Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-09 / 288. szám

Göncz Árpád: „A politikusoknak nem mosóport kell eladniuk." „Hihet-e a szemének, márna ugrott a Gumison?" Gazdag Gyula: „A televízió hamarosan átkerülhet az internetre." Televíziós műsorok fesztiválja Szegeden Vigyázat: a látszat csal! Televíziós vetélkedő a fesztiválon. Ki nevet a végén? (Fotó: Karnok Csaba) Vasárnap estig tart a Kamera Hung á r i a '2000 Televíziós Műsorok Fesztiválja a Belvárosi mozi termeiben, valamint a Grand Caféban. Egy év televíziós terméséből válogattak, a játékfilmektől az időjárásjelentésig az elözsüri tagjai, akik közül négyen - Hutterer Ingrid szinkron-dramaturg, Bernáth László újságíró, Takács Ferenc irodalomkritikus, Tálas Péter politológus -, valamint a szegedi Városi Televízió főszerkesztője, Arató László válaszoltak a fesztivál nyitórendezvényén Kálmán Olga kérdéseire. írásunkban egynémely megszólaló véleményét idézzük, de a fórumot inkább amolyan gondolatébresztőnek szántuk: valóban annyira borzalmasak a magyar nyelvű televíziók, ahogy sznobként illik róluk vélekedni, avagy a nézők tömegeinek van igazuk, akik mit sem adnának azért, ha a végtelennek tetsző mexikói pampákon Julieta összejönne végre Jüannal. A fórum végén összefutok általános iskolai magyar tanárnőmmel. Hitetlenkedve csóválja a fejét. Takács Ferenc irodalomkritikus, a fikciós műsorok előzsúri-tagjaként negyed órával korábban az RTL Klubon futó Pasik című tévéfilm-sorozatról beszélt, amelynek egyik epizódját is benevezték a fesztiválra. Eleinte szkeptikusan nézte a képernyőt, majd egy idő után könnyesre röhögte magát, végül, mire huszonöt perc után befejeződött a Pasik, bekerült a döntőbe. Egykori magyar tanárnőm a döntéssel nem ért egyet, d bizony kihagyta volna ezt a helyzetkomikumra, könnyed szórakoztatásra és mindenekelőtt Hernádi Juditra, Bajor Imrére és Gálvölgyi Jánosra építő produkciót. Nem vagyunk egyformák. Én sem szeretem például a sorozatokat, különösen a brazil és mexikói analfabétáknak szántakat, mégis előfordult már, hogy fáradtan leültem a televízió elé és elkezdtem nézni a Jog a szerelemhez, a Maria Isabel vagy az Esperanza című hülyeségfolyamot. A mindig-szemtelen takarítónőket, akik mini szoknyában szívják a port gépeikkel és fölcsináltatják magukat az úrfival, a gonosz anyósokat, akik nem csípik, ha fiacskájuknak a szegény, vidéki szolgálólánytól lesz gyermekük, és a gazdag nagybácsikat, akik harminc év rejtélyes távollét után felbukkannak, unokaöccsükben korábbi önmagukat látják és azt tanácsolják: hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre. Aztán vége lett a nyolcvankettedik résznek és azon kaptam magam, hogy a televízió újságot böngészem azt keresve, mikor kezdődik a nyolcvanharmadik epizód. Tiszta pillanatomban azonban felülkerekedett sznobizmusom, és hagytam a fenébe az egészet. Mert a televízió öl, butít, nyomorba dönt. Az alapján legalábbis, amit a szerkesztők főműsoridőben elénk löknek. A fesztivál programja alapján akár irigyelhetnénk is magunkat, hogy lám, milyen jó a felhozatal. Bernáth László, a Népszava hivatásos tévénézője, a titokzatos egyéb kategória előzsűri-tagja is azt fejtegette, hogy ő egy átlagos estén, távirányítóval a kezében nem szokott ilyen mennyiségben, ennyire jó műsorokat nézni. Hogy a TV2 miatt vagy sem, azt nem lehet tudni. Magyarország legnézettebbnek tartott televíziója ugyanis ahogy tavaly, úgy az idén sem nevezett alkotásaival. Ennek okait boncolgatva két szélsőséges vélemény hangzik el leggyakrabban: egyrészt a csigatévé annyira jó, hogy nem akarja elvenni a lehetőséget másoktól, másrészt