Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-09 / 288. szám

II. STEFÁNIA SZOMBAT, 2000. DEC. 9. A fesztivál zsürielnölce: Gazdag Gyula filmrendező A tévé jövöje: az internet Gazdag Gyula az UCLA professzora és Róbert Redford munkatársa a Sundance-programban. (Fotó: Karnok Csaba) Gazdag Gyula Balázs Béladíjas és érdemes művész filmrendező, a University of California Los Angeles (UCLA) film és tv tanszakának professzora tölti be az ezekben a napokban Szegeden zajló Kamera Hungária 2000 tévéfesztivál zsúrielnöki tisztét. A kiváló filmessel - aki idehaza többek között a Bástyasétány 74, az Elveszett illúziók és a Túsztörténet cimü filmek, valamint számos nagysikerű kaposvári színházi produkció rendezőjeként szerzett nevet a szakmában - a televíziózás jövőjéről és filmes terveiről is beszélgettünk. - Zsűrielnökként végignézte a magyar televíziók elmúlt évi műsortermésének javát. Hogyan látja, a mi a legnagyobb különbség a magyar és az amerikai televíziózás között? - Mindabból, amit láttam, nem tudok pontos képet alkotni a magyar telcvíziózásról, hiszen csupán a legjobb műsorok jutottak el a fesztiválra. Bizonyos műfajok például a meghatározó élő műsorok - teljesen hiányoznak, hololt igen nagy műsoridőt tesznek ki. Az Egyesült Államokban alapvetően más a televíziózás szerkezete, mint Magyarországon, ezért nehéz összehasonlítást tenni. A csatornák száma sokkal nagyobb, rengeteg a helyi adó, sok az olyan műsor, ami a helyi és az országos adások kombinációja. Miután lényegesen nagyobb a S

A Szegeden zajló televíziós fesztivál egy, szersmind íj verseny, ^ amelyben műsorokat mér össze és rangsorol a zsűri. Ennek a testületnek egyik tagja Birá Yvette esztéta, forgatókönyvíró, dramaturg, aki egy tegnapi szakmai fórumon előadást is vállalt. Előtte interjút adott a Délmagyarországnak. A szállodájában találkoztunk, kedves közvetlenséggel tegeződésre szólított, amint meglátta, hogy a fesztivál prospektusában éppen az 6 előadásának címét böngészem, fölnevetett és azt mondta, csak nem hiszem, hogy arról beszél majd, amit ott fóltüntettek? - Az effajta fórumoknak akkor van értelme, ha időben sikerül kideríteni, mi az a téma. ami az adott közönséget legjobban érdekli. Vagyis beszélgetés lesz délután, amelyben én is résztveszek... Ezután megkérdezte, hogy engem most mi érdekel, a tanáros fordulat némiképp zavarba ejtett, s bár eredetileg nem volt szándékom a múltak mélységes kútjába tekinteni, hirtelen mégis egy emlékkép villant, a mából talán megmosolyogni való. Vagy nem? Összedobtuk a pénzt, csoporttársak, vettünk egy - Filmkultúrát. Sorba adtuk, úgy olvastuk. Főszerkesztő: Bíró Yvette. Milyen lehetett megnézőszám, a reklámbevételek is jóval magasabbak, fgy összehasonlíthatatlanul gazdagabb az amerikai televíziózás a magyarnál. Műfajra való tekintet nélkül minden adás sokkal szigorúbban szerkesztett, mert hihetetlenül nagy kincs a műsoridő. Számomra úgy tűnik, idehaza sokszor nehézséget jelent kitölteni a műsoridőt, amit ráadásul rendkívül flexibilisnek tekintenek, azaz teljesen megszokottak a csúszások. Amerikában egy másodperccel sem lehet túllépni a megszabott műsoridőt. Magyarországon gyakran mintha úgy készülnének a tévéműsorok, hogy az alkotók arra számítanak, a nézők úgysem figyelnek oda, ezért többször is