsolat" jeligére. A „Szeretnék boldog lenni" jeligére: Szia! Hirdetésed felkeltette az érdeklődésem, és szeretnék megismerkedni veled. 17 éves, 165 cm magas lány vagyok. Barna, rövid hajam, barna szemem van. Szeretek bulizni járni. Én is kedvelem a romantikus sétákat, csak még a megértő társ hiányzik, akivel megtehetném ezt. Remélem, nekem sikerülne téged kimozdítani magányodból. Ha te is így gondolod, írj időpontot! A helyszín nekem Szentesen felelne mg. Jelige: „Édes élet". A „Szeretnék boldog lenni" jeligére: Hirdetésed felkeltette az érdeklődésem, és szeretnék találkozni veled. Találkozzunk dec. 29-én, lókor Vásárhelyen, a zeneiskola előtt. Legyen a kezedben egy ilyen újság. Ha nem jó az időpont, írj „Felhő" jeligére.