viszont Pintér Dezső és csapata fél a leégéstől. Ha szívünkre hallgatunk, hajlunk ez utóbbi verzió elfogadására, eszünkkel azonban tudjuk, hogy egy televízió megítélését a nézhctőség mellett a nézettség is meghatározza. E két fogalom Magyarországon még nem jár együtt, noha ez nem feltétlenül pénzkérdés. Akik ma Esmeraldáért rajonganak és magukra robbantják a házukat Bobby halála felett érzett bánatukban (megtörtént eset!), azok a hatvanas-hetvenes években még Abigél sorsáért aggódtak, és munkahelyükön a Fekete város történetének fordulatait boncolgatták a cigiszünetben. Akkoriban nemcsak színészeket, hanem a főiskolai hallgatók jó részét is ismerte az egész ország, mivel a televízió rendszeresen foglalkoztatta őket. A gyerekek sem lettek nyolc éves korukra idegbetegek a szombat délutáni Time Trax-től vagy Conan kalandortól, hanem Tenkes kapitányának szurkoltak és jól kiröhögték a labancokat. (Legfeljebb azt nem értették, hogy tudtak ezek a balfácánok évszázadokon át uralkodni rajtunk, tökös magyarokon.) Es itt jön a televíziók felelőssége. Mert a nézők nem válogatósak, és könnyű őket becsapni. Ha szovjet partizánfilmeket öntenek ránk a nap huszonnégy órájában, akkor azt nézzük és sírunk Zóján, a partizánlányon, akit a nácik kivégeztek egy fázós hajnalon. Ha magyar neoreál filmekkel bombáznak, akkor hajlamosak vagyunk elhinni, hogy az élet elviselhetetlen fájdalom, egy idő után még a nagymamák is káromkodni kezdenek, és hamarosan egy ország lenne berekedve a rossz pálinkától. De milyenekké tett minket ez a mai televízió, amikor a két nagy kereskedelmi csatorna egy időben sugározza alteregó műsorait, a magyar egy és kettő még mindig nem tudta eldönteni, hogy bulváros legyen vagy mértéktartó, a Duna TV igazán igényes, de ízlésformáló hatása határainkon innen a nullával egyenlő. Es amikor az elmúlt hét legemlékezetesebb műsora a szerda esti Deportivo-Milan Bajnokok Ligája futball mérkőzés volt. Valóban erre a silányságra lenne igényünk, vagy azért szebbek, jobbak vagyunk annál, mintsem megadjuk magunkat a szerkesztők fantáziátlanságának, az olcsó nyugati licenceknek, és annak a tizenegynéhány felkapott sztárnak, akiknek esetleges csatornaváltását a kormányválsággal azonos szinten kezeli a bulvár-média. Apropó, sztárok. Akik mégsem unják az ismert arcokat, azok vasárnap este hétkor a kamara teremben mégis nézzék meg a Pasikat. Meg mindent, amire csak idejük futja, de vigyázat: amit a moziban a hétvégén látnak, az szebb mint valóság. Elég ha összehasonlítják keretes ajánlónkat a hétvégi televízió műsorral. Táth-Szenesi Attila Munkatársunktól A Belvárosi Miniplex moziban zajló Kamera Hungária 2000. televíziós fesztivál és verseny harmadik és negyedik napján, december 9-10én a következő programok várják a közönséget (a zárójelben a vetítések időtartama, illetve a versenykategóriák olvashatók): Nagyterem: 10.0012.00. A Magyar Televízió délelőtti gyermekmatinéja. Égből pottyant mesék: Levente Péter. Vasárnap sziget: Gaskó Balázs, Körömi Gábor, Nyári Arnold. Zenegér: Huzella Péter, Party Nóra. Közös éneklés, rajzkészités, izgalmas játékok. 14.00. A kis utazás (90') (Televíziók Kamera Hungária 2000. által támogatott játékfilm). 15.45. Egerszegi (103') (Egyéb műsorok kategória). 18.00. A Magyar Televízió estje, Hova tovább! Rókusfalvy Pál élő vetélkedője a nézőkkel. 19.00. Vámos Miklós élő talk showja sztárvendégekkel: Prokopp Dóra, Szilágyi János. 20.00. A Magyar Televízió díszbemutatója, filmpremier: Szekszárdi mise (52'), Baka István kisregényéből, az MTV Szegedi Stúdiójának alkotása. 