elmondanak valamit. Borzasztó furcsa látnom azokat a műsorokat, amelyeket már valamelyik amerikai csatornán is láthattam, hiszen onnan vették át őket. - Merre halad a világban a televíziózás? - Hamarosan megváltozik az a jelenlegi gyakorlat, hogy a közönség azt nézi, ami épp a tévében megy. A publikum szabadon válogathat majd, mikor és milyen műsorokat akar nézni. A tévézés nem lesz adásidőkhöz kötve. Már vannak olyan televíziók, amelyek képesek elraktározni bizonyos tfpusú műsorokat, azaz amikor valaki megvesz egy készüléket, be tudja állítani, melyek azok a programok, amelyeket szeretne megnézni, és ezeket - mint egy számítógép - elraktározza a televíziója. élni, hogy egyik napról a másikra állástalan lett? - Olyan régen volt... Nem nagyon szeretek erről beszélni. Amikor jöttek megint az újabb megszorítások a 70-es évek elején, és egy párthatározat elmarasztalta a Filmkultúrát a nem megfelelő orientációja miatt és engem elbocsátottak, tényleg egyik napról a másikra, mert nem kívántam előzetes cenzúrának alávetni, amit a lapban közölni akartam, és nem dolgozhattam, nem publikálhattam, nem taníthattam, akkor kérelmeztem, hogy engedjenek külföldre. Hosszú harc kezdődött, nem kaptam útlevelet, 'kiutazása közérdeket sért', fgy szólt a hivatalos indoklás. Egyébként egyetlen kellemes emlékem van ebből az időből és ez Szegedhez kötődik. Amikor minden ajtó bezárult előttem, meghívtak a szegedi egyetemisták, azt mondták, arról beszélek, amiről akarok. Vagy tlz becsempészett filmet mutattam be a klubjukban. a sorozatnak ők adták a címet: Bíró Yvette mozija. Végül három év múltán, '76-ban kiengedtek, Párizsba mentem... De nem ez az érdekes, hanem a Filmkultúra volt érdekes, nyitni próbált a világra, valódi információkat közölt, tízezer példányban jelent meg, ami akkor nagy szám volt és ma is az, bárhol a világon. És elfogyott! Nos, igen. Eltelt azóta negyed század. Az egykori folyóiratalapttó-főszer- Eljöhet az internetes műsorszolgáltatás ideje is, amikor mindenki igényei szerint töltheti le a számára érdekes műsort... - A televíziózás hamarosan átkerül az internetre. Ez óriási változást fog jelenteni, mert a műsorszerkezet nem lesz olyan fontos, mint ma. Nagy küzdelmek várhatók, hogy a műsorokat ki és hogyan juttassa el a közönséghez. Már most megfigyelhető, nagy telefon- és tévétársaságok próbálják maguknak kesztő és filmgyári dramaturg, Makk Károly, Fábri Zoltán és mások filmjeinek alkotótársa, sorozatban a Jancsó- és Mészáros Márta-filmek dramaturgja, filmesztétikai tanulmányok és könyvek írója 20 éve New Yorkban él, az ottani egyetem világhírű filmfőiskolájának kinevezett tanára, a forgatókönyvírás oktatója. - Az oktató - nem túl jó szó a munkámra. Ez egy kümegszerezni ennek a fajta műsorszolgáltatásnak a lehetőségét, hogy abban a pillanatban, amit ez a technika elterjed, az ő kezükben legyenek a megfelelő hálózatok. -Az alkotók számára mit jelenthet ez az átalakulás? - Valószínűleg megnő a kfnálat, többféle dologgal lehet próbálkozni, és sokkal több anyagot lehet feltenni az internetre. A rövidfilm műfaja, amit jó néhány éven keresztül halottnak hittünk, lönleges formája a tanításnak. Inkább azt mondanám, alkotói műhelyben dolgozom, olyan emberekkel, akik írnak, és ezeket az írásokat próbáljuk meg alkalmassá tenni