21.30. Z+ Invázió buli a moziban. Fellépők: Ágnes Vanilla és a Groove House. Műsorvezetők: Lilu és Philip. Filmtéka terem: 13.40. Zanzibár (76') (Kulturális műsor kategória). 15.00. Zanzibár buli, találkozó a műsor alkotóival, vendégeivel (45'). Vendégek: Amorf ördögök zenekar. 16.45. Fazonok (26'), Kibemet (26') (Gyermek- és ifjúsági műsor kategória). 17.45. Az emberevők földjén (30'), A Divaldok (21'), Szót kér a természet (8') (Népszerű tudományos, ismeretterjesztő, műsorok kategória). 19.00. Variációk Csenyétére (47') (Nem fikciós, dokumentum műsor kategória). 20.00. Rosszfiúk (102') (Televíziók által támogatottjátékfilm kategória). Grand Café terem: 13.00. Kölyök Klub (43'), Ami igaz, az igaz - Kurszk (15') (Gyermek- és ifjúsági műsor kategória). 14.15. Bóbita (44'), Kisokos: Hogyan készül a játékfilm? (25') (Gyermek- és ifjúsági műsor kategória). 16.00. Fórum: Közszolgálatiság a Magyar Televíziózásban. A beszélgetést vezeti Baló György. 17.30. Még ilyet! - Sors végzet - Sors végzet véletlen (51') (Egyéb műsorok kategória). 18.30. Csalóka (48'), (Show, talk show kategória). 19.30. Az emberi test - Tomboló tizenévesek (50') (Magyarra átdolgozott műsor kategória). 20.30. Egyszer élünk (91') (Televíziók által támogatott játékfilm kategória). Kamara terem: 14.00 X. Millenniumi művésztelep (26'), Egy falfestmény születése (40') (Kulturális műsor kategória). 15.15. Minoritates Mundi - Izrael 1. (30'), Hidak (26') (Határontűli-, körzeti és kisebbségi magazin kategória). 16.15. Jani házhoz megy (26'), A vlz (13'). Mégis valóra váltak Kodály álmai? (32') (Nem fikciós, dokumentum műsor kategória). 17.40. Heti hetes (58') (Show, talk show kategória). 18.50. Barátok közt (22'), Pasik (25') (Fikciós, dramatikus műsor kategória). 20.00. Portugál (97') (Televíziók által támogatottjátékfilmek) . December 10. Nagyterem: 11.00. Gyermekmatiné: Kölyök Klub, Jónás Rita élő műsora. Szegedi Nemzeti Színház: 18.00 Ünnepélyes díjkiosztó gála. S

chriwanek bácsi szerint Szegvár határában, valamivel az öregfalusi temető alatt, ahol manapság a végeláthatatlan Kádár birtok kezdődik, ott van az igazán nagy mozi, nem a kúltúrban, oda kell járni szórakozni, ha valami, mondjuk ez a büdös élet maga, eluntatta az embert. Azt mondja mindig, elég leülni egy boglya tövébe, és nem kell ahhoz csattanómaszlag, vagy elcsapott kender, jönnek magától a nagy gondolatok, pörög az izgalom a fejbe. Mert most már tudom, Schriwanek bácsi elárulta, az a sok okosság meg tapasztalat, ami az ő fejében van, az sem csak úgy magától lett oda, hanem belecsöpögött, mert kiült Schriwanek bácsi a rétre és leskelődött, ott is van. ami megindítja az embert, lehet mozizni reggeltől estig. Jó példa mindjárt az a műsor, amit a kanális parti erdő alatt nézett végig, ahonnan a síneket is látni, a vasúti átjárót. Kezdem mindjárt azzal, Grecsó Krisztián ff mondta és nem habozott, hadarta is, mint robogott egyszer Váczy tata a csillogós Pannóniával Szentesnek, de úgy, hogy felőle búgott a tavaszi szél: olyan hasítékot vágott a levegőbe, hogy percekkel utána is ott maradt, ott lebegett a gyári boltnál a csík, az ő helye, ami, ahogy Schriwanek bácsi mondta, a maga után hagyott fölösleg volt. Igazság szerint rá is csodálkozott Béla bácsi, a bakter, hogy mi az. Kondenzcsík, közölte tréfásan. No persze, jegyezte meg Schriwanek bácsi, csak az eset ulán viccelődött Béla bácsi, vigasztalásul vagy inkább figyelemelterelésül mondta Váczy tatának, hadd simogassa a horpadt bordát a kedves szó, ha már az öreg teljes gőzzel belerohant a sorompóba. És nem lett neki semmi baja a lángoló ég adta világon! Bizony ám, bólogatott