arra, hogy film legyen belőlük. A világ legjobb filmfőiskolájának tartják a New York-i intézetet, ahol ritkán, de azért előfordul, hogy egy-egy hallgatói vizsgafilm Oscar-díjat kap... A növendékek, akik a legjobb amerikai és külföldi egyetemekről kerülnek hozmost hihetetlen felvirágzásnak indult. Először a kábeltévéken jelentek meg rövidfilmműsorok, majd pedig az internetes tartalomszolgáltató cégek kezdték felvásárolni és digitalizálva letölthetővé tenni ezeket. Egyik volt tanítványom például dokumentumfilmet készft, amelynek a finanszírozását úgy sikerült megoldania, hogy az egész estés moziváltozat forgatása mellett internetre feltehető harminc rövidebb részletet is készít. Sok olyan internetes interzánk és már rendelkeznek valamennyi filmes gyakorlati, vagy egyéb művészeti tapasztalattal, évente megvalósítanak egy-egy filmet, amely kétségkívül a sajátjuk. Hiszen ők maguk íiják, rendezik, vágják. Ezek rövidfilmek, dokumentumok, illetve a vizsgamunka általában egy félórás kisfilm. A forgatókönyvfrás alkotó munka, nem lehet a hagyományos tanulási formákban elsajátítani. 8-10 fős kis csoportokban dolgozunk, óhatatlanul aktív filmről tudok, ami borzasztó érdekes új konstrukciót hoz létre, amelyben írott szöveges anyagok és videóra felvett képek egymást kiegészítve „fogyaszthatók". - Beleszólhat a néző, hogy mi legyen a történet vége? - Nemcsak erre gondolok, hanem arra is, amikor egy történetnek több változata létezhet, vagy arra, amikor a néző döntheti el, ki az a szereplő, akinek a sorsát mélyebben is követni szeretné, és elolvashatja akár a szövegként közzétett naplóját. Az internet egyre fejlődő technikai lehetőségei olyan új, izgalmas dolgokat teremthetnek, amikre ma nem is gondolunk. - Itthon már sikeres színházi és filmes rendező volt, hogyan került Los Angelesbe? - Egy retrospektív sorozatot vetítettek a filmjeimből az Egyesült Államokban, és ez az összeállítás eljutott a University of California Los Angeles (UCLA) filmarchívumába. A vetítésre eljött a UCLA film tanszakának vezetője, aki hallotta, hogy a budapesti főiskolán is tanttok. Miután megnézte filmjeimet, meghívott, hogy tanítsak náluk egy negyedévet. Amikor a negyedév eltelt, a tapasztalataim alapján frtam egy levelet arról, mit kellene megváltoztatni az oktatásban. Hamarosan visszahívtak, hogy valósítsam meg a javaslataimat. Már 1993 óta ott tanítok, és a családom is velem él. nagyon személyessé válik közöttünk a kapcsolat, amíg formáljuk, szerkesztjük, úrja és újra írjuk az anyagot, pontosabban ők írják, az enyém afféle mentor-szerep. Szeretem. A világon sokfelé tartok mesterkurzusokat, nyaranta Pesten is. Amerikai állampolgár, a New York-i egyetemen van az állandó állása, de idejének úgy harmadrészét Európában, Párizsban tölti - forgatókönyvírással. Jósé Saramagóval, a portugál irodalmat megújító, világszerte nagy hatású íróval még azelőtt került kapcsolatba, mielőtt az Nobel-dijat kapott. Nagy munkával, sokszoros kooperációban készül film egyik művéből, Bíró Yvette forgatókönyve alapján, s már sző van egy újabb munkájának megfilmesítéséről is. Esszéköteteinek hosszú sora egyre bővül - magyar nyelven is. - Az Osiris Kiadónak készítem Nem tiltott határátlépések című kötetemet, amelynek alcíme: Képkalandozások kora. Arról szól, hogy a film hogyan mozdul át - és haladja meg a volt határait - a videó felé, más művészeti ágak felé, illetve fordítva, más művészetek hogyan vesznek át filmes eszközöket. A filmesek mellett mai képzőművészek, színházi emberek, kiemelkedő személyiségek művei szerepelnek ebben a könyvben. Van egy másik kedvenc - Hogyan lett Róbert Redford munkatársa? - 1993-ban találkoztam egy volt tanítványommal, aki épp a Róbert Redford által alapított Sundance Intézetnél gyakornokoskodott, amelynek nyári filmkészítő műhelyébe kreatív szakmai tanácsadókat kerestek. Az ő javaslatára engem is felkértek a következő nyárra egy hétre. Megtetszett az ott folyó munka és az egész program, ezért örömmel mentem vissza, amikor a következő években is hívtak. Brazíliában, Chilében és Mexikóban is részt vettem a Sundance támogatásával működő forgatókönyvíró műhelyek munkájában. Az ottani tapasztalatok birtokában javasoltam, hogy a kelet-európai régióban is el kellene indítanunk a programot. Azóta már négyszer szerveztük meg az intézet segítségével a közép-európai forgatókönyvíró műhelyt, amelynek - a Sundance-i filmkésztó műhely mellett - művészeti vezetője lettem. Az intézet munkájába - amikor ideje engedi - Róbert Redford is bekapcsolódik. - A tanítás és a „szaktanácsadás" mellett nem hiányzik a rendezés? - Nagyon! Már van is egy tervem: szeretnék egy kosztümös filmet csinálni Lengyel Péter Macskakő című regényéből, csak egyelőre nem tudom, hol és hogyan sikerül összeszednem rá a támogatást. Egy olyan történetről van szó, amely 1896 és napjaink között Budapesten játszódik. Sok pénz kellene hozzá, mert azt a fantasztikus könnyedséget, amellyel ez film az időben száguldozik, számítógépes technikával szeretném megteremteni. Hollósi Zsolt témám, amelyből már megjelent itthon egy kisebb kötet, az volt a címe: Siessünk lassan. Ebből most egy nagyobb könyv készül, angolul, majd olaszra is lefordítják. Ez a szenvedélyem. A lassúság dicsérete. Az ftz-érzésem ugyanis, hogy túlságosan gyorsan mozognak a képek - holott ez egyáltalán nem indokolt. A siessünk lassan törvényét egyébként nemcsak az esztétikában, hanem az életben is jó lenne érvényre juttatni. A modern technológiák, az információs robbanás korában az ember hajlamos hinni,.hogy csak úgy létezhet, ha ide-oda rohan, ha egyidejűleg több helyütt, mindenütt jelen van... Pedig a lassúság fontos erény. Lehetőség arra, hogy az emberek meg is éljék amit látnak, végig is gondolják, örülni is tudjanak neki. Hogy egyáltalán helyet adjanak annak, ami a benyomástól az érzelemig vezet. Mert különben mi értelme? Most éppen egy tévéfesztiválon zsűritag, mondtam, úgyhogy beszélnünk kellene a televízióról. Kérdés? tegyen ez: van-e tévéművészet? - Nem hiszek benne. A televíziónak rengeteg funkciója van, a hírközléstől a szórakoztatásig. Művészetet is közvetfthet. De a művészet létrehozása nem dolga. Attól, hogy mondatokat és nyelvtant használ, még semmi sem lett írásművészet. A televíziózás szakma, amit lehet igen jól csinálni. A műsor lehet intelligens, okos, szerepelhetnek benne kiváló színészek, lehet rangja, komolysága, értéke. De nem érdemes devalválni a szavakat. Svlyolc Erzsébet A lassúság dicsérete Bíró Yvette szenvedélyei „A Filmkultúra tízezer példányban jelent meg - és elfogyott." (Fotó: Sehmidt Andrea)