Schriwanek bácsi. Úgy dobogott különben a Béla szíve, mikor látta gurulni a bukót, mint még sose, nevetett Schriwanek bácsi. Pedig Béla bátyádat is megkarcolta az élet, fiam, hogy mást ne mondjak, Közép-Afrika, miegyebek, Elefántcsontpart, légió, olvastál már ilyet, gyöngyház nyelű bicska, tanítják azt az iskolában, de azt nem, hogy harmincféle furmányos módon tudott ölni a Béla, csak a két meztelen kezével, na, az nincsen benne még abban a jó kis Rejtő-könyvben se, szóval majd letörte a gyúrúsujját az ökör izgalomba, hiszen éppen egy héttel előtte volt a hatalmas szörnyűség, egy előző előadás, amiről, sajnálkozott. én lemaradtam, és akkor műsor nem volt kondenzcsíkozás, meg hasíték a levegőégbe, csak rívás. Akkor is gurult a bukó, mint egy hét múlva Váczy tata piros tökfödője, csak akkor benne pislogott a fej is. Azt mondta Béla bátyád, halkította le a hangját Schriwanek bácsi, hogy tényleg, pislogott még egy-kettőt a Szabó gyerek feje a bukóban, egyet le, egyet föl, egyet le, egyet föl és csak utána lett száraz és üveges a szeme. Lehet, tette hozzá, csak hallottam, nem tudhatom. Mindenesetre szerintem azért, mert kérdezni akart még valamit. Fiam, azt mondom, bizonygatta Schriwanek bácsi, kérdés volt a Szabó gyerek fejében. de annyira benne volt, hogy nem is akart kijönni, ha a szájon át nem jöhet. Ezt nem én találom ki, bizonygatta, Béla bácsi mesélte, aki szereplő is volt, nem csak néző. De a legborzasztóbb, nem kell ide horrorfilm, most jön. Nem tudta kiolvasni az öreg, milyen gondolat veti magát a Szabó gyerek szemébe, ott volt, látta is és mégse: nem volt rá képes! Nem azt kellett volna okullálni, hogy folyik ki alulról az agy, ha folyik, folyik, nem szép látvány, de mikor ott van a pupillában az üzenet, mire való mást bámulni, a csurgást, semmire se, és a süket Béla mégis csak állt, mint fasz a lakodalomban, oszt' bámult, hagyta, ballagjon, oldalazzon a kenderboglyák irányába, kullogjon, osonkodjék a hatalmas kincs. A titok, amiről ez az egész film itten szól. Aztán annyi maradt, hogy a gondolat egy része odakövült a bukó szélére, ott szikkadt a kisaggyal együtt a Berekben, a szeméttelep belső zugában valahol, nem tűnt el teljesen, mondta Schriwanek bácsi, és rám szegezte a tekintetét. De inkább ment volna. Mert így csak az elszalasztott lehetőségre emlékeztetett. Mint az efféle tévézés mindig! M

ikor adódik ilyen az életben, rázta meg a vállam Schriwanek bácsi, hogy még nincsenek erről, de arról se a dolgok, úgy van az amíg, hogy már nincs, és a Jóisten is elbambul egy kicsikét, azt se tudja, merre világ, és akkor be lehel lesni az ablakon, na mutasd, te nagyszakállú, mivel dolgozol, meg lehet tudni a titkot, hogy kattognak azok az elgyötört fogaskerekek. És ezután még azt merte állítani a Béla, hogy unalmas állás a bakterság, mikor odakínálkozik a mindenség a bakterház gyepén, kitárni magát, hogy ilyen vagyok, tessék, szabad fürkészni; egyéb kívánság? Ott volt a Szabó gyerek szemében, fiam, minden szörnyű titok, a különleges is, meg az is, ami olyan csupasz, mint az ég, hogy hová röppenhetett a Bolond Pali bácsi esze, például! Ott kiderült volna, a halál előtt és az élet után egy ujjnyira, ott kiderült volna minden. Ha én lettem volna ott, akkor most én, én lennék a, csuklott el Schriwanek bácsi hangja, én lennék a nem is tudom, mi. A mozigépész, kérdeztem. Erre nagyot nevet, hogy akár az is, mert itten a földön, legföljebb az lehet az ember, igaz, az is mekkora hatalom, de lehet, hogy ó, ha mint szereplő végig csinálhatta volna, akár ennek az egész férges műsornak. amit életnek hívunk, a rendezője is lehetne.